Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-04 / 202. szám

Szerkesztőség: SZEGED, IKARASZ-UTCfi 9. SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305. ELOfIZEilSl ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . | 18.— K. egy hónapra 3.— K. Kgyea Hzam ara 14 fillér. Szered, 1918 VII. évfolyam, 202 szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZA1*1. A kiadóhivatal telefonj: 81." Szerda, szeptember 4. A megye. Ugy látszik, Wekerle igazolni akarja magát. A törvényjavaslatok özönéből csokrot köt, hogv ősszel a munkára felszabadult parlament asztalára tegye. Nem mondja, de tudomásul kell venni abból a szorgos munkából, ami most egyes minisztériumokban folyik; Nekem volt igazam, amikor azzal az elhatározással jöttem, hogy igv, vagy ugv. de az uj választójogi törvényt tető alá juttatom. Nem ment ugy, megcsináltam igy. Támadtatok, amiért nem voltak a jogkiterjesztés mértékét illetőleg sknupulusaimi. .Mosolyogtam rajtatok. Hiszen ismeritek a mosolygásaimat. Ha skrupulusaim vannak, a tisztelt Ház még ma is, amikor együtt sincs, a választójoggal bíbelődik és a most boldogan pihenő honatyák esetleg ép ma tépik egymás haját a nők választójoga miatt. Én (hi've vagyok a nők választójogának, de ennél is nagyobb híve vagyok az életbevágó nemzeti érdekeknek. A nők nem pusztulnak bele és a jogkiterjesztésen esett csorbát js — mert ma is vallont, hogv nagy csorba esett rajta — kibírja a nemzet néhány évig. Meggyőződésem, hogy csak néhány évről van szó. Az agitáció jobb és szabadabb parlamenti körülmények között rövidesen újból megindul és akkor diadalmaskodni fog, ami most elbukott. Ma nem lehetett megcsinálni. Tul kellett magamat tennem a szokványos parlamenti formákon, akármilyen veszélyesnek látszott és be keltett érnem azzal a kevesebbel, amit kaptam a nemzet számára. A nemzet érdekében, amely száz sebből vérzik, ezer gond terhe alatt nyög és amelyre életveszedelmet jelent a parlamenti munka további stagnálása. A magiam — legyen nektek igazatok: cinikus — személyét áldozatul hoztam, hogy megnyíljon a tér a munka számára. Megnyílt Fel az ingujakkal. Most aztán dologra. A nagy neki/készülődés, amelyről az egész ország tud. örvendetes. Félni attól, hogy az ígéretes munka nagyőri felcsigázza a reményeket, nem kell. A mai közéleti rendszer — tudjak nagyon jól — nem olyan, hogv a közérdeknek behódolni engedjenek minden várfokot. Még csak vázlatosan ismeretes a vármegyék uj területi beosztásáról szóló törvénytervezet, hiszen /kész sincs teljesen és már is a legvadabb agitáció indult meg országszerte, amely gonibamódra termi a legbadarabb ötleteket. Minden város, ha eddig nem volt, megyeszékhely akar lenni. A teljesen indokolatlan lokálpatriotizmus újból virágkorát él. Városok, amelyek eddig nemcsak városi, de országos érdekek rovására is megyeszékhelyek voltak, hallana sem akarnak arról, hogy detronizáltássanak. Egészséges ötletet, okos gondolatot, mely valami változtatást vaev a régi rend meghagyását a reformhoz fűződő országos vagy legalább is helyi érdekekre való tekintettel vitatná, alig hallottunk. Ellenben bizonyára munkához látnak és ez a .munka föllendül, még mielőtt a parlamenti munka megkezdődik — a befo'vásos protek torok. Attól félünk, hogv a reform megállapított irányelvein hatalmas réseket fognak ütni főurak, főpapok, dúsgazdag mágnások, nagyhatalmú bank direktorok és hangos szavú politikai potentátok. Pedig ha •valaha nagy szükség volt rá, most van, hogy a .jövő útja szilárdan és biztosan megalapoztassék, hogy minden nagyúri ajánlás teljes erővel visszaszerittassék. A reformokra az országnak és a .polgárságnak van szüksége. Meg kell tudni végre mindenkinek, hogy ez az ország nem néhány tucat kiválasztotté, a kik aszerint ágálnak és ajánlanak, hogy hol a birtokuk, a gyáruk, a .kastélyuk, a szülőföldjük, a sírboltjuk és a kisvasutjuk! Szeged, az országnak mostohán mellőzött második városa a most megindult kavarodásban iis magánalhagyottan, protektor nélkül íi. A régi,.falusias, kisszabásp Szegedtől elvették a megyeszékhelyet és nem volt eddig egyetlen kormánynak annyi embersége, hogv az újjáépült, megnagyobbodott, kulturában és tekintélyben összehasonló, tihiatatl amií erősébb Szegednek .visszaadja. Valamennyi helyi és ami ennél is iontosabb, minden országos érdek, t%hát a két nagy közérdekű protektor azt a megoldási módot helyezi előtérbe, -a mellyel .Szeged székhellyé tétetik olyan megyében, amelynek területéhez csatolják a szomszédos nemzetiségi járásokat. Más protektorunk nincs. Jó] tudjuk, szomorúan festünk igy pucéran. De mégis be kell állnunk a versenyzők közé. Most, amikor aktuális a kérdés. A főispán már megtette a magáét. A1 belügyminiszterihez intézett fölterjesztése értékben, alaposságban magasan kiemelkedik a hasonló munkák közii.1. A hatóságon és a közgyűlésen a sor. Nem szabad csüggedni vagy elfáradni. A harc kötelező. Még megtörténhetik. hogy megadatik nekünk a mi igazságunk. Róbert Cecil beszéde ujabb nagy áldozatok szükségességéről Anglia ellenőrizni fogja a szövetségesek szükségleteit és segitőforrásait. - Az angol lakosság nélkülözött. - Az angol szakszervezeti kongresszus a békéért. Sir Róbert Cecil ujabb beszédet mondott. Beszéde többek között nagyon érdekes leleplezéseket is tartalmaz Anglia jelenlegi viszonyairól, inert beismeri, hogy: „az utóbbi időben sok olyat éltek meg, amely alkalmas arra, hogy elkedvetlenítse őket, de nincs ok arra, hogy erőfeszítéseiket csökkentsék." És nem sokkal lejjebb olyan kijelentéseket tesz, hogy Anglia népének készen kell lermi arra, hogy nemcsak neihzeti előítéleteit, de nemzeti érzésen és érdekeik egy részét is áldozatul kell hoznia. És beszéde közben némi rezignációvai jegyzi meg Cecil, hogy a szövetségesek nehezen tudják utánozni a központiak egységességét. Megjegyzi még Róbert Cecil beszédében, hogy a mostani offenzíva „megint sokba került, anert miatta a lakosság .nélkülözött". Ezek után könnyen érthető, hogy az angol szakszervezetek kongresszusán az elnök már a békéről beszél, amely után törekednünk kéli. Ugy látszik, Angliában sincs minden olyan rendben, mint mutatni szeretnék. London, szeptember 3. (Reuter jelentés.) A szövetségesek tengeri szállításaira vonatkozó tárgyalások befejezése alkalmával rendezett ebéden lord Cecil Róbert fontos közléseket tett a szövetségesek hajózásának egységesítéséről. Majd rátért az élelmiszerrel való egységes ellátásra és bejelentette, hogy a kérdéssel foglalkozó tanács Párisban székel. — Mi az utóbbi időben sok olyant éltünk meg, — mondotta Cecil — amely alkalmas volna arra, hogy elkedvetlenítsen bennünket, de nincs ok arra, hogy erőfeszítésünket csökkentsük. Most még jobban meg kell erőnket feszítenünk, most, amikor elérkezett annak az ideje, hogy a végleges csapást mérjük ellenfeleinkre. Ellenségeink belenyugodtak abba, hogy nyakukat a német rabszolgaság igájába hajtsák. Ez bizonyos egységességet ad majd neki, a mit mi nehezen tudunk utánozni, mert küzdelmünk lényegéhez tartozik, hogy szabad népek vagyunk. Ha mi azonban szabadságunk ellenére is sikert akarunk aratni, készen kell lennünk arra, hogy nemzeti előítéleteink, nemizeti érzéseink, sőt nemzeti érdekeink egy részét is áldozatul hozzuk. Hogy az áldozatok egyenlők legyenek, nem marad más hátra, mint a szövetségesek gazdasági ellenőrzése valamennyi segitöforrás felett. Ennek kulcsa a szövetségesek hajózása. Elsősorban tehát ellenőriznünk kell a szövetségesek hajózását, a szövetségesek szükségleteit és segitőforrásait. Cecil Róbert ezután mindent fölsorolt, a mit eddig ebből a célból megtettek. Elmondotta, hogy a hajókereslet most sokkal na gyobb, mint a rendelkezésre álló hajótér. A tengeralatti háború kudarcot vallott. A szövetségesek el tudták magukat látni élelmi