Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-18 / 14. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9 SZA«. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: eges* évre 72— K. negyedévre 18.— K. félévre . . 36 — K. esrv hónapra 6 — X. Egyes szám Ara 24 fillér. Szeged, 1919. VIII. évfolyam 14. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAA. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szombat, január 18. Spartacus. Mint a shaksperei tragédiák utolsó je'enetében, mikor a gyászdobok pörögnek és sort lőnek, barát és ellenség egyaránt mélyen megrendülve állanak meg az uj Spartacusnak, a nagy Liebknecht Vilmos nagyálmu iiának, Liebknecht Károlynak porba hanyatló teste fölött. Itt is el lehet mondani a shaksperei igéket, amelyek a tragédiát a kiengÉkztelődés tiszta magasságába emelik: Ez iérfr\'olt! És ugyanez a tiszta hódolatos zászlóhajtás méltán kijár a nőnek is. aki Luxemburg Róza volt és hősj halottja lett egy eljövendő, ui világnak. Vannak különös héroszok, zsenik vagy fanatikusok, Don Kihóték és Tisza Istvánok, akik késő,n jöttek, akik egy leomló trónus szakadó kárpitja alatt akarják forró fejükre tenni a képzelt diadal aranykoronáját. És vannak tragikus nagyságok, akik korán köszöntik az uj napot, amely még a fekete és vörös horizon méhében szunnyad, tragikus nagyságok, akik az álmok délibábját a lángoló meggyőződés erőszakos lendületével akarják beleépíteni az ugarba, amely ideálokért elpusztult vértanuk hekatombájától termékeny ül Iraki Liebknecht Károly, a germán Spartacus, a korán érkezők közül való volt. Most a halottak élén lovagol már, a túlvilági vörös gárda élén, .amelynek dlicső és vérbiboros seregében a mii Dózsa Györgyünk és Martinovicsunk, a germán lázadó Hutten, a prágai Húsz, a latin Qiordano Bruno és Henri Etienne, Ferrer és Jaurés vitézkedtek, mig éltek és győzedelmeskednek halottaikban. Mert Liebknecht Károlv. bármit mond a rágalom és a ferdítés, amely egv kissé rosszkor érkezett a megdicsőülés komor pompájú órájában, mondom, a nagv Liebknecht nagválmu fia egész és igaz Ember vala világéletében. Aki két izben szenvedett kemény várfogságot, mert szembeszállt a militarista imperializmussal és annak egyik látható és hallható fejével, aki mindig a háború ellen beszélt és cselekedett, nemcsak a fegyveres béke idején (például 1912-ben Budapesten is), de a diadalmi mámor legvirágosabb és leglobogóbb napjaiban is. mikor bizonv. valljuk be őszintén, Scheidemann és társai a Császár, a Császár hü szociálistáj voltak, ez a Liebknecht igenis valódi hőse volt a maga eszméinek, ha a terrort elítéljük, ha az erőszakot minden formájában és minde;i oldalon igaztalannak és oktalannak tartjuk is. Az ágvut szerintünk éppen ugy nem használhatja jogosan a pacifizmus elvei szerirk a békecár, mint a szociáldemokrata. A Liebknecht Károlv átlőtt testére és elszállt szellemére tehát csak egv dobhatja a tiltakozás kövét, az, aki az osztályharc minden taktikáján, az erőszak minden formáján tul a buddhai. krisztusi vagy tolsztoji evangélium magasságaiban érez és gondolkozik, aki tul minden pártpolitikán és földi érdeken az Ember legszelídebb és legtökéletesebb ideálját valósítja meg önmagában, aki a megváltás isteni müvét saját magán már véghezvitte. De ti burzsoák és szociálisták, ti polgárok, munkások és katonák és mi mind, mind, mai nemzedék, az emberiség legszörnyűbb vérbünének önkénytelen részesei és áldozatai, mindnyájan hajtsuk meg mélyen lobogónkat — akár nemzeti zászló, akár vörös lobogó — a lángoló Berlin, szürke szerdáján a maga vérében elhanyatló Liebknecht Károlv és Luxemburg Róza — a halálban és dicsőségben egyesülő férfi és nő — ravatala előtt. Korán jöttek, erejükön és erőnkön fölül akartak. forradalmi mámoros Phaeronjai a nagy Vörös Szekérnek - ezért es'ek el! De érettünk estek el és a jövendőért, az Emberért, hogy egyszer majd. végre, valamikor. egészen szabad és boldog legven. Tegnapelőtt börtön, tegnap rágalom, ina halál, I 'holnap halhatatlanság, szobor és milliók keI gyelete várja őket. A szegény és szerencsét| lert emberiség pedig tovább megy, lohol, kocog vagy rohan a jólét és szerencse ködös I és örökös álmai után . . . A munkástanács a koalíciós kormány mellett döntött. - Az együttműködés feltételei. — A kisgazdapárt is résztvesz a kormányban. — A kormányválságban formailag még nincs döntés, de lényegében a válság a Munkástanács mai határozatával megoldást nyert, A Munkástanács ma ülést tartott, amelyen' egyhangúlag elfogadták a szociáldemokrata párt választmányának javaslatát a koalíciós kormány alakításáról. A kormány összetételében jelentős változás lesz. A hadügyi és közoktatásügyi tárca is szociáldemokrata kezekbe kerül, valamint a belügyi államtitkárság. A kormányban a szociáldemokrata, Károlyi és a radikális párton kivül részt vesz a. kisgazdapárt is. Ezzel a megoldással a politikai helyzet remélhetően nyugvópontra jut, A válság főoka az volt, hogy a radikális és szocialista irány a kormányon belül is akadályokba ütközött. A válságnak e-z a magva most a szociáldemokrata párt térhódításával inegszii nik. Az nj kormány kinevezése most már rövidesen megtörténik. A legújabb eseményekről szóló részletes jelentéseink a következők: Budapest, január 17. (A Délmagyarország tudósítójától.) Ma délután 3 órakor a szociáldemokrata párt választmánya ülést tartott, amelyen a szociáldemokrata miniszterek javaslatára a következő határozatot hozták: A szociáldemokrata párt ré&t vesz a kormányban a Kára'yi-'párttaí és á radikális párttal koalícióban, oly aíaipon. hogy a kereskedelmi, népjóhíi. közoktatási táncán kivül megkapja a hadügyi tárcát és az egyik belügyi liikimtitkárságot. Délután 6 órakor a Munkástanács tartott ülést, amelyen háromnegyedórás vita után szintén elfogadják a határozatot. Igy a kormányt rekonstruálják. Népjóléti miniszter dr. Rónai Zoltán, közoktatási dr. Kunfi Zsigmond, hadügyi Böhm Vilmos és belügyi államtitkár dr. Landler Jenő lesz a szociáldemokrata párt részéről. Belép a kormányba mint tárca nélküli miniszter Szabó István, a kisgazdapárt vezére. A kisgazdapárt ugyanis kijelentette; hogy hajtandó a kormányt támogatni. Festetich Sándor hadügyminiszter természetesen lemond és valószínűleg külügyminiszter les-/. A Károlyi-párt elnöksége lemondott Budapest, január 17. (A Délmagyarország tudósítójától.) A Károlyi-párt váltságának ügye foglalkoztatta tegnap este és ma délelőtt a párt vezető embereit, A párt < r.ető emberei Buza. Barna, Nagy Vince, Fernbach Károly és Juhász Nagy Sándor tárgyaltak a Károlyi-párt ügyeit ós akkor alakult ki az az álláspont, hogy ezek a politikusok ki fognak lépni a péirtbéd. ha nem sikerül óhajtásuk szerint a radikális irányban megtartani a párt politikai hagyományait. Ez a csoport, a melynek véleményét Buza Barna miniszter tegnapi nyilatkozatában vázolta, a, szociáldemokrata párttól való szorosabb együttműködést tartja szükségesnek, míg a másik csoport, élén Lovászy val, a polgárság megszervezését tűzte ki feladatául és ezt már munkába is vette. A kabinetválság sima megoldását és a koalíciós kabinet, megalakítását is attól tették függővé, hogy sikerül-e az ügynevezett radikális ife!l|fogásn|ik magában a pártban megerősíteni a pozícióját, Ma délelőtt felkeresték lakásán Lovászy Mártont a Károlyi-párt mindkét csoporthoz tartozó vezető politikusai. Fernbach Károly, Ábrahám Dezső felmentek Lovászy lakására, ahol később Juhász Nagy Sándor. Buza Barna, Pofónyi Dezső, Hock János, a Nemzeti Tanács eleiké és Nagy Vince belügyminiszter is megjelentek. Buza Barna, Hock János és Nagy Vince a megbeszélések folyamán bejelentették Lovászynak, hogy kilépnek a pártból, mert szerintük a Károlyi-pártba sok olyan elem jutott be mostanában, akik veszélyeztetik a párt hagyományait. Ezért ők kilépnek és olyan pártban tömörülnek, amelyben inegőrizihetik a Károlyi-párt hagyományait és amelyben együttműködhetnek azok, akik a radikális felfogás felé hajlanak. Lovászy Márton, miután meghallgatta politikai barátainak véleményét, kijelentette, hogy lemond a pártelnökségről, mert ugy érzi, hogy a pártegység megmentésónok semmiféle személyi kérdés nem lehet akadálya. Lovászy kijelentése, után Fernbach Károly és Ábr hám Dezső alelnökök nyomban csatlakoztak Lovászy hoz és kijelentették, hogy ők is lemondanak az alclnökségröt. Érre azután Bnza Barna, Hock János és Nagy Vince letettek abbeli szándékukról, hogy kilépjenek a pártból. Budapest, január (A Délmagyarország tudósítójától.) Egy másik tudósítás a következőkben számol Ibe az eseményekről: Ma délben Nagy Vince belügyminiszter, Buza Barna földimivelésügyi miniszter és Hock János keresték fel lakásán Lovászy Mártont, a függetlenségi párt elnökét, hogy ők, továbbá Jánossy Zoltán, Baloghy Ernő, Vass János, Beck Lajos, Kobek Kornél, Szatmári Mór, dr. Pete Márton, dr. Tolnai Lajos, Kreaitzer Lipót, Sándor Fülöp, dr. Rónai Zoltán, Veér Imre, Auer Pál, dr. Magyar Ernő, Uoldzieher Miksa, Pogány Pál, Kisgéczi Gyula, Bognár József, Nagy Béla, Hock László, Fráter Sámuel, Dugovics Viktor és Festetich Sándor