Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-24 / 248. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1918. október 18. n királyi pár látogatása Debrecenben. {Saját tudósítónktól.) A királyi pár meg­kezdte országos látogató körútját. Elsőül Debrecen fogadta őket vendégül az egyetem fölavatása a lka Inából. A nagv cívis város teljes ünnepi diszt öltött és bevonult Hajdú­vármegye lakossága is, hogy üdvözölje a ki­rályi párt. Több mint hetvenezer igazolóje­gyet adott ki a hatóság az ünnepélyre és a hullámzó néptömeg, a zászló- és virágdísz szinte feledtette, hogy háború van. Délelőtt féltízkor érkezett meg a minisz­terek külön vonata, amelyen Tolnay Kornél államvasút! igazgató, báró Szterényi, herceg Windischgfaetz, gróf Zichy János és gróf Zichy Aladár miniszterek, gróf Szécsen Mik­lós udvarnagy és több országgyűlési képvi­selő érkezett. Pontosan tiz órakor érkezeit meg az udvari vonat. Károly király szállt le először és ö segitette le a királyrét az udvari kocsiról. A királyt elsősorban Szterényi üd­vözölte. A 75. gyalogezred zenekara elját­zotta a Gotterhaltet, majd Belics ezredes je­lentést tett a királynak. A királyi pár eilép­tetett a díszszázad előtt és azután a pálya­udvar előtti nagv térségre ment, ahol a ma­gyar államvasutak igazgatósága hatalmas sátrat veretett. Ebben a sátorban foglalt he­lyet egy kis asztalkánál a királyi pár, mö­göttük Szterényi miniszter és az udvari mél­tóságok. félkörben pedig a díszes bandériu­mok. a fehérruhás lányok, az egyesült da­lárdák. Elsőnek Márk Endre, Debrecen város polgármestere üdvözölte a királyt. Utána Rázsó István, Hajdú vármegye főjegyzője üdvözölte a felségeket. A király a következő­ket válaszolta: — Debrecen város polgármesterének sza­vaival válaszolhatok, liogy nekem is régi vágyam teljesülhetett, midőn körükbe ér­kezve, Debrecen város és Hajdú vármegye közönségével közvetlenül ér intkezh etein. Mindenekelőtt szívből viszonzom hazafias és hü üdvözletüket és a királynéval együtt lelkem mélyéből köszönöm, hogy itt megje­lentek és alkalmat adtak, hogy mint koro­nás királyuk beszélhessek magyar népem­hez. •Nehéz időket élünk, ezt mindnyájan érez­zük. (Együtt küzdünk. De felélénkül lelkem ininden reménye, ha hü magyar nemzetem­re gondolok, mely ezer éven át minden ve­széllyel és sorscsapással dacolva, győzelme­sen küzdötte le a legsúlyosabb világesemé­nyek hatásait is. Adják át küldőiknek, Deb­recen város és Hajdú vármegye egész la­kosságának a királyné és a magam legme­legebb üdvözletét és köszönetét ós ne feled­jék, hogy midőn a nemzet királyával egyet­értve az igazság és a. hazaszeretet utján ha­ladt, mindenütt, és mindenkor meg tudta őrizni tekintélyét és hatalmát. Magyaror­szág uj fejlődés előtt áll. Mindnyájan azon leszünk, hogy országunk és szeretett ma­gyar nemzetünk a közel jövőben boldogsá­gának biztos alapjait vethesse meg. A király beszéde után Baltazár püspök leánya csokrot nyújtott át a királynénak, aki azt magyarul köszönte meg. Márk Endre pol­gármester bemutatta a városi tanács tagjait és Hajdú vármegye tisztikarát. A pályaud­varról a városházára hajtatott a királyi pár. óriási közönség állt sorfalat szüntelenül él­tetve az uralkodót. A királyt pái kocsiját ti­zenkéi udvari hintó követte. Udvari és ka­tonai méltóságok foglaltak bennük helyet. A városházán a király a különféle küldöttsége­ket fogadta. A legelső küldöttséget a római katho­likus és a görög-ka tholfkus papság küldött­ségét gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püs­pök vezette, akinek beszédére a király igy válaszolt: Igaz örömmel fogadom a római ka­tholikus, valamint a görög-katholikus papság hódolatát és legmelegebb köszönettel viszon­zom szent hitünktől és hazafias szellemtői áthatott üdvözletüket. Kérem, legyenek meg­győződve arról, hogy mint apostoli királyuk, az egyház javát épugy szivemen viselem, mint önök. A Mindenható áldása legyen önökkel és minden törekvéseikkel., A katholikus papság után a tiszántúli református egyház küldöttsége járult a ki­rály elé Baltazár Dezső debreceni püspök ve­zetésével. Baltazár beszédére a király a kö­vetkezőket felelte: — A tiszántúli református egyházkerü­let hódolatát, törhetetlen hűségének kifejezé­sét őszinte köszönettel fogadjuk. Biztosítom az egyházat királyi kegyelmemről és a ke­resztény erkölcs megszilárdításáról. valamint a magyar nemzet megerősödésére irányuló törekvéseikben mindenkor nyújtandó támoga­tásomról. Ezután a környékbeli vármegyék és tör­vényhatósági iogu városok küldöttségei kö­vetkeztek. 'Az egyetem fölavatása.) Délután a menet megindult a déli ragyo­gásban. A királyi pár egy lelkes magyar vá­ros közönségének éljenzése közben és egy tüneményes hangú orgonakiséret bugása mellett vonult be a hires debreceni templom­ba, Baltazár Dezső püspök elmondta törté­nelmi nevezetességű áldásának bevezető so­rait. „Isten nevében áldással fogadlak benne­teket felséges királyi pár e templom csarno­kában, ahová e nagyságos alkalomnak a vi­szonos engesztelödés fátyola szállott." Az énekkar ekután rázendített a fíojterhaltera. Ezután következett az ünnepély fénypontja: az uj egyetem fölavatása. A felségek meg­tekintették az Auguszta-szanatóriumot és az egyetem termeit. Majd a király gyűrűjével saját maga avatta föl dr. Nagy Zoltánt sub auspieiis doktorrá. Délután .a református kol­légiumba hajtatott a király, ahol a tanuló if­júság hódolt a királyi pár előtt. Félötkor ün­nepi előadás volt a színházban, amelyen a felségek is megjelentek. Este félihatkor a ki-' rályi pár elutazott Debrecenből. Wilson a monarchiát diszkreditálni aka ta. — „A Habsburg diktatúra halálos ítélete— Genf, október 23. Az Echo de Paris irja: Wilson .eredetileg csak a német válaszjegy­zék megérkezése után akart Ausztria-Ma­gyarország békeajánlatára válaszolni. Ezt a tervét később két okból megváltoztatta. Az egyik az. hogy a késede'em az elszakadni készülő osztrák népekben felesleges illúziókat kelltett volna, a másik pedig az, hogy Wilson a monarchiát véglegesen diszkriditálm akar­ja. A német-magyar uralomnak vége van már — irja a lap. m A Temps szerint teljesen mindegy, hogy főderált államokból fog-e állani Ausztria vagv sem, a fődolog, hogv lesz egy cseh-szálv ál­lam, egv délszláv állam és egy épp oly ha­talmas Lengyelország. Á Petit Párisién sze­riül Wilson válaszai a Habsbujig-diktatu/ia ha­lálos íteletét jelertti. Budapesten csütörtökön korona­tanács lesz. Bécs, október 23. Holnap Budapesten ko­ronatanács lesz, melyre Bécsből a közös mi­niszterek, az osztrák miniszterelnökkel együtt Budapestre érkeznek. Hir szerint a király néhány hetet fog Budapesten tölteni. Magyar-német gyorsirő •‍ tanítványokat vállal teljes kitanitásra ^ Báró Jósika-u. 14. II. emelet 6. szám. • A királylátogatás és a kamara Dacára annak, hogy különösen most, köz­vetlenül a királylátogatás előtt polémiát idő­szerűnek nem tartok, mégis szükségesnek lá­tom a főispán urnák a kamarához intézeti átiratával és egyik-másik lapnak ehhez fű­zött kommentárjával szemben a következő té­nyeket röviden leszegezni. IA kamarában ez ügyben tartott, előké­szítő ós nagygyűlésen jelen voltak a követke­ző urak: • Weiner Miksa, Pálfy Dániel, bega­vári Baek Bernát, Bokor Adolf, [Fejős Fe renc, Gltickstthal Lajos, Kecskeméty Antal, May Gyula, Menning Mihály. Marer Ármin, Popper L. Mór, Pongrácz Albert, Szakáll Jó­zsef, Szász [Ernő, Vas Jenő, Várnay Dezső, Steiner Bernát, Reitzer Lipót Winkler Mór, Bózsó János, Balogh (Károly, Rosenfeld Nán­dor, Schaffer Márton, akik a főispán úrhoz intézendő átirat stilizálását illető néhány megjegyzés után, egyhangúlag nemcsak jó­váhagyták az átirat szövegezését, hanem az általam a gyűlés végén egyenesen tett felké­résre egyhangúlag helyeselték azt, hogy a közgazdaság érdekeltségének az őfelsége előtt tisztelgő csoportok összeállításán ál történt nagymérvű mellőzését a kamara szó nélkül nem hagyhatja, hanem ennek megváltoztatá­sát tiszteletteljesen ugyan, de határozottan kéri a főispán ur őméltóságától, aki átiratá­ban most már elismeri, hogy a közgazdaság képviselőinek e mellőzése az ő saját müve. tEzek után természetesen a további maga­tartást a kamara minden tagjára nyugodtan rá lehet bizni. A magam részéről résztveszek a főispán ur őméltósága vezetése alatt tisztelgő köztör­vényhatóságok csoportjában, amit a polgár­mester ur felhívására már be is jelentettem, mig a jelenvolt kamarai tagok által egyhan­gúlag elfogadott határozatnál fogva, amely­nek megváltoztatására a főispán ur őméltósá­gának átirata szerintem éppenséggel nem alkalmas, a kamara, mint olyan, de meggyő­ződésem szerint a közgazdasági érdekeltség egyáltalában nem tolmácsolhatja hódolatát közvetlenül őfelsége előtt. Wimmer Fülöp. „A német nép most érett meg a politikai reformokra." Berlin, október. 23. A birodalmi gyűlés ma folytatta a helyzetről a vitát. Haase füg­getlen szociáldemokrata képviselő szólalt föl. A német imperiálizmus — mondotta a leg­teljesebb mértékben elvesztette a játszmát. A lehető legsúlyosabb vereséget szenvedte. Ki­fejti, hogy a kormány a Németország és An­glia között 1916. tavaszán szövődő békeszá­lakat széttépte. A fegyverszüneti ajánlatot nem az uj kormány, hanem Hindenburg és Ludendorff kezdeményezték. Vérbünt követ­nek e! mindazok, — mondotta. —• akik a há­ború folytatása mellett izgatnak. Payer alikancellár szólalt föl ezután. Azokat az anthnonarchikus szélsőségeket, a melyek az előttem szól ónál gyakoriak, vissza­utasítom. Egyébként nem a nacionalizmus következménye és nem is balgaság az, ha a német nép ma már föl akar készülni a leg­rosszabb esetre a megsemmisülés veszélye ellen. Szerinte a néimet -nép most érett meg a politikai reformokra, most volt tehát az ideje annak, hogy teljesítsék ezeket a köve­teléseket. Payer a továbbiak során kijelenti, hogy a békére szükség van és a békét meg akarják kötni. Utána még többen szólaltak föl. A legközelebbi ülés holnap lesz. A Délmagyarorseág telefonjai Kiadóhivat*! 81 Szerkesztőség: 305.

Next

/
Thumbnails
Contents