Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-20 / 280. szám

Szeged, 1918. november 27. DÍSLMAGYARORSZÁG1 7 A női munkaerők leszerelése. „A leszerelés a békére való mozgósítás, \ ahogy a mozgósítás a háborúra való fölsze­relés." A leszerelésnek mikénti keresztülvitele eddig nem igen foglalkoztatta azokat a körö­ket. melyeknek pedig kötelességét képezte volna ez igen nehéz kérdésnek megoldása. Nyilvánvaló volt mindig, hogv egyszer csak el kell következnie a leszerelésnek, mert el­végre a háború örökké még sem tarthat. És mégis csodálkozással kell megállapítanunk, hogy a leszerelésnek ezernyi kérdése nemcsak hogv megoldva, de kellőképpen elő­készítve sem volt. Ezen a tényen nem vál­toztat az az ellenvetés, hogy a forradalmi át­alakulás amúgy is eldöntötte volna az eddigi rendelkezéseket és helyébe szociális eszmék­től átitatott intézkedéseket léptetett volna. A kik az átmeneti és igy a leszerelés kérdéséve már a háború folyama alatt is foglalkoztak, tanúim lehetnek, hogy a leszerelés és első­sorban is a személyi leszerelés kérdése nem hogy megoldva, de előkészítve sem volt. El­tekintve egyes, a katonai hatóságokhoz inté­zett. „szigorúan bizalmas" utasításoktól, a kérdéssel foglalkozó és megoldási módokat ajánló szociológusok; és közgazdászok érteke­zéseitől: nem volt megáTapitva az a szigorú irányelv, mely a leszerelésnek zökkenés nél­küli lebonyolítását biztosíthatta volna. Ez volt az oka azután annak, hogv amikor „ki­tört a béke" és sor került volna a leszerelésre is, az azt foganatosító hatóságok a legna­gyobb tájékozatlanságban voltak és nem volt meg számukra az a vezérfonál, amelynek se­gítségével a személyi leszerelést minden vo­natkozásában is megfelelően oldják meg. A katonai szolgálatot teljesítők ieszere­Jése ma — hála népkormányunk gyors intéz­kedéseinek —- rohamosan megindult. Szociá­lis érzékre valló módon gondoskodás történt arról, hogv a munkanélküli leszerelt katonák munkásotthonokban egyesítve várják be azt az alkalmat, mig számukra, képességükhöz és erejükhöz mért. munkaalkalom kínálko­zik. A népkqrmánv intézkedése azonban teljes egészében nem oldotta meg a szeméivi le­szerelés kérdését. De e részletekig menő uta­sítás megadása a kormány föladatát nem is képezheti. A népkormány csak a kereteket adta meg. amelyet kitölteni a'társadalom föl­adata. Az az elmélet, mely azt vallja, hogy „az állam vette igénybe a munkaerőket és igv annak föladata a munka 'nélkül maradt, leszc­kelit katonák eltartása és munkaalkalmakkal való ellátása is" - - rég túlhaladott álláspont. A társadalom minden egyes rétegének szoro­san össze kellene tartani, -hogv a leszerelt és munkanélküli katonák minél előbb visszave­tessenek az elhagyott műhelyek asztalai mel­tJ|lé és ne gondoljanak keserűséggel és össze­szorított öklökkel arra a társadalomra, mely­nek szolgálatában, bár nem annak parancsá­ra, életüket és vérüket áldozták. De ha fontos az a föladat, hogv a lesze­relt katonák megértéssel vezettessenek visz­sza elhagyott munkaasztalaik mellé, ugv nem kevesebb figyelmet érdemel azoknak a női munkaerőknek ellátása és eltartása sem. kik a hazatérő férfi munkaerők folytán „leszerel­nek". Ugy az iparban., mint a kereskedeleni­• nascnaiiim Balfour Románia semleges­» * "« sege oi. ben ezrekre és ezrekre megy azoknak a nők­nek a száma, akik férfi munkaerők hiányá­ban alkalmazást és igv megélhetést nyerték. A katonák leszerelésével, ezeknek, a férfiak helyett foglalkoztatott nőknek alkalmazása sok helyütt feleslegessé válik. A kérdés azzai, hogy valamilyen üzemben vagy vállalatban vagy iparban foglalkoztatott nőnek a férje mint katona leszerelt és igv a kenyérkereset nehéz gondját a^nő válláról leveszi és a nő további „háborús alkalmazása automatikusan feleslegessé vált, megoldva nincsen. A háború során a férfiak helyett alkalmazott nőknek csak igen kis része lesz abban a helyzetben, hogv megszabaduljon azoktól a férfi helyett magára vállalt terhektől, amelyek elvállalása folytán családjának, megélhetési viszonyain könnyiteni vélt. Még abban az esetben is, ha a leszerelt-fér.i egészségesen tért vissza a ka­tonaságtól. döbe kerül, mig az u.i viszonyok között elhelyezést és ugv családja megé'he­té'St talál. Ebben az esetben is tehát nehezen fogja nélkülözni a család az anya. illetve női munkaerő keresetét. Arról az esetről pedig ne is beszéljünk, amikor a családfő betegen, megrokkanva tér vissza. Ebben az esetben egyenesen tragikus hatást váltana ki a csa­ládban az a körülmény, ha a családnak ed­dig háborús munkát végző nő-tagja egvik napról a másikra állás és igv kenyér nélkül maradna. Épen 'ugy, miként a katonai leszerelést fokozatosan kell vagv kellett volna végrehaj­tani, a női munkaerők leszerelését is foko­zatosan kellene végrehajtani. A kérdés meg­oldási módjaként kínálkozva az a terv, hogv az üzemekben foglalkoztatott munkaerők munkaideje megosztatnék és helyes beosztás­sal fele részben női és fele részben férfi mun­kaerők nyernének foglalkoztatást. Ez által meggátolhatnék azt. hogv eddig a hadbavo­nult férfiak helyett foglalkoztatott nők egyik napról a másikra kenyeröket veszítsék. A szakszervezetek nyilvántartást vezetnek ar­ról, hogy miiyen munka tekintendő férfi és milyen női munkának. A háború megtanított bennünket arra. hogy eddig kizárólag férfi munkának tekintett munkát nők is végezhet­nek. Ezt a tapasztalatot a háború megszűn­tével értékesítem lehetne és igy a nők részére hozzáférhetővé kellene tenni olyan munkaal­kalmakat, melyek eddig csak a férfiak részére voltak íentartva. Ha nem tervszerűen oldjuk meg a női 'munkaerők leszerelését, az a női és férfi nem közötti erős küzdelemre fog vezetni. Ennek a viszonynak eredménye pedig a munkadíjak csökkenése le-sz, holott tervszerűséggel a női és. férfi munkaerő között az egyensúly fenn­tartható tenne. De ennek, a női és iérfimunka­erő között megindult harcnak a jövő generá­ció is kárát vallhatná, ftmentqviben az első­sorban mégis csak az anyaságra és egészsé­ges gyermekek nevelésére predesztinált nő­ket a kenyér.keresés nehéz gondja révén e ne­mes hivatásuktól elvonná. Értekezésemnek nem volt, de nem is le­hetett célja, hogv e kérdést minden vonatko­zásában megvilágítsam és megoldjam. Egye­düli célom az volt. hogv az átmenet e fontos kérdésére a figyelmet fölhívjam. Dr. Landesberg Jenő. lősséget elhárít azeax háborús /műveletekért, a melyeikre az a körülmény .kényszerítené, hogy Románia területén ellenséges haderő van. Hoffmann tábornokot katonái meggyilkolták. Krakó, november 1.9. Krakói lapok je­lentése szerint az Ukrániában álló csapatok között még a központi hatalmak összeomlá­sát megelőzően megkezdődött a felbomlás fo­lyamata. A katonák küldöttséget .meneszteti tek Hoffmann tábornokhoz és követelték tőle a leszerelés elrendelését. A tábornok a knldött­sér) tagjait kiutasította. Amikor a csapatok ezt megtudták, körülzárták a hadseregpa­rancsnokság épületét. Mhulen tiszt elmenet) kiilt. csak Hoffmann tábornok maradt a he­lyén. A katonák előbb egy óráig kikötötték. aztán szuronydöfésekkel meggyilkolták a tá­bornokot. Orosz propaganda Csehországban Prága, november 19. Az orosz szovjet­kormány egyik képviselője Prágáiban időzik, ahol hir szerint boLseviki propagandát akar űzni, főként az orosz hadifoglyok körében. Hogy ez lehetetlenné tétessék, a Csehország­ban levő ötvenhatezer orosz foglyot sürgősen hazaszállítják. Antantcsapatok megszállják Észak-Csehországot Bécs, november 19. A pilseni Ceski Dem­nik jelenti, hogy antant-csapatok jönnek Pil­senbe, ahonnan kiindulva Észak-Csehországot megszállják. A köztársasági párt József főherceg nyilvános szereplése ellen Budapest, november 19. Az országos köz­társasági párt tanáosia hétfői ülésén foglalko­zott Habsburg József nyilvános szereplésével: és a személye körül állandóan és feltűnően mutatkozó sajtóreklámmal. A párt a köztár­saság eszméihez hiven minden polgárnak egyenlő jogot kíván és ezt nem vonja meg a királyi család tagjaitól sem, de minden, az egyenlő jogokon túlmenő személyi kultuszt a legélesebben elitéi és a történelem tanúságá­ra hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy a ki­rályi család bármely tagja iránt a régi hazug­ság és szolgaság világában megteremtett, a köztársaság polgárainak önérzetével össze nem férő nimbuszt nevetségesen továbbra is fentartsák. A royalisták a demokráciában -még meg nem erősödött népiéieket ezzel megmé­telyezik. A szerbek kivonultak Fiuméből — Olasz csapatol szállták meg a várost. ­Bécs, november 19. Fiuméből jelentik: Az antant képviselői tegnap reggel konferen­ciát tartottak .Fiúméban, 'amelynek eredmé­nye a következő megállapodás: Az összes csa­patok, ugy a szerbek, mint az olaszok, elhagy­ták Fiumét. A szerb csapatok Krajlevicáig vonultak vissza, ennek megtörténte után az olasz esa.patoik egyrészt Aházia felől, másrészt a tenger irányában bevonultak Fiúiméba. Az olaszok eltávolították a délszláv jelvényeket és fcirtekukba vették Fiumét. 3H1IÍ Mintarakíár Takaréktár-u. 8. sz. • j flJáa.í 1 Ipartelep Török-u. Kossuth fWpj fiPPllPl Lajos-sug. sarok. Alapítva 1892. I U||lil uilulluli London, november 19. Az AJ sóházban! Balfour egy kérdésre kijelentette, hogy a Ro­mániát a közte és a vele ellenséges hatalmak közt létrejött béke óta a szövetségesek semle­ges államnak tekintették. A romániai német haderő azonban nemrég az országot a szövet­séges haderők elleni hadmüvelettek bázisává tette, amit Románia eltűrt. A brit kormány utaíva a nemzetközi jognak az ellenség által ismételtem történt megsértésére, minden fele­Élelmiszereket küld Ausztriának az antant Bécs, november 19. Amsterdamból táv­iratozzák: A Courant Svájcból arról értesül, hogy az antant legközelebb nagy élelmiszer­I szállítmányt indít útnak Ausztriába, hogy az I ország lakosságának -ínséges helyzetén lehető 1 gyorsan segítsen.

Next

/
Thumbnails
Contents