Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-02 / 27. szám

i DÁI JiíÁ tí Y AKUBSká 0Í beárad, 1919. febru&i í. b tüzérség é» a nemzetőrség- tartja -Jfeuw. B<tfomiséfca Jenő, tó az elmenekült kormánybiztos teendőit látja el, a következő kiáltványt adta ki: Értesítem Makó város közönségét, hogy a csendőrség Makó várost végleg elhagyta és a városba többé vissza nem tér. Á rmd fenntartását. a szociáldemokrata párt & fiatalkorú katonasággal-és a nemZfttői-séggel karöltve veszt át. [E hármas tényező garanciát nyújt arra, hogy a városban a rend és közbiztonság helyre fog állani. Kérj tik a közönséget, liogy a rémhíreknek ne üljön fel, hanem a rendfenntartásban komoly és méltóságos viselkedésével támogassa a pártot. Harvai alispánról reggel az a hir terjedt el, hogy meghalt. Több sérülése van ugyan, de egyik sem veszélyes. A lakásán ápolják. A 'Délmagyarország munkatársa beszélgetést folytatott azokkal, akiket a osütörtöki lázongás alkalmával letartóztattak és akiket a tőtuieg többé kevésbbé súlyosan inzultált. Beszélgetés az inzultált tisatfviseiőkkál — Mit mond a megyei főjegyző? — Beszéltem Vajda Jsnő vármegyei főjegyzővel, aki a következőket mondotta: t~ Hivatalban voltam, mikor a lövéseket hallottam." Azonnal hazafelé igyekeztem, mert fé tettem a családomat fosztogatástól. Kerülő u'ton mentem haza. A csendőr laktanyával szemben lakom. Láttam, mikor a Laktanyát kifosztották. Ebéd után vendégségben voltam, amikor berontott a szobaleány azzal, hogy katonák jöttek értem. Beengedtem őket. A vezetőjük a Munkástanács egyik tagja volt, aki közölte velem, hogy a néptörvényszék nevében letartóztat. Szó nélkül ve:lik mentem. Kijelentették, hogy nem lesz bántódásom, megvédenek a nép dühétől. De midőn a városházhoz értünk, a tömegből egy katona azzal a kiáltással, hogy itt hoznak egy „fehér gárdistát", puskájával fejbe akart vágni. De meggátolták és többen mondták, hogy ne bántsák, ez jó ember. „Nagyon jó?" — kérdezték. „AkkoT üssük!" Erre asszonyok, civilek, katonák ütöttek, ahol értek, de súlyosabb séiülést nem szenvedtem. Egy szobába vittek, ahol Szoboszlai helyettes rendőrkapitány kihallgatott arra vonatkozólag, hogy éjjelenként odahaza szoktam-e lenni. Szerencsére, az utóbbi időben, nem voltam sehol. így nem bántalmaztak. Éjszaka azonban minden öt percben egy katona jött hozzám és azzal biztatott, hogy reggel felakasztanak. Kocsis József rendőrbiztos, akinek a feje teljesen be van pólyázva és aki mint rendőrségi ember, a szociáldemokrata párthoz tartozik. a következőket mondotta: — Nagyon szigorú voltam mindig nyomozás közben. Különösen a katonaszökevények ügyeit kezeltem erélyesen. Nem tudoai, hogy terjedt el az a hir a városban, hogy ón tettem az első lövést Boromisszára. A városház egyik nyitott ablakán keresztül néztem a gyűlést és hallgattam a szónokokat. Egy.Nzerre négy tompa lövést hallottam. Utána megint 2—3 lövést. Azután géppuska tüzelt, l áttain, hogv a katonák a csendőrlaktanya felé közeledtek, óriási pánik támadt. A városház előtti téren össze-vissza menekültek uz emberek. A katonaság közül többen a rendőrség felé fór dúltak, sortüzet adtak le. Később néhány katona feljött a rendőrségre és megszólított, de előbb azt kérdezték, hogy ki lőtt a rendőrségről. Mondtam, hogy senki 1 kor azt állították, hogy a rendőrségen csendőrök vannak elbújva. Mondtam, hogy győződjenek meg róla. A katonák az ab'akhoz mentek, leszóltak a tömeghez és közölték) hogy nem a rendőrségtől történt az első lövés. A tömeg azonban felkiabált: ,;de igen!" Egynegyed eggyig voltak a rendőrségen, addig senkisern emiitette előttem, hogy én láttam. Hazafelé menet, két asszony megszólított és azt mondta, szökjek meg Makóról, mert agyonvernek. Három óra után katonák jöttek egy civil vezetése alatt. Közölték velem, hogy letartóztatnak. Megmutattam nekik a fegyveremet és kértem, állapítsák ínég, történt-e belőle lövés. A főtéren nagy tömeg volt, mintegy ezer férfi és asszony. Ezek, amikor megláttak, felénk rohantak. — Agyon keli ütni, fel kell akasztani! kiabálták. Egy civil rnegrugtílt. A fejemet, vállamai ütötték. Amennyire megtudom állapítani, az engem kísérő katonák védelmeitek. Egy civil kézigránátot akart fám dobni, de szerencsére idejekorán megakadályozták. A esd cselek kövekkel dobált. Több helyen vénet! a fejem, amikor a városházához értem. Ott kihiíügattak. de már nem bántottak. Egy c^cmdőr érdekes vallomása. — Hogyan kezdődött a véres összetűzés. — Szőke Péter őrmester abban a csendőrkaszárnyában volt készenlétben, ahol az öszszeíítközés történt. Ezeket mondotta: — Abban a szobában tartózkodtam, ahol a két géppuska a rendes helyért állott. Szerencsére hallottam, hogy a tüzérek felháborodtak azon, hogy elhoztuk tőlük a gépfegyverüket, amelyik a városházán volt, ahol közösen szoktunk szolgálatot teljesíteni. A tüzérek egyszer elvitték onnan a saját és a mi gépfegyvereinket. Mi kértük, hogv adják vissza. Ez hétfőn történt. Szerdán hallottuk, hogy azt beszélik rólunk, hogy készülünk valamire, Szerda estére a katonák gyűlést hirdettek. Mi is többen elmentünk meghallgatni. Amikor minket megláttak, egy katona felugrott az asztalra és így kiabált: Fiuk, itt vannak a csendőrök! Ne engedjük őket a gyűlésen résztvenni! El is távolítottak bennünket. Mi bementünk a laktanyába és informáltuk*társainkat. Egész éjjel készültségben voltunk, mintegy ötvenen, mert a többiek a környékbeli falvakban teljesítettek szolgálatot. Éjjel semmisem történt. A csütörtök reggeli gyűlésre senki sam ment el közülünk, mert előtte való este kiutasítottak bennünket. Kilenc óra után egy fegyveres küldöttség jött a kaszárnyába. Á százados ur tárgya t velük. Hogy mit, nem tudom. Én az egyik szobában voltam, amikor bejöttek hozzánk. Utána több lövés hallatszott a folyosóról. Egy Ixijtársam mászdtt be megsebesülve a szobába. A többiek az aszfalt az ablakhoz rántották, rátették a gépfegyvert és lőttek a kapura. Ekkor az udvaron és az utcán már nagy tömeg volt és a folyosón lövöldöztek. Mikor láttuk, hogy a tömeg óriási, a másik gépfegyvert a folyosóra irányítottuk. Megszakításokkal mintegy 4—5 percig tartott a gépfegyvertüz. Amikor láttuk, hogy nem bírjuk magunkat tartani, kirohantunk az utcára és a Maros 'felé huzódtunk. Mindenfelől lőttek ránk. Mi a katonákra viszszülöttünk. Mintegy 200 lépésnyire lehettünk a laktanyától, mikor a puskám elromlott. Visszaszaladtam a laktanyába, hogy másik puskát hozzak. — Komáromi nevii bajtársam ott feküdt megsebesíti vei, nem messze tőle egy másik kollégám. Ezeket bevittem a szobába. Az ab lakon keresztül láttam, hogy katonák és civilek jönnek a laktanyába. Gyors elhatározással lerántottam galléromról a rangjelzést és elvegyültem a tömeg közt. A tömeg mindent kidobált az utcára. Az egyik szobában a padon vért láttak meg, mire az egyik civil azt mondta, hogy meg kel. keresni á sebesült csendőrt és agyon kell UttU. Láttam, hogy baj lesz. kimentem a vasúthoz. — Hogy elutazhassam, arra sokáig keilett várni. Eközben többször jöttek ki katonák az állomásra. Az egyik észrevette a cérnát a galléromon, amit nem fejthettem le, m&or a rangjelzést letéptem. A katona kiabálni kezdett, hogy én iü csendőr vagyok. A köpönyegemet is elvették. Beíboziak a városba, Közben bántalmaztak. Nem is vittek a városházára, hanem közölt-ók velem, hogy a főtéren a falhoz állítanak és agyonlőnek, Útközben Baromissza úrral találkoztunk, aki megijedt a katonákról, hogy mit akarnak tőlem. Azt mondták neki, hogy mindjárt asryentöftek. Borbíjíssza azt letelte, hogy előbb ki kell hallgatni, vigyenek a városházára. Odavittek. Közben azonban férfiak, asszonyok megtámadtak és ütőitek, ahol értek. Más csendőrrel i.s beszéltem, A csendőrök valamennyien azt állítják, hogy. nem őket terheli a felelősség a vérengzésért. Tamás Rez&Ő. tflenekiilt csendőr dk a zavargásról — N;m ök voltak a kezdeményezők. — A Délmagyarország szerkesztőségében szombaton délután megjelentek a ÍL körűiét csendőrségének; vezető emberei: KaMs Ferenc szervezeti alelnök és Jancsó József titkár, továbbá két Makóról menekült csendőr: Pál Miklós és Lászlóü Demeter. Előadták, hogy meggyőződéstik szerint uz Összes közlemények, amelyek a sajtóban megjelentek, nem a helyes beáiltáxban közlik a csecdőrség szerepét a makói zavargás esetéből, mert nem a csendőrök voltak a kezdeményezők, ök valamennyien szervezett szociáldemokraták és távol állnak attól, hogy fehér gárdisták-nak legyenek nevezhetők. A hadügyminisztérium, a 'belügyminisztérium és a szociáldemokrata párt budapesti ^ központi vezetőségének kiküldöttei Makóra utaznak, hogy az ottani tüzérség és csendőrség között történt sajnálatos összeütközés ügyében a pártatlan vizsgálatot megejtsék. Akiket bűnösöknek találnak majd, azok vegyék el a büntetésüket, a döntést a csendőrök nyugalommal várják, de á vizsgá'at befejezéseié mindenki függessze föl Ítéletét. A két makói menekült csendőr részben hivatalos jelentések, részben saját tapasztalata a'apján a zavargásról a következőket mondotta: — A zavargás kitörésének közvetlen előzménye az, hogy a Makón állomásozó magyar 23. tüzérezred legénysége valami ki nem fizetett illetéknek as-onna! való kifizetését, valamint azt is követe'te, hogy a legénységet, a melynek fegyvereit elraktározták, fegyverezzék föl. — A tisztek a legénység kívánságait, & melyek egyre sürgetőbbek voltak, nem teljesíthették s később az engedetleneket azzal is megfenyegették, hogy a csendőrséggel fogják őket engedelmességre szorítani. Innen keletkezett a bizalmatlanság és gyűlölet a csendőrség iránt Ehhez járult, hogy a Nagybecskerekről Makóra menekült csendőrök egy géppuskát véletlenül az állomáson hagytak s később a kaszárnyájukba szállítottak. Erről a A „Médi Specialité" higiénikus szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám. + Telefon 15-20, (3) kaphatók a legfinomabb gyártmányú szivarkahüvely különlegességek a legolcsóbb napi árak mellett. Viszontelárusitóknak is a legolcsóbb bevásárlási forrós,