Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-23 / 45. szám

Szeged, 1919. február hó 23. DELMAGYA.KOMZA8 5 Újszegeden pénteken délután az állomáson tartózkodó egyik szerb hadnagy mikor megtudta, hogy a vasutasok sztrájkolnak, az állomáson levő málházol és Váraái állomási elöljáró fiát, valamint egy kendergyári művezetőt megbotozott. Az eset hire az ujszegedi lakosság körében 'nagy konsternációt keltett, A szociáldemokratapárt a Délvidék nagyarányú sztrájkjának ügyében egységesen foglalt állást. A sztrájkolókat ugy anyagilag, mint erkölcsileg a legmesszebbmenőieg támogatja. A Magyarországi Vasutasok Szövetségének budapesti, szegedi és aradi helyicsoportjai a szolidaritás minden elképzelhető megnyilatkozásával sietnek a magyar vasutasok, köztisztviselők és a délvidéki magyarság ügyének harcában segédkezet nyújtani. A sztrájkolok csüggedetlen lélekkel néznek a nehéz megpróbáltatások elé, mert tudják, hogy a jog s az igazság részükön van és a magyar haza jövője függ az ő magatartásuktól, megalkuvást nem ismerő lelki erejüktől. A szegedi mozdonyvezetők szombaton este a Kopp- féle vendéglőben tartottak gyűlést, amelyen megfogadták, hogy minden erőszakkal szemben állják a harcot és a mozdonyokra csak akkor lépnek fel, ha a Magyarországi Vasutasok Szövetségétől Budapestről arra utasítást kapnak. Kétségtelennek látszik, hogy a szerbek elvágva mindentől, vasút- és postajáratok nélkül, kénytelenek lesznek a sztrájkolóknak, a délvidéki magyarságnak olyan engedményeket tenni, amelyek a fegyverszüneti szerződésben különben is biztosítva vannak és amelyek az emberiességnek és igazságnak megfelelnek. A városnál lejárt hivatali pályázatok. — A jövö héten választ a Néptanócs. — (Saját tuáósitónktól.) Szombaton délben járt le a megüresedett városi állásokra kiirt pályázat határideje. Községi bírói, egy II. osztályú aljegyzői, egy fogalmazói, két irodatiszti, három írnoki, három rendőrtiszti (ezek közül egy lovasrendőrtiszti), két rendőrbiztosi, egy II. osztályú adótisízti, két számtiszti, négy vámkezelői és öt mázsamesteri állásra szóltak a pályázatok. A pályázók a következők: Községi birói állásra pályáztak : Dr. Pávó Ferenc, dr. Gera József, Pfann Lajos, dr. Szarvas Levél mindenkinek. Kedves Elvtárs, vagy Elvbarát, vagy Polgártárs vagy Testvér, vagy egyszerűen csak Nyájas Olvasó, vagy ahogy akarod, mondjuk Ember, bocsáss meg, hogy zavarlak, igazán nem akarok semmi különöset se mondani, inkább szeretnék egyet sóhajtani, jó nagyot és mélyet, vagy sirni szeretnék, vagy csak némán a szemedbe nézni, hát mondd, jól van ez igy és igy kell ennek lenni és nem lehetne és nem kellene segíteni valahogyan rajta, rajtad, rajtam, mindnyájunkon, akik emberek vagyunk és élni jöttünk ide, örülni, esetleg boldognak lenni ? Hiszen egyszer, talán ma, talán holnap, úgyis elmegyünk, örökre. Hát igen, arról van szó, hogy én nagyon, nagyon szomorú vagyok és mélyen, mélyen szégyellem magam és nem is tudom hol kezdjem, kezdjem-e egyáltalán? Mert látod, én igazán, a lelkem mélyéből szeretek és sajnálom mindent, ami él és olyan, hogy is mondjam, tulfinomult vagy mi a fene vagyok, hogy egy békáért, akit véletlenül és tévedésből egyszer valamikor elgázoltam, még ma is könny gyűl a szemembe és önvádat érzek, igen, annak a szegény, néma állatnak kidülledt szomorú szeme még most is rámmered néha és elveszi a kedvemet, nagyon bánt, hogy ez megtörténhetett. Hát látod, ilyen vagyok én és ami azt illeti én lelkesülök mindenért, ami szép, jó, igaz, de nem tudom belátni, hogy okvetlenül egymásnak kellene esnünk, egymás vérére szomjaznunk, egymás fejét betörnünk, egymás öröIgnác, dr. Szendrey Jenő, dr. Tóth Béla. II. o. aljegyzői állásra pályáztak: Dr. Pávó Ferenc, dr. Gera József, dr. Szarvas Ignác, dr. Szendrey Jenő, dr. Tóth Béla. Fogalmazói állásra pályáztak: dr. Pávó Ferenc, Árvay Ferenc, dr. Szarvas Ignác, dr. Tóth Béla. x Irodatiszti állásra pályáztak:' Kolozsvári Sándor, Balogh István, ifj. Kürthy Elek, Molnár Imre, Tompos Andor, Bauer Géza, Biliczki Flórián, Forintos Ferenc, Szabó István, Kovács József, Pethő Sándor, Balassa József, Jójárt János,, Kertész Lajos, Kovács István, Krachtusz Oszkár, Láng Ferenc, Rédei János, Ross István. Vadász István, Pávó János, Erdélyi Lajoá, Farkas Kálmán, Jablonszky József, Ökrös Gyula, Őry Gyula, dr. S^irvas Ignác, Török Sándor Zsiros Lajos. Rendőrtiszti állásra pályáztak: Gyarmati János, ifj] Kürthy Elek, Kynsburg Béla, Bauer Géza, Mazula Antal, Szabó István, Bácsy Zoltán, Jójárt Károly, Kovács József, Pintér Károly, Strumpf János, Bajkay Lajos, Balassa József, Bozsó Antal, Jójárt János, Krachtusz Oszkár. Láng Ferenc, Lipkay Zoltán, Molnár Kelemen, Róss István, Szábl Zoltán, Vadász István, Bárányi István, Bokor Antal, Duni József, Erdélyi Lajos, Gombos József. Horváth János, Kovács Ernő, Kőváry Ernő, dr. Szarvas Ignác. Rendőrbiztosi állásra pályáztak: Kakuszy Béla, Mazula Antal, Pillich Imre, Bácsy Zoltán, Pintér Károly, Strumpf János, Bárczy Kálmán, Láng Ferenc, Lipkay Zoltán, Molnár Kelemen, Vadász István. Pávó János, Bárányi István, Kovács Ernő. • * II. o. adótiszti állásra pályáztak: Kakuszi Béla, Kovács István, Ördög Attila, Szabó Gyula, Kiss Géza. Vörös Kálmán, Bérczy Kálmán, Kertész Lajos, Krachtusz Oszkár, Gombos József, Őry Gyula, Torday Kálmán. Számtiszti állásra pályáztak: Szilágyi Gyula, Limbek Géza, Kynsburg Béla, Ördög Attila, Szabó Gyula, Szűcs Ferenc, Vörös Kálmán, Krachtusz Oszkár, Gombos .József, Torday Kálmán. Vámkezelői állásra pályáztak : Vigh S. Rezső. Bazsik István, Biliczki Flórián, Bozóki Antal, Pillich Imre, Somogyi László. Kasza Sándor, Mészáros Mihály, Mihálovits Géza, Oracsek Károly, Pethő Sándor, Ungi Lajos, Baranyai Imre, Horváth István, Pávó János, Balassa Sándor, Érsek Gyula, Farkas Kálmán, Nagy Béla, Papp József. Többen pályáztak még az irnoki és mázsamesteri állásokra is. mét elrontanunk, egymás álmát elvennünk, egymás belét kitaposnunk, hogy itt e földön, amely akár föltételes megállóhelyünk, akár a siralomnak völgye; akár bölcsőnkés koporsónk, egy kicsit boldogok legyünk. Mert hogy nagyon vagy egészen azok legyünk, arról ugye Elvtárs vagy Bajtárs, Testvér, vagy ahogy óhajtod, egyelőre ne is beszéljünk, bár talán ez is benne volna szegény törekvő szivünk programjában. No jó, velünk lehet beszélni, mi egyelőre, mai nemzedék, megelégednénk azzal, hogyha csak megengednék nekünk, hogy a magunk módján, mások boldogságának integritását tiszteletben tartva, mások boldogságának demarkációs vonalát nem érintve, boldogok igyekezzünk lenni. Hidd el nekem, cimbora, ez a föld és ez az emberiség, aki ma itt a modern teknika minden vívmányával szervezkedik egymás ellen, egészen alkalmas terület és egészen jó matéria lenne egy kis boldogságra. Hiszen, valljuk be őszintén, csináltunk mi itt eddig egyetmást, egészen szép és nagy dolgokat. Nem mondom, a háború nevü szociális intézményt egy kissé túlzott mértékben és modorban szorgalmazták az évezredek folyamán. Nem mondom, volt itt sok kellemetlen és szégyenletes do'og az emberiség ugynevzett művelődéstörténetében, szegény Szokiateszt megmérgezték a pogányok, szegény Galileit megkínozták a keresztények. De hagyjuk ezt, hiszen mostanában úgyis a mult bűneit vejtük egymás szemére, talán azért, hogy eltakarjuk a jelen bűneit. Ellenben A rendőri állásokat egyelőre nem töltik be, mert a belügyminiszter a pályázatokat magához kérte. A többi állást a Néptanács fogja keddi, vagy következő ülésén választás utján betölteni. HÍREK 000 — A légszeszdrágitás. Ismertette már és érdeme szerint méltatta a Délmagyarország azt a korcsjavaslatot, amelyyel a tanács a villanyt és légszeszt elviselhetetlenül méregdrágává akarta tenni. A dologgal a Néptanácsnak februári ülésén kellett volna feldolgozni, ugy haljuk azonbaq, hogy a tanács javaslatát — visszavonta. Ismételjük^: az egyedül jogosult és közérdekű álláspont az, hogy a légszesz és villany árát annyival engedjék fölemelni, amennyit a vállalat tisztességes üzleti érdekei föltétlenül megkívánnak. De az még sem megy, hogy ennél jóval többet akarjanak biztosítani csak azért, hogy a város 30 százalékát, tehát egyharmadát kapja a bruttó bevételnek. A város számára, igenis, biztosítani kell minél több jövedelmet, de ennek -zömét ne a szegény emberek vállára tessék hárítani. Ugy halljuk egyébként, hogy tárgyalást kezdenek a légszeszgyár megváltása ügyében.. — Kunfi vasárnap Budapestre érkezik, Bécsből jelentik: Dr. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter visszatért svájci útjáról és szombaton délután Bécsbe érkezett. A miniszter vasárnap Budapestre érkezik. — Jegyzék az antathoz a bankjegyek lebélyegzéséről. Budapestről telefonálja tudósítónk: A bankjegyek lebélyegzése dolgában a kormány jegyzéket intéz az antanthoz, amelyben kifejti, hogy Magyarország ^kényszerhelyzetben elhatározta a bankjegyek lebélyegzését, mert Jugoszlávia és a cseh-szlovák köztársaság már előzőleg elrendelték a bankjegyek lebélyegzését. A jegyzék azonban hangsúlyozni fogja, hogy Magyarország a külfölddel szemben fizetési kötelezettségének eleget fog tenni. Hétfőn bizottság alakult, amely a lebélyegzés keresztülvitelét fogja irányitani. — Olaszországi hadifoglyaink. A Magyar Vöröskereszt kormánybiztosa értesítést nyert bizonyos, hogy a hegyi beszédet nálunk mondották el, ezen a csillagon és ezért a beszédért meglehet bocsájtani az összes háborús beszédeket, azokat is, amelyek polgárháborús célzattal mondanak. És én, Testvér láttam múltkor egy több mint ezeréves márványtorzót egy muzeumban, görög leány,' ismeretlen mester müve, az egyik keze hiányzik, (valami háború vagy forradalom törte le,) örök mosolylyal, amely már több mint ezer éve tart, nézett le reám, a ruhája redője olyan ritmusban omlik termetére, hogy megint csak könny szökött a szemembe ennyi bájtól, varázsos gyöngédségtől a kőnek. Nem, én ezt a görög leányt nem engedem, ezt a görög leányt nem szabad bántani, ebbe én reménytelenül és olthatatlanul szerelmes lettem, nem tudom, kit ábrázol, nem tudom, élt-e vagy cáak álmodták, nem tudom, ki teremtette és mit akart vele, talán rám gondolt, kései utódra, szomorú pogányra, szépségimádó keresztényre, de hogy ez a márványcsoda van és él és mosolyog, ez nekem a lét mély misztériumát jelenti, a művészetet, amely több, mint az élet . . . Jól van, én csak ezt akartam neked megmondani, vagy elsóhajtani, Polgártárs, Bajtárs, Embertárs, már megyek is tovább, te is elmégy, nem is találkozunk, nem is látjuk egymást ugy lehet, soha, de azért láthatatlanul nyújtom feléd a kezemet, a lelkemet, a hitemet, parancsolj velem, vigasztalni és fölemelni akarlak, ha lehet, ha megengeded! . . . Juhász Gyula.