Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-30 / 97. szám

Ara 30 fillér. Sierkesiíéság: 92IE6ED, tíAKÁS3f-UTCA SIAftí. A fezerkesztösifn S«iefGss|sí 305. EtÖFiZEÍÉSI AKAs eges* évrg 96.— K. negyedévre 24.­féíévre . . 48.™ K, esv hónanra b.­Egyes szám ára 30 fillér. !tUiaisi«a>at: sieeeií, KARASZ-UTCA 9. SZAWL. A ktsdéfelv^tsi Ultfasviar 305. Sieged, 1919. VSII, évfolyam, 97. ssám. Szerda, április 30. Jegyzékváltás Német-Ausztria és a magyar kormány között. — A budapesti némefosifrák követet csempészéssel és ellenforradalmi agifáeiőval vádolják. ­Bécs, április 27. Dr. Bauer államtitkár a budapesti német-osztrák követet felhatalmaz­ta, hogv Kun Béla külügyi népbiztosnak a következő jegyzéket nyújtsa át: A bécsi jegyzék. A német-osztrák kormány tudomásul ve­szt, hogy a magyar tanácskormány hajlandó közölni vele a tényállások azon anyagát, a mellyel bizonyítani kívánja, hogv a budapesti német-osztrák követség értéktárgyaknak Ma­gyarországból a külföldre való csempészését támogatta és ellenforradalmi mozgalmakat Magyarországon elősegített. A német-osztrák kormány várja e tények közlését. A német­osztrák kormány azonban mindaddig, amíg ez a közlés meg nem történt, a budapesti kö­vetsége ellen irányuló állításokat, mint alap­talan és be nem bizonyított Vádakat vissza­utasítja. A legnagyobb csodálkozással látja a né­met-osztrák kormány, hogy a magyar ta­nácskormány e hó 24-t szóbeli jegyzékében ismét azt állítja, hogy a német-oszmu kor­mány a magyar ellenforradalmi mozgalmat magyar területen kiviil elősegíti. A német­osztrák kormány leiszó.itja a magy-'.r tanács­kormányt, hogy akár csak egyetlenegy tényt hozzon fel, amely alkalmas volna e tarthatat­lan gyanúsítás indokolására. A magyar ta­nácskormány ahelyett, hogy a tények felso­rolásával indokolná vádiját, megelégszik az­zal a puszta állitássaí, hogy a német-osztrák kormány oly pártra támaszkodik, amelv a Habsburgok trónjának és az arisztokrácia ha­talmának visszaállítása mellett száll síkra (Itt a keresztényszocialista pártról van szó), mely Ausztriában a szociáldemokrata párt után a legerősebb parlamenti párt. Szerk.) Hogy mennyire alapos a magyar tanácskor­mánynak ez az állitása, eléggé kitűnik abból a tényből, hogy a jelenlegi német-osztrák kormány indítványára a Habsburg-Eotharin­giai házat a tróntól megfosztották, az ojszág­ból kiutasították és a nemességet eltörölték. A magyar tanácskormány tudja nagyon jói, hogy a német-osztrák kormány a maga jó­szántából hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a jelenlegi magyar tanácskormány ellen semmiféle ellenforradalmi iizelmet nem tűr meg a maga területén és tudja azt is, hogy ép az elmúlt héten eltávolított Bécsből ma­gyar állampolgárokat, akik gyanúsak voltak, hogy ilyen üzelmekben részt vesznek. Ha a magyar tanácskormány ennek ellenére azzal vádolja a német-osztrák kormányi hogy Magyarországi ellen irányuló ellenforradalmi mozgalmakat támogat, ugy a német-osztrák kormány ezt csak azzal magyarázhatja, hogy -a magyar tanácskonnánynak szüksége van jjgen aiaptahui vádaskodásokkal előmozdítani azt az agitációt, amelyre a magyar tanács­kormány jelentékeny állami pénzt fordít és amelyet magyar közegek felhasználásával német-osztrák földön folytat. A német-osztrák kormánynak mindig az volt és még ma is az a kívánsága, hogy Ma­gyarország és Német-Ausztria között barát­ságos viszonyt tartson fenn és azt szilárdít­sa. Oly diszkussziók, mint a mostaniak, ve­szélyeztetik ezt a viszonyt. A német-osztrák kormány ennélfogva elutasítja a rákénysze­rített diszkusszió folytatását. A német-osztrák kormány indítványozza, hogy a magyar és néni el-oszt rák kormány között Jelmerült vitás kérdések eldöntését döntő bíróság ítéletének vessék alá, amely döntőbíróság a két kormány által Kinevezen­dő két-két döntőbíróból s a négy dömőbiró­általi váj&sfoübtt) ,<sűm3fcges elnökből állana. A német-osztrák kormány rneigihivja a magyar tanácskormányt, hogy minden vádját, ainc­ivet a német-osztrák kormány, annak buda­pesti követsége, vagy más német-osztrák kormányközeg ellen emel, akár ellenforradal­mi üzelmek állítólagos előmozdítása, akár az árucsempészés állítólagos támogatása miatt, a döntőbíróság elé terjessze; 0 maga közölni fogja a döntőbírósággal az általa ismert és aktaszerüleg kimutatható tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a magyar tanácskormány népjogellenes módon beleavatkozott Ném$l­Ausztria belső viszonyaiba. A német-osztrák kormány előre is hajlandónak nyilatkozik, •hogy egy ilyen döntőbíróság ítéletének alá­vesse magát és ha a magyar tanácskonnány vádjait egy :iyen döntőbíróság indokol'tknak ismerné e . a magyar tanácskormánynak a legteljesebb elégtételt szolgáltatja és vala­mennyi bűnöst megbünteti. Másrészt azon­ban a német-osztrák kormány elvárja, hogy. a magyar tanácskormány is előre a ti: veti ma­gát egy ilyen semleges döntőbíróság Ítéleté­nek. Ennélfogva a német-osztrák kormány •ezennel azt a kérdést intézi a magyar tanács­kormányhoz', vájjon hajlandó-e hozzájárulni ilyen döntőbíróság kiküldéséhez. Kifejezi meggyőződését, hogy a magyar tanácskor­mány ezt az indítványt nem utasíthatja via­sza, ha ismeri" "-:í internacionálé alapokmá­nyaéan k fejezésre juió azt az elvet, hogy a/, igazság és a .,:>g ugyanazon egyszerű alapel­veinek, ametj e«t az egyesek közötti viszonyo­kat szabályozzák. Kell szabályozniok a népek közötti viszonyokat is. Hun Béta válasza. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kun Béla külügyi népbiztos megbízta a bécsi ma­gyar követet, hogy Bauer Ottó államtitkáraik a következő jegyzéket nyújtsa át: A német-osztrák kormány azt a javasla­tot teszi nekünk, hogv ama vitás kérdéseket, amelyek közöttünk felmerültek, döntőbíróság döntése alá vessük. Elfogadjuk ezt a javasla­tot, azonban magunk felett döntőbirául nem fogadhatunk el semmiféle kapitalista hatal­mat, ha mindjárt semleges köntösbe búvik is. Döntőbíróul ilyen ügyben egyesegyedül a harmadik Internacionálé fórumát fogadhat­juk el. Ha ez a német-osztrák kormányt fel­menti a vád alól, hogy a magyar ellenforra­dalmat előmozdította, valamint az alól, hogy szervei Budapesten ugy az ellenforradalmi mozgalmakat, mint az értéktárgyak csem­pészését az ellenforradalma rok érdekében elősegítette, ugv ennek a döntőbírósági ítélet­nek minden további nélkül alárendeljük ma­gunkat; elvárjuk azonbant hogy a német­osztrák kormány ugyanígy fog cselekedni, ha az ítélet ellene fog szólni. A jegyzék azonban nem elégszik meg azzal, hogy ezt a javaslatot teszi nekünk, ha­nem egész sor állítást vet fel, amelyek felett­ellentmondás nélkül nem lehet átsiklani. Bau­er ur azt mondja, hogy egyetlenegy adatot sem hoztunk fel, amelyből kitűnnék, hogy a német-osztrák kormány az ellenforradalmat segíti. Ezzel szemben arra szorítkozhatunk, hogy rámutassunk arra az elvitathatatlan! tényre, hogy ugy bécsi képviselőink, mint mi itt Budapesten, a német-osztrák kormány képviselőihez ismételten hiába intéztük azt a kérést, hogv a Bécsben futkosó arisztokrata magyar csőcselék iizelmeinek vágja útját. Mindenesetre tudjuk, hogy. a német-osztrák kormány nem takarékoskodott a magyarok kiutasításával, ezek a kiutasítások azonibani eddig — csaknem kizáróan olyan munkások ellen irányultak — akik a szocializmus hívei­nek vallják magukat és oly tisztviselők ellen, akik különböző likvidáló hatóságoknál mű­köditek. Ezzel! szemben az eülenforradalmi Bécsi Magyar Futár továbbra is akadályta­lanul jelenik meg a német-osztrák kormány védelme alatt és a kormány közegeinek köz­reműködésével tömegesen csempészik Ma­gyarországba. A sajtószabadiságra való hi­vatkozás már csak azért is elesik, mert a német-osztrák kormány az ellenőrzése alatt álló Távirati. Irodát isméteken megakadályoz­ta még abban is, hogy helyreigazításainkat közölje, sőt az egyes lapokhoz küldött hely­reigazításokat is elnyomta. Amaz állításunk gyengítésére, hogy a német-osztrák kormánynak, miután ellenfor­radalmi pártra támaszkodik, természetszerű­en elő kell mozdítani az ellenforradalmat, dr. Bauer törvényekre hivatkozik, amelyek a Habsburgi-Lotharingiai házat a tróntól meg­fosztották és az országból kiutasították. Ezek a törvények egyenesen kedveskedések voltak a keresztényszocialisták részére és csak az volt a céljabogy az uralkodóháznak, a há­ború íőb'tuöseinek és fő haszonélvezőjének le­hetővé íe*ye a menekülést, hogy igy ki. j,i* hassa magái a népitélet alól.

Next

/
Thumbnails
Contents