Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-01 / 200. szám

Szeged, 1918. szeptember I. rer, Csáki. Vezér II., Martonosi és Zavicza. Szak II. Heger, Boros, Belényesi, Agócsy I., Lapu, Horváth, Keszlér, Viliim, Garay, Agócsy H. r Mindkélt mérkőzés egv jeggyel' tekinthető meg. A helyárak a rendesek. 000 — Vilmos császár találkozása a bolgár királlyal. Berlinből jelentik: Vilmos császárt tegnap Neuhamból való megérkezéseikor Ferdinánd bolgár király és Cirill herceg fogadták a pályaudvaron. Az uralkodók délelőtt együtt maradtak, az ebédet pedig a bolgár király gyermekeivel együtt töltötték. Délután fél 4 órakor a hamburgi kastélyba hajtattak. Azután a császár elutazott. Ferdinánd király Neuhamba elkísérte. A kjé't uralkodó , több óráig tartó beszélgetés folyamán az általános katonai! és pdlitikai helyzettel foglalkozott. A tanácskozást annak a szilárd elhatározásnak szellemében folytatták, hogy a központi hatalmak kitartanak a közös harébaif és hívek maradnak a szövetségihez. A tanácskozás során ismét megnyilvánult a két uralkodó teljes egyetértése minden függő kérdésben. A császár átadta a bolgár királynak saját szobrát kisebb kivitelben, a bolgár hercegnőknek pedig a Lujza^rendet. Gantisjev tábornok bolgár katonai meghatalmazottnak a csillaggal és karddal diszitett II. osztályú vaskoronarend gyémántjait adományozta a császár. — Minisztertanács. Budapestről telefonálja tudósitónk: Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével szombaton délelőtt 10 órától fél 2-ig minisztertanács volt, amelyen Tőry Gusztáv igazságügyminiszter kivételével a kabinet valamennyi tagja részt vett. A jegyzőkönyvet Joarisvits Pál helyettes-államtitkár vezette. Foívó ügyeket tárgyaltak. — Báró Hussarek é« Wekerle tanácskozása. Budapestről telefonálja tudósítónk: ' Báró Hussarek osztrák miniszterelnök szombaton délután felkereste .a miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor miniszterelnököt. A két kormányéinak a külpolitikai helyzettel és a delegácival kapcsolatos kérdéseket beszélte meg. Báró (Hussarek titkára, gróf Khuenburg kíséretében, szombaton éjjel visszautazott Bécsbe. — Szterényi József Bécsben. Budapestről telefonálja tudósítónk: A Magyar Tudósító jelenti: Báró Szterényi József kereskedelmi miniszter szombaton délután Bécsbe utazott. Néhány lapnak az a Ilire, hogy bár Szterényi kereskedelemügyi miniszter szeptember 7-én üdülés végett Abbáziába utazik, mint illetékes helyről értesülünk, ntem felel ,meg a valóságnak. — Kitüntetések. Karpischek Rezső 46. gyalogezredbeli századosnak a legfelsőbb dicsérő elismerés a háború alatt teljesített kitűnő szolgálataiért tudtul adatott. Gubán" András és Cs. Naay Sándor 5. honvéd gyalogezredbeli népfölkelőknek a 2. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta a király. — HertHng és Hintze Bécsbe érkeznek. Bécsből jelentik: Heftling német birodalmi kancellár, aki már visszatért szabadságáról, a jövő hét elején Hintze külügyi' államtitkárral Bécsbe érkezik, hogy viszonozza gróf Burián külügyminiszter berlini látogatását. Még nem biztos, hogy mikor utazik Bécsbe a német kancellár. A bécsi tanácskozáson főként a lengyel megoldás kérdése kerül szóba. — Szeptember 3-án ül össze a Jenével áHamtan'cs Varsóból jelentik : A legutóbbi minisztertanácson Radzivil herceg beszámolt' bécsi utazásáról, valamint Káröly király, Burián külügyminiszter és Wekerle miniszterelnökkel folytatott tanácskozásairól. A herceg a tanácskozás eredményeit nagyjelentőségüeknek mondta, mert sok kérdést közvetlen fölvilágositás után kedvezően sikerült elintéznie. A Kurj Varsavszki megállapítja* hogy Radzivil hercegnek sikerült az •irányadó lengyel politikai körök állásfoglalását tisztázni. A Károly királynál történt kihallgatáson és gróf iBuriánnáí való tanácskozáson világosan megállapították AusztriaMagyarországnak a jövendőbéli Lengyelorországgal szemben elfoglalt álláspontját. A Wekerle miniszterelnökké folytatott tanácskozás alkalmat adott Radzivil hercegnek arra, hogy megismerje a magyar né'p és'a magyar kormány érdeklődését a lengyel ügyek iránt. Az államtanács megnyitó ülését — hir szerint — szeptember 3-án fogják megtartani. — Hindenburg biztos a dolgában. Magdeburgból jtelentik: Ba'eiteübaeh tartományi tanácsa üdvözlő sürgönyére a következő táviratot kapta Hindenburgtól: Az, önök kerületéből való híveimnek ;meleg (köszönetet küldök az üdvözlésért. Mi majd ellátjuk a magunk dolgát. Hindenburg, vezértábornagy. -- Megszűnt a budapesti repülőál'omás. Budapestről telefonálja tudósitónk: Egy rendelkezés szerint a Mátyásföldön levő repülőállomást bevonultatták Aspernbe. Ezzel az intézkedéssel véglegesen megszűnt a budapesti repülőposta állomás. — A'ap'tvónv. Dr. Kovács József szegedi orvos elhalt fia. és véje emlékére 10.000 koronás alapítványt tett. Erről az alábbi levélben értesítette dr. Somogyi Szilveszter polgármestert: A harctéren elhalt, fiam és vejem, dr. Kovács József tartalékos ezredorvos és dr. Vén András tartalékos főhadnagy emlékét ugy akarom megörökíteni, hogy az ő nevüket viselő 10ÓOO koronás alapítványt teszek, a melynek kezelésére Szeged sz. kir. város tekintetes tanácsát kérem föl. Az alapítvány kamatai félévi részletekben minden évben kiosztaiidók egy szegedi illetőségű, egészséges szervezetű, orvosi pályán levő tanulónak, akit a helybeli gimnáziumok tanári kara ajánlatba hoz s a város tanácsa erre érdemesnek fart. Vagyontalan állami és városi tisztviselők fin gyermekei, vagy árvái, különösen medig hadi árvák előnyben részesitendőik. Aki ezen ösztöndíjat egyszer kiérdemelte, tamilmányi ideie alatt igényt tarthat, reá. Ha az első szigorlatot legkésőbb az 5-ik szeptember végéig sikerre] tette le s ezt igazoló bizonyítványát a város tanácsának bemutatta, ellenKitűnő meniit állított össze. A papa a szokottnál gyorsabban végzett a betegekkel, liogy idejében otthon legyen. Otthon is volt. Kovács egy órakor pointosan becsöngetett. A mama nem az eddigi szivélyessiéggel fogadta, mert még nem látta az időt elérkezettnek arra, hogy a tartalékot igénybe vegyék. Kováos ennek okát kizárólag abban látta, hogy feltolta magát, ép azért nem tulajdonított jeleintőséget a dolognak. Bár nem volt étvágya, azt találta a legfontosabb 'dolognak, hogy megebédelhessen valahol feltűnés nélkül ós tisztán. Az is lehet, gondolta, hogy képzelődik. Arról persze sejtelme sem volt, hogy a férjhezadás .gondjaival kiizködő papa és mama milyen messzire menő következtetést vontak le abból, hogy ő ma meghívatta magát. Ellenben kötelességének tartotta, hogy a szokottnál figyelmesebb legyen. Nem néhány szál virágot, hanem csokorkát hozott a ház szemefényént'lk, a, csínos és élénk Ilonkának, l'onka, aki sejtett valamit, elpirult. A papa tohlog volt. A mama bosszankodott* mert ®nya elpirulásából —< nem tudni, helyesen-e azt következtette, hogy meginog, ha nem is szive, de a diplomatasága. Ilyen ,hangulaton ültek asztalhoz, hogy a gazdag menüt elfogyasszák. Ilonka nyughatatlan volt. A beléje nevelt illemszabályok folytán ugy érezte, hogy tóa nem illik (nyugodtan végigülnie az ebédet, ez ma nem egy közönséges ebéd, ügyelni kel1, hogy minden rendben és szépen menjen, a mamával szemben figyelmes volt. nem enjtódte, hogy ő szaladgáljon ki a konyhára, áGyette maga szaladgált. Már a pecsenyénél 'ártottak és Ilonka még mindig nem ült az asztalnál. Kováes megszokta, hogy doktorékriál elég otthoniasan érezze magát. Felkelt tehát, megtörülte a szalvétával a száját, letette az asztalra és kiment a konyhába, bogyi behívja Ilonkát.'Ép abban a pillanatban nyitotta ki a konyhaajtót, .miikor a cselédleány egész tenyere benne volt egy nagy üvegben, hogy savanya uborkát szedjen, ki belőle. Valamit elduikált az útból, azután marokra1 fogott egy uborkát és rátette a tányérra. Ilonka rákiáltott Kovácsra: — Nem mégy be innen. —IDe megyek — mondta és már benn Is volt. A papa délután megdorgálta Ilonkát, a miért ugy rátámadt Kovácsra, aki ettől fogva kedvetlen és lehangolt volt. Az ebéd többi részét immel-ámmal, étvágy nélkül, szinte erőltetve fogyasztotta el. Az uborkából nem evett. Félórával az; ebéd után elment anélkül, hogy a legkisebb jelét adta volna annak, hogy komoly szándékai vannak. A mama is megsokalta a dolgot. Félt, hogy a tartalékot idő előtt elveszíti. El is veszítette. Kilenc napiig a nevezetes ebéd után. Kovács nem evett főtt ételt,. A tizedik napon elment az egyik vendéglőbe. A szalvétája fekete lett, mire megtörülgette vele a kanalat, a villát és a kést. Az ebédet megette még, mert nagyon kívánta a gyomra a meleg ételt. D© elhatározta, hogy ide se jön többet. Ezután folyton azon járt az esze, hogy milyen.módon készített ételeket is eszünk mi. Látta a cselédleányt, amint a kenyeret dagasztja és folyton az járt. az eszében, hogy megmossa-e előbb a kezét és tiszták-e a körmei. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy a cselédkezek nem a legtisztábhak és a legjobban ápoltak szoktak lenni és hogy esetleg mennyi izzadság dagasztódik róluk a kenyérbe. Utálattal gondolt a káposztára, amelyet mezítelen lábakkal megtaposnak és keserűséggel az egykor kedves almás pitére, a melynek tésztáját esetleg nem tiszta gyúródeszkán nyújtják. Amikor igy, néha napjában többször is, végigment a konyhaművészet minden ágán, egyre inkább jutott arra a meggyőződésre, hogy jóizlésü ember nem ebet konyhán főtt étéiből. Egyre világosabb lett előtte, hogy eddig azért nem gondolt erre, mert arra sem gondolt, hogy miként készülnek az ételek. Szinte föllélegzett, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy vegetáriánus lesz. Boldog volt, amikor elképzelte, hogy csak körtét fog ebédelni, amelynek héját azzal a bicskával fogja lepucolni, amelyik az övé, amelyiket csak ő használ és maga tart tisizitán. Az átmenet sok keserűséggel és gyötrődéssel járt. Kovács beteg lett. Orvost hivtak hozzá, a néhai apósjelöltet. A nemrég rózsás reményeket szövögető papa kíváncsian és szívesen ment a beteghez. Megpróbált Kovács lelkére beszélni, de nem használt, a modern konyhaművészetet megutált ember csökönyös maradt. Hiába mondta neki a doktor, hogy legalább egy kis átmenetet adjon magának. A 36. életévben ez a gyors változás nagyon megviseli a szervezetet. Kováes hallani sem akart a raffinált, de nem tiszta ragadozó életmód folytatásáról. Bízott abban, hogy erős szervezete győztesen állja ki a harcot, egyúttal sajnálkozásának adott kifejezést, lia talán utolsó látogatása alkalmával figyelmetlen volt Ilonkával szemben. Az orvos Kovácstól egyenes n hazament. Megint behívta a mamát a rendelő-szobába és bezárta az ajtókat. A mama megvolt lepve,