Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Szeged, 1319. január i, DÉLMA GY aíbobszáb 7 HÍREK 000 Szilveszter 1918. Röptében a nagyvilág körül cünü diszinü uiiiilájára végigutaztuk tegnap a szegedi kávéházakat, vendéglőket és egyéb szilveszteri kabarékat. A szegény haldokló polgárság elég vígan ült a teritett üres asztalok körül, a nép elég derűsen várta a zárórát, egy nagy kérdésen vitatkozva: vájjon jövő egy órakor z&nják-e ki őket a füstös és lármás paradicsomból avagy még az idén tízkor? Mindegyik szegcdi lokál ünnepélyesen zsuffolva volt. csak a muzsikus világ zenótlen kávéháza volt az egyetlen, amely rendes törzsvendégeivel is megelégedett. Franciák é.-> magjarok, katonák és civilek egyetértését nem Kavarta semmi, hiszen alkoholmentes, tiszta örömek füstös bárány fellegei szálldogáltak a barna pfcifonokra. Szelid járőrök ellenőrizték ezt az örömet, malac nem igen visított, ilyen disznóságokra ma nem telik bizony. A színészek Figarót játszottak, Figaró itt, Figaró ott szerepeit Kassbau. Tiszában, moziban, még a színházba is jutott belőle A művésznők boldogsága ugyancsak teljes volt, egy estén négyszer is felnyújtották nekik az obligát csokrot és exk drámai szendo mosolylyal üdvözölték, mint jó ismerőst szokás. Szilveszter pápa nevenapja tehát elmúlt szerencsésen, hogy a. záróra mikor volt tulajdonképpen, ezt az égető kérdést e sorok J-zép irója nem tudta megfejteni, mert ő tiz előtt öt perccel 'kidőlt a sorból, de reméli, hogy a nyájas olvasó tovább birta jó kedvvel, bőséggel és ezért ez uton kíván h. u. é. k! A művésznő meglógott négy koronámmal. •. / " . • ALmc^an gubbasztottam a pályaudvaron, — Budapestre óhajtottam volna utazni — és éppen a kilencedik teát fogyasztottam, amikor megjelent az étteremben „János" és a gazdája, egy hatalmas bundával ellátott állítólagos rokkant, aki első benyomásra dijbirftozónak látszott. A másodikra hasbeszélőneL A bundás felállt egy székre, magasra emelt egy fababát, a „János''-t és igy szónokolt: — ÍMjélyen tisztelt közönség, több harctereket meglátogatva, mint a haza védelmiben megsebesülve, mindazonáltal életbe maradva, hátorkodom csekély művészetem által előadni a, következőkben bemutatandó tudományomat, aunely „János" segítsége igény bevétele által, csekély borravaló reményében előadiva lesz. Az ettermi vendégek, akik "többé-ke vésbbó meglepetve látták, hogy a művész előadását nem lehet megakadályozni, belenyugodtak -zamoru sorsúikba és nyugodtan várták a bekövetkezendőket. Szomorú volt, ami következett. A művész ide-oda forgatta „János"-t, miközben éloekkel traktálta a publikumot. íMár a -végi) felé tartott az előadás, amikor rájöttem, hogy hasbeszélő a művész. Kétkedve .néztem rá, de amikor láttam, hogy a bábu tényleg fából van és a művész szája mozog, nyomban meg voltam győzve. Előadás után a művész a csekély borravalóikból összeszedett vagy száz koronát. Ennyiért valóban beszélhetett volna a hasával is. Amikor a művész befejezte az előadást és a rendőr elvezette, körülnéztem egy kicsik Nem mondom, hogy nagyon vágytam volna ismerős után, csak ugy megszokásból. Az egyik sarakban — szorgos kutatás után — fel is fedeztem egy külön kis köztársaságul. Étsy Emilia, Domokos Ferenc, egy kadettiskolás diák, — Étsy unokaöccse, ne tessék rosszat gondolni — meg egy lovas önkéntes, — most se muszáj rosszat gondolni — búslakodtak az asztal sarkánál. Félreértések elkerülése céljától megjegyzem, hogy az önkéntes .gyalog volt jelen, a lovát nem hozta magával. Gondoltam rá, hogy odamegyek hozzájuk, ül U JEVI B ékszerekben, órákban és dísztárgyakban FISCHER K. órás és ékszerésznél. Saját ékszer- és órajavitó mii hely. e • Üzletei?) csak ** COBSO^bé, melleit Víiii! de nem ismertem közülük csak 'Domokost. De miit tesz az istennő? Odaküldi (hozzám Domokost és bemutattat magának. Bemutatkoztam, dacára aiinat, hogy az önkéntes már félig kihúzta a kardját, Egy darabig elbeszélgettünk, azuitán, amikor már egy kicsit öszszwmelegedtünk, megkértem a anüvésznöt, hogy szavaljon valamit. Mit mondjak, elszavalta vagy tízszer egymásrután Jnihász Gyulának a vakokhoz irt versét. Minél többször szavalta, annál szebb lett.A vers is. [Két. órakor kellett volna a vonatnak bevánszorogui Szegedre, de azt nem tette, hanem reggel tízig várakoztatott magára. Most, utólag ibevallhfttom, hogy magamban azon imádkoztam, hogy a vonat legalább is egykét esztendeig ne jöjjön, olyan jól éreztem magam. A dragvi aiő ipár tporc alatt az ujjai köré csavart, azután, miután gondosan lefejtett onnan, kiismerve gyöngémet ÍRostaud iránt, elejétől végig elszavalta a Sasfiókot. A lelkesedéstőt annyira odavoltam, hogy másfél üveg konyalkját és négy fél sültcsirkéjét, a. megfelelő savanyúságokkal elegyesen, kénytelen. voltam eközben elfogyasztani. Az önkéntes — ne tessék Tosszra gondolni — ezalatt folyton ugy nézett rám, mintha közkedvelt nagynénjét, aki végelgyengülésben halt. el, élte virágjában én tettem volna el láb alól. (Annikor a művésznő kifogyott a Sas. az' élelmiszer pedig a ládafiókból, őnagysága egy csomag kártyát szedett elő és azt az ajánlatot tette, hogy hajlandó elnyerni a pénzemet. Mindig barátja voltam az ilyesminek, nem haboztam ihát és felcsaptam. A művésznő tutira vett engem, gyakorlott szemeim rögtön észrevették, hogy a kártya cinkelve van. Gnnyos mosollyal, mint egy okleveles démon, osztotta, a kártyát, miközben rlegez pénztárcám felé félreismerhetetlenül vágyó pillantásokat 'vetett. Mit beszéljek sokat, a vonat indulásáig őnagysága, összes készpénze nálam volt elhelyezve, sőt négy koronává! adósomi i* maradt. Még mindig. Mielőtt, vonatra szálltunk." őnagysága — bár halálsápadt volt a dühtől, — bájos mosollyal fordult felém és igy szólt: — Mondja, hogy nyerítette el a pénzemet, hiszen én hamisan játszottam? Velemszületeitt udvariasság által serkentve, leemeltem a kalapomat, mélyen meghajoltam és igy válaszoltam: — Legyen nyugodt művésznő, én is. * % Azóta nem találkoztam a művésznővel, a kinek1 — ugy látszik — nincs fogalma a kártyaszahályokról, mert még mindig nélkülözöm azt a négy koronát, amivel adósom maradt No de .sebaj, megért a mulatság ötöt is. (t. r.) — Megérkezett a megszálló csapat A Dclmagyartfrszág keddi számában részletesen beszámoltunk Szeged megszállásának a körülményeiről'. Henry* tábornok és Rmtsíioin ezredes, valamint Vyx alezredes itt tartózkodásával kapcsolatosan. Vyx alezredes mévr hétfőn éjjel tovább utazott. Henrvs tábnrnok és Roussain ezredes 'pedig kedden délelőtt hagyták el a várost, miután Balbed ezredes, a> Szegedet megszálló. francia csapatok parancsnoka megérkezett. A parancsnok szárnysegédével. Yaívdirc századossal a Tisza-szállóban szállt meg. Este hat óraknr négyszáz főnyi francia katonaság érkezett Szegedre 15 tiszt vezetése alatt. Ez a Szege det megszálló csapar első transzportja. A csapat az éjszakát a pályaudvaron töltötte és csak szerdám délelőtt vonul he a városba, hogy szállását a Cserepes-sori barakokhan elfoglalja. A legközelebb érkező csapat a 111. kerületi polgári fiúiskolában, a következő pedig az állami felső 'kereskedelmi ískolábat> nyer elhelyezést. — Uj államtitkár. Budapestről telefonálják : A ma délután három qfrakor kezdett, minisztertanácson értesülésünk szerint, dr. Guthi Tódor budapesti főállamügyészt, a közélelmezési minisztérium osztályfőnökét az -újonnan /