Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-27 / 253. szám

6 DÉLMAG YAEORSZA G Szeged, 1918. dktóber 27. Ha te a fővárosban vagy, a Singerék, Révai-ék környékén, hiszem, hogv e jobb körülmények közt neked is lehetett talria sok sók nagv pénzed, mint a többi kis és nagy íróknak, de te lent maradtál Szegeden sze génv irónak, dolgozó, de becsületes iparosnak, kinek végtelen kincsé' a közös szeretetbe olvadó családja képezi Az élet küzdelmében ez leirhatlan vigasztalás.. Gyémánt tolladról én tudam, mit keresett. Te nagyon szépen írtál egyik rajzodban a csengelei akácfákról. Ha majd eljön utolsó alkonyod, s' kiesik a 'oll kezedből, hiszem, hogy irói tiszteletdijadból, melyet egy egész élet irói munkássága révén megtakarítottál, maradni fog épéin annyi, amelyből kifizetik azt a falkeresztet, amelyet az általad oly szépen megénekelt valamelyik csengelei akácfa ágából ácsolnak össze, hogv az föl Írásával a legnemesebben dobogott szivet hirdesse ott kint valahol Tömörkényi; szomszédságában. Uj köteted alkalmával Szeged városa, a megértők és én melegen megszorítjuk kezedet. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Amint nézem az eseményeket, ugy látom, hogy minden elmarad, amit váruník, vagy amire^ készülünk. Elmaradt a a .Nyugat-'estély is ós elmarad a királynap i& Én: A fogcsikorgatás, az epéömlés, hogy bizonyos dolgok nem ugy alakulnak. >ahogy némelyek kivánnáík, nem marad -el. És hogy -a fehér nem fekete. Mert ez is haj már. A fahqnvéd: Baj, akinek baj. Én meg azt mondom, hogy nem baj. hogy a rác szénnek ia szántét se látjuk. Ék az a fontos, hogy láttuk a próbakiyitágítást. ( x Én: Kivilágitani künnyohh, mint bizonyos dolgokat megvilágítani A ffihonréd: Például mondjuk, a köztisztaságot, Ezzel ©gy kicsit csehül állunk. A címet meg is lehetne változtatni és igy nevezni: közpiszfcoss'áíg. Én: -Afe elnevezéssel még nem segítenénk a hajon. .Most, hogy már a díszmagyart nem kell pucolni, talián ráeszmélnek a másirányu tisztogatásra is. A fiifhónvéd: Sose volt jó az a nagy sietség. Nem kell zavarni a Pató Pálokiat. Majd ha jobban tombol, dühöng a járvány, talán , megmozdul a köztisztaságnak nevezett városi intézmény is és megtezaliadilja a házak lakóit a piszkoktól. Én: Ha akarja. És ha nem akarja, akkor akárhogy ím szellőztetnek az újságok, minden ugy marad, ahogy van. a /közigazgatás, nagyobb dicsőségéi-e. A fafumvéd: A közigazgatási eljárás ma mái közigazgatási cselekedet. És ha az újságok. akár itthon, akár .a fővárosiban szellőztetni mernek, akkor nagy dórrel-durral előhozakodnak azzal a bizonyos seprűvel. Én: Két vége van ám a seprűnek is. Nagy baj az, hogy esak <az uj seprű söpör jól és az volna a kívánatos, hogy a. régi seprűt azoknak a. kezébe adják, akiknek feladataik, a seprés. Mert vau, itt /seperni való elég. A fahdwvéd: Az a -baj, hogy a Seperni valót próba/ki világi tás mellett sam látják meg. Én: Vannak emberek, akik a fától nem látják az erdőt és esak akkor ébrendek fel a mely álomból, amikor megindul az erdő. A fahonvéds Az erdő még megindulhat, de hol van az a bérkocsis, aki a kocsijával, gebéjével megindulni akar, ha orvos alkarja vitetni magát? Én: Volna rá anód. A kocsist a városházára kellene indítani, a kocsit pedig oda indítani, ahová aa orvot: kifáradva, elcsigázva, törekedik. A ffthkmvéd: Az ember nem mindig oda törekedik, ahová megy és nagyritkán oda jut, aliová való. Én: Mondjuk a — menyországba. A fahonvéd: Aki oda kívánkozik, talán eljut oda is. Nekem jó itt is, a földön. • Én: A földönjávó csillagok közt. de -sek van, aki a magasba törekszik. A fáikon véd: Az illetők bizonyára ugy gondolkoznak, hogy a /magasból bukni is dicső. * Én: Az a dicső, ha valaki a bukás után ia a talpára áll. A fcÜhmvéd: Ha ugyan nem sebes a talpa. Ámbár sok a maeskatermészét. Én: Más tekintetben is, nemcsak abban, hogy a talpára esik. A fájumvéd: Csak sajnálni tudom az ilyen termesze-türköt. Kell, hogy megfájduljon a nyakuk a sok forgatásban. együtt temtetkezik. Soha nagyobb és szomorúbb ősz nem bilborlott Mura közében, mint akkor, soha mélyebb magány nem veti körül /reménytelen m'agyart. mint akkor téged, tikit, nem csupán az erdő vadjának agyarai tépett, de a tulajdon vérének gyalázata is. Az olajfáik hegyén volt ilyen halálos magány és iszomoruság, magyar Mons Oliveti ez "a messze erdő, talán Jta/lasió volt ilyen szörnyű sölbtudo ia Fejedelemnek: talán Döbling a Legnagyobbnak, talán Fehéregyháza félistenünknek, talán Tvrm apánknak. Három század -bibor kárpitja, tárulj és jöjjetek ti mind, barát és- ellen, kezdődjék 'a tragédia, a niagyari és emberi, az örök, a melytől századok eklhói zengenek, mint szüreti sirvavigadástól a dunántúli dombok. Jöjjetek ti is szépek, t-i Violáik ós Borbálák, kiknek kegyetlenségével küzködött az ember és kiknlek szépségétől ittasult a költő. Jöjjetek, akik múló boldogságot adtatok néki, puhái fészkel a kemény szikla ormán és jöjjetek. akik múló holdogtság helyett az örök sóvárgás nyilait lőttetek szivébe, Mars barátnői, Véntn/sz hölgyei. -És jövel te is, igaz barát é.s örök, bns magyar, jő Witt-nyédi István, derék bornemLsza, ki mámorosra itattad lelkedet a szabadság reménységének tüzes italával És jőjjtetek ti mind, asszonyok és ive-seélyek kedvelője Péter, s-zőkej -és üata-l Fiangepánnal és konok Nádasdyvab kiknek dacos magyar feje idegen föld kövére koppan, jövel harcok Fábius lOn-nctator-a, Monteeuccols, Hohenlchá és te, világszép Széchy Máriai és Zrínyi Ilona, fehér' hattyúi fekete vizeknek és ti francia gavallérok, akik egyazon virtussal bántok a .szablyát<:k és nyelvetek élével és te névtelen ós jeltelen nép, jobbágyok és hősi halálok népe, hulló leveleiá mult rengeteg avarának, még egyszer cikázzatok át a- história aranyosi ködében és. te Prológus kezdd öl: 4*flölgyók és urak, ma nlem lebben a kárpit, } Lát tani szerelmek csali ezrei praktikáit, Mutatni cseleknek száz tarka fogásit És balga sziveknek könnyű dobogáisit, Ma e bibor kárpit födi hadak sorsát. Mögötte dobog már miagyar, osztrák, horvát,? Fölötte vigyázva, áldva lehajol ránk •szag! .Py Én: Forgatni, kiforgatni, sok embernek: a kenyere. A fahonvéd: Nean Ikivánom meg még az ilyen kalácsot se. Én: \A tisztességes ember nem kiván meg •semmit abból, ami, vagy aki a felebarátjáé. A ifthtíjYwéd: Magam se. Én csak azt kívánnám tudni, hogy mi lesz azokkal -a /beszédekkel,' a/miket nem lehet elmondani, merthogy nem jön a király? . . . Hju'l-ló csillagával a magyar menyor; // / A kis és nagy kalmárok alkonya. (Saját tudósítónktól.) Ugy forr az egész világ, mint a hordókban az idei must. Az előretörés, az 'érvényesülés minden salakja, szennye, idealizmusa, és tisztasága, nemessége, forrongó heve bele akar jutni egyszerre a .béke aTanyhordójába. Csak elég erősek legyenek aztán az abrincsai annak a csodálatos hordónak. Csak szét, ne vesse a sok reménység, vagy csalódás, amely az embereik szivein keresztül fog belészürődnd. Szép lesz, gyönyörű, hiszen ugy- ilmádkoznnk érte .olyan régen, annyi szenvedő fájdalommal, néma. vagy ordító keserüsélgge], hogy ha ránk .szakad, nem is tudjuk majd élvezni. Elfásult, leisz a. szivünk ós a. liáhoru hiénád, még mindig a, sarkunk nyo/máhan csattogtatják majd rettenetes fogaikat, begy ne lehessen szent, békés, magasztos az, örömünk. Százezrek és milliók táplálkoztak, duzf /-adtak a háború véi'ferjőj'éből. Piszokból másztak föl az embereik, kalmárok aranyhegyekre. Piszokból, becstelenségeík, zsarolások egé-tez özönétből emelkedtek a tisztesség virányos dombjára és most bántja ai szemük féuyét. hogy a vérzivataros felhők fölött felragyog az isteni béke napja, Félnek, rettegitek, hogy ez aynap rájuk fog világítani és a világcíSágnál átlátszó lesz a gyalázatban -Kelesztett vagyon. Mert a gyorlsan rohanó béke árja, ha betöltötte az emberek szivét és föleszméltek, hogy mi, miért, hogyan is történt, ki mit tett, hogyan, Mért és miért, ha a, vizsgálatok ideje elkövetkezik és az igazság mérlegére kerülnek a. cselekvők, a tettek, hogy fognak ujjongani az igazak és gyötrődni a gazuk, .gonoszok, akik .miatt szenvedtünk, gyötrődtünk százezrek, milliók. 'Százezrek, milliók, a kik a halálba, a nyomorúságba, az önmegtagadás és becsület utján haladták, rongyos ruháikban, csakhogy a hősöket ne érje szenvedés. Még zajos a. spekulánsok tábora, még hajszolják a drága árakat, még kihasználnak minden pillanatot a szükség és nyomorúság közepett, hogy minél többet, zsarolhassanak össze. A béke még nincsen közel az ő számukra és- dolgoznak piszkos ügynökeikkel, tartják, hajtják az árakat, Még ma, még holnap... Egy, két, vagy tiz óráig.., Hajrá! Csak sziVni a vért, növelni a nyomort, mert azután minden pillanatban jöhet a nagy zuhanás. Vége szakadhat a gyönyörű üzletnek, amelytől irtózattal nyögnek a nyomorultak, a kiraboltak. Az uj Magyar országból ki kell seprnzni( minden gaet. Új életet, uj erőt, uj becsületet, uj munkát és tettvágyat, uj tisztességet és becsületet kell teremteni azrországíban. Az uj Magyarországnak ezeken kell felépülnie, különben a régi sorsára jut. SOMLO MOR és SZ1LAS1 tűzifa szén- és bognár- He*j St % fakeres^edő SZEGED, v Párisi-körűt 35. szám. Inteí£bán • © — v-^^jmc 'HJjfcy Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfarönköt, kőris- és bükkfa kerékfalpaf, kőris- és akácküüőt bükkhasiiványt, yömöblyü nyirfarudaf, ökörjármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszanyél, faviíla és nyirfaseprüt. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön. Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szívesen szolgálunk!