Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-12 / 35. szám

Stéged, 1919. február M 13, mmmYwmmxm Megjavul a közkórház belső szervezete. Hasznos reformok egy elbocsájtott ápolónő esetéből. — A megbom­lott és újra helyreált legyelem. — A Munkástanács és az Orvos­egyesQlet szerepe. — (Saját tudósítónktól.) Ha a szegedi köz kórház­ban bosszú időn át tapasztalt minden bajra, orvos­ást ad majdaz uj nagy kórház,melynek egyszer mé­gis csak föl kell épülnie: akkor az évek óta tervezett ötszázágyas kórház valóban mintaszerű köz­egészségügyi intézmény lesz. A mostani kórház ugyanis szinte tökéletes mintája annak, hogy milyennek nem szabad tennie majdan az újnak. Ez főként az építkezésre, a belső berendezésre szól. A belső szervezésre más a mostani, ava­tag, több mint alkalmatlan kórházban is sok hasznosat lehet mivelni. Dr. Dettre János kor­mánybiztosnak a polgármesterhez intézett múlt­kori átirata e tekintetben jó kezdésnek tartható, A kormánybiztos arra hivta föl a polgármestert, hogy terjesztessen javaslatot a Néptanács elé uj osztályok szervezésére. Jelezte átiratában a korrnánybizios, hogy az ápolószemélyzetre vo­natkozóan is lesznek javaslatai. Az impulzust erre dr.'Deitrénekaz az'előre be nem jelentett, úgynevezett meglepő kórház­vizsgálata adta, amelyét nem régiben tartott meg. A vizsgálatra bizonyos hirek ösztönözték, amelyek a Munkástanács és az orvosok részé­ről a közönség körében is elterjedtek. E hirek igen kedvezőtlenül szóltak a közkórház belső állapotairól. Egyrészről azt jelentették, hogy a kórházban megszűnt minden fegyelem. Az ápolószemélyzet megtagadta az engedelmessé­get az orvosoknak, nem teljesiti kötelességét, nem tartja rendben, tisztaságban a betegeket. Jelentették másrészről azt, hogy az orvosok visszaéléseket követnek el. A hirek túloztak, mint majdnem mindig, de tény, hogy a kórházban éppen nem kívá­natos állapotok uralkodtak, amelyek azonban, a Munkástanács és az orvosi kar közbenjárá­sával, szerencsére, nagyobbrészt már megszűn­tek s a jövőben mindenesetre radikálisan ki­küszöböltetnek. Hogy pedig ez igy lesz s két­ségtelenül igy lesz — azért a kórház orvosi kara, ápolói testület, de elsősorban a betegek némi hálával tartoznak egy Lengyel Erzsébet nevű ápolónőnek, akinek esete a kórház belső bajait napvilágra hozta. Nem tagadjuk, hogy opportimitásból, egyenlőre nem akartunk irni róla, de annyi ferde változatot hallottunk a dolog­ról s olyan vad és túlzó kiszinezésekben, hogy az igazság elmondását most már közérdekű és halaszthatatlan kötelességünknek tartjuk. Az ápolónő bánásmódja. Lengyel Erzsébet ellen a betegek részéről különféle, súlyos természetű panaszok merültek föl. Többen azt állították róla, hogy goromba a betegekhez, a kórházban ápolt szegény mun­kásasszonyokat megdolgoztatja, beteg kisgyer­mekeket megver, a betegektől elvont élelmicik­kel üzleteskedik. Erről leveleket irtak a kórházi igazgatóságának, többnyire olyan betegek, akik már régebben elhagyták a kórházat. Amig ugyanis az ápoltak benn tartózkodnak, nem mernek panaszkodni az ápoló ellen, épp ugy. mint ahogy a cs. és kir. hadseregben nem igen akadt bátor férfiú, aki a káplár ur ellen merészelte volna fölemelni zokszavát százados ur előtt. A kórházadban az igazgatók rendsze­rint az utolsók, akik valami bajról értesülnek. Dr. Boros József igazgató e levelekbői fölvilá­gosítva, keményen megfeddte Lengyel Erzsébetet s egyizben tiz korona pénzbüntetéssel is súj­totta. Ez azonban inkább ártott, mint használt. Lengyel, "Erzsébet agitálni kezdett a személyzet körében a fegyelem rovására. Engedetlenségre lovalta kartársait. Ettől fogva a kórházban fö­löttébb lazán kezelték egy ideig a seprűt, hanyagul a törlőrongyot és kíméletesen a mosó­vizet. Az ápolónő nem lett gyöngédebb a be­tegekhez sem. A fölmerült panaszokról, amelyek hűtlen kezelésről is említést tesznek, jegyző­könyvet vettek föl. Az igazgató erre az ápolói szakszervezet két bizalmi férfián^k meghallgatá­sával Lengyei Erzsébetet a kórház szolgálatá­ból elbocsájtotta. Lengyel Erzsébet vádol. Az ápolónő az elbocsájtás után elment a szociáldemokratapárt vezetőségének egyik tag­jához. Elsírta neki a vele történt méltatlanságot, de emellet vádakat emelt a kórház orvosi kara ellen, még pedig olyan nagyítással, hogy nem csoda, ha a szociáldemokrata vezető ember, Wallisch Kálmán titkár egyszerre pártját fogta az üldözött-nek. Azt állította ez, hogy a kórházi orvosok elveszik a tejet a betegek elől, rosszul bánik az ápoiokkal, akik silány, rossz élelme­zésben részesülnek, mig az orvosok minden jóval élnek. Érhető, ha a szociáldemokrata párttitkárnak minden emberies érzése föllázadt erre a vádra, amely még igazoltnak is látszott Lengyel Erzsébet eibocsájtásával. Az ápolónő természetesen egészen ártatlanak tüntette föl magát, akinek azért kellett bűnhődnie, mert nem hunyt szemet az orvosok igazságtalanságai előtt, mert bátor volt és szembeszált, Wallisch Kál­mán, akinek szociális ügybuzgalma, gyorsan cselekvő energiája közismeretes, azonnal ulti­mátumot küldött a kórház igazgatóságának, hogy Lengyel Erzsébetet 48 óra leforgása alatt fogadja vissza. Egyúttal áttette az ügyet a Mun­kástanácshoz. AZ orvosok szolidárisak. A kórházi orvosok között ez az ultimátum megdöbbenést keltett. Lengyel Erzsébetet két bizalmi férfi meghallgatásával és beleegyezésé­vel bocsájtották el. Azonkívül egyoldalúnak tartották, hogy csak az elbocsájtott ápolónő vád­jait veszik figyelembe s ítélkeznek az ő meg­hallgatásuk nélkül. Az ügyet az Orvosegyesület választmánya elé terjesztették, a mely szolida­ritástvállalt velük. A választmány fölhatalma­zásaira támaszkodva dr. Boros József azt vála­szolta az ultimátumra, hogy nem teljesítheti, mert Lengyel Erzsébetet az általa elkövetett cse­lekmények miat visszafogadni nem lehet. A helyzet fenyegetően kiérlelődött s ha csupán a hatalom hozza meg a döntést, abból nagyon káros következések származhattak volna a közkórházra. Az orvosok — nemcsak a kór­hár orvosi kara, de a kívülállók is — elszán­ták magukat arra, hogy a végsőkig, a sztrájkig is elmennek, de nem engednek mindaddig, amig igazságos, pártatlan fórum nem ítélkezik ügyükben. Viszont Wallisch Kálmán is kemény és harcias ember, de jobban tiszteli a pártfe­gyelmet, semhogy egyedül, a maga felelőssé­gére hozna egy nagyjelentőségű ügyben végleges ítéletet. A Munkástanácsot, mint mondottuk, Wallisch értesitette és az értesülésünk szerint, bölcsen, közmegnyugvásra intézi el ez ügyet. Az ápolónő nem megy vissza A 48 órai ultimátum határideje már három napja lejárt. Ezt a Munkástanács, azaz a ki­küldött szűkebb bizottság nem veszi figyelembe. Lengyel Erzsébet nem mehet vissza a közkór­házba, ami magától t értetődik. Azt az ápolót, vagy ápolónőt, aki a betegekkel rosszul bánt, aki beteg gyermeket verni merészkedik, ki kell rúgni a kórházból, szanatóriumból. Itt nem éppen Lengyel Erzsébetről szólunk, hanem minden olyan ápolónőről, aki testi szenvedők­kel való állandó, akár foglalkozásszerü érintke­zésben is annyira elfásulhat, hogy megfeledke­zik az emberiesség legprimitíve bb kivánal A kórházban azonkívül igenis szükséges gyelem. A betegápolásban kötelességtudás, ren pontosság — mellőzhetetlen. Csak korlátoltság gondolhatja, hogy maga a szociáldemokrácia ellensége a fegyelemnek, hogy ha az ápoló szocialista lesz, akkor nem tartozik már enge­delmességgel a betegek jóvoltára célzó orvosi rendelkezéseknek. A szociáldemokrácia egybe forrott a szervezettség fogalmával, ez pedig fegyelem nélkül el nem képzelhető. Továbbá a kórház szent hely, ahol ne legyen villongás, párt­felekezeti, vagy társadalmi harc. Ez orvosokra, ápolókra egyaránt kötelező. A kórházi tejföiősleg Igaza volt a vádaskodó Lengyel Erzsébet­nek abban, hogy a kórházi orvosok a betegek­től el nem fogyasztott tejet haza hordatják. Az orvosok jóhiszeműségükre hivatkoznak. A kór­házi bizottság engedelmével hordatják a tejei. Ámde, akármennyire jóhiszemű is az orvosok eljárása s ha mégannyira hivatalos fórumnak engedélyével történik is a tej kivitele a kór­házból, az még is csak visszaélés marad. Az orvosok a maguk érdekében óvakodjanak a kívülállóknak már attól a puszta föltevésétől is, hogy talán takarékoskodnak a betegeknek szánt tejjel, mert igy több jut majd az orvosi famí­liáknak. De most tejinség is van! Tessék a fölösleges tejet szegény bejáró asszonyoknak adni, akiknek csecsemőt kell táplálniok ! Az ápolók élelmezése, ha nem silány és élvezhetetlen is, mint a vádaskodás állítja, de nem olyan mint az orvosoké. Már pedig a város orvosi és ápolói élelmezés cimén személyenként most ugyanannyit fizet a kórházi élelmezőnek. Ez tehát igazságtalan. Állapítsanak meg az orvoson számára magasabb élelmezési dijat, akkor az igazságtalanság megszűnik. De adja­nak az ápolóknak kifogástalan élelmet és illő fizetést 1 Jobb ápolást! Mindezek a kérdések tisztázódnak, még pedig a szűkebb elmondottak értelmében. Ezért mondottuk, hogy Lengyel Erzsébetet némi hála is illeti, mert az ő esete fogja tisztázni a kór­házi helyzetet. A fegyelem, a rend egyébként a közkórházban teljesen helyre állt. De még egy jó következése is lesz az esetnek. Javulni fog az ápolók anyagi helyzete és ezzel együtt föl­merült az a nagyon jogos kívánság, hogy a közkórházban csak értelmes, tanult, szakmájuk­ban képzett ápolókat, vagy ápolónőket lehessen alkalmazni. Az ápolók ne puszta tárgynak néz­zék a beteget! Ha nem birnak is az orvos teljes képzettségével, de tudással, megértéssel legyenek a szenvedők iránt. Ha ilyen tanult ápolókra nem lehet moatanában szert tenni, akkor nevel­jenek egy uj generációt, tartsanak iskolázottak számára megfelelő kurzusokat. A tanult intel­ligens ápoló, vagy ápolónő majd nem fogja verni a beteg gyermekeket. Igaz, hogy kurzu­sok tartása, képzett ápolónők alkalmazása még több költségbe kerül. A tanultak még jobban fogják majd megfizettetni a munkájukat, az jooD munka is lesz I A betegtől pedig nem szabad megvonni a jobb ápolást, amely sze­génynek is ugy járjon ki ezután, mint kijárt eddig a gazdagnak. Frank József A német nemzetgyűlés elfogadta az Ideiglenes alkotmányt. Welmar, február II. A nemzetgyűlés elfo­gadta az ideiglenes alkotmányt, a kormány küldetése megszűnt és lemondott. Az uj kor­mány 14 tagból, élén Scheidemann birodalmi kancellárból fog állni. A szociáldemokraták 7 tárcát kaptak. „Médi Specialité" JjJ Főraktár: Szeged, Jókai-utca 11. sztvarkahüvelyek is kaphatók Kap haté mindenütt f + \ sz. Telefon 15—20., ahol kiitönben olcsóbb gyártmányú Viszontelárusitoknak is a legolcsóbb bevásárlási forrás. • Egy doboz 2 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents