Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-23 / 45. szám

Szeged, Í919. február hő 23. ÜtóSAÖYAiáoMsÁÉ Y v Szeged birtokai felosztás el6ft. Irta: Domokos László. Régi harc dőlt el: két világnézet ütközött össze és a küzdelmet nem lehetett többé kompromisszummal elintézni. A harcolók egyikének a földön kellett maradnia. Most, amikor a földművelő nép földhöz juttatásáról rendelkező 1919. évi XVIII. törvény végre nyilvánosságra juthatott, talán szabad ebben a históriai eseményben nekem, aki Szeged nagyúri birtokának demokratizálásáért egy évtizedet meghaladó idő óta küzdöttem, meggyőződésből fakadó őszinte lelkesedéssel köszöntenem a város boldogabb jövendőjének törvényes biztositékát.. A néptörvény szövegének világos rendelkezései után immár senki sem vonhatja kétségbe, hogy Szeged város földbirtokát ép ugy át kell adni a földmiivelő szegedi népnek, mint az egyháznagyok és főurak kiváltságos latifundiumait a háború elesett magyarjának. És ez igy van jól. A népköztársaság birtokreformja nem közönséges törvény, amely ablakot hagy a községi szervezetbe bujt kapitalizmusnak. Egy uj világ születéséről van itt szó, amelyben meg kell szűnnie a régi formájú kapzsiságnak. Nem maga ez a törvény, hanem a forradalom szelleme és az egész gazdasági rendnek átalakulása idézte elő a földbirtok tulajdoni eloszlásában bekövetkezett eltolódást és az eszme diadala annál teljesebb, minél elevenebb erővel vonja lendületébe a ledöntött korszak minden tényezőjét: urat és parasztot, egyházi, hitbizományi, főúri, törvényhatósági és kincstári birtokot egyaránt. Nagyon sokan lesznek, akik megdöbbenéssel és rémülettel fogják szemlélni az uj szellem tradicióromboló munkáját. Szegeden a hagyományokhoz való ösztönös tapadás minden képzeletet felülmúl; ott, ahol olyan kevés az önmaga utján járó, tetterős akarat, ahol a fiatai generációk tudásvágya a legjobb esetben sem száll tovább a közigazgatási határokon, valóságos sorscsapásnak tekintik a birtokreform törvénye által teremtett kényszerhelyzetet és módokat fognak keresni, amellyel menteni igyekeznek a menthetőt. A legtöbb szegedi embernek semmi köze a város birtokaihoz, abból, hogy a város földjeit felosztják, se károsodá?, se haszon nem érheti, mégis roppant szerencsétlenségnek érzi csak a lehetőségét is annak, hogy a soha nem látott, soha nem szeretett városi földek közönséges parasztemberek kezére jussanak. A gondolkozásnak ez a determináltsága már benne van a szegedi levegőben, a köztudatban, a sajtóban, benne van az emberek tempós mozdulataiban és az ingaóra fölényes nyugalmával járó vérkeringésében. A rettegett sorscsapás, hála legyen érte a halálmezők felett lebegő újjászületés szellemének, most végre bekövetkezett. A néptörvény 28. §-a felsorolja azokat a felhasználható birtokokat, amelyekből a földmiivelő nép igényeit ki kell elégíteni Ez a szakasz megszabja a kisajátítandó birtokok felhasználásának sorrendjét és a törvényhatóságoknak közérdekű célra nem használt birtokait a sor legvégén, a 8. pont alatt említi fel. De nem szabad elfelejteni, hogy mikor a törvény kivételes kedvezésekben részesiti a községi birtokokat, ez a kivétel mindig a normális terjedelmű községi birtokokra vonatkozik, amelyek közlegelőkből, véderdőkből, árterületekből s más ilyen közösen használt, vagy közös érdekből fentartandó területekből szokott állani. Ott azonban, ahol a törvényhatóság a latifundiumos főúr szerepét játsza, ilyen kedvezéseknek helyük nincs; a törvény alkotói mindenütt áttörték a korlátokat, hogy a „törvényhatósági birtok" elnevezése mögé rejtőző birtok-kapitálisokat kivonszolják rejtekükből és az eldugott árut kiszolgáltassák a aolgozó népnek. A felosztásra kerülő birtokok sorrendjének megállapítása után mindjárt ott 'áll az első komoly intelem: Az egyes pontok alá eső földbirtokok nagyságuk szerint való sorrendben, a legnagyobb területűtől kezdve kerüljenek kisajátításra. Vagyis, ahol a törvényhatósági birtok a legnagyobb, mint Szegeden, ott épen azon kell kezdeni a földosztást, tekintet nélkül arra, hogy más körülmények között a törvényhatósági birtok csak nyolcadsorban kerülne számításba. De a törvénynek következő sorai is a kivételes rendelkezések egész ármádiáját vonultatják fel. Mintha csak mindig a nagy alföldi városok kiváltságos birtokaira gondoltak volna a törvény szerkesztői és minden tiltó rendelkezés után odatettek volna egy klauzulát, amely Félegyházának, Szabadkának, Szegednek, Hódmezővásárhelynek és Debrecennek szóló üzeneteket tartalmaz. Községi birtokot, mondja a törvény, csak akkor szabad felosztani, ha más alkalmas földbirtok a község, vagy felosztási csoport területén egyáltalában nincsen. Senki sem mondhatja, hogy ez a rendelkezés tilalmat jelent a szegedi városi földekre nézve, hiszen tizet sem tesz ki azoknak a birtokosoknak száma, akik a szegedi határban ötszáz holdnál nagyobb birtokon gazdálkodnak, akiktől tehát volna mit elvenni. Csongrádmegyében a földosztást kétségkívül a Pallavicini-birtokon és a tnágócsderekegyházi Károlyi-birtokon fogják kezdeni. De azokra a földekre elsőbbségi joguk van az ott lakó gazdasági cselédeknek, rokkantanknak és hadiözvegyeknek, akik községi illetőségüknél fogva jogosítottak igényeiket feltétlenül kielégíttetni. Egyetlen szegedi ember sem fog Pallavicini mindszent-algyői hitbizományának hatvannégyezer holdjából részesedni. A szegediek részére tehát megmarad a hazai föld. Aki a szegedi tanyán városi földet akar szerezni, annak nem kell egyebet tennie, mint akár fogyasztási, akár termelési szövetkezetbe tömörülnie; a törvény 22. §-a kitanítja a szegény földművelő embert, hogyan és miért kell ilyen szövetkezeteket alakítania. Feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy minél számosabb termelési szövetkezet alakuljon; 20—25 gazda már termelési szövetkezetet jelent s akkor, amikor gazdasági gépeket, vetőmagot, fajbaromfit, szőlővesszőt és gyümöicsfacsemetét állami közvetítéssel fognak majd kiosztani, ezek a termelési szövetkezetek mindent első kézből megkaphatnak és a beruházások előnyeiben a lehető leggazdaságosabban részesedhetnek. Egész sor szövetkezetre gondolok, amelynek egy része paprikatermelésre, más része szőlőmüvelésre, német és bolgár kertészetre, szemtermelésre, vagy általában váltógazdaságra rendezkedhetnék be. De végeredményben még ez a szövetkezeli szervezkedés sem szükséges a jogi uralom megszerzéséhez, mert a törvény azt mondja, hogy egyéni felosztásra kerülnek a törvényhatósági birtokok akkor is, ha községek vagy szövetkezetek nem jelentkeznek átvételükre s az egyéni igénylők kielégítése végeit más föld nem áll rendelkezésre; már pedig akár az egyik, akár a másik eshetőséget vesszük számba, a szegedi magyar mindenképen jelentkezni fog jogos igényeinek kielégítéséért és tény, hogy egyáltalán sehonnan sem remélhet mástól földbirtokot, mint magától a várostól. Sokszor hallottam azt a dicsekvő kijelentést, amely ha jól megfigyeltem, Tömörkény Istvántól eredt hóditó útjára, hogy a szegedi nép sohasem vándorolt Amerikába, itt agrárszocializmus nincsen, tehát földéhség sincsen. Majd most kitűnik, hogy mekkora földéhség van a tanyai aép között! Tény, hogy amerikai kivándorlás nem volt, mert népünk mindennél jobban szerelte, valósággal imádta a földet s ha nem tudott birtokába jutni, inkább lett zsellér és koldus a más földjén, mint hogy amerikai gyárakban dollárokat gyűjtsön. A szegedi nép boldogabb időben nem a pénzt szerette, hanem magát a földet és a mezőgazdaságot. Ebben éit ősidőktől fogva és inkább megmaradt jobbágyi sorban, mintsem hogy cserben hagyja apáinak mesterségét. De most majd jelentkezni fog a jussáért, amiért négy esztendőn keresztül vérzett a förtelmes háborúban. És elő fognak majd kerülni az ezüstpénzzel telt harisnyaszárak, az ászok alá rejtett iskátttlyák és kemence alá ágyazott vasládák. A tengernyi pénz, ami bent született a városokban és künn bujt el a tanyai föld alatt, ismét vissza fog gurulni a nagy pénzszekrényekbe, mert a magyar nép nem nagyon fog rajongani az adósságokért, amikor fizetni is tud. Hozzávetőleges számítás szerint Szeged város 35—40 millióval jobb üzletet köthetett volna, ha birtokainak parcellázásával nem várja be az általános földreformot, hanem hozzáfog a demokratikus gazdasági politikához oly időben, amikor a birtokárakat önmaga és a kereslet nagysága szabta volna meg. A régebben felvetődött indítványokat azonban általános lekicsinylés fogadta. Most már erről a bevételi többletről le kell mondani, ami egyáltalán nem nagy baj, hiszen a földmivelő nép ma ugyanannyival előnyösebben vásárolhat és a földreformtól ezt a demokratikus tendenciát senki sem veheti rossz néven a mai forradalmi időkben. Végül még csak egyetlen ellenvetésre kívánok kitérni. A földreformtól való félelem érvei között első helyen szerepelt az a megjegyzés, hogy Szeged azért kért kegyelmet a maga birtokai számára, mert birtokpolitikájával a város földmivelő osztálya eddig teljesen megvolt elégedve és még azért is, mert a városi földek felosztása esetén mintegy 8000 földbérlő veszítené el kenyerét. Hát szeretném én azt a koldust látai, aki ne volna megelégedve, mikor a négylovas hintón elrobogó főúr rézkrajcárokat lök a kalapjába 1 A földesúri jogokat gyakorló Szegedet egész tenger választotta el a maga földmivelő népétől és soha még csak a lehetősége sem állott be annak, hogy ez a nép alamizsnánál egyebet kapott volna a határai között büszkén terjeszkedő városi oligarchától. Nyolcezer bérlő 1 És ha mind elveszítené is a kenyerét, ez a szám a város százhuszezernyi népe mellett nem jelenten: mást egy elenyésző töredéknél, amelynek érdekeiért nem szabad százezernél több ember érdekeit feláldozni. Nem arról van most szó, hogy mi legyen azzal a nyolcezer bérlővel, hanem arról, hogy minden szegény ember, akiben munkaszeretet és becsvágy van, hozzáfoghasfon a nagy nemzeti termelő munkához, hogy a városi kishivatalnok kijárhasson a maga kis "gazdaságára burgonyát és főzeléket termelni, hogy Szeged végre azzá válhassék, amire teremtve van: igazi mezőgazdasági kulturgócponttá. És elvégre a törvény szerkesztőiben volt annyi belátás, hogy a város nyolcezer bérlőjét sem hagyták ki a számításból, mert kimondták, hogy a haszonbérlővel elsőbbségi joga van az általa bérelt terület megváltásához. Az fog majd következni, hogy az apró-cseprő darabokat művelő haszonbérlök végre sajátjuknak fogják mondhatni földjüket és még szerezhetnek is hozzá uj területeket, mert hiszen a törvény maga szabja meg a kis- és középbirtokok megengedhető nagyságát és gondoskodik róla, hogy birtokát mindenki kiegészíthesse a meghatározott nagyságú területre. Évtizedeknek kellett volna elmulniok, mig a város urainak gazdasági téren való gondolkozásmódját az igazi demokrácia és az igazi haladás vezetőeszméi áthatották és megtermékenyítették volna. A merev elzárkózásnak kinai fala' most ledőlt. A forradalmi idők belesodorták Szeged birtokpolitikáját abba az egyedül ifiPifi mmű síim! m ii# Főraktár: Szeged, Jókai-utca 11. sz. Telefon 15-20., ahol különben olcsóbb gyártmányú szivsrkahüvelyek is kaphüf&k Víszonielárusítokr.ak is a legolcsóbb bevásárlási forrás. Kapható mindenütt I # + + Egy doboz 2 r > i-