Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-08 / 206. szám

f 6 BÉLMA&YAEÖRBZÁC Szeged, 1918. szeptember 8. dat, az árpádat, igy szerzed meg mindennapi kenyeredet ós ez mind nem baj addig, aimig — győzöd. Eltávolodtunk a <jiVilizáqiótó|. Gyülöpni kezdjük, vagy már gyűlöljük is a szappant. Nem. Ez. .helytelen ,beállítás. Szidjuk a zsirés olajközpomtot. Ez a helyes. Ez az országos csapás, ilyen csapás -több van, mint hót, az oka annak, hogy nincsen zsirszóda. Pedig lehetne, juthatna boldognak, boldogtalannak, '•i--'r:>i Magyarországon a háború alatt kevesebben mosd nak, mint bábom előtt ós a megfogyatkozott elelmiiszerkészletek helyett nem esznek az emberek zsirszódát. (Még az ezzel való öngyilkosságok száma is megcsappant, tekintatiel a szappaninségre. Azonban nézzük, hogy mint is állunk zsirszódaellátás dolgában. A kereskedelemügyi miniszter az ország összes törvópíyhatóságainak kiutal havonként 1500 métermázsa zsirszóádt, kilogrammokban kifejezve: 160.000 kilogrammot. Ezt fel kell osztani az itthommaradottak között. akiknek a száma körülbelül tizennégy millió lélek. Ne számítsd ki nyájas polgártárs,. .aki epedve várod es 00 koronáért is szívesen; vennéd meg az 1 korona 20 fillérbe makszimált .zsirszódát, mert. amikorra kiszámítod. hogy mi jut rád, akkorra a zsirszóda elpárolog. Egybe nyugodj bele, szoktasd magad ahhoz a gondolathoz, hogy ebben az évben nem fogsz zsirszódát látni, nem lesz zanpuiod, nem fogsz mosdani, mosatni, szó- # -áh áldani fogod az .összes központokat és ma• 1 a^ydít. maró szatírával fogsz a szerv ° közé vágni annak, aki azt kérdezi tőled, hogy miért vagy piszkos: mert intelligens ember vagy. Beszélgessünk. A fokon véd: Mégis csak van csoda. Én: Micsoda? % A fahonvéd: A héten rrm volt közélelmezési ómama,' se világraszóló szenzáció. - Én- Kifelé roer r nyárhói, 127 há+ iékeriiWk a panamák. A lekvár helye', ban -morfin foglalkoztatba'.a kedélyeket. A fahonvéd: (Mindkettő megfekszi a aszóngya jó van, jó, ez nem ide tartozik. . Dehogy nem tartozik ide kérőm szeretettel, mondok, nagyon is ide tartozik . . . Mer' miért? . . . Mer' azért, hogy az .ásást aznap. Bem bírtam elvégezni, nagyon kemény vót. a főd. IKeddön röggel: mögint csak kihal la gok, mondok, ha fölségös úristen erőt. egészségűt ácj, liarangszóra majd csak a végire érők. Ugy is vót • . . Csak az vót a baj, hogy amint kilépők a kapun, á sánta kádas gyün rám szömbe ... No mondok, itt mán mögént néni lösz szöröneséui . . . A sánta, valahogy elLecmergőtt mellettiem, én mög möntem tovább. Ki is értem szijranesésen. aztán nekífogtam a dolognak, amúgy istenigazábul, hogy délre a végire érjek . . . Hát oda is értem, de szörnyen hullott ruhám a verejték. Lpélbe aztán, latanínt cíbelődök, fogom a szörtszámot, mög az égyetmást, hallom, hogy a tarisznya ódalát valami birizgálja. Ezt mán csak möglesom, mondok, mert ez nem ögyéb, rni.nt egér . . . Leguggolok, rnézöm, éccő csak bujánt valaki ... Az asszony . . . .Gyün kirítt szömmel, törülgeti a képit a kötője sarkába. No, a Krisztus verje mög a dogodat, hát tégöd mi lelt? . . . Aszón gy a, hogy a végrehajtók fölírtak mindönt, még a gyerök ködmönit is. • gyomrok Nagyon kevesen tudják megemészteni. : • , Én: Aminthogy keveseknek tetszik, ..hogy nemcsak' .megfelelő, de elsőrendűen pompás; a szegedi közélelmezés. A fahonvéd: A bolondnak a fa-pénz is jó, nekünk már az arany sem tetszik. {Régi magyar átok, liogy mindig azt tartjuk jónak, a mi nem a mienk.. Én: Azt hiszem, akkor lenne jó a mi közélölmezésiink, ha ráfizetné a város. A fahonvéd: Erre is volt már példa, akkor az volt a baj. Bajos itt eligazodni és ember legyen a talpán, aki a különféle áramlatok között el nem merül1. Én: Vagy -aki mindenkinek .a kedv.ibe tud járni. 'Sokan vannak, akik boltot szeretnének csinálni mindenből. A fahonvéd: Csinálnak is. Arról panaszkodnak, hogy nincsen cukor. Ha minősen, .miből' folyik a 35—20 koronás eukorkereskedélem? Éh: Ugy látszik, -a cukorba jósok gyűjtik a cukrot és miután nekik jut is, marad is, liőj. szépen eladogatják. A fahonvéd: A.tavasszal 28 korona 40 fillérért .árusította a közélelmezés a szalámi kilóját, amely a csemege boltokba kor ült 40, meg 50 koronájával. Én: Lá.nc»a érdemes kereskedelem. És az is, amely 14—16 ko rop óért adogatta, aranak idején az egy kiló zsirszódáról szóló uxtalványt. A fahonvéd: Zsirszódábaai kelleme az ilyen árdrágítókat megfüröszteni. Én: .A városi fürdőben pe.m is lehetne., mert ott ugy felment a fürdés ára. A fahonvéd: A viz ára is felment és a hat hónapi üzemszünetelés veszteségét csak "be kell hozni. Én: A tisztálkodási kényszert kellene behozni, a. viz kultúráját. A fahonvéd: Nagy a Tisza, benne még a szerecseny is mosakodhat. Én: Vannak, akiket még a Duna vize som moshatna fehérre, pedig nem is szerecsenyiek. A fahonvéd: Csak :> Vikiik. Ezek számára már régem áll a szüret. Én: Juhász Gyula, a mi poétánk, aki azonban az országé is. Késő szüret-rőL dalol. A fahonvéd: Az oly.a4i költőik, mint ő, a kik teli marokkal szórják a virágot és maguknak még egy bimbót .sem tartanak meg, a korai szüret gyönyörűségeit sem élvezhetik. Én: ük esak termelik a szőlőt, a gerezdjét, a levét mások élvezik. A fahonvéd: És a dicsőség? Én: Egy másik költő azt dalolta: „Füst a a dicsőség, zöldség a babér . . ," A dicsőségtől még nem hizótt meg senki. Akik azonban az ő lelkéből lelkedzett, nagy. érző szivéből .sarjadzott .emberséges érzéseket feltüntető verseit olvasgatják, azoknak a lelkük nemcsak megpihen a nagyszerű poémákon, de meg is hizik a gyönyörűségtől'. A fahonvéd: És bálával telik meg az iránt, akinek a gyönyörűséget köszönhetik. Én: A1 hála a legritkább drágakő", amely ezen a tájon nem igen terein. Még az elismerés se igen. A' fahonvéd: De tapsból1 ugyancsak bőségesen jul mindazoknak, akik a mások gondolatait tolmácsolj ák. Én: Nem mind arany, ami fénylik és nem mind kultúra, amit annak neveznek. A fahonvéd: De a paszuly is táplálék, csak egy kicsit felfújja a gyomrot . , , Francia jelentés az előnyomulás folytatásáról SujtóhadkzáVás, szeptember 7. A francia vezérkar ieíeintf szeptember 6-án délután: A'z éj folyamán1 folytattuk étőémvomulásmkaú á S-H'nmetés a Véste közti Mész <\rcvonifhm. Csapataink átlépték a Somme folyót Eoenartcourt vidékén.' -Tovább délre különböző pontokon egészen a hám—peronnei útig törtek előre. Hámtól' délre csapataink megszállták La Plessiert, Potte D'oiet BerlancGurtqt és Couveren, Caillouelen, Crepignvu és Aibbeoourton tul nyomultak előre. Az Aillettejől északra, elértük Eoelbv kijáratelt és a Landricourttól: északra levő maszaslati terenet. Az Aillettetől délre a vaüxaillofni szakadék .szé'én ál'urk. A Vesle harcvonalon az amerikaiak állásaikat egészen Vllers en Dr a veres kijáratáig és a Reviguontó] északkeletre levő lejtőkig tolták előre. Elfoglaltuk . elemest. Mondom oszt' tovább is, de a biró mögint a szavamba vág . . . Aszcngya, az Iste.11 álgyaj mög kendet, né beszéjjön tücsköt, bogarat össze, mongya,. amit kérdöztem. Álon dok, ez .sé nem liogár, ,sé nem tücsök, tekéntetös ur, ha azt akarja, hogy nyomon beszéljek, hallgasson ki . . . (Hát jó van. Átugrom aztán- a végrehajtókat, tovább mondom . . . (Szerdán egész nap azon törtem a. fejem, hogy mibül' is fizessem ki azt a kis porciót. A tehénre is gondoltam, hogy eladom, mög van égy két fölöntő búzám, amit a rekviráló urak elől gyngdostami . . . De nem vótam hozzá Ölég okos . . . Mit csináljak, aki áldója van a világnak! . . . Alit 110? . . . Mit ano? . . , Amint igy töröm, zúzom magam, éccő csak gyün a Vamyu (komám, aszongya, hogy a fiamat, a. .Pali gyerököt, befogták a vizitáción . . . Majd! hanyatfl vágódtam . . . Tudtam, mondok, mer' nem nadrágos a gyerök! ... Az ur, az mind untóglik. Észrevöttem, tudja kend magamat, hogy görbén szóltam, oszt' hamarosan kiigenyösitötte.m a szavamat. Mondok, mert az mög mind kellős! ... - ' .r Aztán tekintetös bíróság, szörnyen el vótam szomorodva, mondok most mán a dolog sé kölT, kapom magam, .másnap átlükődök a Topa Péitönhön égy kis sziverősitőre . . . Teecik tűnni, aki én fiilém a hatodik, vagy hetedik házba méri az italt . . . Ott van Hhjjántó Mihály, a harangozó, mög égy két ilyen magamszőrii embör, hát bizony mi tagjadás, belemeiegödtürk a beszédbe. Aszongya a Pétör, a kocsmáros, hogy a némötöket ugyancsak curokkoltati a francia . . . Alondok az igöűi helös, amire mög a Mihály rátromfol:, hogy biz' az nem jó van . . . Hát bátya, mögint csak nem áldja mög szó nélkül a biró,. beleluujánt, hogy csak nem kezdők el politizálni . . . Mán hogy kezdenék, nem kezdők, de a. való igazság okáért ezt is el köl.l. mondani . . . Igazam vót-é sógor? >— iHogyné, nagyon is, — erősiti fejbólogatva Péter. — No, azé' mondom . . . Aztán föl is oko-sitottam a birót, mondok, tekiutetös bíróság, a legjavát csak nem lőhet kihagyni. . . Mer szégyön ide, szégyön oda, he köll ismerni, liogy égy kicsit nagyon a fenekire tanáltunk nézni az üvegnek, azután ránk is sütetödött mán, mikor kilükdösött beimiinket a Pétör. Hogy akkor este mi történt, mondok; mán engödelmet kérők a tekintetes hiróságtul, arrid nem tüdők sémmit, mer' magamnál só tudtam sémmit. Szeged, Gizella-tér. < Szombaton és vasárnap f. hó 7-én és 8-án Az igazság utja nagyszabású bűnügyi regény 5 felvonásban á főszerepben Ludwig Trautmannal. A halász leánya. Karácsony az erdőn. A nyomorékok otthona. Előadások d. u. 2., FA., 5., 7 és 9 órakor.