Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-03 / 228. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAM. A szerkesztőség telefonja: 305, ELŐFIZETÉSI ARA: •gesz. évre 48.— K. negyedévre 12.— K. félévre . . 24.— K. egy hónapra 4,— K. Kgyfc. .«am ár. 18 ailór. Kiadóhivatal: SZEGEO, KARASZ-UTCA 9. szAm. A kiadóhivatal telefonja s 81.' IZ8PC 1918 Vti. évfolyam, 228 szám. Csütörtök, október 3 Magyarok és bolgárok. Irta: Jakab Dávid. EHtéljük-e a bolgár népet, amely most valósággal megadta magát ellenségeinknek s igy indirekté szakított azokkal, akik három éven át hűséges szövetségesei voltak? A nagy­politika nem az én kenyerem. Nem ismer­hetjük a központi (hatalmak kormányainak szándékait az elszakadt Bulgáriával szem­ben. Tudok ugyan egyetmást, most azonban nem éljük az igazi szabad szó világát, a gon­dolat béklyóban van, de vájjon lehet-e elhall­gattatni a szivek beszédét is? Mi magyarok vagyunk, mint ilyenek megértjük a szen­vedést. A történtek ellenére nem átallom ki­mondani, hogy szeretem a katasztrófába ke­rült bolgár népet, önkéntelenül is viszonoz­ván azzal azt az atavisztikus érzést, amellyel e nép évszázadok óta irántunk viselkedik. Most, hogy a háború folyamán harmadszor bejártam Bulgáriát, hogy ott alkalmam volt beszélni falusi paraszttal, tanítóval. középis­kolai és egyetemi tanárokkal, Írókkal, művé­szekkel, miniszterekkel s hogy bejártam a vá­sárokat, ellátogattam a legegyszerűbb korcs­mákba avégett, hogy a nép minden rétegének hangulatát tanulmányozzam, én tudtam, hogy a lelkekben forr az elkeseredés, hogy a karok lankadni kezdenek, hogy- a remény is elszál­lott a szivekből, én láttam a szórnom arcokat, amelyek azonban mindig felvidultak, vala­hányszor e szót hallották, hogy magyar. Azok előtt, akik Bulgáriát és népét alaposan ismerik, nem titok, hogy ez a nép mily nagy vonzalmat érez irántunk s hogy a háború négy esztendejében mindig arról álmodozott, hogy jövőjét velünk, magyarokkal való áll­hatatos és szoros szövetségben alapozza meg. Rajongtak a gondolatért., hogy nyelvünket megtanulják és hányszor mondták nekem számottevő tagjai a bolgár társadalomnak, hogy fiaikat ezentúl csak hozzánk fogják kül­deni, avégből, hogy eltéphetetlen kulturális politikai és gazdasági kötelékeket teremtse­nek a vonzódás és a megismerés alapján. És az a bolgár képviselő, aki azt mondotta nekem, hogy ámbár hazájának arra kell töre­kednie, hogy u külföldtől magát gazdaságilag függetlenítse, mindaddig azonban, amig egy krajcárja K&zen a külföld számára, azt a szép és rokon Magyarországnak akarják ad­ni? Az egyszerű falusi tanítóból lett bolgár­közoktatásügyi miniszter (háromnegyed órát át tartó audienciámon egyébről sem beszélt, mint ni agyarszeretetéről és azon óhajáról, hogy addig, amig hatalma lesz, a Magyaror­szággal való kulturális kapcsolatot fejlessze, erősítse minden rendelkezésére álló eszközzel. A bulgár sajtó mindig készséggel állott min­den magyar propaganda szolgálatára. Busz­osukban, Várnán, mint a legkedvesebb vendé­geket. fogadtak bennünket. És Sumtán? Ott örökké fog égni a legnagyobb magyar sza­badsághosnek: Kossuth Lajosnak az emléke... iA bolgár karok tehát ellankadtak ... A magyar ajkakon erre elröppenni készül az árulás megbecstelenítő szava Édes hazárafiai! Várjatok még egy kicsit, mielőtt a balálra­sebzett nemzetnek Ti, a magyar testvérek-, e legborzasztóbb fegyverrel megadnátok a be­gyelein döfést . . . fi monarchia megszakítja Bulgáriával a diplomáciai viszonyt. í - Az osztrák magyar kolonia tagjai már elutaztak Szófiából. - Döntő események küszöbén. — Bulgária aláirta az előzetes béke-megállapodásokat. ­Az idő. amelytől! az események tisztázá­sát vártuk, egyre mélyebb bonyodalmakat ika var és a helyzetet csak súlyosítja az a bizony talanság, amelyben a hivatalos körök — ugy látszik — készakarva tartanak bennünket. Hogy miért, persze nem tudhatjuk, csak 'sejt­hetjük, ezeket a sejtelmeket azonban nem szabad kimondanunk. Igy röviden csak a je­lenlegi tényeket lehet leszögezni: Bulgáriával minden valószínűség szerint közelesen teljes szakításra kerül a dolog, a szófiai osztrák­magyar kolónia különvonaton már el is uta­zott Szófiából. Kereskedői- körök véleménye szerint is a szakitásnak be Kell; következnie, miután Bulgária aláirta az előzetes békemeg­állapodásokat, pedig már a fegyverszünet alapfeltétele a központiakkal való szakítás volt. Bulgáriának ez a komoly és határozott lépése persze megváltoztatta az egész euró­pai' helyzetet. (Ennek következmíjnye, hogy a békéről, a közeli békéről mint valami pozi­tívumról beszélnek már mindenütt és bizo­nyára ebből folynak azok a nagyon fontos tanácskozások is, amelyek most sziinet nélkül tartanak Bécsben és amelyet még a béke "•gyére is kihatónak jelentenek. Habár félhi­vatalosan megcáfolják is azt a jelentést, hogy a monarchia ujabb békelépésre készül. Vala­mi azonban forr, azt tudjuk; hogy mi, azt nem lehet tudni, de a levegő izzik ettől a ti­tokteljes valamitől, amelynek mélyén talán igazán a megváltó béke szunnyad. És amely annyira izzóvá tette az osztrák parlament le­vegőjét is, hogy valósággal; tettlegességre ke­rült a sor. Persze, az osztrák parlamentben hevesen támadták a magyarokat is, erre azonban energikusan megfelelt Hussarek osz­trák miniszterelnök, visszautasítván minden méltatlan támadást. A német politikai válság még mindig nem nyert megoldást, de bizo­nyos, hogy békekormány jön, amint nálunk is annak jöttét jelentik. Késő éjszaka jön a hir, hogy Szófia kör­nyékén hárc folyik, de hogy a hadviselő fe­leknek melyike volt képviselve a harcban, nem lehet tudni. Nem lehetetlen, hogy meg­történt az első összetűzés a központiak és Bulgária között. Legújabb jelentéseink itt következnek: BÉCS, október 2. Szófiából érkezett utasok beszélik, hogy az osztrák­magyar kolónia tagjai vasárnap óta Lompalánkában vannak, ahova kü­lönvonaton szállították őket. Szófiá­ban ugy tudják, hogy a monarchia még e hét folyamán megszakítja Bulgáriával a diplomáciai viszonyt. Már megtették a szükséges előké­születeket, hogy az osztrák-magyar alattvalókat monitor védelme alatt elszállíthassák Bulgáriából, ha arra kerül a sor. BUDAPEST, október 2. Szófiai üzleti kökökből ideérkezett hirek szerint az antant és Bulgária meghatalmazátt megbízottai ma reggel aláírták az előzetes békemégálíjapodá­sokat. Részben a fegyverszünet, de főleg a békemegállapodás aláírása folytán minden valószínűség szerint megszakad az érintke­zés Bulgária és a központi hatalmak között, mert a békéi ekételek előfeltétele Bulgáriá­nak a központiaktól való elszakadása. SZÓFIA, október 2. A Bolgár Távirati Ügynökség jelenti: A bolgár békeküldöttség tagjai visszaérkeztek. SZÓFIA, október 2. A Bolgár Távirati Ügynökség jelenti: A szobranje hétfői ülése és Malinov miniszterelnök elnapolási indítvá­nyának elfogadása annak kétségtelen jele, hogy a népképviselők; egységesen tömörül­nek a kormány körül és teljes mértékben tá­mogatják azt. hogy kedvezően fejezzék be a béke munkáját. BÉCS, október 2. Szótiából ideér­kezett lárek szerint a várostól délre harc volt, de nem tudják, hogy me­lyik hadviselő felek között folyt te a csata. BÉCS: Törökországba és Bulgáriába somagokat küldeni postán további intézkedé­sig nem .ehet. ZÜRICH: A Mutin jelenti: Clemenceau szombaton kijelentette, hogy c$dk akkor fog az ellenséggel a békéről tdógyalni, ha Foch tábornok befejezte hadműveleteit.

Next

/
Thumbnails
Contents