Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

-Szeged. 1ÍMÍ). Január 1. DfilMlA 0 Y A ORSZÁG Szerbvilág /Magyarországon. l'ár év elült végignéztem Szalma l.stván akasztását. A Csíllagbörtön udvarán magasztalta fül Bali Mihály állami hóhér, két pribékjével az üreg Holddal, aki üres idejében Budapesteu zöldségárus és egy másik hasonszőrű emberrel. Szalma kétszeres rablógyilkosságQt követett el, elég gyáván, öregasszonyokon. Csinos fiu volt ez a Szalma István,|de megátalkodott, konok, llgy nézett a funkezionaló ügyészre az Ítélethirdetésnél, mintha a kitüntetéséről lett volna szó. Piros, sima arcán egy idegszál sem rezdült meg. És ugy ment a bitófa alá, mintha tánchelyen lett volna s most haladna a leány felé táncrakérésre. Hát mondhatom csúnya dolog volt ezt az akasztást végignézni. Izgató és undorító látvány. Az ember elfelejtette, hogy főbenjáró bűnnek a megtorlása történik most, csak azt látta és érezte, hogy egy viruló élet egy-két perc múlva okvetlen megfog semmisülni. A halál közvetlen közelsége megborzongatja az embert, mint a hirtelen jött fagyos levegő. És irtózat fogja el. Szalma István csak az akasztófa alatt szólalt meg. Azt mondta Balinak: — Ugy csinálja, hogy ne fájjon! — Csak nyugodtan legyél fiam, akkor nem fog fájni. — felelte a mester. Most, amikor jobbról is, balról is, alulról is, fölülről is a hóhér kötelet illeszgetik az állami végrehajtók a magyar nemzet nyakára, mintha Bali szavát hallanám: csak nyugodtan fiam. nyugodtan, akkor nem fáj I Ez most a vigasztaló és az erősítő! . . . Csak nyugodtan fiam! ... És mi álljuk nyugodtan, ki tudja meddig, talán mig ki nem fogy belölünk a szusz ? . . . És ezenközben riadt arccal nézzünk széjjel magunk körül: hói ér véget a hóhérmunka. Kezünk lábunk mikor szabadul ki a kötelékek közül és nézünk nyugodtan, hogy az erőnk erősebü-e vagy a kötél? . . . Á magyarban mindig élt a hit és a bizodalom. Ezer ev óta, ha bármily fekete felhők tornyosultak szép hazánk fölé, mindig hittel és bizodalommal néztünk a sors munkája felé és türelemmel vártuk a mosolygó napsugarat. Így, ahogy borongó hazafiu lélekkel nézem ezt az ötödfél esztendő óta dörgő és cikázó vihart és újra felém csendülni hallom Bali Mihály szavát: csak nyugodtan fiam, nyugodtan, — arra eszmélek, hogy a híres dunántuli parasztnak igaza volt! Furcsa ugy-e bár, de igy van. Igazat kell adnom ha latolgatom a helyzetet és csoportosítom az eseményeket, melyek a lefoglalt Délvidékről érkeznek apró híradásokban hozzám. Fis azt is meg kell áilapitanom, hogy minden volt ellenségeink között a szerb nép az, melyre leggyorsabban reáragyog a türelmes magyar sziv kiengesztelődésének szivárványa . . . Lovagias nemzet vagyunk, az voltunk mindig. Évszázados ellenségeinkkel is összeölelkeztünk, mikor letettük a buzogányt, most sem tagadjuk meg magunkat, most is lovagias nemzet vagyunk s mikor a nehéz idők mélyéből egy fényt vei látni u lelkünk, mely azt igéri, hogy a mi szomszédunkkal, Szerbiával, akivel csak az osztrák ármány és gonoszság rugalta össze a patkót legelőször fogunk szövetségi jóviszonyba kerülhetni — miért hallgatnánk el azt a szép igazságot, hogy a szerb ncp, a szerb gondolkozás ezzel a vett honfoglalásával csak becsülni való emlékeket fog maga után hagyni. Nem szándékozom idő előtt dicshimnuszt zengeni, a tények majd utólag — reméllem — elzengik ezt. most csak néhány epizodot jegyzek föl, melyek nekem adnak igazat. Ezek az epizodok nem Szeged mellett játszódtak le, hanem itt is, ott is a demarkációs vonalon alól, ahová „rendcsinálás" céljából vonult be a szerb requláris hadsereg. Egv esetet például a szomszéd bunyevác városból hallottam, ahol alezredes a sterb parancsnok s ahol a lakosok állítólag virágot szórtak a bevonuló hadsereg elé, azt akarván jelezni ezzel, hogy mily igaz, őszinte örömmel fogadják a testvéreket. Történt, hogy az odavaló ifjúság nótaszóval járta be a várost, többékevésbbé illuminált állapotban persze, hogy ezzel is dokumentálja örömét a vendéglátás felöl. A komoly parancsnokot természetesen ez nem tévesztette meg s másnap plakátokon adta tudtára a városnak, hogy aki a közcsendet háborítani meri: huszonötöt kap ajándékba. Lehetetlen I — mondták a hámból kirúgott legények — ez csak tréfa lehet I . . . Pedig . nem volt tréfa, mert a huszonöt ugy kijárt minden ordítozónak, mint a pinty . . , Aki nem birta végig élvezni, az kapott egy Utalványt az elmaradott botütésről és pár nap múlva jelentkezni kellett érte . . . Nem volt protekció, sem elnézés. í Magyar, szerb, tót vagy sváb, egyre ment. A jutalom nem maradt el. Azóta a városban — ugy mondják — teljesen csönd van. És példás közbiztonság. Egy másik esetnél vacsorát ad egy jómódú s/erb asszony. Megfogad egy surbankót, akinek három koronát fizet minden ablaktábláéit, melyet magyar háznál ver be a gyerek. A negyedik ablaknál már elcsípik a fiút, beviszik a főhadiszállásra és kezd működni a rendcsináló pálca. De csqik ötig. Itt már ordít a nebuló és elárulja az asszony turpisságát. No most jöjjön az aszszony. De azonnal. Még a vacsoráról. — Igaz, amit a fin mond ? — Igaz. — Hát megfizeted tiz koronájával az üvegeket. Az asszony örül, hogy ilyen olcsón viheti el a bőrét, de a parancsnok tovább mondja: — Ráadásul pedig huszonötöt kapsz. És rávertek a szilaj menyecskére a kemény huszonötöt. Így megv ez most is ott, ahol ez az eset történt." Máshol meg lopás ügyben tett panaszt a magyar a szerb parancsnoknál. Ez csak kapitány a színhelyen. — Elvittek egy jó kocsira való fámat. — Kicsoda ? — Ha én azt tudnám! — No jó van, majd utánna nézünk. Behivatta, a kapitány a detektivjét és megparancsolta, hogy ki kell nyomozni a lopást. Huszonnégy óra alatt maga előtt akarja látni a tolvajt. Fiatal szerb parasztot vittek a parancsnok elé. — Ez az. — Miért loptad el a fát V — Én loptam I ? . .. Nem loptam én. Ugy vettem az őröktől pénzért. 20 koronát fizettem érte. Kitudódott, hogy hazudott. — Száz koronát fizetsz büntetést. A fát az utolsó szálig visszaviszed, a helyén szépen összerakod cs nyolc napig ingyen fogsz nekünk fuvarozni. Ez volt az itélct. Talán két hete történt Torontálmegye valamelyik községében egy borzalmas gyilkosság. Öreg csőszpárt öltek meg és kihurcolták őket a falu végére. A tettesek ketten voltak. Két munkanélküli csavargó. Az ottani szerb parancsnok egy-kettőre kinyomoztatta őket és maga ele hozatta. Nem sokat teketóriázott velük, bevallatta, hogy ők a tettesek és másnap már vitette a szerb katonai bírósághoz — halálos ítélet kíséretében. Ezóta talán már át is estek a kemény de alkalmasint igazságos ítéleten. Temesmegyéből pedig arról jön a hir, hogy munkanélkiil sehol sem szabad lézengeni az embereknek. A városban, községben ellenőrzik az embereket és igazoltatják, hogy hol dolgoznak. A munkakerülőket előbb figyelmeztetésül bezárják néhány napra, azután pedig viszik kényszermunkára Szerbiába. A piacokht különösképpen fel kell említeni. Mindennek meg van a régi, mérsékelt ára s ennél drágábban nem szabad semmit sem adni. Aki ezt a rendeletet áthágja, az büntetés alá esik, igeu rövid végrehajtási idő kiszabásával. Ezért van az, hogy némely helyen nem egy korona hatvannégy tojás ára, hanem nyolc, tiz fillér. Hasonlóképpen a többi élelmicikkeknek is ilyen arányban esett le az ára. Kivitel egyáltalán nincs, igy a termelő kénytelen a helybeli piacon értékesíteni az áruit. A háború alatt sok szó esett erről Szegeden is, hogy niiArt nem szünteti meg a hatóság a kivitelt, az ügynökök kapzsiságát. Sok községben a szesz-tilalmat akként hajtják végre a szerbek, hogy este 6 órán tul nem szabad senkinek a lakását elhagyni. Akiben mégis felgerjed a vágy egy kis itóka irányában, annak külön engedélyt kell kérni, hogy korcsmába mehessen. Ha igy mégis sikerül berúgnia, az aztán megint más elbírálás alá kerül. A bácskai hangulat ilyenformán visszaszorultalogcsöndesebb mederbe. Nincs is panasz sehol, legfeljebb a hangászok zúgolódnak . . . Ebben a zavaros és teljesen bizonytalan időben mindezeket megnyugvással vesszük tudomásul mi, kik a 'forrongó világban mindenképpen igyekezünk megőrizni a nyugalmunkat, iparkodunk fenntartani a csendet és közbiztonságot és megaláztatásunkban érezzük az ellenfél emberiességét. Mert a meghasadt hajbal éltető piros levegőjében már látjuk fényleni a hit szent keresztjét, a remény friss zöldjét s ezek előtt leborulva mormogjuk magunkban — mint szent zsolozsmát — a jövőbe látó nagy lélek ihletett jóslását: Bizom s hiszek, mig Isten lesz fölöttünk, Ki trónusán bírói széket ül! És hogyha minden búra, bajra válik, Romok között is hirdetem halálig, Erős, nagy hittel, rendületlenül: Legyen bár sorsunk még oly mostoha, Él a magyar s nem veszhet el soha! A szegedi sportegyesületek szövetsége. A Szegedi Torna Egyesület elnöksége értekezletre liivta össze a múlt héten az összes szegedi sportegyesületeket azon célból, hogy megalakítsák az összes szegedi sportegyesületek szövetségét. Az értekezleten meg is jelentek az egyesületek kiküldöttei, kik egymást kérdezték a szövetség megalakításának célját illetőleg. Az összehívó egyesület képviselőin kívül senki sem értette meg, miért kell egy ilyen sportszövetség, mi célja lesz annak, ha megalakul és milyen eredmények elérésére számithat ? Tudvalévő dolog, hogy minden sportegyesület eddig is tagja kellett, hogy legyen egy országos sportszövetségnek. Az én egyesületen' Szegedi Athlétikai Klub hét szövetsé nek is tagja. LsN darugó osztálya a Magyar Labdarugók Szövetségéhez, athlétikai osztálya a Magyar Athlétikai Szövetséghez tartozik és sportmiiködését minden tekintetben ezen két szövetség szabályai és előírásai szerint tartozik irányítani. Most alakulóban lévő vivó osztálya pe^jig a Vivószövetségnek lesz tagja. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, mikor minden hazai egyesület tartozik az országos szövetségnek magát alávetni, mi szükség van még egy helyi fórumra is, amely az egyesületek sportniüködését szintén irányítani akarja ? Ezen kérdésre nehéz feleletet adni. Az bizonyos, hogy egyik egyesület sem fog tűrni semmi beleszólást belügyeibe, még kevésbé fogja megengedni, hogy pályája, felszerelése felett a helyi szövetség rendelkezzen. Az értekezleten számos kérdés hangzott el a Riz iza, Riz Rapp, Riz Rparl cigarettahüvelyek looo darabonként 10 kor-ért kaphatók aMédi Specialité hygienikus szivarkahüvely főraktárában. Szeged, Jókai-utca II.Telefon 15-20.