Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-19 / 15. szám

Szeged, 3919. január 19. DÉLMAG YARORSZAG M £ Magyarok, szerbek: emberek Barbusse bee&uletes háborús regényének egy jelenetére gondolok, miikor a sáros poilnik — lelkük mélyén mind szocialisták — a lövészárkok tövében Liebknechet emlegetik. Olyan tisztelettel és reménységgel beszélnek fi szegény, keserű franciák a német népvezérről (akit azóta, ó sors iróniája, a saját katonái agyonlőttek), mint a régi zsidók a Messiásról. A látóhatár szélén, dereiig. Egy távoli chanteclair hajnalt dalol. Most, hogy egyelőre homályosan és felelőtlenül szerb és magyar közeledésről beszélnek és irnak, mikor Riszties szerb ezredes a régi szerb-magyar barátságról emlékezik. Hunyadiak és Brankovicsok néhai frigyéről, eszembe jutnak egykori váradi éjszakák, a melyeken Tbeo barátunkkal álmodoztunk éteren és virrasztva a népek szent szövetségéről, magyarok és szerbek sorsáról, a megértés/ről ós megbecsülésről, amely elé vámsorompókat állítanak és Damokles kardját függesztik idegen és ellenséges hatalmak. Theo tul a.id önképem a nevére és vérére szerb volt, kultúrájára francia, érzésére magyar és olyan német verseket irt, hogy az Insel Ver'ag késziüt. kiadni őket, A magyarságnak szerelmese volt Tbeo, de amennyire imádta Csokonai és (Ady magyarságát, ugy gyűlölte a hatvanhetes megalkuvást, az osztrák zsoldjában álló politikai szoldateszkát. Mikor 1309-ben az első kardcsörtető mozgósítás megzudult Szerbia ellen és a Szigligeti színházban csak az irodalmi emberek lézengtek a Szép csöndesen cimii szögedi idillem harmadik előadásán, Theo sápadtan, és remegve tiltakozni akart a háborús őrültség ellen. A kávéház terraszán ültünk, néztük a vörös holdat, a megriadt várost, a szaladgáló katonákat, olvastuk a félelmükben fütyiirésző tiKÍósitásokat és Theo igy beszélt: — »A disznók miatt akarnak háborút. A sertések miatt é.s a disznó uszitók miatt, akiknek érdeke ez. A magyarnak nem érdeke, a szerbnek se. de igenis az osztrák szoldateszká.nak! Kgy az ellenségünk, közös a veszedelem, de nem tudják, vagy nem merik kimondani. Mikor a Sasfiók tirádái föl zen gének a magyar színpadon, a magyar lelkek titkos keserűsége visszhangozza és tapsolja a Metterniehek, a császárok, az őrült hülye zsarnokok elleni kitöréseket. Belgrádban ugyanez az érzés, ugyanez a lelkesedés és taps fogadja és koszorúzza, őket. A Tera/.zián fiatal és rajongó irodalmárok épen olyan érzéssel olvassák Baudelaire! és Adyt, ukit lefordítottam nekik, mint a váradi terraszon. Így beszélt Theo. aki akkor Mátyás királyrét tervezett egy nagy verses reneszánsz tragédiát. Mindig tervezett, ősjogász volt, rle Timon Ákos helyett (igen okosan) inkább Athéni Tiniont olvasta és Kimetty helyett Goethét, minden sorát ismerte, minden szavát tudta, holott római jogból kellett volna kollokválnia. És fordította buzgón Adyt németre, Ernőd Tamás periig Theot fordította vissza magyarra, különös éjszakák és különös társaságok voltak ezek, itt született a váradi llolnan. a Kis Pipában román diákok bánatos nótákat énekeltek, a mámoros tenorista lehurrogta őket, én védelmükre kelteni és ekkor egy román diák odajött az asztalunkhoz és igv szólott hozzánk: — CVak a költőt akarom üdvözölni, akinek nevét mi románok is szeretettel emlegetjük. Ariilök. hogy az emberben nem csalódtam. Azóta sok víz lefolyt a Kőrösön és Dunán. az Oltón és Drinán, nagyon beborult a népeik szolidaritásának. Nem tudom, a román diákok mit gondolnak ma Váradon és nem tudom, Theo hol jár és mit csinál? Utoljára a nagy háború kitörésének előestéjén protestált egy pesti német újságban a háború ellen, han goztatta, hogy se szerbnek, se magyarnak nem igazi érdeke ez, azután elnémult és eltűnt a fölzengő orkánban. Azóta sokszor gondolok Theora. A szoldateszka elmúlt, az osztrák járom eltört, a gyűlölet tüze hamvába hal, Kisztics ezredes a magyarok és szerbek régi barátságára emlékezik. Bizony jó volna megint együtt ülni a. váradi terraszon, a vörös hold alatt, békén, boldogan, még mindig fiatalon, kezet fogni és ünnepelni a szolidaritást, amely ledönti a vámsorompókat, összetöri a szuronyokat és megcsinálja, amit ezer háború és millió áldozat nem tudott : a munka és az alkotás szent szövetségét, alhol nincsenek kis népek, nagy népek, csak népek vannak. Juhász Gyula. Román bizottság a marosvásárhelyi adóhivatalban. Marosvásárhely, január 18. (A fícimágyarrtrszág tudósítójától.) Szombaton déle'őtt az állami adóhivatalban román bizottság jelent meg, amely átvette az adóhivatalban talált értékeket. Az adóhivatalban 1.200,000 korona készpénz volt. Óráját és ékszereit jayitiassa elsőrangú óra- és ékszerüzletemben. Szolid árak: Órákban és ékszerekben nagy raktár. v.w FISCHER K, .\v.154 Korzó-kávéház mellett. Szálloda is tftikiz átvitel. "encsém a n. é. közönség figyelmét felhívni úrra, hogy városunk egvik legkellemesebb szórakozó helyét, a Róka-utca 6 sz. alatt kibéreltem és újonnan átalakítva aug. 1-én elsőrangú N5i zenekar állandó közreműködésével megnyitottam. Tisztelettel Csupor József kávés. Korzó Mozi R.-T. TELEFON: II Igazgaió: 11-85. f| VASS SANDOR. TELEFON : 11-85. Vasárnap, Nagy cirkusz attrakció ! Szenzációs! Izgalmas! Nagy enkusz dráma 5 felvonásban. A sztrzon eyyík ScykyalmdSdtbb filmje. i Előadások vasár- és ünnepnapon fél 2, 3. fél 5, 6 és fél 8, köznapon fél 5, 6 és fél 8 óra A megértés utján. Irta: dr. Landesberg Jenő Amikor a gazdasági és politikai helyzettel való elégedetlenség éles küzdelembe keveri egymással a római patríciusokat és blebejusokat, ez utóbbiak eldobják kezükből a munka eszközeit és a szent hegyre vonulnak. Megáll az élet. A senatus Menenius Agrippát küldi követül a sztrájkolók közzé. Meneniusnak hires példázata a dologtalan gyomorról és a test többi munkára kész részeiről a felől győzte meg a plebejusokat és a felől győzhet meg minket is, hogy az osztályérdekek közül egynek a többiek rovására való előtérbe tolása megakasztja az életet. Az emberi társadalom egy test és a test bármely tagjának szenvedése elbágyasztja az egész organizmust. Az érdekeknek egyenlő kielégítése a harmonikus fejlődésnek biztositéka. Nem a fegyverekkel felvértezett hatalom keresi fel parancsoló szavával á szent hegyre vonultakat, hanem a bölcsesség a maga engedékenységével és meggyőző erejével. A megértés nyomán helyreáll a rend és benépesedik a békességnek és fejlődésnek utja. Toqueville a kereskedői szellemet igy jellemzi : „A kereskedés természettel ellensége minden erőszakos szenvedélynek. Szereti a középutakat, kedveli az egyezkedéseket s nagy gonddal kerüli az indulatoskodást. Az béketűrő, hajlékony, kedvkereső s túlságos eszközökhöz csak akkor nyul, mikor arra a legmulhatatlanabb szükség kényszered." Menenius Agrippának az egymással élesen szembenálló ellentéteket kiegyenlítő bölcsessége és Toqueville által oly találóan jellemzet kereskedői szellem voltak inditó okai annak a mozgalomnak, mely Szeged kereskedői világát egy hatalmas táborba tömöríteni igyekszik. De tömörésre sürgette kereskedői társadalmunkat az a belátás is, hogy csak az összeségben rejlő erő segítségével adhatnak nyomatékot szavuknak és megértésre számithatnak oly helyeken is, amelyek eddig a kereskedői érdekek meghallgatása elől mereven elzárkóztak. A kereskedelem volt eddig is az a szervezet, amely az egymással és egymás érdekeivel szembenálló termelő és fogyasztó követelményei között a közvetítő és az ellentétes érdekeket kiegyenlítő, sokszor nem hálás szerepére vállalkozott. A szerepet a kereskedelem legtöbbször közmegelégedésre oldotta meg. Miért ne közvetíthetnie a kereskedelem most is? Akkor, amikor szemben áll egymással az ember az emberrel ? Erre az egymást és egymás becsületes és önzetlen munkáját megbecsülni tanító nemes közvetítő szerepére vállakozott Szeged kereskedelmi világa akkor, amikor egyrészről érdekei védelmére, másrészről azonban a szembenálló érdekek békés és megértő kiegyenlítésének nehéz muákájára vállalkozott. Össze akarjuk hozni az embereket. Meg akarjuk tanítani őket a kereskedelem és ipar nemes munkájának a megbecsülésére. Nem a gyűlölet, de az egymást megértés igéjét akarjuk hirdetni. Meg akarjuk értetni az emberekkői, hogy a terror és diktatúra nem lehet a haladásnak állandósitot.fegyvere. Hirdetni akarjuk, hogy építeni csak vállat a vállnak vetve lehet és nem ugy, hogy azt, amit ma nehéz fáradsággal felépítünk, másnap egymás tiszta szándékát félreértve a másik oldalon levők rombadöntsék. A szegedi kereskedelemnek és iparnak virágos kertjét akarjuk telepíteni, de nem ugy, hogy annak fiatal, zsenge hajtásait a romboló düh beletapossa a sáros földbe! Emberek ! Testvérek! Értsük meg egymást! A bányászokról tartja a monda, hogy mikor meglepi őket a viheder, mely elzárja előlük a szabad levegőt, Isten szabad egét, a náluk levő élelmet felosztják hét napra és azután a tiz körmükkel váják ki magukat összetett erővel a napnak világosságára. Elérkezett a mi vihederünk! Osszuk fel egymás között a még megmaradt egymás iránti szeretet morzsáit és összefogva, egymást megértve ássuk ki magunkat Isten szabad egére, hogy a lomoktól megszabadulva az épités nemes munkájába foghassunk.! '