Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-03 / 201. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARÁS/.-UTC£ 9. SZÁM, A szersesztöség 305. cLonzdrtS' ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K, félévre . .g 18.— F. egy hónapra 3.— K. Egye* BXáiii HrK 14 fillér. —,— —.— —1 Kiadóhivatal: SZEGEO, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAfll. A kiadóhivatal telefonj: 81." &8§Bll, ISÍ8 VII. évfolyam, 201, $zám* Kedd, szeptember 3 Wilson üzenete a munkásokhoz. — Amgpika igazságod akar szGÜgálfatei a népeknek és erre a nagy feladatra habozás és korlátozás nélkül ajánlja fel magát. ­Wilson ismét kifejtette elveit Amerika ! háborús céljairól abban a-z üzenetében, a melyet a munkásokhoz intézett. Orárori ké­pességei ezúttal is érvényesültek, de bajos hinni fenséges és magasröptz gondolatainak őszinteségében, bármennyire is hangoztatja, hogy Amerika elutasít és megvet minden ön­ző célt. Amerika szerinte a jog és igazság uralmáért, a világ békéjéért, az emberiség szabadságáért kzzd. Wilsonnak, ugy látszik, betegsége ez a farizeuskodás, vagy lehet, hogy erre kényszeríti az amerikai közhan­gulat ismerete. A frontok offenzívája mel­lett a csábító, édesgető szavak hálóját ve­tették ki ismét nagy buzgalommal az an­tant-államférfiak, Róbert Cecill után most Wilson is, hogy minél előbb horogra kerzl­jünk. Wilson üzenete is ezt a célt szolgálta legfőképen. Washington, szeptember 2. Wilson elnök a kővetkező üzenetét adta ki a munkások napja (Labour-Day) alkalmából: — Polgártársak! A munkások napjának mindig nagy jelentősége volt reánk nézve, most azonban a szokottnál is nagyobb. Bár­mennyire tudatában is voltunk egy évvel ez­előtt, hogy az a vállalkozás, amelyet a nem­zet magára vett, életre-haíálra szól, mégsem láttuk jelentőségét olyan világosan, mint most. Tudtuk, hogy valamennyien részt ve­szünk benne, összetartással kell harcolnunk, amikor megtudtuk, amit most tudunk, hogy valamennyien be vagyunk sorozva és egyet­len hadseregbe tartozunk. Kezdetben ugy látszott, hogy ez a háború mint védekező harc a német támadás elleti. Belgiumon erö­szakot követtek el, a franciák területét el­özönlötték. Németország ismét fegyvert ra­gadott, hogy megvalósítsa Európában nagy­ravágyó céljait, mínt 1866-ban és 1870-ben. A német erőszakra erőszakkal kellett vála­szolni. Világos azonban, hogy sokkal na­gyobb dologról van szó, mint az európai ha­talmi egyensúly megváltoztatásáért folyta­tott háborúról. — Most már világos, hogy Németország merényletet követ el az ellen, amit a szabad férfiak mindenütt kívánnak, sót megkövetel­nek. Ama jog ellen, hogy ne maguk döntse­nek sorsuk fölött, az igazság ellen, hogy a népek rákéuyszeritsék kormányaikat, hogy róluk is gondoskodjon, ne szolgálja csupán az uralkodó néposztályok önző magánérdekeit. i — Ez tehát minden háborúnak háború­ja, amelyet a munkásoknak támogatni kell teijes összefogott erővel. A világ nem érez­heti magát biztonságban, az emberek életét nein tarthatjuk megvédettnek, senki sem biz­hat jogainak sikeres megvédésében önző cso­portok és külön érdekek kormányával szem­ben. Ameddig megengedjük, hogy olyan or­szágok, mint azok, amelyek Ausztria és Ma­gyarországot és Németországot előre meg­fontoltan háborúba tasztitották, az emberek sorsán és cselekedetein uralkodnak és mig a becsületes emberek dolgoznak, összeeskü­vést szőnek és olyan gyujtogatást visznek véghez, amihez ártatlan férfiaknak, nőknek és gyermekeknek kell a tüzelőanyagot adni. — Ismeritek ennek a háborúnak törté­netét. Olyan háború ez, amelyet az iparnak támogatni kell. Ezt tudják a fronton levő ka­tonák és ez a tudat megacélozza erejüket. — Keresztes lovagok ök, akik nem azért harcolnak, hogy önzö előnyt vív­janak ki nemzetüknek, söt megvetné­nek mindenkit, aki nemzetének vala* mely önzö céljáért harcolna. — Föláldozzák életüket, hogy az egész világon mindenütt olyan kedves, szent és biztos legyen az emberek otthona, mint Ame­rikában és hogy az emberek mindenütt sza­badok legyenek, amint megkövetelik. Saját országuk eszményeiért harcolnak, a nagy és halhatatlan esjzményekért, amelyek minden népnek megvilágítják az igazság útját és le­hetővé teszik, hogy fölemelt fővel és föl­szabadított szellemmel éljék végig életüket. — Habozás és korlátozás nélkül ajánljuk föl magunkat a nagy föladatok­nak, saját országunknak és az egész vi­lágnak, hogy igazságot szolgáltassunk mindenkinek és a politikában uralkodók kis csoportjának lehetetlenné tegyük az egész világon, hogy a mi békénket és az egész világ békéjét megzavarják s hogy eszközzé vagy játékfegyverré alacso­nyítsák azokat, akiknek szavától és ha­talmától hatalmuk és egzisztenciájuk függ. — Mi valamennyien számithatunk egy­másra, Fogjunk tehát kezet, hogy szebb jövö felé vezessük a világot. Wilson." A franciák ujabb áttörési kísérlete meghiusult. BERLIN, szeptember 2. A nagy főhadi­szállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös és Böhrn vezérezredes hadcso­portja: Lirs mindkét oldalán előtéri harcok. Az angolok a Scarpe és Somme között 45 ki­lométernyi széles arcvonalon folytatták tá­madásaikat. Az ellenségnek Arrastól délke­letre és Bapaume mindkét oldalán levő ké­szenléti területe ellen irányított tüzérségi te­vékenység többszörösen hozzájárult uj tá­madások kivédéséhez. A tüzérségi harc gyűjtőpontja Hindecourt és Moruill voltak, valamint a Bapaumetól északra. Rancourt és Buchawens között tölcsérmezök az ellen­séget, amely Hindecourt és Cagnicourttói északra tért nyert, ellentámadással ismét Hendecourtra vetettük vissza. Nauelliért sokáig folyt a harc, a helység a kezünkben maradt. Voancourt mindkét ol­dalán előtéri páncélkocsik támadásai meg­hiúsultak; ez alkalommal a 262. sz. repülö­osztag egyik repülőgépének személyzete, Schwertfaeger hadnagy és Günther alörmes­ter géppuskalövéssel egy páncélkocsit fel­gyújtott, egy másik kocsit egy jól irányított tüzérségi tüz semmisített meg. Bapaumetól keletre az ellenségnek tá­madásalt, amelynek súlypontja Villareu volt, visszavertük. A Beueltól északra az ellen­ségeket, amely kora reggel óta nagy erővel tört előre, a saluli St. Perre vaserdö és Usa­venetöl keletre levő terület mentén St. Mar­tin vonalainkban megállítottuk. Péronnet az az ellenség megszállotta. A Vesle mindkét oldalán a franciák foly­tatták támadásaikat, igen erös pergötüz után ismételten megkísérelték, hogy mély tago­zásu heves harcokban a csatorna-állásokat áttörjék. A 65. sz. tartalék gyalogezred a Nesinhani vasútvonaltól északra parancsno­kának, Bobecke őrnagynak vezetésével min­den ellenséges táindást meghiúsított Este megújított támadások alkalmával hasseni századokkal egyetemben vonalaiból az oda behatolt ellenséget ismét kivetettük. A tá­bori tüzérségnek, amely az első vonalak­ban levő gyalogsággal ellentámadásra töri előre, nagy része van az az eredmény kiví­vásban. A Vesle harci hasutvonaltól délre bratíenburgiak és szilézialak az ellenséget vonalaink előtt teljesen visszaver 'cá. ölbre moii.ől délre is összeomlottak Este a fran­iTk támadással az ellenséges gyalogság Noyon mindkét oldalán rája nézve veszte-

Next

/
Thumbnails
Contents