Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-24 / 309. szám

• Szerkesztőség: SZEGED, KÁRASZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305, ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 48.— K. negyedévre 12.— K. félévre . . 24.— K. egv hónapra 4 — K. Egyes szám 18, vidéken és pályaudvarokon 20 fill. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAM. A kiadóhivatal telefonja: Sí. ^ZOOid 1918 _ V!!. évfolyam, 3Q9. szám. Kedd, december 24. fi kolozsvári nemzetgyűlés. - Ünnepélyes tiltakozás a román impérium eílen. — A nemzetgyűlésen a román szocialisták, az erdélyi németek és szászok is résztvettek. — Februárra akarják elhalasztani az előzetes békekonferenciát. Több fontos eseményről kell beszámol­nunk. Kolozsvárott megtartották a nemzet: gyűlést, amely — noha a románok mindent elkövettek ellene impozáns lefolyása volt. A gyulafehérvári erőszakolt határozatra mél­tó felelet volt a kolozsvári állásfoglalás. .A másik jelentős esemény a Károlyi-párt nagy­gyűlése volt, amelyen a miniszterelnök A fel­tette a párt uj programját.- Pacifizmns és ra­dikalizmus az alapelvei az uj programnak. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a forradalom céljaiért fog küzdeni. Aki so­kalja az ő radikalizmusát — mondottá, — távozzék mellőle, mert Károlyi más program­ra nem -kapható. A kormány ezt a programot a nemzet uömése elé kívánja terjesztet', mert — mint a késő éjjeli órákban értesülünk - a minisztertanács elhatározta, hogy január má­sodik felében kiírja a választásokat. A béketárgyalások megkezdése elé az imperialista politikusok akadályokat gördíte­nek. Az antantállamférfiak egy része azon mesterkedik, hogv a tárgyalásokat elhaiassza. hogy Wilscnnak ne legyen ' módjában részt­venni a .béketárgyalásokon. Az imperialisták­nak ez az erőlködése biztató jel is; elárulja, hogy félnek Wilsontól, aki igazságos és tar­tós békét akar létrehozni 14 pontja alapját?. A pacifizmus hívei és harcosai, azt hisszük, az antantáráunokban is elég erősek lesznek ához. hogy Wilson elveit diadalra juttassák. A legújabb eseményekről az alábbi táv­irataink számolnak be: Kolozsvárról jelentik: Vasárnap délelőtt tartották meg Kolozsváron az erdélyi kelet­magyarországi magyarok és németek nem­zetgyűlését. Huszonhat vármegyéből sereglet­tek Kolozsvárra ebből az alkalomból a ma­gyarság és németség kiküldöttei /nnak elle­nére. hogy a román nemzeti tanácsok és pa­rancsnokságok mindenütt akadályokat görd:­tettek a kiküldöttek utazása elé. Mintegy het­venezer ember jelenlétében fo.vt le a nagy­gyűlés. A románok hallatlan atrocitásokat kö­vettek el az ide utazó magyarokkal szemben. Körülbelül busz különvonatnak kellett volna Kolozsvárra szállítani a kiküldötteket, de mindössze két különvonat érkezett meg. Az iüeseregjö magyarok teherkocsikra, vonatok tetejére és ütközőire is felkapaszkodtak, csak­hogy eljussanak a gyűlésre. Megtörtént, pél­dául. hogv a hunvadmegyei bányamunkások­ra. a -petrozsériyi bányászokra sortüzet adtak a románok. Az előzetes bejelentések szerint mintegy 250,000 embernek kellett volna Ko­lozsvárra érkeznie. Az utazási nehézségek folytán, amelyek főleg a' románok erősza­koskodásai miatt történtek, a bejelentett részt vevők nagy része elmaradt. Kolozsvár utcái már a reggeli órákban igen mozgalmas képet mutattak. A zászlók alatt négyes sorokban vonultak fel a kikül­döttek a Mátyás-térre. Festői látványt nyúj­tott a tengernyi tömeg, amelynek soraiban rengeteg volt a leszerelt katona. A nemzeti szinti lobogók mellett sok vörös zászlót is len­getett a szél. A kitűnően fegyelmezett tömeg­ben képviselve voltak a keletmagyarországi svábok, szászok és örmények is. A román szoeiálisták szintén képviselve voltok. Az előértekezlefc Délelőtt 10 órakor az iparosegylet ha­talmas disztenne teljesen megtelt. Itt tartot­ták meg az élőértekezletet Apáthv István, Sándor György, Kuss György, dr. Lencz Gé­za. Kovács Miklós. Kecskemétié István és Árkossy Lajosné társelnökletével. (Apáthv István beszéde.) Apáthy István az értekezlet megnyitása után a következő beszédet mondotta: Legyőzve ellenségeink túlereje által, de csak azok által, akikkel együtt indultunk a győzelemért a harcba, be kell ismernünk, liogy legyőzött ország vagyunk, de annyira nem győztek le, hogy a körülöttünk lakó bár­mely nemzetnek joga volna mi fölöttünk ren­delkezni. annyira nem győztek le. hogy va­lamennyi itt lakó nemzetnek joga l^iesseii az ország feldarabolását kimondani és'ő?gyik da­rabját az egyik, a másikat a másfe^om­széd országhoz csatolni. Annyira -nem/i&őz tek le, hogv ma már le kellene mondanunk emberi és nemzeti jogainkról. Legyőzhették bennünk a testet erőszakkal, de nepi győzték le lelkünket az igazság fegyverével, mert az igazság természeti és erkölcsi törvényeken alapuló igazság, hogy van egv Magyaror­szág, amelyet a természet, a történelem, a közgazdaság mindennél hatalmasabb kény­szerűségei égy gyí- alkottak. Sok százados hagyományok a lelkekben és a vérnek sokszoros keveredése az erek­ben, ha rövidebb időre talán feléleszthetik egy közös jövendőnek ábrándképeit, de el kell jönni a kijózanodásnak. Mindenki be fogja látni, hogy az itt lakó összes nemzetek bol­dogulásának első feltétele Magyarország te­rületi épségében és belső egységében reilik. A csorbíthatatlan Magyarországon belül meg­teremtett demokratikus egyenlőségben, sza­badságban és minden nemzetre nézve az ön­rendelkezési jognak kölcsönős elismerésében. Magyarországot a természet ugv-ai kiírta meg, hogv az országnak egységét és összefüggő íöidrajzi határait és számot tevő részei„ nem lehet valamely nemzetne1-; egyoldalú akarat­nyilvánulás utján elszakítani és más <r--zág­hoz csatolni anélkül, hogv ezáltal az ama te­rületrészen lakó többi nemzet önrendelkezési jogán a legnagyobb sérelem ne esnék. A sé­relem annál nagyobb, inert a kisebbség anél­kül,--hogy megkérdezte volna, akar-e döntő érvényességű jogokat gyakorolni a többség­gel szemben. Betetőzi a sérelmet az is, hogy a kisebbséget nem .titkos szavazás utján kér­dezték meg, hanem néhány ember a maga óhaja szerint akar egy nemzetet más nem­zethez csatolni és a maga akaratát egy nem­zet akaratának nyilvánítja. Ez történt Gyula­fehérváron 1918. december 1-én. A román nemzeti komité kinyilvánította, hogy Ma­gyarország huszonhat vármegyéjének román­sága egyesül Románia románságával és igy a huszonhat magyarországi vármegye terü­letén lakó'összes népesség Romániához tar­tozik. Az e területen lakó csaknem négvmüiió nem román lakost romániai alattvalónak nyil­vánították. Ezen a területen a csaknem négy mil­lió nem románnak szemben csupán 2.94,8,186 román él. Ha megkérdeztek volna .mindenkit, közi; lök pedig nagyon-nagyon sokan nem akná­nak a Romániához való csatlakozásról üidi'n még aJckCr is csak egy jogcímük volna'a vc lük szemben álló többség fölött rendelkezni. Lz a jogcím az antant győzelme felettünk. amiben Romániának ugyancsak kevés része volt. A gyulafehérvári határozat a magyar nemzetnek és Magyarország területi épségé­hez ragaszkodó nemzetek gyengeségében té­vedett. A magyar nemzet és a vele együtt érző nemzetek magukhoz fognak térni mostani állapotukból és nem fogják eltűrni a hu szónkat vármegyének elszakitáséd és egy román uralom zsarnokságát. A Kárpátok gerince és a kosancai székelyek és szászok eleven embergátja ezentúl is el­fogja választani Erdélyt Romániátok A Szamos, a Maros, meg a Körős nem­csak az Erdély szikláiból jövő fövenyi fogják örök időkig Magyarország felé' hor­dani, hanem az erdélyi lelkek is örök idő kig Magyarországhoz fognak hu?:ni. A keleti és déli Kárpátok bérceit nem lehet semmiféle kinyilvánítássá! helyükről elmoz­dítani, a székelv anyáknak nem 'ehet megtil­tani, hogy ne szüljenek a világháború vesz­teségéit helyrepótló uj nemzedéke:, amit a természet elvégzett, azt sem erőszak, sem ellenség nem rombolhatja szét. Amit a lelkek vágya és a közös érdek kényszerűsége össze­kötött, azt nem lehet erőszakkal szétbontan.. Ezer esztendő óta nem- egyszer keresztelték már át Magyarország különböző részeit, de azért Magyarország magyar nemzet maradt. Akik ma elszakítani kényszerítenek testvé­reinktől, maguk fognak könnyezve jönni a kö­zös anyánkhoz, Magyaro\szághoz, hogy fo­gadja ismét kebelébe. És ez az édes anya nem fog többet különbséget tenni fiai között, nem fog többé ismerni mostoha gyermeket fiai kö­zött, mindenkinek egyformán ad a szabad­ságból. Én hiszek az egységes, csorbíthatat­lan Magyarországban, hiszek a Magyarorszá-

Next

/
Thumbnails
Contents