Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-25 / 250. szám

Szeged, 1918. október 25. DÉLMAOY A"RORSZA (> Wiison csak a szabad német néppel hajlandó tárgyalni a békéről. - .Németországnak mostani hatalmi szervezetében meg keli adnia magát. - A fegyverszünet és a béketárgyalások előli el kell távolítani ezt a most már egyetlen akadályt. Végre tisztán állanak előttünk azok a föltételek, amelyek mellett az antant hajlandó Németországgal fegyverszünetet, majd később — természetesen, a bók ef öl tételek bekapcsolásával — békét kötni. Willson válasza után, amelyet Németország legutóbbi jegyzékére küldött, szinte pontokba lehet foglalni •e föltételeket. Ezek a pontok nagyjából a következők : 1. Németország fentartás nélkül elfogadja azokat a békeföltételeket, amelyeket Wiison ismeretes üzeneteiben megállapított. 2. A német kormány megteszi a kezdeményező lépést e feltételek alkalmazására vagy végrehajtására. 3. Parlamentáris és demokratikus korinány forma, amely Wiison szerint eddig csak részben valósult meg Németországban. 4. Az esetleg kötendő megállapodásokat oly módon erősítik meg, amely az ellenségeskedések újból való megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. 5. Ha azokkal a. katonai hatalmasságokkal ós azzal a monarchikus hatalommal kellene tárgyalni; amelyek most vannak Németországban, akkor Németország nem kérhet békét, meg kell adnia magát. A fegyverszünetnek az az előfeltétele, bogy Németország a civilizált világ törvényeit az ellenséges hatalmakkal szemben szárazon és vízen figyelembe veszi, máris teljesült. Nem fegyverszüneti föltétel, de kiegészíti a képet, amelyet az elkövetkezendő békemunkáról alkothatunk, bogy Wiison olyan fegyverszünetet képzel, amely az érdekelt népek érdekeit tökéletesen megvédi és a szövetséges kormányoknak biztosítja ,és érvényesíti a béke részletes biztosításához való korlátlan jogát. Csupa kemény mondat, szerencse azonban, bogy ma már a béketárgyalásokat Hám. október 24. \ holfend New-Bureauítek: jelenítik WaisliihgítlOinbólj: A külügyi hivatal a következő jegyzéket tette 'közzé Washingtonban : A külügyi államtitkári hivatal a német jegyzékre adott választ átadta a irtémet érdekek amerikai képviseletével megbízott svájci követnek. Külügyi hivatal, 1918. október 23. Uram! iA német kormánynak október 20-iki közleményére, amelyet .Ön adott át nekem, van szerencsém értesíteni, hogy az elnök a következő válasszal bízott meg: Minthogy áz E gyesült,-Allamqk elnöke tudomásul vette a német kormánynak azt az ünnepélyes és határozott nyilatkozatát, hogy fentartás nélkül elfogadja azokat a békeföltételeket, amelyeket 1918. január 8-án az' Egyesiült-Álljamok kongresszusához intézett üzenetében megszabott, valamint olyan megoldásnak alapelveit, amelyeket a következő üzenetekben fejtett ki, nevézetesen a december 27-iki üzenetben és minthogy a német kormány meg akarja termi a kezdő lépést e föltételek alkalmazására, vagy végrehajtására nézve, minthogy továbbá ez a kívánság és ennek a célzata nem azoktól indult ki, akik eddig Németország politikáját diktálták és a mostani háborút NémetilLetőleg sem vagyunk egészen újoncok és tudjuk, hogy nem eszik a gesztenyét olyan forrón, 'ahogy sütik. Ellenséges külföldön, az érzelmileg legtöbbször nem semleges semlegeseknél, sőt. itthon is sokan beszéltek már a béketárgyalások megszakításáról. És íme, Wiison kijelenti most, hogy hajlandó a fegyverszünetet szövetségeseinél közvetíteni. Minden eddiginél precízebben konkretizálja is a föltételeket, amelyek közül kétségtelenül legkeményebb, amelyik az ellenségeskedések újból való megkezdését csak Németország számára teszi lehetetlenné. Ez a teljes katonai leszerelést, vagy ahhoz hasonlót jelent, tehát egyelőre szó sincs arról, amit legutóbbi jegyzékében Németország ajánlott, hogy a. fegyverszünet idejére a mostani katonai erőviszojiyok biztosíttassanak. Erről még tárgyalni kell és fognak. A jegyzék hangjából következhetve nem enged azonban tárgyalni Wiison arról, hogy azzal a monarchikus hatalommal, amely most áll Németország élén, nem beszél a békéről. Ha ezt a monarchikus hatalmat nem távolítja el Németország, akkor nem kérhet békét, meg kell adnia magát. Ennék a monarchikus hatalomnak eltávolítását, ha bekövetkeznék, természetesen ez esetben is elérné az antant. Most még csak azt kellene tudni, hogy csak II. Vilmos, vagy az egész Ilohenzollern-dlnasztia eltávolítását követeli-e az antant. Keserves-Iá»san teszik meg a békéhez vezető utat az ellenségek. Mióta a legutóbbi ajánlattal komoly stádiumba jutottak a békemegbeszóléseík, ilyen nagy lépést, mint mostani jegyzékével Wiison, egyik fél sem tett. Németország most már pontosan tudja Wiison fegyverszüneti föltételeit. Dönthet. Az antant, azt hisszük, már készen áll döntésével. ország nevében folytatták, hanem olyan kormánytól, amely a birodalmi gyűlés többségét képviseli és a német nép túlnyomó többségének nevében beszél, minthogy továbbá az elnök ígéretet kapott a német kormánytól arra nérzve. hogy a civilizált világ törvényeit az ellenség hadi erőivel szemben vizén és szárazon figyelembe fogja venni; ugy érzi az elnök, hogy nem tagadhatja meg továbbra is, hogy azokkal a kormányokkal, amelyek az Egyesült-Államok kormányával szövetségben vannak, a fegyverszünet kérdését megvitassa. Kötelességének tartja azonban, hogy ismét kijelentse, hogy csupán oly* fegyverszünet inditványözására érzi magát jogosultnak, a mely az Egyesült-Államoknak és a vele szövetséges hatalmaknak lehetővé teszi, hogy az esetleg kötendő megállapodásokat oly módon erösitse meg, amely az ellenségeskedés újból való megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. Ennek folytán az elnök a jelenlegi német hatóságokkal váltott jegyzékeket közli azokkal a kormányokkal, amelyekkel áz Egyesült-Államok szövetségben vannak és javasolta nekik, hogy ha ezek a kormányók hajlandók az említett föltételekkel és á kifejtett elj vek alapján a békéről tárgyalni, szólítsák föl katonai tanácsadóikat és az Egyesült-Államok katonai tanácsadóit, hogy a Németország ellen szövetkezett kormányoknak tegyenek előterjesztést a fegyverszünet szükséges föltételeiről, amely fegyverszünet az érdekelt népek érdekeit tökéletesen megvédi és a szövetséges kormányoknak biztosítja és érvényesiti a béke rjészleteinek biztosításához való korlátlan jogát, amihez a német kormány kifejezetten hozzájárul, föltéve, hogy a szövetséges kormányok a fegyverszünetet lehetségesnek tartják. Ha Németország ezt elfogadja, ezzel a legjobban és leghatározottabban bizonyítja azoknak a föltételeknek és alapelveknek minden kétség nélkül való elfogadását, amelyekből a német békeakciő kiindult. Az elnök ugy érzi. nem lenne egészen őszinte, ha nyomatékosan ki nem jelentené, még pedig a lehető legőszintébb tonnában, milyen okokból kell rendkívüli biztosítékokat követelnie. Bármily nagyjelentőségűnek és fontosnak lássék is az alkotmány módosítása, amelyről a német külügyi államtitkár jegyzékében beszél, mégis ugy látszik, hogy még most sem határoztak teljesen olyan kormánynak princípiumáról, amely a német népnek felelős lenne, sem valamelyes biztosíték nincs és inem is került még szóba arra nézve, hogy annak a módosításnak az alapelvei vagy végrehajtása, amelyekre nézve most megállapodásnak kell létrejönnie, tartósak lennének. Azonkívül nem derült ki egészen világosan, hogy a jelenlegi bajok okozóját megtalálták-e. Meglehet, hogy a jövőbeli háborúkat éllenőrzés alá helyezzük. A mostani háború azonban, amiről a vita folyik, nem volt ellenőrzés alatt. Világos, hogy a német népnek nincs módjában,, hogy megparancsolja a német katonai hatóságoknak, hogy vessék alá magukat.,a német nép akaratának és hogy a porosz királynak a birodalom politikájára gyakorolt ellenőrző hatalmá még mindig szilárdan áll, a döntő katonai hatalom pedig még most is azoknak a kezében van, akik eddig uralkodtak Németországban. Abban az érzésben, hogy az egész világ sorsa attól függ. hogy most mindenik részen őszintén beszéljenek, valamint attól, hogy a kívánságok őszinték és nyíltak legyenek, kötelességének tartja az elnök, hogy minden keményen hangzó szó enyhítésének megkísérlése nélkül kimondja, hogy a 'világ népei nem bíznak azoknak a szavaiban, akik eddig a német politika vezetői voltak és hogy újra hangsúlyozza, hogy a békekötésről és arról a kísérletről, bogy a háború végtelen sérelmeit és igazságtalanságát meg nem történtté tegyék, az Egyesült-Államok kormánya senki mással nem tárgyalhat, csakis a német népnek ama képviselőivel, akik mint Németország valódi urai, biztosítékokat tudnak adni Németország alkotmányának módosítására nézve. Ha azokkal a katonai hataltsasságokkal és azzal a monarchikus hatalommal kellene tárgyalni, amelyek most vannak Németországban, vagy hacsak valószínű is lenne, hogy később Németország nemzetközi kötelezettségei dolgában ezekkel kell tárgyalnia, akkor