Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-02 / 27. szám

0 azerkcsilAsig: SZEGED, KARASZ-UTCA SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 72 — K. negyedévre 18.— K. fétévrt . . 36.— K. egy hónapra 6 — K. Egyea szám Ara 24 fillér. Szeged, 1919. VIII évfolyam 27. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZA/n, A kiadóhivatal telefonja: 305 Vasárnap, február 2. Holnap... Irta: Juhász Gyula. Ó Juppiíer, ne vért! — kiált a oda impe­rátori gőggel) fegyvert ragadó fiának Volum­nia, a nemes római matróna Shakspere Co riolanusában. Ó, magyarok, ne vért! né­mán is w kiálthat ma a nemes, szegény, vér­vesztes Hunnia, mikor némelyek, bármily ne­mes céllal és buzgalommal, fegyverre szólit­iák és hadba küldik még megmaradt, meg­gyérült és megcsa'ódott fiait. Én megértem például a székelyek fájdalmát, keserűségét, szent haragját. Nemcsák megértem, de által­érzem! Ösztön és öntudat egyaránt tiltako­zik ezeréves otthon, haza, kultúra, élet, öröm és bánat, önkényes, erőszakos és jogtalan megrablása, megtiprása, meggyalázása ellen. Ám az első fájdalom és keserűség vihara nyo­mán kell, hogy eszünkbe jusson; mivé lettünk, hová jutottunk, mit tehetünk és mit nem te­hetünk! Ötödféléves háború után vagyunk, amely­nek tanulságai unokáink idegein is át és át fognak remegni még. Négy oldalról támadó, mohó és győztes imperialisták gyűrűjében, mint a legnemesebb vad a rengetegben, szo­rul és szűkül ma a kifáradt, a legyöngüli, az elszegényült és kiéheztetett magyarság. Pa­cifisták lettünk, mert legyőzettünk, pacifisták lettünk meggondolásból és megfontolásból éppen ugy, mint kényszerűségből és önkény­teienségből. Ne áltassuk magunkat: nincsen az a hadseregünk, amely volt és én azt mon­dom, nem is kell az többé, ne is legyen! Mi­kor az őszintén és becsületesen pacifista Lin­der kikiáltotta az őszirózsás napokban, hogy nem akar több katonát látni, akkor már a ka­tonák végrehajtották a Piave táján ezt a pro­gramot: egyszerűen otthagyták a régi ármá­diát, szó nélkül eljöttek a vágóhidról, ötödfél év irtózatos szenvedésének^ nélkülözésének és embertelenségének mincJen terhét eldobva, mint egy végképpen tönkrement hátizsákot. A militarizmus, amelyet néphadseregnek csú­foltak, meghalt Magyarországon, hogv a belső rendre ügyelő miliciának helyet adjon. Károlyi Mihály pacifista, a magyar for­radalom a pacifizmus jegiyében született, ne akarjuk tehát ezt az eddig szeplőtelen, tisz­tán megőrzött nagy emberi elvet most fölad­ni, egy reménytelen, egy áldatlan és lehetet­len vállalkozás kedvéért megmásítani. Magyarország, az egész ország, minden magyarjával hiába menne tna ellenségei el­len, a kilátások még a negyvenkilenees vilá­gos előtti kilátásoknál is szerencsétlenebbek, fis ha ez igy van az egész magyarságra néz­ve, annál inkább áll az egyesek kalandos kí­sérletére! Ha a hősi halál 1918. őszén remény­telen yolt, 1919, elején még reménytelenebb! Mit van mit tenni? Kemény Zsigmond tanácsát kell megfogadnunk: Várni kissé mit se tesz! Megvárni, míg a hódító éhség csilla­pul, inig a győzelmes mohóság enyhül, mig a fölszabadult rabszolga észretér. Megvárni, mig a versaillesi békeszerző haditanácson a katonai mámor helyére a polgári józanság települ, mig a nagv és kis nemzetek — les vcanqueivs! — kiveszekszik magukat, mig Clémenceau és az olasz, szerb, cseh, oláh Clémenceauktól Wilson veszi át a szót, igen, ha lehet, Wilson és a méltányosság, Wilson és az okosság, Wilson és a demokrácia és ha kell és ha ugy fordul a kerék, hiszen a század viselős és születni fognak nagyszerű napok, hát akkor talán maga Lenin és Trockij fog az asztalra ütni, nem a karddal, hanem a vi­lágforradalom kalapácsával és akkor arról a zöld asztalról ugy le fog repülni minden im­perialista és militarista rongy, minden hazug érdek és önző hazugság, mint ősszeLa hulló •falevél! Megvárni, igen, ezt kell ma tennünk, megvárni, amig a dolgok javunkra fordulnak, hiszen kárunkra már tovább nem fordulhat­nak. Megvárni, ám nem ölhetett kezekkel, de serény és kemény építő munkával, alkotó •••••••••••••••••••••••a munkával, a magyarság sok rombadőlt, ösz­szelőtt, Déva várát épitve hittel, szeretettei, bizalommal, lankadatlan lelkesedéssel. Gondoljunk, magyarok, emberek, arra a világtörténelmi breszti tárgyalásra, ahol a le­győzött és lealázott diisíi-. Oroszország nép­vezére a biztos Holnapra appellált a gőgös győző ellenében. A Holnap eljött és hol van ma, micsoda ma a gőgös győző, a nyomorú­ságos? Hol van Hoffmann, a tábornok és Vil­mos, a császár? Hol van a tavalyi hé? Erre gondoljunk, mialatt komor honfibú ködlik és siirü honfigond havaz a magyar ho­rizonon . . , I....................••.It.*......................... Magyar területről vitáznak a békekonferencián. A románok és szerbek alkusznak a Bánáton. Ideiglenesen rendezik a lengyel kérdést. ­Megegyezés Olaszország és Magyarország közt. Páris, február 1. A nagyhatalmak 10 •képviselőjéből álló bizottság tegnap délutáni, elfogadta azt a határozatot, mely szerint a szövetségesek megbízottakat küldenek ki Teschenbe, akik a békés forgalmat a cseh­tótokkal és lengyelekkel egyetértésben biz­tosítani fogják a békekonferencia területi dön­téséig. A konferencia bizottsága ezután a bal­káni problémák vizsgálatára tért át és eköz­ben a Bánáira és Temdsvár Váitfarál vdríat­kozó szerb-ronwn véleméitdkiilöiibségget is foglalkozott. Ez idő szerint francia csapatok tartják megszállva ezt a vidéket. Néprajzti te­kintetben a lakosság igen vegyes. A bánáti kérdés az egyetlenegy, amelyben a románok és szerbek között egyenetlenség van. Bra­tianu és Misu az egész Bánátot követelik és az 1915. évi augusztusában Franciaországgal, Angliával és Oroszországgal kötött szerző­désre hivatkoznak, amely Románia háborúba lépésének feltételeként a Tisza és Marois kőét fekvő egész területnek Romániához való csa­tolását állapította meg. A másik álláspontot Veznics képviselte, aki a nemzetiségi elv alap­ján a Bánátnak azt a részét követelte, ahol a szerbek többen vannak, mint a románok. Vez­nics biztos határt kívánt a Duna és Maros között és a lakosság kívánságát tekintetbe­akarja venni. Feltétlenül szükséges bizonyos határjavitás a Morava völgye megvédése ér­dekében, amelyen keresztül 1915-ben Szer­biát megrohanták. Kétségtelen, hogy a két álláspont között sikerül majd valami közve­títő megoldást találni, amely egyúttal a nép­rajzi okokat is tekintetbe veszi. Végleges dön­tés még nem történi A konferencia bizottsága holnap a román delegátusoknak Besszarábiá­ra vonatkozó követeléseit fogia méghallgatni. Páris, február 1. A lengyel ügyek meg­vizsgálására (kiküldött bizottság Lengyelor­szág, valamint a estek-szlovák állani kikül­dötteinek jelenlétében megkezdte a tesdheni medence kérdésének vizsgálatát Elhatározta, hogy jelentést készít, amelyet előterjeszt h békekonferencián. A javaslat elkészítésével Nulenst bizták meg, aki jelentését a bizott­ság délutáni ülésén már be is terjesztette. A jövő héten több 'bizottságot hivnak össze. A munkásügyii bizottságot hétfőre, a kártéríté­seket megállapító bizottságot pedig keddre. Páris, február 1. Wilson elnök, a brit bi­rodalom, Franciaország és Japán képviselői tegnap délután 3 órakor ülést tartottak. A nagyhatalmaik ama delegátusait, akik a len­gyel ügyekkel és a tescheni .medence kérdé­sével foglalkoztak, meghallgatták. E jelenté­sek alapján elhatározták a miniszterek, hogy delegátusokat küldenek fflesohenbe, akik a területi kérdéseknek a konferencia által való szabályozásáig biztosítják a csehszlovákok­kal és lengyelekkel együtt ennek a medencé­nek békés üzentét, A delegátusok meghallgat ták azután a szerbek és románok fejtegetéseit a temesi bánságra vonatkozólag. A román kormányt Bratianu és Misu, a szerb kor­mányt Pasics, Vesznics és Trumbics képvise li. A legközelebbi idés holnap délután les-/.. Bécs, föbruár 1. Lugánóból táviratozizák: A Corriere della Sera londoni jelentése sze­rint a Times tokiéi táviratot iközöl, melynek alapján az antant rövid időn belül visszavon­ja csapatait Oroszországból. Páris, február 1. A fiumei kérdésben Ame íúkának az az álláspontja, hogy Magyaror­szágot semmiképen sem lehet a tengertől el­zárni. Akár Olaszország, akár Jugoszlávia kapja meg Fiumét, mindenesetre biztosit a ni (kell a tengerihez vezető utat Magyarország számára. Páris, február 1. Orlando kijelent ette. hogy Olaszország hajtandó Mdtgyarofazággal megegyezést léteslténl és hogy ennek a meg­egyezésnek a létesítése nem lesz nehéz do iog.

Next

/
Thumbnails
Contents