Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-25 / 310. szám

DÖIiMAGY ABOlRHZÁÍ I Szeged. 1918. december 25. m ÚJÉVI 0 ékszerekbe*, órákban és dMfrgyakban FISCHER K. órás és éfcszerésxnél. Sajót ékszer- és A közoktatásügyi miniszter a köztársasági iskolák feladatairól ' UiWtm csak a RSO-k*véh*r van! (Satát tudósítónktól.) A kormányforma megváltoztatása és a forradalom vívmányainak megőrzése a magyar népköztársaság iskolaügyének gyökeres reformját, a közszellem tökéletes átalakítását teszik szükségessé. Ezekről a feladatokról szól Lovászy Márton közoktatásügyi miniszter felhívása, amelyet a magyar tanügyi munkásokhoz intézett; A felhívás, amely egyúttal biztatás és irányítás a lelki rabság alól felszabadult tanügyi munkásoknak is a jövendőre, egész terjedelmében a következő: Komoly percekben, egy egész világ összeomlásának, uj világ fájdalmas születésének idején fordulok munkatársaimhoz, a magyar nemzet nevelőihez. Kötelességemnek tartom, hogy biztató és irányító szavakat találjak az Önök számára, a kiktől biztatást és irányítást vár a nemzet. A győzelmes forradalom uj jogokat adott mindenkinek, Önöknek is, de uj kötelességeket is rótt mindenkire, s e kötelességek között talán a legszebb és legfontosabb az Önöké, mert Önöknek kell az uj idők jelentőségét az ifjúsággal, az egész néppel megértetni. Az Önök helyzetét két irányban változtatja meg lényegesen a forradalom. Egyik: az erkölcsi felszabadulás. Senkit sem fenyeget többé az a veszedelem, hogy gondolkozása, világnézete, politikai állásfoglalása miatt üldözhetik, politikai szolgálatok jutalmazása sem fogja többé keseríteni azokat, akik büszkén hivatkozhatnak paedagógiai érdemeikre. Régi kívánságuk, a szolgálati pragmatika olyan szellemben fog megvalósulni, amely a méltatlan üldözést és a jogosulatlan érvényesülést egyaránt lehetetlenné teszi. A másik lényeges változás az anyagi helyzetben fog bekövetkezni. A forradalom legmélyebb jetentősége épen 'abban van, hogy a munka nélkül élvezett jövedelemmel szemben diadalra vitte a munka jogát. Bármily súlyos helyzetben van is az állam, saját érdekében arra kell törekednie, hogy munkásai kedvvel és teljes erejükkel szolgálják s a kultura munkásai megkaphassák a kulturális étet anyagi eszközeit. De helyzetük e változása mellett kötelességeik is változni és szaporodni fognak. Az uj idők az egész iskolaügy gyökeres reformját teszi szükségessé s Önöknek minden akaraterejüket, lelkük egész frisseségét és rugalmasságát feli kell használniok, hogy e reformot, — mely Önök nélkül holt betű marad — élettel töltsék meg. A közszellem tökéletes útalakitasúról van szó. És bármekkora változásokat okozott is az ötödféléves háború, félő, hogy e változások egy része csak rtíuló hangulati jelenség. Örök emberi ösztönöket, evezredes öröklött érzéseket egy világfelfordulas sem téphet ki gyökerestől, még enyhítésükhöz, átformálásukhoz is hosszú, telkes öntudatos nevelomunkára van szükség és ez Önök az feladata lesz. Ma mindenki pacifista, a háború borzalmainak saját szenvedéseinek közvetlen hatása alatt De senki se áltassa magát azzal, hogy az ieazi oacifistnusra való nevelés most már fölösleges vagy akár csak könnyű munkává is lett. Az ember alaptermészete, az önzés, akaratunk másokra erőszakolásának ösztönszerű vágya egy hajszálnyit' sem változott. Csak alkalom keli, hogy az egyéni — vagy csoport — önzés ismét véres eszközökkel keresse kielégülését. A régi iskola nem is próbálhatott őszintén és fenntartás nélkül harcolni ez ösztön ellen, mert 'amit az egyénnél megrótt, azt dicsőítenie kellett, mint az állam cselekedetét. Az uj iskola sem olthat senkibe absolut önzetlenséget, de a természetes önzést i kell abba a józan irányba terelnie; hogy saját érdekét másokkal való békés, kölcsönös megegyezésben keresse. Nyesegetnie kell a nemzeti hiúság kinövéseit, mert ezek más nemzetek jellemének, nyelvének, kultúrájának lenézésével akarják a magunkét dicsőíteni. A nemzeti önérzetet nem a harci erényekre, de munkára kell alapítani; a nemzeti sajátosságokat nem szabad arra használni, hogy kínai fal gyanánt válaszszanak el más nemzetektől; Az uj iskola ne is csak a hazának, de az egész emberiségnek neveljen jó polgárokat., Ma mindenki köztársasági érzelmű de mennyi nevelőmunkára van szükség, mig a köz társaság eszméje a maga tiszta valóságában teljes jelentőségében belegyökeredzik a lelkekbe' A végtelen kiterjedésű emberi léleknek két el lentétes ösztönével kell itt megküzdeni goyik a féktelenség, a szabadsággal való visszaélés Ha nehezen is, de meg kell értetni azokkal akik a köztársaságban saját ösztöneik korlátlan felszabadulását látják, hogy az igazi emberi szabadság csak addig a pontig tart, aho! embertársunk szabadsága, joga kezdődik. A köztársaság nem jelent felszabadulást a társadalom kötelékei alól, sőt még szorosabbra fűzi ezeket azzal, hogy a többé-kevésbbé kiváltságolt osz-' taiyokat megszünteti. Csakhogv ezeket a kötelékeket örömmel viselhetjük, épen, mert mind egyformán viseljük; mert a gyengébbet megvédik az erősebb túlkapásaitól és végül — itt ismét természetes önzésre lehet hivatkozni mert a köztársaságot szolgálva, nem idegen érdekeknek, de önmagunknak szolgálunk, A másik köztársaság-ellenes ösztön a szolgaság, a bálványimádás ösztöne. A bálványdöntés nem ellentéte ennek: természetes velejárója. Nevelni kell a népet az önálló gondolkodásra, a jogokkal járó felelősség tudatára: annak a kötelességnek a felismerésére, melyet a választójog rótt reá. Ne esküdjék senki egyes személyekre, ne várja tőlük a világ megváltását, ne bizza rájuk az egész gondot, az egész felelősséget. Ennek a monarchikus világból származott ösztönnek meg kell változnia. Vegyen részt mindenki a munkában és vállalja a maga részét a felelősségből. Ez az igazi köztársasági szellem, erre kell Önöknek az ifjúságot és a népet nevelniök. Ma mindenki demokrata, de tudjuk, hogy a cim, a rang, születés, vagyon tisztelete sokkaI|mélyebben gyökeredzik a hagyományos érzésekben, semhogy egyszerre meg lehetne semmisíteni. A külsőségek nem fontosak : hiába töröljük a címeket, ha az érzés meg nem változik. Önöknek a munka embereinek saját érdekükben is arra kell törekedniük, hogy a tekintély egyetlen alapja a végzett munka legyen, hogy egyéb jogcímen senki se tartson igényt semmiféle előnyre vagy megkülönböztetésre. Ez is a nevelés feladata lesz. Ma mindenki liberális — de a felekezeti faji elfogultságok, melyeket az eddigi hatalmak oly soká élesztgettek és igy az embereket egymásra találni nem engedték: ezek sem szűnhetnek meg őszintén és igazán egyik pillanatról a másikra. Önöknek őrködniük kell. hogy semmiféle izgatás lángra ne lobbantsa ezt a pillanatnyilag kialudt tüzet. Ne engedjék, hogy a vallást, az emberszeretet hirdetését bárki is a gyűlölet fegyveréül használhassa fel. Járjanak elő jó példával a más felekezetüekkel való barátságos érintkezésben, ott, ahol máig még társadalmi választófalat jelentett a felekezeti különbség. Az elfogulatlan érintkezés más felekezetű, fajú, nyelvű embertársainkkal a legbiztosabb eszköze a megértésnek, az ösztönszerű idegenkedés leküzdésének. Nagy vonásokban ezek azok a kötelességek, melyeket az uj Magyarország javára teljesiteniök kell. De hogy e kötelességet teljes erejükkel eredményesen teljesíthessék, annak tüsö feltétele, hogy az iskolát mai leromlott állapotából kiemeljük. A nagy közös munkának e részéhez kérem első sorban segítségüket. Állítsák helyre az iskola belső rendjét, szervezzék meg azt a komoly és öntudatos munkát, azt a fegyelmet, melyet az ifjúságtól mai időkben elvárhatunk. Bármi történjék is a multak bűnéiért vérző hazánkkal, erősen hiszem, hogy ilyen szellemben irányítva és nevelve becsülettel fogja megállani helyét a népek eljövendő békés szövetségében. hs ebben a hazában Önök is megtalálják megérdemelt helyüket F