Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-11 / 34. szám

Szeged, 1919. február hó 11. DULM A G Y ARORSZ ÁO S köztársaságban megmaradtak a régi rendszer eszközei és ez teszi lehetővé az ellenforrada­lom készülődését. A pártgyülés elvárja és meg­követeli, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség és a pártnak a kormányban álló képviselői az uj világ létesítése érdekében gyökeresen tá­madják azt a rendszert, amely a múltban ural­kodott. A pártgyülés helyesléssel vette tudomásul, I hogy a pártvezetőség és a pártválasztmány az | úgynevezett kommunistákat, rendbontókat a | szakszervezetekből kizárják és fölszólítja a | szervezett munkásokat, hogy minden erejökkel védjék meg' a pártegységet. A gyűlés Weitner Jakab zárószavaival ért ! véget. fi Szegedi Újságíró Egyesület magáévá tette a bojkottált hirlapiró ügyét. — A szociáldemokrata párt megszüntette a bojkottot. — (Saját tudósitónktöl.) ^Jelentettük, hogy a szegedi píncéregylet a vendéglőstanács unszo­lására bojkottot rendelt el Tamás Rezső hirlap­iró, a Délmagyarország munkatársa ellen, mert több éleshangu cikkben kikelt a vendéglősök áremelési manőverei ellen. A bojkott szombaton délután három órakor lépett életbe, a szociál­demokrata párt vezetőségének intézkedésére azonban öt órakor már fel is volt oldva, miután a pártvezetőség megállapította, hogy a pincérek­nek sem okuk, sem joguk nem volt a bojkott kimondására. A pártvezetőség erélyes és igaz­ságos intézkedése nem nyerte meg a pincér­egylet tetszését már azért sem, merí igy nem áll módjukban egy másik határozatukat — az elsőhöz méltót — végrehajtani. Elhatározta a pincéregylet ugyanis azt is, hogy a bojkotton kivül más modon is kedvébe fog járni a burzsoá venóéglősök ellenforradalmi tanácsának. Ez a más mód is rendkívül jellemző: Kimondták, hogy az egylet megbízottai megjelennek Tamás Rezső Tisza-szállóbeli laká­sán, ruháit összecsomagolják, megvárják mig. Tamás hazaérkezik, aztán négy „megbízott"' kíséretében kocsin a határra viszik. Ehhez a határozathoz valóban felesleges minden kom­mentár. A vendéglőstanács által felbujtott pincér­egylet felháborító, a sajtószabadságba súlyosan beleütköző, minősíthetetlen eljárásával vasárnap délután a Szegedi Újságíró Egyesület is foglal­kozott és a következő egyhangu határozatot hozta: A Szegedi Újságírók Egyesülete vasárnap délutáni ülésén fölháborodással tárgyalta azt a sérelmet, amely az egész szegedi sajtót érte azáltal, hogy a szegedi píncéregylet a Vendég­lőstanács kívánságára kimondta a bojkottot Tamás Rezső hirlapiró ellen a szegedi vendég­lősöket és kávésokat támadó cikkei miatt. A Szegedi Újságírók Egyesülete ebben a sajtószabadságnak és az újságírók szabad véle­mény-nyilvánitásának súlyos megsértését magáévá téve, a leghatározottabban tiltakozik ugy ezen, mint bárhonnan jövő terror ellen, melyet min­denkor az összes rendelkezésre álló eszközzel meg fog torolni. Elhatározta továbbá az Ujság­iró Egyesület, hogy Tamás Rezső nevében föl­jelentést tesz a bojkott rendezői ellen 4207—1915 sz. M. E. rendelet következő passzusa értel­mében : „Az árusító köteles az illető cikket a ki­függesztett árért az ügyletre nem tartozó min­den kikötés nélkül a közvetlen fogyasztás cél­jait szolgáló (kiskereskedelmi) forgalomban szokásos mennyiségben készpénzfizetésért kiszol­gáltatni." A rendelet megszegőit a rendőrség hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetteti." Végül elhatározta az Újságíró Egyesület, hogy a szegedi Munkástanácshoz beadványt intéz azzal a kéréssel, szerezzen elégtételt a megbántott újságírói karnak és a különböző fölburjánzott ál-forradalmi tanácsokkal szem­ben a maga hatalmával is oltalmazza a sajtó­szabadságot, amelynek értékét a Munkatanács­nak mindenkinél jobban kell ismernie. A szociál­demokrata párt vezetőségének köszönetet mon­dott az Ujsdgiw Egyesület újságíró kartársa védelmében tanúsított magatartásáért. Három kislány egy pinceoduban. — Az árvaházhan helyezték el őket. (Saját tudósítónktól) Feljelentés érkezett a napokban Olejnyik Józsefhez, a Nemzeti Ta­nács titkárához Kasza Antalné Rákóczi-utca 8. szám alatt lakó napszámosasszony ellen, akit azzal vádoltak, hogy három kisgyermekét nem gondozza, ugy, hogy azok a hideg, talajvizes pincelakásban — vékony ruhácskában, mezítláb — majd megfagynak. Külömböző vádakat so­rolt fel a feljelentő Kaszáné ellen, akinek az ura két esztendővel ezelőtt orosz fogságba ke­rült. Azt állította róla, hogy nem dolgozik, ha­nem esténkint a kocsmába jár, ahonnan késő ' este férfitársaságban, legtöbbször ittasan, szo­kott kazatérni. Ilyenkor aztán éneklés, kiabálás hallatszik ki a piszkos pinceoduból, ahová az asszony mindennap változó ismerőseit a gye­rekek közé viszi. Hétfőn délután dr. Temesváry Géza h. fő­kapitány a Délmagyarország munkatársának a kíséretében megjelent Kaszáné lakásán, ahol három kislány mezítláb, rongyosan, piszkosan, a hidegtől félig megdermedve nézett ki az ab­lakon. Bekopogtatunk, de nem engedtek be bennünket, mert az anyjuk, aki látogatóba ment valahová, rájuk zárta az ajtót. Mélyen az utca szintje alatt fekszik a két kisablakos pinceodu, amelyben a talajvíz, — a lakók állítása szerint térdig szokott állni. Amig az asszony, akiért elküldtünk, megérke­zett, a szomszédoktól kérdezősködtünk Kaszá­ékról. A szomszédok, — jóindulatu, tisztességes iparosemberek — megerősítették azokat a vá­dakat, amelyeket a feljelentésből tudtunk meg. Elmondták, hogy az asszony nem szeret dol­gozni, kocsmázik, rossz életet él, a gyerekek­kel nem igen törődik, ugy, hogy amire Kaszáné hazaérkezett, mindenről informálva voltunk. Nagy sebbel-lobbal állított be az asszony az udvarba, ahol várakoztunk. Kinyittattuk vele az ajtót, beléptünk a kitéglázott kis pincébe, amelyből olyan dögletes bilz áramlott ki, hogy szinte lehetetlen volt ott tartózkodni. Egy szal­mazsákos rozoga ágy van a szobában, egy kis szekrény, egy takaréktűzhely, rajta pár darab fa, egyéb semmi 1 Három kislány, a hét esz­tendős Julis, a hat esztendős Irén és a négy esztendős etel fogvacogva, a hidegtől remegve bámult ránk, amikor beléptünk. Körülnéztünk. A falakon még látszik, hogy meddig jött fel a talajvíz, amely még most is szivárog a téglák közt. Az ajtónál pár tégla kivan szedve, oda­seprik a vizet, amikor már bokáig ér a gyere­keknek. Az ágy előtt két deszka van, a háziúr tetette oda, hogy legalább egy olyan hely le­gyen az odúban, ahol félig-meddig szárazon lehet lenni. A gyerekek elmondják, hogy nem járnak iskolába, mert nincs cipőjük, tegnap bablevest ettek, ma tésztát főzött anyjuk. A lelencházba nem akarnak menni, mert ott éheztetik a gyere­keket. Kiderült, hogy ezt az anyjuk mondta nekik. Az asszony — 29 esztendős — rendkí­vül bőbeszédű. Elmondta, hogy az ura kubikos volt, két esztendővel ezelőtt orosz fogságba esett. 125 korona segélyt kap havonta. Azt állitja, hogy szivesen megy dolgozni, hahivják. Legutóbb is dolgozott — mondta — egy hónap­pal ezelőtt mosni volt egy helyen. Hogy hol, arra nem tudott választ adni. Régebben almát árult a kaszárnyák előtt, de nem volt keresete. Azt mondja, hogy lassankint eladogatott min­dent, a szomszédok azonban azt állítják, hogy azért adta el még a ruhát is a testéről, hogy ne kelljen golgozni. Arra a kérdésünkre, hogy mivel foglalko­zik, határozottan válaszolt: — Egyenlőre sem­mivel ! A városba visszatérve a főkapitány jelen­tést tett dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek, aki a főkapitányt bizta meg a gyerekek ügyének elintézésével. Dr. Temesváry radikálisan intéz­kedett. Délután fél négykor jöttünk el a Rá­kóczi-utcából, ötkor már az árvaházban volt a három kislány. Egy rendőr és az árvaházi gon­dozónő ment ki értük kocsin és meleg pokrócba takarva bevitték őket az árvaházba, ahol ellát­sák minden szükségessel a könnyelmű asszony tokát szenvedett apróságait. HÍREK 000 — A Délmagyarország átmenetileg hat oldalon jelenik meg. Ezekbena rossz eszten­dőkben, amikor a közünség leginkább rászorult arra, hogy minél pontosabban és részleteseb­ben tájékozódjék az eseményekről, állandóan erős akadályokkal küzködik az újságírás. Cen­zúra, papirhiány, anyaghiány voltak a gátak, amelyek munkáink szabad menetelének útját állottak. Szegeden most gáz hiánnyal kell küz­deni. Takarékoskodniok kell az ipari üzemek­nek a sok gépmotor a nélkülözhetetlen hajtó­erejével. Ezért kell a Délmagyarország nyom­dájának is korlátoznia a maga üzemét. A Dél­magyarország ennélfogva kényszerűségből hat oldalan jelenik meg, de reméljük, hogy csak átmenetileg. A korlátozás egyébbként nem csu­pán a lapszöveg, hanem főként a hirdetés ro­vásaira megy. Hisszük hogy az átmeneti állapot csak rövid ideig fog tartani. — A belügyminiszter a főkapitányi ál­lásra beérkezett pályázatok beküldését kéri. Hétfőn délben egy órakor járt le a pá­lyázat a szegedi főkapitányi állásra, amelyre a következők pályáztak: dr. Temesváry Géza h. főkapitány, dr. Szakáll József, dr. Borbola Je­nő, dr. Dreyer József, Follráth Gyula és dr. Papp Menyhért rendőrkapitányok, dr. Nagy Endre államrendőrségi főtanácsos, Kaszás Ernő budapesti rendőrkapitány, Molnár Samu határ­rendőrségi felügyelő, Barna Tibor kecskeméti rendőrparancsnok, dr. Mikes Gábor temesvári h. főkapitány és dr. Fodor Jenő városi tanács­nok, a közélelmezési hivatal vezetője, aki utol­sónak hétfőn délben 12 órakor adta be pályá­zatát. A pályázat lejárta után a Délmagyaror­szág munkatársa kérdést intézett dr. Dettre Já­nos kormánybiztoshoz, akinél a kinevezés iránj érdeklődött. A kormánybiztos közölte velünk, hogy a kinevezés egyelőre nem történhet meg, mert a belügyminisztériumból, Szilárd h. állam­titkár aláírásával a következő leirat érkezett hozzá: Felkérem, hogy a szegedi rendőrfőka­pitányi állásra beérkezett kérvényeket a pályá­zati hirdetmény kapcsán a kitűzött határidő lejárta után ide bemutatni szíveskedjék. A mi­niszter rendelete értelmében tehát az összes pályázatokat hozzá kell felterjeszteni. Hogy minek, azt, nem tartotta szükségesnek közölni a kormánybiztossal, akinek az 1886. XXI. t.-c. 80. §-a értelmében szuverén joga a főkapitány kinevezése. A rendőrtisztviselők, amikor a le­iratról értesültek, megdöbbentek, mert az az impressziójuk, hogy mellőzni akarják a szegedi tisztviselőket, akik érthető okokból feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy közülük kerüljön ki a város uj főkapitánya. — A szerbek elszállítják a lefoglalt élelmiszer készletet, A Délmagyarország meg­írta, hogy Szeged állomáson hat vagon élelmi­szert foglaltak le, amely a demarkációs vonalon túlra volt irányítva. A szerbek nem nyugodtak bele a lefoglalásba. Vasárnap dr. Dettre János kormánybiztos a közélelmezésügyi minisztertől azt az utasítást kapta járjon közbe, liogy a

Next

/
Thumbnails
Contents