Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-26 / 21. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305. Szeged, 1929. Magyar Weimár. Irta: Junósz Gyula. A Mgyözött iNémetorszógk ugy látszik, minden hitével és erejével győzedelmes kul­túrájához fog menekülni, mint a tékozló fiu az apai házhoz. Erre vall az a szimbolikus jelentőségű óhaj és törekvés, hogv az alkot­inányozó nemzetgyűlést, a német konstituan­tét Weimarba hívják össze. És éppen most ol­vasom, liogy a weimari nemzeti szinházat a legnagyobb élő német dramaturg, Ernst Hardt veszi át és azt a német nemzeti kultura leg­tisztább templomává akarja újra fölavatnli. Weimar, tudnivaíó, a germán géniusznak több, mint nekünk; magyaroknak Széphalom és Kiskőrös. Keszthely és Pest-Buda együtt­véve. Mert Weimar a német Walhalía és Pan­theon, a nemzeti nagyság) és dicsőség világ­gá tündöklő fókusza. Itt prédikált Luther, itt orgonált Bach, itt dalolt Goethe és.Schiller, itt muzsikált Liszt és Wagner, itt borongott Nietzsche, em­lék és remény minden müveit németnek ez a szentelt hely, egy nagyszerű múlt kuiturté­nyeinek emléke és egv szebb, jobb jövő re­ményeinek záloga. Amely nemzet ilyen neve­ket és értékekét nyújtott egy világnak, az, ha egy világ támadt is eiene és ha egv világ el­íen is támadt, nem bukhatik olyan mélybe, liogy onnan a legnagyobb magaslatok felé. a kultura ormára ne lehetne visszatérése. Lehet és lesz is. Amit Széchenyi Magyarországra mondott, a németségre is| áillj, hiszen valló jgaz, hogy iNémetország még nem is volt iga­zán, a maga politikai valóságában, amikor már Lcssingje, Herderje, Wielandja, sőt Goe­theje volt. De, a példa nem táj, hanem vonz, hogy ismét magunkra térjünk. A kultura. a nemzeti kultura, amelyhez ma Németország mene­kül, vigasztalásért, erőforrásért, nekünk is leg főbb menedékünk. Mert Udvarhelyünket ideig, óráig megszállhatták a román Hohenzollern hadai, de székely népballadáinkat nem fog­lalhatták le a maguk számára. Alvincen föl­verheti az éjszaka és nyugalom csöndjét az oláh szoldateszka, de Martinuzzi és Kemény Zsigmond szellemét és emlékét nem pusztít­hatja el. Szenicén és Szakolcán katonáKat fog­doshat a cseh impérium komiszáriusa, de Kom játihv Jenő és Gvadányi magyarságának ma­radandóságát nem semmisítheti meg. A kas­sai ccm francia gótikája a)a*i fönséges álmaié tovább álmodja Vezériő Fejedelmünk és vele minden magyar, aki kurucnak született. Sza­badkán, a palicsi tó partján a legfinomabb magyar szimbolista költő márványba vésett arany sorai őrzik a magyar állmokat, ame­lyek a mi végtelenül termékeny és bánatos földünkből fakadtak, mint az árvalányhaj és a nefelejcs. És ha egyelőre végvára lett a tragikus magyarságnak Szeged, melynek szőke folyó­ja ágyában ama régi király hármas koporsó­ban alszik, kell, hogy, mint a süritett leydeni palackba, minél több és intenzivebb és erősebb és diadalmasabb nemzeti kultura szoruljon és férjen és kerüljön e város falai közé. Kell, hogy valodi magyar Weimár iegyen Szeged Dugo­nics városa. Mikszáth és Gárdonyi fészke, iTt m'.rkény tanyája", a legnemzetibb, ? legma­ELÖFIZETÉ8I ARA: egész évre 72 — K. negyedévre 18.— K. félévre . . 36 — K. egy hónapra 6.— K. Egyes szám &ra 24 fillér. VjlL évfolyam 21 szám. gyarabb. Ha eddig kértünk, kunyoráltunk, há­zaltunk és előszobáztunk, most követelhetünk és követeljünk! Nem csak magunknak, de az egész magyarságnak, édes mindnyájunknak, akik, bizonyára egyelőre, ellenséges erők és erőszak súlyos pántjai közé szorultunk. Es aki eddig tévelygett és tétovázott, az térjen vissza és találjon magára! Magyarok Páris, január 25. A Havas-ügynökség a következő hivatalik közleményt teszi közzé; A legfőbb haditanács ülése után Wilson elnök, Anglia, Pnniciaország, Olaszország miniszter elnökei, külügyminiszterei, valamint a japán kormány képviselői rövid ülést tartottak és a következő nyilatkozat nyilvánosságra hoza­talát szikratávíró utján leendő továbbítását határozták el: Azokat a kormányokat, amelyek most értekezletre gyűltek össze, hogy a nemzetek közt tartós békét teremtsenek, mélyen: megindítják az európai és kelet különféle államaiból 'hozzájuk ismételten érkezett lárek. a melyek szerint erőszakot alkalmaz tak olyan területek birtokbavételére, amelyek jogos visszaköveteléséről a békekonferencia hivatott határozni. A kormányok kötelességüknek tart­ják, hogy újra óvást tefgyenek közzé és kijelentsék, hogy minden olyan bir tok, amelyét erőszak segítségévet szereztek meg, a legnagyobb kúri azok ügyének okozza, akik ilye.i esz­közökhöz nyúlnak. Azok, akik erőszakot alkalmaznak, arra a feltevésre adnak okot, hogv követeléseik igazságosságában, jögosságábain kételkednek, hogy a birtoklást akarják a maguk jogának bizonyítása helyébe temá, szuverén;tásukat sn kább az erőszakra, mint a nemzeti vagv faj­beli összetartozásra, valamint a történelem által alkotott természetes kötelességekre akar iák építeni. Ezzel árnyékot vetnek mindazok­ra a jogcímekre, amelyeket később érvénye­síthetnének, bizalmatlanságukat fejezik ki ma­gával a békekonferenciával szemben. Ebből csak a legáldatlanabb eredmények származ­hatnak. Ha az igazságra törekednek, akkor le kell mondaniok az erőszak atkalmazásáiól, követeléseiket oly módon kell a békesoníeren cia gondjaira bizniok, ami a jóhiszeműséget semmiképen sem teszi kétségessé. Pénteken délután 3 órakor ismét ülés volt. • Páris, január 25. (Hivatalos.) A legfőbb haditanács ülése után a miniszterelnökök és külügyminiszterek elfogadták azt az ünnepé­Kladóhlvatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonja; 305. Vasárnap, január 26. vagyunk és magyarok maradunk: ime az egyetlen program, amelyben egyeknek kell lennünk mindnyájunknak és ez a program mégis olyan gazdag, oly színes, olv meleg és olyan élő, kenyeret jelent és ku'turát, jo­got és szépséget, legyőzetésben és lealázás' ban is, a poklok kapuinál és a halál küszöbé­nél is diadalmas örök életet! lyes tiltakozást, amelyet Wilson emelt oly népek üzelmei ellen, amelyek erőszakot al­kalmaznak, hogy oly területeket kerítsenek birtokukba, amelyek visszakövetelésének jo­gosságát a békekonferencia van hivatva meg­állapítani. Ez a kijelentés főleg Lengyelország ra vonatkozik, amely nemcsak a bolsevikiek ellen, hanem a németek és csehek ellen is: küzd. Vonatkozik ez azonban a jugopzlávokra és csehszlovákokra is. Remélik, hogy a békekongresszus felfutása az érdékelteknél meghall­gatásra tahit és belátják, hdgy ha erő szakot alkalmaznak, azZal kérdésessé .j teszik ügyük sikerét. A gyűlés ezután megkezdte a területi kérdések vizsgálatát. (Budapest, január 25. (A Délmagyarőr­szág tudósítójától.) A *Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar népköztársaság külügymi­nisztere az Egyesült-Államok, Anglia, Francia ország, Olaszország és Japán kormányai kép­viselőinek nyilatkozatából, amely újra óvást emel olyan területek erőszakos megszerzése ellen, amelyek visszakövetelésének jogos vol­táról a békekonferencia hivatott határozni, azoknak a cselekményeknek kárhoztatását tátja, amelyeknek Magydrwszág is áldozata. Magyarország bízik abban a. békekonferen­ciában, ámely legelső cselekedetében magerő siti hitükben mindazokat, akik nem az erő­szakban, hdnem a jogban bizitak. Magyarország a mai szikratáviratban igazolását látja annak a magatartásának, hogv nem állit zembe erőszakot az erőszak­kal, hanem rendithetetlenül bízva jogában, bizva a történelemalkőtta kötelékek döntő je­lentőségében és bizva abban, hogv azok az eszmék, amelyeknek alapján szilárdan áll: a wilsőni eszmék csakhamar az emberiség egye temének vezéreszméi lesznek, az uj Magyar­ország türelemmel elviseli a rámért csapá­sokat. Bécs, január 25. (A Délmagyarország tu­dósilójától.) Genfből táviratozzák a Frern­áenblattnak: Pichon francia külügyminiszter á kamara külügyi bizottságában ugy nyi'atko* fi békekonferencia tiltakozása az erőszakos hóditások ellen. - A területek visszakövetelésének jogosságáról a békekonferencia dönt. - Az erőszakot elkövető népek nem bíznak ügyük igazságában. - A magyar külügy­miniszter a békekonferencia határozatáról -

Next

/
Thumbnails
Contents