Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-21 / 43. szám

Szeged, 1919. február hó 21. DfiLMAÜ Y AKUKSZAO Véres lázongás Kiskunfélegyházán. — Asszonyok lázították fel a tömeget. — A keddi rémes éjszaka. — A Munkástanács átvette a város ügyeinek intézését. — Kormánybiztos folytatja le a vizsgálatot. — — A Délmagyarország kiküldött munkatársától. — Hosszú, sáros fasoron kell végighaladni, ha a félegyházai állomásról a városházára akarunk menni. A fasor elején hirdető-oszlop, rajta plakát. Ea. áll rajta feltűnő betűkkel : Hirdetmény. A mai nappal elrendelem Kiskunfélegyháza és környékére az ostromállapotot. Mindenki tartozik összes intézkedéseimnek azonnal engedelmeskedni. A városparancsnokság és karhatalmi parancsnoksággal megbízom Földessy ^ Nagy László tengerész nemzetőrtisztet s az összes általa kiadott rendeletek azonnal foganatositandók. Minden ellenszegülő a „statáriális bíróság" elé állíttatik és agyonlövetéssel büntettetik. Az összes fegyverek azonnali leadását elrendelem, valamint a szesztilalom szigorú betartását. Kiskunfélegyháza, 1919február hó 19. A hadügyminiszter rendeletéből: Neuberger Frigyes, a tengerész-nemzetőrség parancsnoka. Tovább megyek. Az üzletek, vendéglők, s kávéházak zárva, pedig már reggeli negyedkilenc. Ugy látszik, hogy későnkelők a félegy\ házai kereskedők, vagy a lezajlott események hatása alatt félnek kinyitni az üzletet. Később megtudom, hogy a vendéglők és kávéházak — kettő van — nem nyithatnak ki, amióta az alkoholtilalom életbe lépett. A kávéházak rollója le van húzva, aki mégis szeretne valamit fogyasztani és ismerős a helyi viszonyokkal, — vagy akad, aki felvilágosítja — az az udvar felől tér be a kávéházba. A belső városban mindenütt karabineres •nlatrózok, a városháza kapuja előtt két szuro1 nyos matróz áll őrt. A Városház-téren kisebb csoportokban tárgyalják a történteket. Az aszszonyok dominálnak, akik nagy hangon magyaráznak egymásnak. A város különben csendes, mintha a keddi kirobbanás lehűtötte volna a szenvedélyeket. Külső benyomásra nyugodt a város, belül azonban forr a visszafojtott indulat. Fél kilenc. Kilenc előtt nem akarom a polgármestert zavarni. Körüljárom a várost, Mindjárt az első lépésnél feltűnik a városháza piac. téri frontja. Az ablakok gépfegyvergolyóktól összelyukasztva. Egyes helyeken lehullt a malter. Lyukak a falban. Mintha ellenség támadta volna meg a városházát. A külső városrészben — a Városház-tértől nem messze — a jókai-utcában "^volt Grünbaum Miklós kereskedő lakása és szatócsüzlete. Kedden éjszaka fegyveres katonák " hatoltak be hozzá és dacára annak, hogy a szerencsétlen ember összes készpénzét. — tizenhatezer koronát — és ékszereit felkínálta, szó nélkül agyonlőttéka feleségét pedig félholtra. ' verték. Azután feltörték az üzletet, mindent kidobáltak az uicára, a lakásban a bútorokat összetörték és akadálytalanul távoztak. Még csak nem is sejtik, kik követték el a rémes rablógyilkosságot. A keddi rémes éjszakán több üzletet kifosztottak, magánlakásokba behatoltak; valóságos szervezett rablóhadjáratot indított csőcselék a > békés polgárság ellen. Szerdán reggel Földessy Nagy László hadnagy vezetése alatt megérkezett kétszáz főnyi Tengerész-kölönitmény, amely a rendet hamarosan helyreállította. A karhatalom dacára a lakosság szerdán este félelemmel hajtotta álomra fejét, mert el volt terjedve a híre, hogy éjszaka nágy vérengzés lesz. Valószínűleg ezeknek a híreknek a következménye, hogy a tengerészek csütörtökön délután négyszáz főnyi erősítést kaptak, ugy, hogy most hatszáz fegyelmezett tengerész vigyáz a városra. A Kiskunfélegyházai zavargásokról és annak fejleményeiről a következő részletekben számolok be: (Zendülés a maximális ár miatt.) Kedde délelőtt tiz óra tájban Schvéd Dávid ruhakereskedő, akinek közvetlen a városháza mellett van üzlete, kiment a hetipiacra és egy tanyai asszonytól ötven darab tojást vásárolt. A tojást az asszonnyal bevitette az üzletébe és ott darabonként hetven fillérjével akarta kifizetni. Az asszony ez ellen erélyesen tiltakozott, Schvéd azonban nem akarta a maximális árat tulfizetni. Az asszony ekkor magából kikelve kirohant az üzletből és a piacon elpanaszolta vélt sérelmét a társnőinek, akik fülsiketítő zajt csapva keltek . ki Schvéd ellen, aki pedig nem tett egyebet, mint a Munkástanács által megállapított árhoz ragaszkodott. Az asszonyok haditanácsot tartottak és ennek eredményeként ketten bementek Schvéd üzletébe, ahol az az asszony, akié a tojás volt, egy fejrevaló kendőt kért. Schvéd mutatott is kendőket, amelyek közül az asszony egyet kiválasztott és megkérdezte, hogy mibe kerül. A kereskedő közölte vele, hogy száz koronába. Az asszony a zsebébe nyúlt, leolvasott hetven koronát és eiakarta vinni a kendőt, ami ellen a kereskedő tiltakozott. — Ha azért a tojásért, ami nekem egy koronába kerül, hetven fillért adott, a száz koronás kendő se ér többet hetvennél! — ordította az asszony társnői élénk szekundálása közben. A lármára csoportosulás támadt az üzlet előtt, mire Schvéd az asszonyokat nagynehezen kituszkolta az utcára, a rollót pedig gyorsan lehúzta. Ekkor már az egész piacot felizgatták a kofák, akik amúgy is elvoltak keseredve amiatt, hogy a Munkástanács csak az élelmiszerekei makszimálta. Több száz főnyi tömeg verődött hamarosan össze, első dolguk volt, —• még talán' a csoportosulás okát sem ismerték — Schvéd öccsét, aki rokant katona és aki éppen akkor érkezett az üzlet elé, amikor bátyja a rollót lehúzta, véresre verni. Az esetnek pillanatok alatt híre ment a városban, a kereskedők nyomban lezárták üzleteiket. (A kofák ultimátuma a polgármesterhez.) A mintegy ezer főnyi tömeg, amelyhez leszerelt katonák is csatlakoztak, ekkor a városháza kapuja elé vonult, ahol rövid tanácskozás után liz tagu küldöttséget menesztettek a polgármesterhez. Dr. Fekete Sándor polgármester nyomban fogadta őket és mikor meghallotta, hogy az a kívánságuk, hogy az üzletek délután két órakor féláron mindent kiárusítsanak, türelmet kért tőlük és közölte velük, hogy délután négy órára van az ármegállapitó bizottság összehiva. A bizottság a Munkástanáccsal egyetértésben fogja a közszükségleti cikkJk árait makszimálni. A küldöttség a polgármester válaszát közölte a kapu előtt türelmetlenül várakozó tömeggel, amelyet időközben Sallay József rendőrkapitány igyekezett megnyugtatni, A tömeg, amely szinte percenkint félelmetesen szaporodott, nem hallgatott a főkapitányra, hanem erélyesen követelte Pomázi István rendőrőrsparancsnok állásából való azonnali eltávolítását azzal az indokolással, hogy ő járt közbe, hogy Schvéd a tojást megkaphassa. A főkapitány erre határozott ígéretet tett, a rendkívüli módon felizgatott tömeget ez azonban nem nyugtatta meg és még továbbra is hangos szavakkal adtak kifejezést elégületlenségüknek. A munkástanács szinte emberfölötti munkát végzett, hogy a rendet helyreállítsa, délben Scheiber Károly, a Munkástanács elnöke a városháza erkélyéről igyekezett a zavargókat megnyugtatni, kísérlete azonban nem sikerült, mert lelkiismeretlen izgatók rombolásra buzdiditották a félrevezetett tömeget. Egy pap is volt köztük, Szelepcsényi káplán, aki valósággal erőszakolta, hogy a zajongók elkeseredése tettekben nyilvánuljon meg. Véletlenül a városban tartózkodott Kecskés Ferenc, a hadügyminisztérium megbízottja, akit a Félegyházán fekvő 6. ezred és a lakosság közt régebben tartó gyűlölet índitóokának a kikutatása céljából küldött a hadügyminiszter félegyházára. Kecskés látva a veszélyes helyzetet, beszédet tartott a néphez. Nyugalomra intette őket, de ez sem használt semmit, a tömeg fékevesztett indulatát többé visszatartani nem lehetett. (Ostrom a városháza ellen.) Két óra volt, amikor a tömegből valaki kiadta a jelszót: — Törjük fel Schvéd üzletét! Pár perc múlva a rolló már a magasban volt, az üvegajtót benyomták, százan rohantak be egyszerre az üzletbe, ahol mindent darabokra törtek, a szöveteket végszámra dobálták az utcára. amit nem vittek el, azt összehasogatták, még az üres dobozokat is összetaposták. A fosztogatás hírére fegyveres rendőrök akartak behatolni az üzletbe, hogy a fendet helyreállítsák, de alig léptek ki a városháza kapuján, a tömeg körülfogta és lefegyverezte őket. Minden fegyvert elszedtek tőlük, aztán anélkül, hogy bántalmazták volna őket, elbocsátották valamennyit, de előbb a rendőri fogdából kiszabadították a foglyokat, akik elvegyültek a tömeg közt. A rendőrök után a nemzetőrség akart kivonulni a fosztogatók ellen két gépfegyverrel, de ők is a rendörök sorsára jutottak, miután a gépfegyvereket elvették tőlük. Ekkor már a zavargók nagyrésze el volt látva fegyverrel, mert a nemzetőrség és rendőrség fegyvereit a városházáról elvitték. Ekkor a 6. ezred szolgálatban levő katonái, akik a városházán levő ügyeleti helyiségükben tartózkodtak, félvittek egy gépfegyvert a polgármester előszobájába, hogy onnan, az ablakon keresztül lőjjenek a zavargókra. A polgármester észrevette a szándékukat és maga állt a gépfegyver csöve elé, ugy akadályozta meg, hogy a katonák a téren levő tömegre lőjjenek. Azért tette ezt a polgármester, mert tudta, hogy a lakosság gyűlöli a 6-osokat, akik nem félegyháziak, hanem a Bácskából a szerbek elől menekültek oda és a lakossággal szemben több ízben provokálőlag viselkedtek. Tudta, hogy ha a tömeg a katonákat meglátja, csak fokozott dühvel fog támadni. A katonák nem lőttek ugyan, de a baj megtörtént, mert az alant állók észrevették a 6-osok szándékát. Pillanat múlva már két gépfegyver szórta a golyót a városházára. Az ablakok egymás után törtek be, a golyók a polgármester szobájába és több hivatali helyiségbe csapódtak, emberéletben azonban csodálatos módon nem esett kár. Nemsokára megtörtént a téren az első sebesülés, Oroszt Lajos gépészt, „Médi Specialité" UH Főraktár: Szeged, Jókai-utca 11. sz. Telefon 15—20., ahol különben olcsóbb gyártmányú szivarkahüvelyek is kaphatok, Viszontelárusitokna'k is a legolcsóbb bevásárlási forrás. Kapható mindenüti! Egy doboz 2 korona.