Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-11 / 208. szám

wBÍnnriíimf Szerkesztőség: szeged, kArAsz-utca 9 szAm. A szerkesztőség telefonja: 305. elöhzetéss ara: ' egesz Évre 3f. K. negyedévre 9.— K. félévre . 18.— V. egy hónapra 13.— k. J Kgyec Hzsin ára 14 fiH6r. Kiadóhivatal: szeged, kaRASZ-UTCA 9. szafll. A kiadóhivatal telefonja: 81.' Szaged, S9ie Vll. évfolyam. 208. szám. Szerda, szeptember 11. Az antant sikertelenül folytatta támadásait - Eredményes német vállalkozások. — A St. Quentin ut mentén visszavonták előcsapataikaf. A nemetek visszavonulása a régi Hin- | torna mellől az utolsóelőtti éjjel visszavontuk denburg-vonalra (eljesen befejeződött. Az ! elöcsapatainkat. Tegnap az Erisny-Rendeui utolsó hadmozdulatot St. Quentinnél hajtőt- vonaltól nyugatra csak ellenséges felderítő ták végre, ahol visszavonták előcsapataikat. szakaszokkal állottunk érintkezésben. Rész- j Az antant nem hagyta abba támadásait, de leges harcok az Oisetöl délre. Tüzérségi az áldozatokat semmibevevő tömegrohaniok helyett most már csupán részleges előretörésekkel kisérlete'zik. Az angolok csak Yperntől délkeletre tudtak kivi-vni némi sikert; egyebütt a németek visszaverték a támadásokat, sőt Remistől keletre eredményes vállalkozásokat hajtottak végre. Az antant nagy-offenzívája, amelytől á végső katonai döntést remélte, kétségtelenül fordulóponthoz jutott, bár al'ig lehet készpénznek venni azokat a jelentéseket, amelyek egyfelől a francia tartalékok kimerüléséről, másfelől az offenzíva kiterjejsztéséről szólnak. Pusztán áz látszik ezidőszerint bizonyosnak, hogy az antant még bizik a katonai döntés kierőszakolásában. Erre vall lord Milner nyilatkozata, amelyben sürgeti az amerikai csapatszállításokat, nehogy a németeknek idejük legyen az uj védelmi vonalon való nyugodt berendezkedésre. Lord Milner azzal érvel, hogy a (háború gyors befejekésé csak katonai döntéssel lehetséges. Ha tehát az erőkifejtésben szünet következnék be, ez meghosszabbítaná a háborút, mert az ellenségnek módot adna a védekezésre. A beszédek tengelye e szerint mindkét hadviselő csoportnál a háború mielőbbi befejezése körül forog, de cselekedetekben, a szűnni nem akaró offenzivákkal és ellenoffenzivákat — az eddigi szomorú tapasztalatok szerint — eltávolodnak az óhajtott céltól, a békétől. tevékenység az Aisnetöl északra. Az Aillette és az Aisne között a tüzérségi harc déltájban nagyon erös volt. Késő estig több izben megismételt ellenséges támadások meghiúsultak. Brandenburgi gránátosok különösen kitüntették magukat a védelemben. Az Aisne és Vesle között visszavertük a franciák előretöréseit. Reimsstól keletre, Roun Purraytól délnyugatra, a lotharingiai fronton és a Dolleron vállalkozásaink sikerrel jártak. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.* £ord jtölner a katonai helyzetről. „Ha erőfeszítésünket csökkentjük, biztosan el fogjuk veszíteni a háborút." — LONDON, szeptember 10. (Reuter.) Lord Milner egy amerikai újságírónak, aki arról értesítette, hogy bizonyos amerikai körökben el van terjedve az a nézet, hogy a pyugati fronton elért ujabb sikerek az amerikai csapatok átszállításának sürgősségét etiyhitik, igy válaszolt: — Ugy vélem, hogy legutóbbi sikereink tanúsága éppen az ellenkezőjét jelenti. A szövetségeseknek julius 10-ike óta elért figyelemre méltó sikerei fontosak, tíjerlt) megmutatják, hogy megnyerhetjük a háborút. Ma azonban azt hisszük, hogy megengedhetjük magunkat, hogy erőfeszítésünket csökkentsük, akkor biztosan el fogjuk vesziteni a háborút. Ez pedig az összes szövetséges nemzeteket érinti. Az európai szövetségeseknek kötelesége ugy harcolni, mintha Amerika nem támogatná őket. Az amerikaiak hadserege bármilyen nagy, csak akkor hozhatja meg a döntést, ha hozzájárul az európai szövetségesek erőihez, nem pedig akkor, ha azoknak helyébe lép. — Sem katonai, sem gazdasági nyomásunknak egy pillanatig se szabad csökkenni. Katonai szempontból értéktelen a siker, ha nem aknázzuk ki. Hogy learathassuk a sikerek gyümölcsét, ellenségeinknek bem szabad nyugtot hagynunk. Azt sem engedhetjük meg azonban Németországnak, hogy erejét a keleten megszállott vidékek kiaknázása által állitsa helyre. Egyetlen mód, hogy az ilyen helyreállítást megakadályozzuk, az, hogy ne hagyjunk nekik nyugtot. — Végül a legnagyobb fontossággal bir minden hadviselő félre nézve a háborúnak mielőbbi befejezése azért, hogy a segéderőknek józan egyensúlyát óvjuk meg1 az újjáépítés feladata számára. A nagy erőfeszítés, amely a korábbi győzelemre vezet, jobb üzlet, mint a lassan haladó és hosszan nyúló hadjárat. A késedelem emberben és pénzben nem kevesebb, hanem több költséget hoz. • n • BERLIN, szeptember 10. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Az ellenség részleges támadásai alkalmával Merkentöl északra és Yperntől északkeletre kisebb árokrészek az ellenség kezében maradtak. A Peronne—Cambrbei országút mindét oldalán az angolok folytatták támadásaikat. A fölökés Cauzeaucsurl és Epechy ellen irányult. Az ellenséget visszavertük. Havricourt és a Peronne—Cambrai országúttól délre Ismét előretörő ellenséges támadások. A Holnom erdőnél Vermondtól délkeletre és Hem St. Quentit ut mentén a csaBÉCS,, szeptember 10. A párisi Journal katonai vezető cikke kétségbe vonja, hogy a tankrajoknak az ezután bekövetkező harcokban olyan nagy hatásúik lehetne. Eredményt értünk el — mondja a cikk — de kérdés, hogy ilyen eredményre lehet-e számítani a jövőben. A tankok elleni védelmi rendszabályok hónapok leforgása alatt nagy fejlődést mutatnak. Bebizonyosodott, hogy a tankok páncélját meg lehet rongálni és aknákat lőhet utjukba állítani. Meg kell gono A Hindenburg állások bevehetetlenek. Sikeres védelmi rendszabályok a tankok ellen. — A francia tartalék kimerüli. — Hír az offenzíva kiterjesztéséről. — dőlni, hogy az úgynevezett Hindenburg-állásdk fényes védelmi hálózattal bírnak, hiszen a védelmi vonalak egész sora van megette. Ák 1917. évi átmeneti francia előrenyomulás alkalmával a lap katonai munkatársának alkalma volt egy ilyen Hindenburgállást megtekinteni. Meggyőződhetett róla, hogy az az állás nem egyszerű erődítmény, hanem csodaépitmény. Még a leghatalmasabb lövegek is teljesen hatástalanok voltak evvel az állással szemben, hiszen vasból és