Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-19 / 305. szám

4 enyhítése várgyában kiadott kormányrendeíei hatályát Nagyváradra és környékére, valamint Kovsa és Arad városok területére is kiterjeszttette. Képek a közgyűlésből. Balogh Lajos, az inditványkirály. — Megszűnt a korteskedés. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán kicsinek "iyn.lt a közgyűlési terem, amely eznttal .fr.'Hösak buzgó városatyáikkal telt meg,, liá>• ii a pályázók jóismerőeei és barátai is bekukkantottak, Ihogy megfelelő helyem egyjól elhelyezett megjegyzést elejtsenek jeltjeik érdekében. Olyan buzgó korteskedés folyt, az igaz, liogy ezúttal nem maguk a Jelöltek korteskedtek, mint anno dazumal — mintha, a kormánybiztos nem a korteskedés ellen nyilatkozott volna néhány nap előtt, hanem direkt felkért volna mindenkit a szavazók verbuválására, iA titkos névszerinti anég csak elcsúszott miniden nagyobb bonyodalom nélkül, de amikor közfelkiáltással kezdtek el választani, a hevülékenyebb városatyák megrohanták az elnöki emelvényt és közvetlen közelből kiabálták szegény polgármester fülébe, hogy: - Magét! Magért Mayerl - - Hotub! Hol uh! Holub! Olyan is akadt, aki még akkor is Ma.vert harsogott, amikor az már régen meg volt választva. ,Szavazás közben ugy gyúrták a kprtesek a szavazókat, mintha önrendelkezési joguk lett volna veszélyeztetve, ha nem feküsznek bele teljes erejűkkel a küzdelembe. Korteskedés azonban — bála a, kormánybiztos rendéPetének — nem volt, aminek maguk a jelöltek örültek a legjobban. A legtöbb dolgot megint Balogh I/ajos, a Belváros elpusztíthatatlan követe adta a közgyűlésnek. Balogh, aki felszólalásai ^szakszerűségét" bárki kívánságára bármikor kész beigazolni, megszámlálhatatlan mennyiségű •indítványt nyújtott be és ami még rosszabb, mindegyiket még élőszóval is kommentálta. Nem lehet azt á'llitani, hogy jó szónok Balogh, de az az egy bizonyos, hogy senki sem szereti meghallgatni. (Még az újságírók is, a kik pedig edzve vannak a legsúlyosabb csapások ellen is, tüntetően letették a ceruzát és kivonultak a teremből, amikor a szónok belekezdett egy közmondat l a azzal, hogy csak röviden óhajt a tárgyhoz szólani. Balogh, a kit a közgyűlés mindenáron megakart akadályozni abban, hogy saját közvéleményét kifejtse. még ezen sem okult, pedig többen odakiáltották neki: Most már elhallgathat, úgyse lesz a lapokban! Amikor a városatyák látták, hogy a kollegájuk nem hagyja magát zavartatni és azt kezdi szakszerűen magyarázni, ami egyáltalán nem szerepel a közgyűlés tárgysorozatán, olyan patáliát csaptak, hogv a nagy zajban még a saját szavát sem hallhatta az ember. E sorok irója azonban, — sajnos — túlságosan .közel ült a szónokhoz és igy kénytelen volt tudomásul venni, hogy Balogh legfőbb vágya a Tisza Lajos-körut rekvirálása. Hogy milyen célból, azt igy egyszeri hallásra nem lehetett megállapítani, mert a Tisza Lajosköruttal szerves összefüggésben azt is közölte a közgyűléssel, hogy ő az összes harctereket megjárta. Ennek a dicsőségének az értékéből bizonyára mitsem von le az a körülmény, liogy ezt a kijelentését az egész törvényhatósági bizottság. — mint egy ember — zajosan kétségbevonta. Balogh Lajos, aki talán,még most is beszél, méltán megelégedhetett szónoklatának a hatásával, hi-zen még Turóczy főügyészt is, aki emberelőié kezet óta nem hallatta hangját a közgyűlési teremben, szólásra bírta. Azért szóllat lel a főügyész, — meglehetős hangosan meri Balogh felszólította, liogy teljesitsi- a kö élességét és ügyeljen a tárgyalás I> fcLM A G Y A EÖ3LSZ ÁG menetére. Több se kellett. (Olyan botrány támadt a. telemben, amilyen még Balogh felszólalásainál sem szokott lenni. Csak ugy zúgott felé a sok: Elállt Nem hallgatjuk meg! Ki vele! Balogh azonban csak állt rcnlithetetlenül és tovább beszélt. Csak akkor hagyta abba kis időre, amikor a polgármester, — nagy dip tematikusán — kinevezte a szavazatszedő bizottságba, csakhogy megnyugodjon. Uj hivatalában ünnepélyes komolysággal ellenőrizte a szavazást és szint© látszott átszellemült arcán, hogy ujabb indítványokon töri a fejét. A januári közgyűlésen, — hacsak addig szét nem ugrasztja a kormány a törvényhatósági bizottságot — bizonyára egész sorozat indítványt nynjt be szülővárosa érdekében szökőév ellenőrző hivatal létesítéséről, szemmértékhitelesitő iroda felállításáról és egyéb ezekhez hasonló közhasznú dolgokról. Már csak ezért is jó lesz, ha. megszűnik a törvényhatósági bizottság. A' legutóbb megválasztott városatyákat nem láttuk a közgyűlésen. Kár volt nem megjel fenni, mert egyet feltétlenül megtanulhattak volna a kezdő városatyák Balogh tói. Azt. hogy mit nem szabad egy törvényhatósági bizottsági tagnak még szakszerűen .sem csinálni a város érdekében. (t. r.) A cölibátus eltörlése. Érthetetlen az az elfogultság, amellyel egyesek a papi nősülés érdekében indított mozgalmat tmegi télik, sőt elitélik, holott a papi nőtlenség éppen olyan emberi intézmény, akárcsak a királyság vagy a dohánymonopólium; emberi akarat hozta létre és ugyancsak emberi akarat meg is szüntetheti. Még egyetlen theológusnak sem.sikerült az evangéliumból, vagy a szentírásból bebizonyítani. hogy Krisztus a cölibátust elrendelte volna, ellenben Pál: apostol minden költségnek elejét veszi, amikor igy rendelkezik: „A püspöknek egy feleségű férfiúnak kell lennie, ki házának gondját viselje, engedelmes fiai lévén, mert aki a maga házára nem tud gondot viselni, miképen tesz szorgalmas gondja az Isten egyházára". (Tim. I. 3.) A történetemből tudjuk, hogv a kereszténység első századaiban a papi uőtlenségre a fenti apostoli rendelkezés volt irányadó. Négy-ötszáz évvel«később helyenként eltiltják a zsinatok a papok nősülését. Ezer és száz evvel Krisztus után a laterani zsinatokon — a szerzetesrendek befolyása alatt — a püspöki: gyülekezet törvényt hoz a papi nősülés érvénytelenségéről A görög katholikus egyház azonban mindezédeig megőrizte — jóllehet megnyirbálva — az ősi jogot, mert papjai a felszentelés előtt megnősülhetnek. Már ebből is világos, hogv a pepi cölibátus kivételeket megtűrő, változásoknak alávetett emberi intézmény, az evangéliummá! sok száz évvel fiatalabb fegyelmi törvény. Már pedig az egyház az ő rende'kezéseit és törvényeit — a dogmák sérelme nélkül — igen sokszor módosította és változtatta, igy például:- a böjti parancsot ismételten enyhítette; több ünnep kötelező voltát megszüntette; a kétszin alatti áldozást szükségtelennek nyilvánította, noha Krisztus azt mondja: „Igyatok ebből (a kehelybő!) mindnyájan": az áldozás előtti táplálékvételt eltiltotta, a misét az esti órákról a reggelire tette át és annak szertartásait lényegesen megrövidítette; ejőbb a görög, utóbb a.latin nyelvet fogadta el. szertartási nyelvül stb. Igy a papi nősülésnek Istentől hagyott jogát is megborította, később a nősülést eltiltotta és még később a papok, npsülését érvénytelennek mondotta ki. - A fejedelmek és nagyon előltelő családok utolsó sarjának azonban egérutat h'agyott a dispenzáejóban, hogy az értékes család -a pappal ki ne pusztuljon. '•••"'" Az emberi intézkedéseknek milyen érdekes hullámzásai ezek! Milyen figyelemreméltó alkalmazkodások az időkhöz és megválSzeged, 1918. december 19. tozott viszonyokhoz.! Miért ae volnának hát koraink szociális átalakulásai is hatással az egyházi törvényhozásra!? Vaj/jón) az egyház, tarney kivételt tetű disípenzálni kész volt, hogy főnemes családok, a papban ki ne haljanak, nem dispenzálhat-e azért, hogy a papot a ihivők nagy családjához, a népeket a paphoz közelebb hozza? Vájjon az egyház, mely a görög kelteti vallási sztrájkkal kiegyezett, ugy, hogv a visszatérő görög katihollkusoknak (egyebek között) a papi nősülést megengedte, elzárkózhatik-e hü papjainak kérése elől, akik garanciát látnak a nősülésben arra, hogy a válaszfalak pap és szociális nép között leomoljanak? Vájjon az egyház, mely a francia forradalom után sok önkényesen- megnősült papnak házasságát szanálta — utólagosan jóváhagyta — nem beesüli-e meg a világforrongás és forradalmak papjainak rendithetetlen ragaszkodását, a mellyel csak óhajtani és kérni bátorkodnak és azt is csak tapogatózva és félve? Vájjon az egyház nem akar-e tudomást venni arról, hogv a papok ezredek és a űriek százezreinek ma az a tel fogása, hogv a papnak azért nincs erkölcsi húeie a nép előtt, mert cölibátusát a nép nem részi komolyan, mivel ahhoz sok és aiapos kétség fér és ahhoz szomorú tapasztalatok és tények fűződnek? Vájjon nem emiékezik-e az egyház vissza, .hogy az első századokban a keresztények áldozatkészségét, hitét, heroikus hűségét és őröli szép erényeit nős papok ápolták és mélyítették a .lelkekben a pogány romlottság közepette és hogv ebből a talajból virágzott fel a remeteség, szerzetesség és heroikus aszkézis, amely- azután túlbuzgóságában a világi papságra rakta az önként felvállalt nőtlenség terhét? Vajjen nem volna-e nyereség az egyházra, ha a mai lankadt, önmagával meghasonlott, botlásait takargatni kényszerült muszáj cőlebsz és titkos 'nem cőlebsz papok egv hálás, határózott és őszinte gárdát képezve, a nőtlenekkel együtt munkálkodnának az uj. a szocialista, talán kommunista társadalom megalakításán? Akkor talán nem. „religió depopuiátát", letarolt vallást segítenének megteremteni az eddigi félreértett és ellenségnek nézett szocialista munkatársaknak. Hiszen még a jövő meséjének látszó kommunista társadalom gondolatát is a kereszténység és a nős papok kora próbálta megteremteni az akkor még teljesen éretlen nusadalomhan. Hát az volna-e végzete a li. évezrednek, hogv ezt a béklyót. :t mely annyi nagyratörő lelket/egy meddő küzdelemben lekötött, csak még szóvá tenni sem' volna szabad? Miért legyenek mindig la szerzetesek és az aszkétikusok az egyházi élet egyedüli szóvivői és irányitói? Ki adott nekik annyi évszázad szomorú tapasztalatai ellenére csalhuuiífonságot? Miért ne tehetnők műiéire az elfogultságot és túlbuzgóságot ebben az életbevágó praktikus kérdésben, melyet Krisztus eldöntetleniil hagyott és amelyre nézve Pál apostol csak jámbor óhaját merre kifejezni a nőtlenség mellett, de rendeletet, utasítást-és törvényt a nősülés mellett hozott a fent citált idézet szerint. Ha tehát a XX. évszázad alatt sokat változtak az egyház törvényei és szokásai és mégis érintetlenül megmaradt a hit és az egyház lényege, nem tudom, hogv miért féltenők azt egy becsületesen és szociálisan • megosztott vagyon, anyanyelven végzett istentisztelet, vagv szociális érzelmű, nyílt jellemű, példás családi életei élő néppapságtó!. Ezeket vette fel programjába és ezeket sürgeti a Délmagyarországi Papi Tanács, a mely kibontott zászlaját fennen lengeti és nem riad meg attól, hogv elfogult, szolgalelkü emberek gyerekes kislclíküséggel emiatt féltik ,.as akció komolyságát." A Delmagyarországj Papi Tanács meg akarta érteni az idők intő szavát s bizi-k korunk szociális érettségében. I). K. A Délmagyarország telefonjai Kiadóhivatal 81 Szerkesztőség 305