Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-05 / 52. szám

Szeged, 1919. március hó 5. D1LM A0Y.A TtORSZ m fi felmonöá bas Iw5 ma^áaatkalmazolla'tat vissza kell helyezni álltjaikba. •• — Szociálizálják'r; s főnök üzletét. — [Saját tudósítónktól.) Jelentette a Dél­magyarország, hogy Szegeden március elseje,! mintegy száz magánalkalmazottnak mondtak fel. A felmondások oka kétségkívül az, hogy az alkalmazottak béremelést kértek, illetve létmini­mumukat kívánták megállapittaíni. Voltak akik a kollektív szerződést elfogadták, de olyan főnök is akadt, aki emiatt akarta alkalmazottját elbocsátani. A felmondásban ievő alkalmazottak ügyével vasárnap az alkalmazottak szakszerve­zetének helyi csoportja is foglalkozott. A szak­szervezet megbotránkozással vette tudomásul a tömeges felmondásokat és kimondotta, hogy az összes 1919 január 31-ike után eszközölt fel­mondásokat kedden déli 12 óráig vissza kell vonatni, az az előtt történt felmondásokat pedig, meg kell vizsgálni. A határozatot nyomban közölték a Munkástanáccsal és a Kereskedők Szövetsége elnökével. Hétfőn este a felmondá­sok miatt elkeseredett alkalmazottak, akikhez több száz főnyi magánalkalmazolt csatlakozott, tüntető felvonulást rendeztek. Felmondásban levő kollégáik ügyében a magántisztviselők és alkalmazottak szerdán dél­ben a Korzó-mozi nyári helyiségében értekez­letet tartottak. Az értekezletet Hechtl Dénes nyitotta meg, utána Schnabl Mór számolt be a történtekről. Jelentette, hogy a szakszervezet vezetősége tár­gyalást kezdett a Kereskedők Szövetségével. A szövetség Ígéretet tett arra, hogy még kedden visszavonatja az összes felmondásokat. A szak­szervezet megbízottai kijelentették, hogy csak a felmondások visszavonása után kezdik meg az érdemleges tanácskozást. Ajánlja adjanak a felmondások visszavonására szerdán délután 5 óráig haladékot a főnököknek. — Nem várunk! — kiabáltak közbe többen. Schnabl kéri, támogassák a vezetőséget annál is inkább, mert a haladék megadása mellett van a Munkástanács is. Egy éles hang sivitott közbe : — Schoor felmondás nélkül dobta ki az alkalmazottját! Hechtl Dénes is amellett van, hogy a kí­vánt haladékot meg kell adni, ugyanezen a véleményen van Zákits József, aki kifejti, hogy a 24 órás fegyverszünet nem leszerelés, ha­nem pihenés. Gábor Arnold azt szeretné, ha addig, amig az összes felmondások nincsenek visszavonva, nem is kezdenék meg a tárgyalást. (Éljen.) Klár Dezső Schnabl javaslatát ajanlja el­fogadásra. Schnabl kijelenti, hogy csak a spe­c; i.ú; cseleket fogják revideálni, ezektői elte­kintve' az 5sszes felmondások semmisek. k;; jelent meg a gyűlésen Wallisch Kálmán, akit éljenzéssel és tapssal fogadtak. Wallisch nyomban felszólalt és a következőket mondta: — Az önök ügyében a Munkástanács már állást foglalt és azonosította magát önökkel. A Kereskedők Szövetsége kijelentette, hogy hely­teleníti a felmondásokat, de. miután olyan fő­nökök is vannak, akik nem tagjai a szövet­ségnek, ezekért nem vállalhat garanciát. Nem találom veszélyesnek, ha a kivánt haladékot megadják, hiszen a legtöbb felmondás csak három hónap múlva jár Le. A felmondásokat revideálni fogjuk és ahol indokolatlanul történt, ott szociálizálni fogjuk az üzletet. Jobb és biz­tosabb módszer ez, mint a sztrájk. Kérem, fogadják el a vezetőség javaslatát. Bleier Miksa és Banda Sándor beszéltek még hasonló értelemben, ezután Rákosi Mar­git kért szót. Ellene van a haladék megadásá­nak, mert ugy látja, hogy egérutat keresnek a főnökök. Szabó József nem lát biztosítékot arra, hogy a Kereskedők Szövetsége teljesiti ígéretét. Fischof Jenő azt ajánlja, hogy mindazokat a felmondásokat revideálják, amelyek a forrada­lom kitörése óta történtek. Grész József a munkanélküliek nevében igér támogatást, Ke­mény Dezső figyelmezteti kollégáit, hogy sztráj­kot csak a pártvezetőség hozzájárulásával lehet kimondani. Augsburger Dániel nem akar tovább várni, Müller Dezső szerint feltétlenül be kell várni az ujabb határidőt. Bárdos Ignác azt vitatja, hogy a blokk vezetőségének nincs joga a sztrájkot kimondani. . Wallisch Kálmán javaslatára ezután elha­tározták, hogy összeírják azokat, akik felmon­dásban vannak és kimondták, hogy azokat az üzleteket, ahol a kikötött határidőig nem von­ják vissza a felmondásokat, szocializálják. Beszédét igy fejezte be: — Szocializálni kell ma már, nem pedig sztrájkolni. Azokat az üzleteket, amelyek tulaj­donosai a felmondást nem vonják vissza, szer­dán délután átveszi a munkásság. Ezzel nem ártunk a köznek, hiszen az üzem tovább fo­lyik. Mindenki vigyázzon arra, hogy a főnökök ne dughassák el az árukat, a pénzintézeti tiszt­viselők pedig szerdán ne adjanak ki senkinek pénzt. Hatalmas taps és éljenzés volt a válasz Wallisch zárószavaira, ami után az izgalmas gyűlés véget ért. A cseh kommunista vezér! letar­tóztatták. Prága, március 4. Muna kommu­nista vezért letartóztatták. A magyar ne/azetgyiilési válasz­tások kiírásán k haíása az ais­i ta otnál. Páris, március 4. (Szikratávirat) Az a hir, hogy a magyar kormány április első felére kiirja a nemzetgyűlési válasz­tásokat, a konferencia összes tagjaira rendkívül kedvező hatást tett. A béke­konferencia tagjai kijelentik, hogy a ma­gyar forradalmat és a magyar köztársa­ságot csak akkor ismerik el, ha' az al­kotmányozó gyűlés jóváhagyja a mos­tani rendszert. Megkezdték Apátig ügyének tárgyalását Nagyszeben, március 4. A főkormánybiztos felett ítélkező román biróság megkezdte tár­gyalásait, amelyen a bukaresti küldöttség tagjai is résztvettek. Először is a zigándi véres ese­mények okát tárgyalták, amelyek okozójául — mint ismeretes — Apáthyt vádolta Neculcea tá­bornok. A tárgyalások kedvező eredményt he­lyeznek kilátásba, mert a bukaresti küldöttek teljes védelmükbe vették a meggyötört Apáthyt, akivel igen előzékenyen bánnak. A tárgyalások előreláthatólag a jövő hét folyamán már véget érnek. Kilátás van arra, hogy a megkínzott fő­kormánybiztost szabadlábra fogják helyezni. Szegedi diákok az érettségi eltörléséért. — jYtemorandum és türjtető sztrájk. — (Saját tudósítónktól.) Az érettségi vizsga közeledik. Ilyenkor föllággol ellene mindai a ha­ragos elkeseredés, amelyet nemzedékek szár­maztatnak át az utódokra. Az érettségi eltörlé­sét sürgető diákmozgalmakról sokat humorizál­tak már, talán jó volna a kérdéssel egyszer végre komolyan is foglalkozniok azoknak, akik föltétlenül okosak, mert felnőttek, s főképpen, mert „illetékesek." Tulajdonképpen már hétfőn kezdődött a szegedi középiskolai kidákok tüntető mozgalma •az érettségi ellen. Nemcsak az érdekeltek vettek benne részt, a nagyvizsga előtt álló diákok, de olyan apró diákok is, akiket még csak a jövő nagy, nagy messzeségén át fenyeget a rém : az érettségi. Összegyűltek a városháza előtt és kongresszust, vagy forradalmi gyűlést tartottak, éppén mint — mostanában szinte hihetetlen gyakorisággal — a nagyok. A szónokok sürü is­métléssel, megyőződéssel hangoztatták, hogy el kell törölni az érettségit. Elszántak voltak,' ko­morak, kérlelhetetlenek. Csupa konok Cato, aki Kartago elpusztítását sürgeti. A gyűlést azt határozta — mást igazán nem is határozhatott volna, felnőttek példája nyomán —, hogy me­morandumba foglalja a kívánságot és küldött­séggel, vagy helyesebben talán: küldöttségileg járul a kormánybiztos elé. Elhatározták továbbá, hogy kérni fogják a szociáldemokratapárt tá­mogatását is. Hogy kívánságuknak nagyobb nyomatékot adjanak, kimondották keddre az egyórás, fél tíztől fél tizenegyig tartó demon­sirációs sztrájkot. Ezután egy csoport főikereste a szociáldemokratapárt vezetőségét. Wallisch és Stéhli titkárok jogos kívánságaik támogatását megígérték. A Munkástanács esti ülésén szóba került az ügy. A szociáldemokrata tanárok, akik a Munkástanácsban képviselve vannak, figyel • meztettek arra, hogy ha a diákokat teljesen szabadjára hagyják, ha nekik tüntető sztrájko­kat engednet meg, akkor ez az iskolai fegye­lem teljes fölbomlását idézi majd elő. Az érett­ségi-vizsga nemcsak a szegedi tanulók ügye, hanem az ország egész középiskolai ifjúságáé. Arról csak a kormány és nevezetesen dr. Kunfi közoktatásügyi miniszter határozhat. A Munkás­tanács ezekre az érvekre megbízottakat küldött ki a középiskolákba, még pedig dr. Bródy Mihály tanárt, Bányai Árpád mérnököt, Wallisch Kálmán párttitkárt, hogy fölvilágosítsák a fiatalokat és rábírják őket arra, álljanak el a sztrájktól. A kiküldöttek el is jártak megbízatásuk­ban. Beszédeket intéztek a tanulókhoz s arra kérték őket, álljanak el a memorandumosdi és a sztrájk gondolatától s bízzák az érettségi­kérdés elintézését dr. Kunfi miniszterre. Voltak azonban olyan diákok is, akik sokkal ambiciózusabb, tüzesebb bajnokai az érettségi eltörlésének, semhogy rövid egyórás demonstratív sztrájkkal beérhették volna. Az ilyenek azz^l a nyomatékkal adtak kifejezést az érettségi ellbn érzett undoruknak, hogy el se mentek az iskolába. Fölvonultak inkább egy ujabbi gyűlésre. Talán mondani sem kellene, hogy: a Klauzál-térre, a Kossuth-szobor alá. Itt ertesüliek csak arról, hogy a szociáldemok­rata-párt éppenséggel ;nem támogatja a moz­galmat, sőt elítéli azt. Erre sokan elszéledtek, de egy csoport, hiven a megállapított prog­rammhoz, fölment a városházára. Ott megtudta, hogy a kormánybiztos nincs Szegeden. Erre elállották a memorandum átnyujtásától. Az egész mozgalom hihetően elcsöndesedik. Ter­mészetesen most mar a tanárság kötelessége, hogy az érettségi kérdéssel foglalkozzék. *** r| r 15-Ík p:Öü?|ai I Mindenki szivarkahiivelyeket kizárólag 3 a MÉD1 spéci ALITE szivarkahüvely főraktárába vásároljon 219 B « f JfL. JS^. Jk Jk. JL. A. Ax^ A A. «W* • T J f? «""!> Szeged, Jókai-utca 11. szám. • •••••••• Telefon 15—20.

Next

/
Thumbnails
Contents