Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-13 / 300. szám

.Szeged, 191*8. december 13. DALM AB Y A&OX5&ÁB SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo MÜSOBi Pénteken: „A vadkacsa" szinmü. Premierbérlet B. 13. Szombat d. u.: Ifjúsági és gyermekelöadás. „A kis lord" életkép. Szombat este: „Mignon" opera. Idénybérlet páros 24. Vasárnap d. u.: „Heidelbergi diákélet" szinmü. Vasárnap este: „Tul a nagy Krivánon" dalosjáték, bérletszünet. Hétfő: „Nebántsvirág" énekes szinmü. Idénybérlet, páratlan 25. Szinházpolitika. Juhász (Gyulának, a Délmagyarország munkatársának lapunk szombati számában megjelent cikkére a színigazgató feleletül a következő levelet küldte hozzánk: Válasz Juhász Gyula urnák. „Nekem barátom Plató, barátom Aristote­les, barátom Almássy Endre, sed magis amiea yeritás". Igy végzi Juhász Gyula ur szin­házpolitika cimii mai cikkét és én ezen közös barátunk, a szent és örök Igazság nevében kérdem Juhász Gyulát, hogy igazság-e az, hogy ő engem s a szegedi színházat nyilvá­nosai] eldorongol, de a védekezésemet nem hozza nyilvánosságra, hanem vitatkozik an­nak kihagyott és célzatosan ferdén beállított egyes .részeivel? Az lehet, hogy a védekezé­semben elírások is voltak, hiszen próba köz­ben, ezer gond közt sietve irtain, —* lévén nekem egyéb foglalkozásom is — és aztán, sajnos, én nem vagyok az írásnak olyan mes­tere, mint Juhász Gyula ur! De az Igazság névében, helyre kell igazitanom, sót vissza­utasítanom egy pár ténybeli állítását is. Sh'akespearet nem Dózsa presszjójára adtam elő, ellenkezőleg, (Dózsát azért .szerződtettem, mert akartam iShakespearet adni. Dózsát nem üldöztem el .sem én, sem a vezetőség, elüldöz­te Önmagát .lehetetlen természetével. Elősxör esik meg, hogy szineszemről így nyilatko­zom, de kénytelen vagyok vele. Dózsa ínég te—Önmagát lehetetlen természetével. Először Szegeden töltött ki egy egész évet. Mióta in­nen elment 3 hónap alatt a második társu­latnál van, ha még ott van. Kertész Endrét is főleg a Molierekért szerződtettem — tu­datosan — ez csak nem baj? IS hogy Moliert operetteszinészekkel játszanám, ez nem igaz. Játszanak Molier darabokban olyan színé­szek is, akik operettben is játszanak — mint a hogy valamikor iMakó Lajos, iMézey Péter, -Cndorffy, Boliodi —• a legjobb Moheré színé­szek a vidéken — operettben is játszottak. Sajnos, külön Mohere-társulatot nem hir el­tartani a szegedi "színház. Henri Bernstemt én nem akarom/ védeni, de vele Párisban a komoly .színházi rovatban foglalkoznak, nem egyezer láttam. Brierex, Bataille, Bernstein — a párisi Bródy, Molnár, Lengyel hármas. •És most rátérek a szegedi színház prog­ramjára. iA háború rettenetes viszonyai a felmentések és bdhivások seylla és charibdisei közti folytonos bukdácsolásra kényszeritet­tek. Olyan erők, mint Étsy, Zöldi, Baráthy, Halmos, Reinfer «tb„ a legutolsó pillanatig, •őt még azon |tul is bizonytalanok voltak. A társulat most kezd kiegészülni — a tagokban folytonos a változás — hát lehet itt, mikor az ember az Esetlegességnek állandóan ki ran téve, fix programról beszélni? Most már meg lesz a lehetőség, azt hiszem. De lehet egy szinházi programot máról-holnapra meg­valósítani s egy forradalmi szinházpolitikát azonnal, teljes érvénnyel életbe léptetni? HSgyje el nekem Juhász Gyula ur. hogy nem 'ehet. Arra társulatot kell szervezni, azt ta­nítani kell :S jó hosszú időn át arra készülni kell. Ibsen, Gorkij, Hanptmann, iSdhaw, He­Versmians stb. müveit nem lehet csak ugy elővenni máról-holnapra és fújni a színpad­tál Arra színészt és közönséget egyaránt ne­elni kell. „Lélekkel, szeretettel, megértéssel kell áldozni az Isteneknek" ezt mondom én is. De az áldozat csak ugy történhetik fen­ti módon, ha színpad és nézőtér egy érzésben, hitben és áhítatban fon- össze. Szegeden van százezernyi ember, van szép nagy színház kö­zönség, de nincs százezer Juhász Gyula. A 4. pontban felsorolt követelésre sokat lehetne felelni, de most csak ennyit: Van benne sok figyelemreméltó, de egészében tel­jesíthetetlen. Nekem, aki a való élettel állan­dóan kontaktusban vagyok, keh bátorságom­nak lenni az igazság kimondására, hogy Ju­hász Gyula ur nem számolt a lehetőségekkel. Az általa adott programot vállalhatja a Bu­dapesti Nemzeti .Színház — kellene is hogy vállalja és kérésziül vigye. — de a szegedi színház ezt igy nem vállalhatja, mert nem bírja, sem művészileg, sem erkölcsileg, sem anyagilag teváltati. Amit Juhász Gyula ur követel, azt a kizárólagosan drámai Nemzeti színház, ha ma hozzá fog, a legnagyobb lel­kesedéssel és vasszorgalommal s ha egyebet nem csinál, hanem .minden energiáját ennek szenteli, ugy 3—4 év múlva talán előállhat vele, hogy ime beváltottam. A szegedi szín­ház, amelynek minden műfajt kell kultiválni a bohózattól az operáig s aniéh korlátolt anyagi eszközökkel rendelkezik s amely — csak a bevételeiből tartja fenn magát — ilyen fényűzésre képtelen. Juhász Gyula ur tőlem Szegeden követel egy olyan mintaszinházat, amilyen ina Magyarországon nincs, s ami­lyennek létesítése és fentartásához milliók kellenének. Tudja-e Juhász Gyula ur, hogy Rcin­liardtnak berlini milliomos, sőt milliárdos barátai számláiba tlaii milliókat bocsájtottak rendelkezésére, hogy egy olyanforma színhá­zat, mint amilyet (') követel, csináljon és a milliók fogytak & Reinhard produkált is az évek folyamán se.k szép dolgot — a színpad forradalmi vezére lett — de a program még ma sincs félig sem keresztül viv-e? Tudja-e Juhász Gyula ur, hogy a szegedi színháznak sem színpadja, sem nézőtere nem alkalmas arra. hogy abból egy kizárólagosan irodal­mi, intim-hatású, mintasziliház lehessen? Tud­ja-e Juhász Gyula ur, hogy Teleki László Kegyencét, Gárdonyi Zótáját, Rákosi Aero­pusát ós több ilyet a Nemzeti színház sem bírta és bírja sikerrel és tisztességgel műso­ron tartani? Tudja-e, hogy Árva László és II. József és több más .darabbal azért vártam ennyi ideig, mert nem volt rá, nem csak meg­felelő, de elegendő férfiszemélyzet -em. Vagy ripacs módra öltem volna meg egy pár sze­replőt, vagy adtam volna be levélben? Most már van rá személyzet, tanuljuk is. adják is nemsokára. De tudja-e Juhász Gyula ur, hogy a forradalom szele becsapott, egész, ter­mészetesen a színpadra is és a színészek for­radalmi szervezkedése uralja ott is a lelke­ket s igy egy kis idő kell még hozzá, amíg a lelkek megnyugvása után céltudatos, ko­moly munkára foghatók a művészek is. Tud­ja-e, hogy pedagógiai elvek szerint rendezett ifjúsági előadások tartása, csak a tiwiári kar közreműködése és segítsége mellett lehetsé­ges és hogy ezt az általam megindított s szé­lien fejlődő akciót a háború vihara söpört ­el? Most majd újra megkezdjük, meg kel! kezdenünk, de ebez is idő kell. nyugalom kell, konszolidált állapotok kellenek s kell főként, hogy az uj forradalmi magyar peda­gógiai elvek felállíttassanak. . . Tudja-e Juhász Gyula ur - ezt követelé­se IV. pontjára felelem — hogy sem Ven­gerkákat, sem Féltékenységet nem akartam adni és mikor a közönség valósággal követel­te a társulat ellenzése dacára — fenti dara­bokat. csak azok fővárosi főszereplőivel adat­tam elő azért, hogy a miivészi felelősséget ők viseljék, hisz pl. a Vengerkáknak Góth Sán­dor nemcsak rendezője és főszereplője, de egyúttal társszerzője is volt. Üzleti érdekeim ellenére, művészi szempontokból cselekedtem igy. Tudja e, hogy Odry Árpád és Márkus Emília Rosmersholmban az én nagy rábeszé­lésemre jöttek csak le játszani, unvi a Nem­zeti .színházi előadás ugy elragadó!'. hogy ezt itt és igy akartam bemutatni. V hogy nem én. hanem ök féltek, hogy nem lesz közön­ségük? S hogy ők más darabot, Nők karátját ajánlták, de én Rosmersbo'.mlioz ragaszkon­tam, bizonyára nem anyagi, de bizony Isten művészi okokból. És most egy ajánlattal végzem -óraimat. A szegedi színháznál sincs minden jól — ezt jól tudón , — de ugyan melyik színház az, a hol kifogásolni való né lén te és hogy az adott viszonyok közt lehelne bhan. ez erős hitem. Kormánybiztosunk uiegértő *;s lelkes barátja a színháznak és értője is a szín­házi dolgoknak. Hívjon ő össze egy (>- S ra­gu bizottságot, legyenek benne a zene'' dol­gok,. a drámai művészet értői s legyen berni'­olyan ember is, aki a művészetek istápolása mellett számolni képes a praktikus élettel is és főleg mind olyan ember legyen ott, akinek lelke teljesen át van itatva az nj idők szeli v métől. •Hányjuk-vessük meg a dolgokat, vau nekem is sok jó és keresztülvihető eszmém s jiittas-fik e bizottság munkája nyomán a sze­gedi színházat olyan helyzetbe, hogy ha nem is egészen Juhász Gyula ur szája ize szerinti de mindenesetre Szegedhez s az uj időkhöz méltó színháza legyen Szegednek. Ez szép munka, nagy munka lenne, de kivihető. Fog­junk hozzá! Tisztelettel: Almássy Endre. * Matiné a szociáldemokrata párt pro­paganda alapja javara. A vasárnap délelőtti matiné iránt, amelyet a színtársulat a szociál­demokrata párt propaganda alapja javára rendez, általános érdeklődés nyilvánul meg, a mely a legteljesebb -ikerrel kecsegtet. Kibő­vült az eddig közölt műsor is. mert föllép a Faragó Lajos és testvérei; sógorai és ezek gyermekei: Friedmann Jatika és férje Klein Manó, Friedmann Kata és férje Bauer Dezső, gyermekeik Piroska és Pistuka, Friedmann Hona és férje Fenyő Hugó. Friedmann Erzsi és kis fia Viliké fájdalmas gyászszal tudatják, hogy forrón szeretett édes anyjuk, anyósuk, nagyanyjuk életének 73-ik évében, hosszú betegség utlán csendesen elhunyt. Drága halottunkat f. hó 33-án d. u. 2 órakor fogjuk az izr. temető cinterméből boldogult édes apánk mellé örök nyugvó helyére kísérni.

Next

/
Thumbnails
Contents