Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-29 / 224. szám

DÉLMAGYARÖRBZÁG SIEGEÁ, 191Ő. STEPTEMÍBFEI? 29 , A menhely felé irányítottam, fis hány százezer ilyen szegény, ődöngő anyája van ennek az országnak, aki tejet sem bir a szervezetéből kiváltani a kicsinyének az éhség, a szegénység miatt. És ezekkel akarunk olcsó butort vetetni? Ezerötszáz koronáért. Csupa bölcs és jószivü, honmentő férfiak lehetnek azok az önzetlen ármegállapitók. * Az állam csendőrökkel, pénzügyőrökkel, katonákkal őrizteti a dohány földeket, a dohánytermést, hogy jaj egy darab el ne. tulajdoníttassák a drága, felette becses levelekből Érthető is, hiszen a dohány értéke egyenlő az ezüstével, amely pénz alakjában éppen ugy elillant a háborús piacról, mint a pipafüst. — Kutyavilág van uram, — mondja a pusztai magyar — s'zégyönszömre krumplilevelet szivünk a pipába. Hej, de komisz a leve . . . Biz az keserű. Hogy hova lett a jó, szűz, magyar dohány, amelyet ilyen tájon máiminden valamirevaló gazda, csősz pöfékelt, azt a jó Istenen kivül talán csak Wekerle tudná megmondani. Ö ugyanis még mindig szívja az ő első pénzügyminisztersége alatt bevezetett rövid szivarjait. Ezek pedig a tisztviselők örömére születtek akkor és ugyanazok bánatára tűntek el a háború alatt. Azért mindenféle dohánybubánat mellett lehet kapni dohányt. Most már a dugpiacra kerültek a félig érett levelek is vágott, vagy vágatlan állapotban. Persze az áruk rátartós. Elkérnek kilogrammjáért 150 koronát is. Igaz, hogy ebben a kilogrammban 25 deka vizet fizet meg a boldog vevő. Lehet a jó, zöld dohánylevél mellett idegen államból átcsempészett dohányfajokat is keresni. Ezek még drágábbak., mert ezeken nyerni akar az eladó, a vevő, a csempész, a közvetítő, ugy, hogy a végén az idegen dohány jóval drágább, mint a kincstári- De nem haj, — mondja boldogan, aki szívja — azt nem lehet kapni, ezt meg helyébe hozzák az embernek. Van ebben valami jóleső és uri dolog. Mert lia drágán is, de jólesik a magyar emibemek kijátszani a fináncot, a háború alatt is. Talán most még inkább, mint valaha. És ezért van az, hogy oly sok szüzdohány forog most kézen. Pedig őrizteti az állam a dohányföldeket. Föld nem is tűnt el egy darab sem. csak a dohány róla. Van esze a parasztnak, ha csak dohányt kell lopni! kj. U R A 1T I A Telefon: 872. Hétfőn és hedden szeptember 30-án október 1-én. PHANTOMAS legújabb kalandja. Detektivdráma 4 részben. A főszerepben : RQLF LOER. Előadások d . u. 5, 7 és 9 órakor, Jegyék válthatók d. u. 3 órátolT k előre Beszélgessünk. • A fahonvéd: Sok a kóbor, meg a veszett kutya a városban. Én: A veszettséget nem kell éppen a kutyák közt keresni. És ezek szintén szájkosár nélkül járnak. A fahonvéd: És szabadon. Hagyni kell őket tajtékozni. Egy kicsit undorító látvány a kergeségük, de a mai időben mindenhez hozzászokik az ember. Én: Még ahoz is, hogy az ellenségből lesz a puszipajtás. A fahonvéd: Koldusa lehet az a szerelemnek, aki az ilyen puszit attól is sajnálja, aki adja és attól is, aki kapja . Én: A csókok is egymásra találnak, a minthogy megtalálja a zsák is foltját. A fahonvéd: De hol találni ma zsákot? Selyem ma minden és sose járt rangosan, gangosan annyi seíyemfiu, mint mostanában. Én: Ezek a jógyomruak, mig az árdrágítók a pókhasúak. A fahonvéd: Ugy vagyok a két fajtával, mint Pók a in á volt a két fiával, nem tudom, hogy melyiket szeressem? Én: Ugy terjed ez a kétfajta, mint a spanyol nátha. A fahonvéd: Sajnos, az utóbbit könnyebbenvkaphatni, mint a. spanyol viaszkot. Pedig erre volna most szükség, hogy benne, persze égetett állapotban, ujjlenyomatot vegyenek föl az árdrágítókról. Én: A fegyház se lesz utolsó menedékhelye a pókhasuaknak. A fahonvéd: Az a haj, hogy menedékre mindig találnak és jobbára megmenekülnek. Én: "A korsó is addig jár a kútra, mig vagy megtelik, vagy eltörik. A fahonvéd: A közgyűlés is megtelik, ha előzetes kilincselés után választásra készülnek. Három napig mostan n©m sokan éltek a városatyaságTxkkal. Én: Pedig nemcsak bőséges volt a tárgysorozat és alkalmas heccre, meg miegymásra. A fahonvéd: Nem voltunk szükiben egyiknek sem. Hecc is volt, miegymás is előfordult és a Balogh újra nem találtatott butának. Én; Ne'm csoda, ő nála mindig tudja a jobb, hogy mit csinál a bal. És az egyik is tiszta, a másik is. A fahonvéd: Mint egyik-másikunknak csak a — gallérja. Én: Ez is ritkaság mostanában, mint- a lelkiismeret tisztasága, vagy az olyan színház. ahol nem kívánják emelni a helyárakat. A fahonvéd: A színházhoz pedig ne szóljon más hozzá, csak aki dicsérni tudja, vagy aki pápaszemen keresztül nézi az előadásokat. Én: A gyengéit ugy jobban láthatja. A fahonvéd-. De aki nem akarja meglátni, még gsukkeren keresztül sem látja meg. Én: Szabad szemmel is megláthatni azokat a nagy eredményeket, amiket ennek a városnak -kulturális életében, negyven esztendőn keresztül a főrabbi elért. A fahonvéd: Dohszó nélkül. Ö is azok közé tartozik, akik a szivüket a reverendájuk alatt viselik. Én: És akik tiszteletet és becsülést tudnak szerezni a reveren dójuknak is. A fahonvéd: Ez alt a pap, aki nemcsak vizet prédikál, de vizet is iszik. Én: Józan is mindig, cselekvéséhen, gondolkozásában egyaránt és akkor büszke és boldog, ha a nyája nem kívánkozik el mellőle és ha a szive az ősi jóttevéshen is megnyilatkozik, És a részeg elől mindig kitér. A fahonvéd: Ésszel élő ember a villái elől is kiér. Vannak azonban, akik divat vagy az érvényesülés miatt is kitérnek Fotográfusnál. Az élet a mai tarkaságával talán sehol vonul át olyan mértékben, mint a fotográfusi A pénzáradat, mely a paraszt bugyellárisát hetetlen módon megtömi, az ifjú és öreg hő a menetszázadokból, rendben felvonultatják dig nem látott alakjaikat a gép elé s eg ilyen, másik amolyan poziturában öröki meg magát. A jó-rosszul sikerült képek egy-egy vellafejezetet árulnak el. Aki olvasni tud a pékről, irás nélkül megérzi, hogy hol, mii; érzések enyeleghettek a lelkekben. A kiheg zett bajuszu, öreg népfölkelő és rokkant vestárs mellett, például az elmúlásra gon< mely javában arat most ott, ahova menni szül. Hátha ... Ki tudja! ... Igy besz hetett az ember vagy az asszony, legalá legyen egy kép, melyre ráhullajthatja a hitvé könnyeit. Az ufju pár a boldogságra gone. mikor idejött, mely ugy int feléjök, mint illa virágaival a tavasz. Az érmekkel feldiszi katona, aki pár heti szabadságra került ha szintén a jövő életre gondol, melyben né? büszkeséggel fog majd visszaemlékezni > st szenvedésre s a halállal való viaskodásokr Itt is megrezdülhet viszhangként a gonddá Ki tudja! . . . Lesz-e boldogság, lesz-e ié visszaemlékezni a sötét múltra. Ehez a képhez azonban, melykez most kés2 a felvétel, már némi magyarázat kell. A kr nem fog önmagától beszélni. A magyarázat máris megadja az anya. Baráczius Juíis, munkától elgyötört, kérges, sovány asszony aki ugy áll Till bácsi fotószalonjában, mim aki nagy elhatározást fog egy-két perc alat végrehajtani. Szinte bamba a megilletódésfői Nézi a költői rendetlenségben heverő képeke a műteremben, falon, keretbe foglalva, a bája női arcokat, melyek igézők voltak még akkoj mikor a gép elé kerültek, de az idő azóta fotográfiát is az igazi arcot is lassankint meg festette, lelehelte róluk az üdeség hamvát. Baraczius Julis a kislányát a zöld bárson székre ültetti. Itt ült az előbbi vendég kislány is. Miért ne üljön az ővé is ide, gondolja hisze ez is vendég, ez is fizetni fog most. Miért n legyünk legalább akkor egyenlőek az életbe amikor ugyanazon rongyos bankót tartunk kezünkben, amellyel valamelyes jogot akarun valamihez megváltani. (Ebben és hasonló apró Ságokban fejeződik ki a munkásnép lelkében I szocializmus.) A kis lány szintén elfogódv; nézi a szoba minden diszét. A sok, sok rég fényképet, ami garmadában áll a sarokban továbbá a diszleteket, a virágvázákat, az öregedi Mester nagy talián-kalapját szegre akasztva i falon. És nézi a harminc és felesnek tetsz óriás gépet, amely szinte ijesztően mered i „megigazgatott" passasra. Nem sokára ő i odakerül. Oda ülteti a bácsi és széles gesztus sal, művészi pózzal int, hogy: igy ni, ugy lel kem, kijs baba, jó lesz az, csak szépen, csen desen, jjmindjárt gyün a bácsi, aztán képei csinál a kis angyalkáról. Igy ni, ugy lelkem...! Eközben oda megy Baráczius julis a lánya hoz, igazgatja rajta a „kombinál!" ruhát, I sokféle szinü, összetákolt rongyokat, igazgatja kicsi frizuráját, vézna kacsóit.., Szeretné mindéi ékességét a világnak rátenni, csakhogy szépj legyen, bájos legyen az ő kicsi Gizikéje.... S aj kicsi Gizi eközben köhögni kezd. Köhög mélyen, kinosan, mintha üres hordóból jönne a hang. Az embert szánalom és borzalom fogja el. Egy! kis fehér kereszttel többet lát képzeletében aa ősz virágaitól ékeskedő temetőben. Szegény kis lány... Mire lehull az utolsó falevél, talán te SOMLO MOR ™ SZILASI tűzifa szén- és bognárf a kereskedő SZE6E0, PárSsi-köruf 35. szám. Interurbán 146. • Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfarönköt, kőris- és bükkfa keréktalpat, kőris- és akácküilőt bükkhasitványt, gömöblyü nyirfarudat, ökörjármokaf és gazdasági faárukat, u. m. kaszanyél, favilia és nyirfaseprüt. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön Gyors, pontos és előzékeny kiszolqálás! Ajánlatokkai szívesen szolgálunk!