Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-27 / 222. szám

4 DÉLMAGYABOKSZÁG Szeged, 1.918. szeptember 27. igazat mond most is. Bocsánatot kér, amiért az imént elragadtatta magát, de ugyanazt a szót használta, amit feléje röpítettek. Ő ugy vezette és szervezte a közélelmezést, ahogyan legjobb tehetsége szerint tudta. Lehet, hogy más jobban csinálta volna, hát ő nem tudja jobban. Fizikailag lehetetlen, hogy mindent egymaga végezzen, ezért olyan emberekkel veszi magát körül, akik azt az osztályt, a melynek vezetésére állit ja, tökéletesen értik. A városnak sem a fánál, sem a konzerveknél kockázata nincsen. Bárki bírálatát nyugodtan tűri, de ez a biráiat tárgyilagos legyen. A kockázatra min dákét cég jó, hiszen például a Bankegyesülethez nem érkezik be egyszerre az egész lekötött fa, hanem csak fokozatosan, nem lehet tehát ugy feltüntetni a dolgot, mintha egyszerre sokmilliós értékről lenne szó egy cégnél. A közélelmezési üzem a nyilvánosságé. ö mindenről jelentést tesz a polgármesternek. Ha bárki kívánja közérdekből, minden aktát, minden szerződést megmutatnak néki. De tiltakozik az ellen a felfogás ellen, mintha a piacon lehetne üzleteket kötni. Nyugodt lelkiismerettel állithatja, az eredmény is mutatja, hogy hűségesen sáfárkodik a város vagyonával. Ö a közérdeket képviseli. iDr. TanéMi Sjándor nemcsak helyesnek tartja a tanácsnok eljárását, de egyenesen kitűnőnek. Ö mint kamarai titkár állandó figyelemmel kiséri különösen kerületének, de az ország közélelmezését is és az a meggyőződése, liogy Szegeden a közélelmezés az ország más városaihoz viszonyítva, nagyon jó. Hogy pedig Balogh tanácsnok ne veszítse el az ambícióját ilyen méltatlan támadások után, javasolja, hogy a közgyűlés szavazzon bizalmat neki. Dr. Balassa Ármin tagadja, hogy ő akár gyanúsított, akár személyeskedett volna. Felvilágosítást azonban joga van kérni olyan kérdésben, amely a város szempontjából nagyfontosságú. A közönség között lappang a gyanú és ezért kell, hogy felvilágosítást kapjon. Ami felvilágosítást kapott, az nem kielégítő és ezért a jelentést tudomásul nem veszi és mindaddig, amig felvilágosítást nem kap, napirenden tartja a kérdést. Én semmiféle vállalatnál érdekelve nem vagyok és ha én itt felszólalok, közérdekből teszem. Tiltakozik a bizalmi javaslat ellen. A főispán ezután szavazásra tette fel a kérdést. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette, ugyancsak egyhangúlag bizalmat szavazott Balogh Károlynak és megadta a tanácsnak a felhatalmazást arra, hogy a közélelmezési üzemnél mutatkozó haszonból városi vállalatokat létesitsen és fentartson. A magam ügyében. Újságírónak — ugy érzem — nem lehet kellemetlenebb föladata, mintha a saját, személyes ügyében kell szót emelnie a nyilvánosság fórumán. Kerek hét esztendeje, hogy a vidéki újságírás kenyerét eszem, ez alatt az idő alatt sokat és sokakról irtam, sok embernek tapintottam az elevenjére, sokszor siettem a megcsúfolt igazság védelmére is, kemény szavakkal és harcos tollal, de nem történt meg sohasem- hogy fegyverem a magam védelmére kellett volna fölemelnem. Most, a világégés ötödik esztendejében, mégis kezembe kényszeritik tollamat, hogy ez egyszer személyes ügyben emeljek szót a terror és hatalmi tnlkapás áradata ellen, amelyben a szegedi katonai rendőrség parancsnokságának jóvoltából van részein. IE hó 12-én „lA katonai rendőrség sortüze a Szent István-téren" cim alatt jelzésemmel ellátott cikk jelent meg a Dél magyar országban. A cikkben a katonai rendőrség egy túlkapásáról emlékeztem meg, tárgyilagos hangon és jellemeztem — érdeme szerint — azt az egész szellemet, amely a katonai rendőrségen Juhász testőralezredes, es. és kir. kamarás parancsnoksága alatt lábrakapott. Föl kell tételeznem, hogy igazságomat a katonai rendőrségen is beismerték, mert ezideig sem helyreigazító nyilatkozatot nem küldtek be, sem sajtópört nem indítottak. Csak éppen azt a zárt erősítették meg, amely a katonai rendőrséget a nyilvánosságtól enélkül is hermetice elzárta már. A jog és igazság szava azonban hatalmasabb minden zárnál. A panaszok egyre szaporodtak a katonarendőrségnek nevezett modern inkvizíciós szerv ellen és végre jött Reiner Imre honvéd esete. /Erről már bővebben be kellett számolnom a közönségnek. Kötelességemnek e hó 22-én eleget is tettem, amikor „A honvéd, a lepedőlopások, meg a katonai rendőrség" cim alatt cikket irtam arról, hogy miként kínozták meg a katonai rendőrségen — ünnepének estéjén — Beiner Imrét. Tanura hivatkoztam, aki az egyik esetnél, (amikor a szöllőt csumástól megetették az elszökött fiatalemberrel) jelen volt. És aki hallotta, hogy mint kellett a magas urak szórakoztatására, a katonarendőrök haliotája közben, zsidó éneket énekelni Eeinernek, újéve estéjén. Magam is azt vártam, hogy a súlyos leleplezések után a katonai rendőrség parancsnoka vizsgálatot indít ebben az ügyben és méltó jutalomban részesiti az eset szereplőit. Tévedtem. A vizsgálatot ugyan megindították a cikk megjelenése után, de nem iSzabii őrmester ós társai ellen, hanem ellenem, aki a botrányt meg mertem irni. A katonai rendőrség be akarta bizonyítani nekem, hogy nem volt igazam, amikor cikkem végén megjegyeztem: „Nem rendőrállamban élünk urak, hanem jogállamban". Azt akarta, hogy nekem egyáltalán ne lehessen igazam. Nos, a vizsgálat — tudtomon kivül —1 megindult ellenem. Figyeltetni kezdtek, — erre van közege - majd eszükbe jutott a kérdés: miért nem katona ez az ember? Népszerű kérdés, ők szegények nem tudhatták, hogy ezen a téren is teljesítettem már kötelességem.. Szerdán délelőtt két katonarendőr jelent meg a városi katonai ügyosztálynál, ahol Hegedűs Antal katonaügyi jegyzőnél katonai multain iránt érdeklődtek. Ugyatír ekkor megérdeklődték még egy másik szegedi újságíró katepiai visizohyait, történetesen egy olyanét. aki szintén megírta már róluk a kellemetlen igazságot. És egy pár óra multán a szegedi honvédkiegészitő parancsnokságtói Németh ezredes aláírásával e hó 2S-ra szóló idézőt kaptam, amely szószerinti szövegében itt következik: 577. szám. irt. 1918. M. kir. szegedi honvédkiegészitő parancsnakság. Tekintetes Sípos Iván újságíró urnák Szeged. Szeged, 1918. szeptember h,óJS. Megkeresés folytán fölhívom a t. címet a fenti pa- , rancsnokságnál 1918. szeptember hó 26-án a délelőtti órákban való jelentkezésre, amely alkalommal összes katonai okmányait, valamint fölmentési igazolványát magával hozni szíveskedjék. Most pedig egy kig magyarázatot. Az okmány száma előtti „k. t," jelzés azt jelenti: katonai titok. A katonai titok pecsétje alatt idéztek tehát, megkeresés folytán-a kiegészítőbe, mert a katonai rendőrség gyann nélkül nem idézhet, nem csinálhat semmit, pedig engem, aki rájuk nézve veszedelmesnek látszom, meg kell félemlíteni annak az útnak megmutatásával, amely könnyen keresztülvihető egy rendőrállamban. Engem, a ki mindig mint a sajtó képviselője jelentkeztem előttük, elismerem, nekik kellemetlen cikkekkel. Most természetesen egyszerre megértettem azt a figyelmeztetést is, amelyet a Rcinetr-fé]e cikk megírása előtt kaptam — j jóakaratulag — a honvédügyészségen. — Vigyázzak, — mondták — mert könnyen rend- ' kivül súlyos következményekkel járhat ez a szereplésem. — Akkor persze ügyet sem vetettem erre a megjegyzésre. Csütörtökön délelőtt megjelentem a kiegészítőben, katonai irataimmal. Érdeklődtem, hogy kinek a megkeresésére idéztek, de erre a kérdésemre nem adtak választ. Viszont láttam a megkeresést, amelyen a szegedi katonai. rendőrparancsMokság bélyegzője volt. Azt sem tudom, hogy mit végeztem, mert az ügyet tényleg katonai titokként kezelték; leigazoltam magam ós elengedtek azzal, hogy az eredményt majd jelenteni fogják a megkereső hatóságnak, Tehát a katonai rendőrparancsnnkságnak, amely ilyen otromba eszközökkel igyekszik a sajtót megfélemlíteni. Eddig van. Nem állok-e még mindig rendőri felügyelet alatt, nem tudom, nem is bánom. Az ügyről viszont jelentést tettem a Budapesti Ujságirók Egyesületének, az Ujságirók Szabad szervezetének és a miniszterelnökség sajtóosztályának, amely fórumok majd elégtételt vesznek a sérelemért, amely személyemen át a sajtót érte. Azon végre is tul vagyunk már, liogy ilyen eszközökkel lehessen a sajtót munkájában — föltétlenül közérdekű munkájában — megfélemlíteni és terrorizálni. És még azoknak, akiket illet, annyit, hogy nem fogok félreátlni, még kevésbé megállani. Akkor sem, ha tényleg rendőrállamban élünk, mint ahogy nem hiszem, hogy abban élnénk. Az ügy legközelebbi fejleményeiről majd akkor adok tudósítást, ha a Szegedi Ujságirók Egyesülete foglalkozni fog vele. Sipos Iván. Marmorek szérumot bármilyen árért Szenthárojnság-utca 18. • Korzó Mozi R.-l m r. TELEFON : íj 11-»5, II f. M Igazgató: n f #4. t? " .r A'aj r*. <n. tn 1 - »T» t € OU- Ka. |TELEFON: 1 11.85. ••• Pénteken, szombaton és vasárnap A Corvin-imgyár 9 a * a a ma% 1—* mm •ver err» w jm *> a** a 9 ÍIOTGY ;S>II.D04C.CII«£I<U'|€U ; ÍA F A !J N Regényes színjáték 4 felvonásban és előjáték. Irta: Knoblauch Edward. Filmre írták: Vajda László és Falk Richárd. Rendezte: Korda Sándor. Főszereplők: Rajnai Gábor, R. Lenkeffy Ica, Gyárfás Oezső Somlai Arthur Barfos Gyula. Rendes helyárak. Előadások pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 2, fél 4, 5, 7 és 9 órakor.