Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-04 / 51. szám

1' 1 DELM A G Y ARORSZ A® landó megengedni azt, hogy a német vagyonnak akár egy százalékát is az importálandó élelmiszerek fizetésére használják fel. Csak az esetben egyeznének bele Németország élelmezési tervébe, ha a szövetségesek ugy teremtik Szeged, 1919. március hó 4. elő a pénzt, hogy azt a német vagyont, amelyre Franciaország igényt tart, nem érintik. Amerikai és Anglia azonban nem hajlandók Németország élelmezésének egész feladatát és költségét magukra vállalni. fflurckásfanácsok kongresszusa. — A közélelmezés egységesítése — A pá tközi béke fölfüggesztése. — A köztársaság szocializálása. — Bizalmatlansági vita a közélelmezési miniszter ellen. — Nem togadtak el bizalmatlansági indítványt. — (Saját tudösitónktól.) A szegedi Munkástanácsban merült fel az az eszme, hogy a meg nem szállott területek munkástanácsai Szegeden kongresszust tartsanak és ugy az ország politikai, mint gazdasági helyzetét megvitassák. A szegedi Munkástanács ezt az eszmét magáévá tette és ebből kifolyólag felhívást intézett az ország többi Munkástanácsaihoz. A kongresszust, amelyen mintegy kétszáz munkástanácsbeli kiküldött jelent meg, vasárnap tartották meg. A Munkástanácsok kongresszusáról, amely mindvégig impozáns befolyású volt, • a Délmagyarország munkatársa a következő tudósításban számol be: (/V\egkezdik a tanácskozást.) Vasárnap délelőtt fél tizkor nyitotta meg a kongresszust Olejnyik József, a szegedi szociáldemokrata párt vezetőségének a tagja, aki üdvözölte a vidéki vendégeket és rámutatott arra, miért volt szükségessé a kongresszus megtartása. Ezután javasolta, hogy a tisztikarba a következőket válasszák be : elnökül Szabó Jánost (Szeged), Garas Dezsőt (Kiskunmajsa), Nagy Istvánt (Lajosmizse) és Varja Ferencet (Makó). Jegyzőkül: Varga Jánost (Szeged), Lugosi Istvánt (Kecskemét) és Reichmann Zsigmondot (Mezőhegyes). A választás megejtése után Szabó János elfoglalta az elnöki széket. — A forradalom óta, — mondotta — ez az első komoly lépés, ami a forradalmi vívmányok megőrzése érdekében történik. Utánna Munkácsi István (Szeged) mutatta be a szegedi munkástanács határozati javaslatát, amely az ország ellátásának egységességét célozza. A határozati javaslat,amelyet a kongresszus egész terjedelmében magáévá tett, a következő: (Egyenlően osszák el az élelmicikkeket.) Az alföldi Munkástanácsok kongreszszusára egybegyűlt Munkástanácsok kiküldöttei megállapítják, hogy a talajviszonyokhoz alkalmazkodott egyoldalú gazdálkodás miatt az Alföld népe az éhínség iszonyú réme előtt áll, amit növel a megszállott területekről az Alföldre, de különösen a demarkációs vonal mellé menekült lakosság ellátásának kötelezettsége. A közellátás és közélelmezés mai formájában képtelen a mindjobban növekvő szükségletek kielégítésére, miért is az eddigi redszer gyökeres m ,. ' tásával olyan intézkedések sürgős 'le vált szükségessé, melyek az edc , abnormis és a gyakorlati élettel egyá'" nem számoló rendszer helyébe egy uj, a knzélelmezés összes kívánságait kielégítő és hézagait pótló helyzetet teremtene. Ezért 1. követeli, hogy a magyar népkormány hasson oda, hogy a közszükségleti és élelmezési cikkek haladéktalanul feltárassanak és ezen cikkek a lakosság számának megfelelően egyenlően elosztassanak. 2. Követeli, hogy a városok és községek tűzifa és szénsziikségletének ellátásáról — amely az élelmezési cikkekkel egyenrangú — az országos faértékesitő központ és szénközpont utján a népkormány haladéktalanul gondoskodjék. 3. Követeli, hogv a népkormány a takarmányfélékről minden lehető módon gondoskodjék, hogy ez által a tavaszi mezőgazdasági munkákra a még meglevő igásállatok munkabírók lehessenek, amelyből kifolyólag a jövő termés, a tej- és húsellátás a legjobban biztositható. 4. Követeli a vidékek ellen irányuló indokolatlan retorziók azonnali beszüntetését akkor, amikor azok életszükségleteik és szűkös létfentartásuk bistosításáról kívánnak gondoskodni, mivel maga a kormány kényszeríti mostoha eljárásával a vidékeket arra, hogy élelmezésüket, még retorziót kihívó rendelkezésekkel is biztosítsák. Mindezen kívánságunknak foganatosítására feltétlen szükségesnek tartjuk, hogy a magyar népkormány nevezzen ki Szegedre egy kerületi kormánybiztost, aki mellé az alföldi kerületi pártszervezet több tagu bizottságot küldjön ki, amely bizottság a közélelmezéssel kapcsolatos összes kérdéseket intézi. Ennek a szervnek tétessék kötelességévé, hogy a kerületéhez tartozó Munkástanácsokkal állandó összeköttetést tartson fenn. Az alföldi Munkástanácsok kongreszszusa kimondja, hogy könyörtelen szigorusággal üldözi és teszi lehetetlenné az áruuzsorát és lánckereskedelmet, ennek keresztülvitele céljából az Alföldre egységes árakat állapit meg és erre ármegállapitó bizottságot küld ki. A nyerészkedésen alapuló közvetítő kereskedelmet a lehetőség szerint kizárja olyképen, hogy maguk a Munkástanácsok vásárolnak közvetlenül a termelőktől. Végül kimondja az alföldi Munkástanácsok kongresszusa, azon esetben, — ha a népkormány kívánságainkat nem hajlandó teljesíteni, ugy minden néven nevezendő következményekért egyedül őt tesszük felelőssé és ez esetben számolnia kell azzal is, hogy a négy és fél éves háborúban sok megpróbáltatáson keresztül ment nép türelmét veszti, mert az éhes gyomor soha nem volt jó tanácsadó. (Bizalmatlanság a közélelmezési miniszterrel szemben). A határozati javaslat kapcsán kitért az előadó Baloghy Ernő közélelmezési miniszter működésére, akivel szemben a legkifejezettebb bizalmatlanságának adott kifejezést. Követelte Munkácsi, hogy Baloghy, akinek ellenforradalmi ténykedése szerinte nyilvánvaló, hagyja el a helyét és engedje azt át olyannak, aki ilyen fontos ügyekben szociális érzékkel bir. Elsőnek Nagy István (Lajosmizse), szólalt fel a lánckereskedelem ellen. Pálfy János (Szolnok) szerint anarchiát fog a kormány teremteni, ha élelmiszer elvonással bünteti a városokat. Stehli István (Szeged) kijelentette, hogy nem bizalmatlanságot kell a közélelmezési miniszternek szavazni, hanem el kell csapni. Reichmann Zsigmond (Mezőhegyes) az elrejtett élelmiszerkészletek felkutatását tartja fontosnak. A vita délig íartott, amikor az elnök a kongresszus folytatását délután két órára halasztotta. ( (A társadalom szoclálizálásának gyorsítása.) Szabó János elnök két órakor nyitotta meg az alföldi munkástanácsok kongresszusának folytatólagos ülését, amelyen Wallisch Kálmán, a szociáldemokrata párt titkára a következő politikai vonatkozású határozati javaslatot terjesztette elő: < Tekintettel arra, hogy a forradalom vívmányai ellen nyíltan vagy burkoltan, ha be nem vallott céllal is, de látható tendenciával, mindig több és több uj alakulat, párt és liga stb. keletkezik/ kimondja a kon' I gresszus az alföldi Munkástanácsok együttműködésének szükségességét. Minden megbízhatatlan és nyilvánvalóan ellenforradalmi áramlattal szemben kötelességévé teszi a kongresszus a Munkástanácsoknak, hogy ezekben az ügyekben mindenhol és mindenkor a leggyorsabban és a legerélyesebben járjanak el, az erre hivatott hatóságok működését szigorúan ellenőrizzék, nehogy esetleges hivatali lassúságból vagy a közigazgatásban rejtőzködő ellenforradalmiságból, a forradalom vívmányaira vagy annak továbbfejlesztésére, vagy akár a közbékére és a lakosság nyugalmára bárminemű veszélyes vagy zavart okozó állapot következzék be. A fejét felütő ellenforradalommal szemben való eljárásra és ilyen irányú agitációk élénk tompítására és megakadályozására a következő módszerek alkalmazásának szükségességét állapítja meg és teszi kötelességévé a Munkástanácsoknak a kongresszus: 1. A budapesti Munkástanács február 24-én hozott ama határozatát, amelyben a társadalom szocializálásának gyorsítását mondja ki, magáévá teszi és oda fog hatni, hogy ezt a határozatot minél előbb végre is hajtsák. 2. Felszólítja a budapesti Munkástanácsot és az országos pártvezetőséget, hagy a pártközi békét a legrövidebb időn belül fügessze fel. 3. Egy olyan néptörvény megalkotására hivja fel a kormányt, amely szerint azoknak minden ingó és ingatlan vagyona, akik az ország jól felfogott érdekében elrendelt munkákat bármely módon akadályozni vagy hátráltatni igyekeznek, minden kártérítés nélkül elkoboztatnék. 4. Az értekezlet felhívja a népkormányt, hogy a felosztásra kerülő földekért ne fizessen semmi megváltási dijat, sem a mostani, sem a háború előtti árat, hanem mondja ki, hogy azokat a köz érdekében kisajátítja ; ezzel szemben nehogy a régi földbirtoktulajdon helyébe ujabb földbirtok magántulajdon lépjen, a fölszabadult nagybirtokoknak nagyobbik részét földtermelési szövetkezeteknek juttatja, miáltal a föld gazdaságosabb kihasználása és az annyira szükséges jobbtermelés szakértő gazdatisztek vezetése mellett lehetővé válik. Minden célok elérésére kimondja a kongresszus a megyei és kerületi pártszervezetek szükségességét. ( A birtokreform közül.) A határozati javaslat ismertetése után élénk vita fejlődött ki. Felszólalt Gesztesi József (Makó), aki a birtokreform jelenlegi keresztülviteli módja ellen beszélt. Képes Lajos (Kiskunfélegyháza) a közélelmezést mindenütt a szociálistákra akarja bízni, Ábrahám . Mátyás (Szeged) a közélelmezési miniszter ellen szólalt fel. Füzesy Gábor (Püspökladány) nem bérletbe, hanem örök áron kívánja a földet. Felszólalt még Bajnok Bálint (Solt) és dr. Kállai Emil (Szeged). Kalmár Jenő, a központi szociáldemokrata párt kiküldöttje az általános politikai helyzetet ismertette és a közélelmezéssel kapcsolatos kérdéseket bírálta. Utána Froniusz Oszkár miniszteri tanácsos, az országos közélelmezési hivatal megbízottja reflektált az elhangzott panaszokra és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az országos közélelmezési hivatalnak meg kell küzdenie. Froniusz felszólalása után Wallisch Kálmán mondott nagyhatású záróbeszédet, mire a kongresszus véget ért. Lázadás a szerb megszállás ellen. Kaposvár, március 3. Barkóca községben, Kaposvárról odaérkezett magyar katonák megtámadták a szerb örséget és lefegyverezték. Az őrség néhány tagját agyonlőtték, a többit megverték és Sásdra vitték. Az őrségtől elvettek két gépfegyvert is.