Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-02 / 27. szám

tJÉLMlA ÖY AROBS^áB WiS, fftbroií I. rendelkezések a vasutakkal szemben is érvényesíthetők legyenek. Akarjuk és követeljük, hogv a kihágási ügyek a rendőrkapitányok jogköréből a bíróságok hatáskörébe helyeztessenek. Akarjuk és követeljük, hogv minden osztály egyenlően, teherviselési képességeinek arányában vegye ki részét a közterhek, adók viseléséből. Nem fogjuk ttirni, hogy a terhek súlyosabb része csak a kereskedői osztályt érintsék, mert ezeket könnyebben el lehet érni. Akarjuk és követeljük a kereskedelmi iskolák. a tanoncképzés és oktatás modern, célszerű reformját. r Akarjuk, hogy a munkaadó és alkalmazott közötti viszony a kölcsönös megértésen és megbecsülésen alapuljon és hogy az alkalmazott minden kereskedelmi vállalatnál boldogulását biztosithassa, viszont akarjuk, hogv a kötelességteljesitésben mindenki vetélkedjék és igyekezzék magát hasznossá tenni. Akarjuk, hogy a szövetség tagjai szakmánkint csoportosulva anyagi és erkölcsi érdekeikért intenzív munkát fejtsenek ki és a szövetség vezetőségeinek segítségére legyenek a kereskedelem és fogyasztás nagy érdekeinek szolgálatában. Akarjuk, hogy minden kereskedő átérezze a komoly idők által részére előirt kötelességeket. hogy a szövetségbe belépve, tudását és munkaképességét céljaink eléréseért rendelkezésünkre bocsássa. Akarjuk, hogy az iparossággal együtt haladva közös törekvéseink munkájában együtt dolgozzunk és felismerjük az összetartásban rejlő nagy értékeket, ami ügyünk diadalát biztosítja. Szeged, 1919. február hó 1-én. A Szegedi Kereskedők Tanácsa. Gaái tanácsnok protezsál. Dr. Gaál Endre kultuszminíszteri működésének dzsungeljéből halásztuk ki a következő baklövéseket illusztráló eseteket: A Ferenc József művészeti ösztöndíj pályázati föltételeiben határozottan benne van, hogy az ösztöndíj csakis szegénysorsu művésznövendéknek adható oda.. Egy ösztöndíj karaktere nem is lehet más. És mégis megtörtént az a botrányos eset, hogy egy többszörös háztulajdonos és fakereskedő Goklschmiedt Lajos fia kapta meg az évi egyezer korona segélyt. Ez a Gokischmíed Lajos 1600 korona egyenes adót fizet évenként és azon kivül egy adómentes uj ház boldog tulajdonosa. Tanácsnok ur! llesmit nem lehet tanácsolni a többi uraknak, hogy szavazzák meg. Nem szabad fontos kulturális célokra adományozott pénzeket a ablakon kihajítani. Ez az összeg Goldschmied inüvésznövendéknek talán fedezi a napi kávéház költségeit, mig ha egy igazán szegénysorsu művésznövendék kapja meg, sokat használtat neki. Magamról tudom. Engem is ez az ösztöndíj segített keresztül tanulmányaim legnehezebb időszakán. Akkor is az ön akarata ellenére kaptam meg. Talán most is megbírjuk még másítani az ön akarata ellenére is a még nem végleges határozatot. Mindenesetre rajta leszünk 1 Gót miivésznövendéket feszolitjuk, hogy adja vissza ezt a néki nem szükséges összeget 1 Úribb dológ ha visszaadja, mint ha megtartaná, A város pedig hirdessen ujabb pályázatot az ösztöndíjra, ahol kizárólag annak adják, aki rászorult; illetve akit egy háromtagú szakmüvészekbőljiálló bizottság erre — müvei után érdemesnek tart. Tehát ne a tanács döntésétől tegyék függővé az ösztöndíj odaítélését! A második eset szintén érdekes. A város lefestette Tóth főmérnököt. Ugylátszik a tanácsnok ur szerint a városnak takarékoskodni kellett a kiadandó összeggel. Ugylátszik, a többi rnár nem növendék korban levő művészt drágának tartotta a tanácsnok ur. Ugylátszik, Gót művésznövendékre morális pressiót gyakorolt a tanácsnok ur az ösztöndíj odaítélése miatt és lefestette vele ezer korona festési dij ellenében Tóth főmérnök arcképét. A föltevés a „morális preszsziórói" nem légből kapott. Amidőn hosszas harc után annakidején én is elnyertem az ösztöndíjat, a tanácsnok ur kikötötte, hogy de már most ezt a megrongált képet kötelességem kijavítani. És egy lehullott festékü ócska képet kellett rendbehoznom. De nem voltam olyan szerencsés, mint Gót, aki ezer koronát kap költségekre. Énnékem saját festékeimből kellett a javítást eszközölni teljesen díjtalanul. Ha a tanácsnok ur intézné a többi művészeti ügyeket is ilyen felelőtlenül, mint a képzőművészetit, ugy például a színházban — a föntebbi recept szerint — kész művészek helyett növendékekkel játszatna. Hangversenyeket zenedei növendékekkel adatna elő. A fogadalmi templom építését mérnök helyett diák vezetné, A harmadik eset is mutatja, hogy dr. Gál Endre kulturtanácsnok az ország második városának kulturális foka az 1919-ik évben milyen magas színvonalon iparkodik fönntartani. A város szükség-papirpénzeket fog kiadni. Ezek az újfajta pénzek hamarosan befognak kerülni a szegedi muzeumba is, mint háborús csodabogarak". Az utókornak majd mennyire téves képet fog nyújtani, az 1919. esztendő művészeti viszonyainak magaslatáról. Mert kik ezek a Baribicsok, Vargák, Bittera Józsefek, akik a szegedi szükség pénzek tervrajzát készítették? | És kik voltak a zsűri tagjai, akik a- tervrajzot elbírálták? Nem mondaná meg tanácsnok ur? Szeged város közönségének művészi ízlése a mostani művészek alkotásain nevelődött. Ne kövessen el merényletet tanácsnok ur a modern művészi nevelés felien! foachim Ferenc. Két román dekrétum. Arad, február 1. A román kormányzótanács két dekrétumot bocsátott ki. Mindkettőt dr. Maniu Gyula, a kormányzótanács elnöke irta a'á. Az első dekrétum arról szód, hogy mindazok a törvények, melyeket Magyarországon 1918. október 18. előtt hoztak, egyelőre és ideiglenesen, bizonyos kivételekkel továbbra is érvényben maradnak. Minden kinevezett, vasrv választott tisztviselő, bármelyik kategóriába tartozik is, állásában méti marad, azonban a közmunkásat, vagy kőirend érdekében bánmelyik tisztviselő, bíró és jegyző rendelkezési állományba tehető, Ster tő'eg nyugdíjazható. Ez a dekrétum megfosztja a táblaelnököket és a törvényszékeket attól a joguktól, hogv az alájuk tartozó bíróságokat felülvizsgálhassák. Hivatalos nyelvnek a románt tekinti. A más nemzetiségű lakosság igényeit a dekrétum akként kivárna, kielégíteni, hogy a magyar nemzetiségű törvényt minden vonatkozásban végrehajtja akként. hogy azokban a vármegyékben, amelyekben a nemzetiségi lakosság az egész népesség egyötödét teszi ki, megvalósítandó yz az elv. hogy minden nemzetiség a saiát anyanyelvén igazgattassák. A községi, felekezeti és alapítványi iskolák tanítási nyelvét az isko!a fentartók állapítják meg. A helységeket minden nemzetiség a maga nyelvén nevezheti. Családnevét mindenki a maga nyelvének heh-esirásával írhatja. A második dekrétum a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szól. Minden törvényhatóság élére prefektus kerül. A tőrvényhatóság többi tisztvise'ői választottak és kinevezettek. változatlanul helyükön maradnak. Községi. városi és megvet tlsztviselőkill csak azok választhatók, akik írásban és szóban bírják 3 hivatalos román nyelvet és a törvényhatóság lakosságának nye'vét. A ttíeiifesct tisztviselők kötelesek egy év alatt szóban és irásban megtanulni a romáti nyelvet. Románok vérlázító kegyetlenkedése. Budapest, február 1. (A Déhaugya<r0rszág tudósítójától.) Hivatalosan jelentik: Teljesen imig-bizható adatok alapján az alább következő elrémítő adatokat kaptuk a román •katoApostol. Az emberről sok definíciónk van. A Biblia agyagbői és lélekből valónak tekinti. Plató kétlábú tollatlan állatnak nevezi, Madách sárból és napsugárból összegyurtnak tartja, Darvin a majomtól származtatja. Az ember: mily bitang ez a név: gondolja "Arany János. Annyi szent, hogy az ember megalkuvó természetű. Szeretne isten lenni, de azért igen szivesen köt ötven százalékos kiegyezést, hasznos kompromisszumot, hogy boldoguljon. Hiszen a nagy ideálista, ahogy a polgárok a költőt nevezik, Schiller is azt mondotta egyik keserű órájában: Éhség és szerelem kormányozzák a világot. Az éhség többnyire penzéhíiég, a szerelem leginkább a magunk szerelme. Átadnak azonban emberek, talpig férfiak, •ikik nem ismernek megalkuvást, nem kötnek kompromisszumot, nem paktálnak, hanem mennek előre az uton, amelyet helyesnek és igaznak tartanak. Hogy ez az ut meredek, göröngyös, fárasztó? Annál inkább! A pálma is teher alatt nö ét ők jól ismerik a latin mondás igazát: per aspera ad astra! Ezeknél hiába áll a herkulesi válaszúton a megalkuvás csábító tündére, mutatja a kitaposott ösvényt, a biztos polgári középszeri, a kényelmes és rózsás boldogulás berkgi felé vezetőt. Nem, ók Goethével tartanak, aki szerint a jó embernek jó utat sze*e«c$és ösztöne mutat Az ilyen embereknek, (

ezeknek a férfiaknak az elv szentség, az igazság levegő és élet, az ige arra való, hogy testet öltsön. Az ilyen embereket a csalódás csak edzi, mint az acélt a tűz, mint a damaszkuszi pengét a vivás. Ha ilyenekről olvas a jámbor középszer, azt mondja, nyugalmas emésztése közben: nagyszerű. Ha ilyeneket lát a szinpadon, küzdeni vagy elbukni, hogy bukásukkal is C6ak az eszme győzzön gjytor kipirultán és lelkendezve tapsol nekik És magában némi büszkeséggel és önérzettel állapítja meg, hogy mindez tetszik neki, hogy ez nagyon szép dolog, hogy ez derék, mint ahogy a paizsát eldobó Horatius zengette a legvigabban, hogy édes és dicső dolog meghalni a honért! De ha az ilyen férfi, az ilyen hős, az ilyes apostol véletlenül a valóságok világában jelenfífezik és akar érvényt szerezni igazságának és éppen a polgártársakkal szemben is és .éppen az Ő érdekeiket is érintve, ha -azok a közérdekkel ellenkeznek, akkor bezzeg másképpen fogadják a hőst. Hi.^z ez ideálista: gondolják megijedve magukban, hisz ez ellenünk tör: harsogják kórusban. Nem tudni, melyik nagyobb sértés, de az ideálista szót egészen bizonyosan a megvetés olyan nemével használják, amelylyel a költőt és profeszszort ábrázolják a Flíegende Btátter rajzolói. Minek tagadjuk, dr. Hollói József iég bekériilt a fekete listiába, amelyben az úgynevezett veszedelmes idealistákat szokták elkönyvelni, a királyi trónok magasságában éppen olyan otthonosak, mint a boros pincék melységeiben. Dr. Hollós József, ugy tudom, eddig még nem olvasta el íbsen Henriknek, ennek a szintén javíthatatlan idealistának drámáját, amelyet Stockmann doktorról, erről az ugyacsak javíthatatlan idealistáról irt, aki|rnek népgyülőiő lett a neve; mivel nagyon és önzetlenül szerette a népet. Nem tudni, miért nem olvasta el még dr. Hollós e darabot, pedig ö Ibsent eléggé ismeri és szereti. Annyi azonban bizonyos, hogy Ibsen is jól ismerte őt. Hiszen, bevallhatjuk, ezt a szép és erős drámáját éppen róla írta. Az apostolról, aki inkább egyedül marad, de az igazság mellett marad. Az orvosról, aki a ba- ' jóknak, a gyökerét keresi és nem elégsziíuneg az egyéni szervezet betegségeinek gyógyításával, de a tíkfadalmi_ szervezet bajaira is orvoslást keres. Buortv szép és erős dráma az Ibsen darabja.. de; őszintén megvaljuk, a kritikusai egy kissé, hogy ugy mondjuk, nagyon is ibseninek tartották a hősét. A legszebb élményünk hogy a szegedi Stoekman doktor rácáfolt a kétkedőkre és megmutatja, hogy igenis vannak még ilyen emberek Nemcsák északon Norvégiában, nemcsak az Ibsen lelkében, de délen, Szegeden, a valóságban is. Bizony vannak és mindig többen lesznek és.végül gvözni fognak! J- Oy.