Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-01 / 290. szám

Szegett, 191,8. december 1. D«LMAÖYARORSZA« 5 A magyar iparos. Olyan a magyar iparos most, mint a felderült táj. ragyog az arca a reménykedéstől. Sokat hall, sokat olvas, hogy a független Magyarország, a köztársasági kormányzat, sok újítást, sok megkönnyebbülést hoz számára és ebben a szép ígérgetésekből nem tudja, mi fog valóra válni, nem tudja, hogy az erkölcsi vagy az anyagi tőkéje fog-e gyarapodni, ezenközben pedig hisz, hisz és remél. ' A magyar iparos eddig csak igavonó volt. Az ország robotosa, a nemzet napszámosa, aki dolgozott, fáradt, tanult és aki soha nem volt képes érvényesülni. Erkölcsileg is csak olyan volt, mint a bádogbetükkel számon tartott fegyenc, a homlokára volt sütve a'bélyeg: iparos. És akár társadalmi érintkezésben, akár hivatalos eljárásoknál ugy kezelték őt az urak, mint a barmot, még jó szóra sem érdemesítették. Az intelligenciáját sem vették komolyan, a tanácsait, természetes eszének felfogásait megmosolyogták és csak amidőn elnyomatásának béklyóit kezdte megcsörgetni, amidőn értelme és munkája után követelte a maga jogait, akkor kezdték mézesmadzag gyanánt kiválasztani és magukhoz valamivel közelebb' vonzani azokat, akik csupa hálából vagy kényszerűségből a régi rendszer tüzrevaló szekere mellé szegődtek. Ezeket is azért vonzották magukhoz a hatalmat bitorló urak, hogy csalétekként fitogtassák az ország iparosai előtt őket, hogy lám: iparos is van, aki a bűnös kormányzati rendszert támogatja és azért, hogy felfelé utálatos farkcsóválással eldicsekedhessenek: a fehér rabszolgákon kivül ime már önálló iparost is a hálónkba kerítettünk, kegyelmes ur, mi értékes pribékeid vagyunk! És nagy kegyesen bevettek belőlük köztörvényhatósági bizottsági tagnak, kormánypárti intézöbizoitsági tagnak, protezsáltak is egynéhányat valami állami vagy városi munka elnyerésénél s ezek a szegény iparosok a sok hálából megkövetelt ingyen munkával nemcsak a szerény hasznocskát, hanem az összekuporgatott pénzecskéjüket is ráfizették. És milyen boldogok voltak a nagyságos urak, ha, egy-egy kortesbankettra iparost "is foghattak, akinek önmagát megtagadva, felköszöntöt kellett mond api a kegyelmes ur előtt: mi iparosok!. . . Áz ember arcát szégyenpír önti el, haviszszagondol ezekre a gyalázatos manőverekre. És ha elgondolja, hogv miiyen szolgabírói inkvizíciót kellett az iparosnak végigszenvedni a kihágási biró előtt, azért, mert tanonca egyszer iskolát mulasztott. Nem ment előadásra abba az iskolába, ahol a négy középiskolát végzett ipafostanonccal az abc-ét cs a kétszer-kettőnégyet tanították, ahelyett\ hogy a szaknuijához tartozó elméleti ismereteket közölték volna vele. És mgnnyi torturán kellett végigmennie, ha a piaci sátora tíz centiméterrel kijebb állt, mint azt a rend bölcs őre megállapította vagy ha a targoncája az üzlete előtt maradt, a zsineg liusz centivel íejebb lógott a boltja előtt. Félnapokat kellett á munkájától távol lenni az iparosnak ilyenekért, a végén durván megkorholta, a bölcs és nagyptpáju biró, ráadásul pedig érzékeny bírságot rótt reá. Az a kevés szociális intézmény pedig, mellyel kedvezni akartak az iparosnak, merő' humbug. Se a munkaadó, se az alkalmazott nem élvezi .emberi javát. Ellenben mindezekért olyan terheket róttak és rónak ma is reá, hogy az utolsó fillérét is az önállóságának biztosítására volt kénytelen fordítani. És fordítja ma is ... . Igen, az önállóságának biztosításáért hozza rneg a magyar iparos minden követelményét a köznek, az államnak és. a városnak. Mert a magyar emberben benne él szakadatlanul a függetlenség cs a szabadság érzése és inkább áldozatokat hoz, csakhogy az. önállóságát megőrizze. A regi kormányzati rendszer bűne az is, hogy sok kisiparos van Szegeden és az országban mindenfelé, aki négy-öt lépcső lejáratú pinceben, inkább odúban nyomorog és szűkölködik, csak hogy az önállóságát -megtarthassa. Etröi, persze, vajmi keveset tudnak az iparral foglalkozó hivatalok, ahol meleg tűzhely mellett, bőrfotelekben készítik a loyalís, hamis jelentéseket a nagyfizetésü urak. Természetesen ezekből a jelentésekből mindig hiányzott a mód megnevezése, a segítség mikéntje, melyekkel egykét lépcsővel feljebb lehetne hozni a félhomályban dolgozó és sokszor igen értékes kézmüiparost. Mindezek a dolgok abból az alkalomból kínálkoznak most a nyilvánosság elé, liogy éppen a napokban jelent meg a lapok negyedik oldalán egy apróbetüs hirdetés, mely felhívja az „elhagyott" iparosokat valamely alapítvány kamatainak elnyerésére. Hogyan is áll ez az alapítvány? . . . Ugy áll, hogy akadt a régi boldog világban itt is, ott is. az országban nagylelkű ember, aki végrendeletének megírásakor gondol a magyar iparosra is és pár száz koronás alapítványt tett, hogy annak sovány kamatát leginkább karácsony előtt valamely kimunkált, öreg kézbe juttasst — alamizsnaként. Példátlan dolog ez! Miért éppen a magyar iparosról gondoskodott eddig egy-két iparoscsaládból származott/ pap vagy földbirtokos és miért nem tett alapítványt más foglalkozású, mondjuk hivatalnoktómber javára ? Miért? Egyszerű a dolog Azért nem, mert a magyar iparos jövőjéről egy percig sem gondolkozott a magyar kormány. A grófok csak a utcasarokra, vagy hogy ráfanyalodik a nagyságos ur kegyeiért ésedezni, hogy neki juttassa az alapítvány kamatát, mert meggebed a nyirkos pincelakásban s hogy az alapítvány kamata mindig annak jutott, akinek nagyobb protektora volt — nem törődött soha senki! . . . A magyar iparos igavonó volt, az ország robotosa, a nemzet napszámosa, leélt, ledolgozott, lenyomorgott egy egész életet, azfán°az után kellett néznie, liogy kiprotezsálja be a szegényekházába. Tessék kimutatást készíteni, kogy hány kitűnő iparos élte le utolsó éveit a szegényekházában és hány iparos jár koldulni. Hány iparqs ment el hivatalszolgának. . . Nem az iparos szégyene ez, és nem is az iparos bűne. Ez a rendszer szégyene és a rendszer bűne. Mert réges régen meg kellett volna csinálni az iparos nyugdijat. A mindenkire egyaránt kötelező állami nyugdijegyesüietet, amelyhez minden iparos hozzájárult volna, aminthogy hozzájárul a lukxusos kamarák fenntartási költségeihez ma. is. Az iparosqak csak akkor volt tekintélye, ha választás volt. Akkor polgártárssá avanzsirozott és leinazták az „urak". Máskor . egy kézfejiegyintéssel el volt intézve anyagilag és erkölcsileg egyaránt, Talán másként fog érezni hozzá a jövő, magukfajtájukróTgondoskodtak, hogy nekikvaló j addig is adjuk ki részükre karácsony táján az vámpolitika mellett az ő pénzeszsákjuk teljen, i alapítványi alamizsnákat. De csak azért, mert Az, hogy az iparos, ha megöregszik, ha kiesik az alapítványokat 'a holtak reszkető' kezéből a szerszám és kiszorul az I megváltoztatni. mar nem tudják Cs. M. R szegedi üzletvezetőség megállapodásai a bánáti vasutak főparancsnokával. (Sajáí 'tudósítónktól.) A szerbek által megszállott demarkációs területeken, amióta • a megszállás, tart, napról-napra nehezebb lett a vasúti közlekedés. A szerb- Nemzeti Taaácsck és a megszálló csapatok parancsnokai ;s nem helyesen kezeltkc a fegyverszüneti szerződésnek idevonatkozó pontját' és igy szállitmányc-kat- fogj'a'tak le, vonatokat tartottak fel és szüntettek be. Ezek az intézkedések természetes ep kellemetlen kihatással voltak vas-uíforgafmi és közgazdasági szempontokból. A szegedi üzlet vezetőség, amelynek jelentékeny vonalhálózata a demarkációs területre esik, erősen szorgalmazta a bánáti •vasutak parancsnokságánál a tévedésen alapuló súrlódások kiküszöbölését és a Délvidékke! \ aló forgatom mielőbbi teljes helyreállítását. Vigyázó István, a szegedi itefetvezetőrág ideiglenes vezetője a cél' elérésére k'eszíközöitc. hogy a bánáti; vasútvonalak főparancsnoka, Joáchimovits Dusán szerb vezérkari . alezredes ez ügyben a szegedi üzletvezétőség bizottságát fogadja és meghallgassa. A találkozás a szerb főparancsnokkal pénteken törtint Szőregem. Joáchimovits alezredes egy szerb százados kíséretében várakozott a bizottságra. A bizottság tagjai voltak: Vigyázó István üzletvezető, Kotányi Manó felügyelő, a szegedi üzletvezetőség forgalmi és kereskedelmi osztályának főnöke és Kerláth •Kázmér pá'yateii tartási főnök. Á szerb főparancsnok rendkivtil szívélyesen fogadta a bizottságot és a legteljesebb megértéssel, jóindulattal hallgatta ,meg a szegediek előterjesztéseit, egyben 'ígéretet tett, hogv tőle tej hfítőleg mindent cl fog kovkni a megszakadj vdgy zavartakkal küzdő vasútvonalaik mielőbbi üzcmbehoiyczésére. Fontos ez a megszállott területük szempontjából is, amelyek gaz-' daságJag természetszerűen egymásra vannak utalva. A bizottság Szöregen kezdte meg az á'Iiomásdk és vonalak vizsgálatát. Itt több panasz merült fel. A többek között a sittek kőzett mintegy . 30—40 zsák levélposta küldemény és 8—10 napról, visszatartott- budapesti és vidéki hírlapok voltak garmadába' hányva. Ezekre vonatkozóan az állomáson levő egyik szerb tiszt kijelentette, hogv' kénytelenek ez eljárásra, mivel a lapokat cenzúráztad!; kell. Elővett egy budapesti, képes uiságet, amelyen a szerbek brutalitását képén sz#m 1 v i te ti a lap. A kép fantasztikus rajz. Lázi tó hatása van. Indignálódva jelentették ki a szerbek, hogy ők sehol^seari bántalmazzák a magyarokat és igy hazug 'híreket nem engedhetnek terjeszteni. Mivel pedig a postazsákokban is vannak újságok, igy azokat is kénytelenek az átvizsgálásig visszatartani. Szőregeo két szerb katona foglalkozik a vizsgálattal, igy bizony napokig hányódnak a postaküldemények. Ebből a szempontból célszerű lenne, ha a posíakezelőségek külön zsákba helyeznék a leveleket és külön zsákokba a hírlapokét. A bizottság beutazta a .Szőreg—Nagykik inda—Nagybecsfcerek — Karlova—Szeged vonalakat. Mindenütt a legnagyobb rendet tapasztalták az állomásokon. A szerb katonák a legnagyobb fegyelemmel teljesítik az őrszolgálatot és amióta az egyes községeket, megszállották,. rendzavarás sehol sem fordult elő. Egy-két állomásról a vasutasok elmenekül tele. azonban nem a megszállók elő!, hanem a helyi' zavargók erőszakoskodásai elől. Most már ezek az állomások is benépesültek. A szerb Nemzeti Tanácsoknak a vasutügyekbe váló beavatkozását Joáchimovits főparancsnok beszüntette. Igy minden a vasutintézettel kapcsolatos kérdésben ő fog diszponálni a bánáti vonalakon. Utazni ezentúl (december 1-től) csak a hatóságok által kiúliitciít igazolványok alapján lehet. Igy tehát, nem lehet az anyaországból a demarkációs .vonalon túlra és viszont .utazni. Árukat, élelmiszereket a demarkációs területekről CSUK dr. Roth Ottó temesvári ügyvéd engedélyével lehet cl szádi tani. Dr. Rothot a szombati hivatalos lapban nevezte ki a kormány Temcs, Torontál, Krassó-Szörény vármegyék, vah mint Temesvár, Versec és Pancsova városok k-zrendészetét érdeklő ügyek ellátására kn: mánybiztoöi hatáskörrel. Kívüle a morava; hado-ztály pat ancsnoksága Versecen és. a lovashadosztály parancsnokság Temesváron adhat és ál/ihat ki szállítási engedélyéket. A vonatok forgalomba helyezését növekvő sxénhiánv is nagy mértékben hátrálta ia és -igy természetesen a széninséggel erősen számolni kell a vasutü'gyek vezetőinek, igy Joáchimovits' főparancsnoknak is. A demarkációs vonal határállomásain.