Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-15 / 212. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZA.A-. A szerkesztőség lelefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egesz évra 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre. 18.—F. egy hónapra 3.— K. Xgye. azám »ra 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonba: 81./ SzecBii, min VIS. évfolyam, 2i2, szám Vasárnap, szeptember 15. ^usztria-jVSagyarország békejegyzéket intézett a hadviselő államokhoz. Nem kötelező megbeszélésre hívjuk meg valamennyi hadviselő állam kormányát. - A tárgyalások alapjául elfogadjuk Wilson békeprogramját. Az ötödik éve tartó világháború történetében mai "nappal uj fejezet kézdődik: Ausztria-Magyarország békejegyzéket intézett az összes hadviselő államokhoz, melyben a semleges külföld később meghatározandó helyén előzetes,, nem kötelező békeeszmecserére hivja föl azokat A békejegy:zék elküldésénél gróf Burián külügyminisztert az a meggondolás vezette hogy azóta, hogy a központi átalmak — 1916, decemberében — legelső békelépésüket megtették, a helyzet sok tekintetben tisztázódott és az általános béke alapelveire vonatkozóan bizonyos! közeledés állapitható meg. Kitűnik ez abból a válaszból is, amit áz antant Wilson ismeretes békeprogramjára adott, melyben nincsen már szőj Ausztria-Magyarország földarabolásáról és Németország állami létének szétbontásáról. Miután ezzel a fő akadály a béke útjából eltávolodott, Ausztria-Magyarország általánosságban elfogadhatóknak tartja WijJson alapelveit a béketárgyalásokra. A békejegyzék szerint tehát! Wilson békeprógramjában meg van ate alap a megegyezésre, mert ahoz az antant már előzően hozzájárult, most pedig Ausztria-Magyarország is. Lényegbe vágó ellentét eszerint a hadicélok dolgában nincsen a hadviselő államok között. Az előzetes eszmecserén pedig sok oly régi félreértés volna kiküszöbölhető, a melynek most még tufzott jelentőséget tulajdonítanak a hadviselő felek. A jegyzék Ausztria-Magyarországnak önálló ténye. Szövetségeseivel és a semlegesekkel csupán! tudattai elhatározását. Ez — beavatott diplomáciai forrás szerint — azért történt,, hogy a békejegyzék elbírálásánál ne az egyik hadviselő csoport álljon szemben a másik hadviselő csoporttal. Vagyis Ausztria-Magyarország — ézt a jegyzék ki is jelenti — hajlandó tárgyalni az ellenséges hadviselő csoport bármely államával, viszont az antant számára is kínálkozik ugyanez a lehetőség. A békejegyzék formája és elküldési módja tehát a tárgyalások fölvételét kívánta megkönnyíteni, ami természetesen nem jelenti ázt, hogy szövetségeseinkkel nem járnánk el egyetértően. A jegyzék hangja őszinte, érvelése meggyőző, okfejtése világos: erről igazán nem mondhatja az antant, ihogy csapda. A jegyzék sorainskeresztül mintha már éreznők is a béke tiszta, üde levegőjét a háború fertőjéből, amelyből talán végre mégis kijutunk egy emberségesebb korszakba és boldogabb jövendőbe. Hivatalosan közlik: Az összes hadviselő álíjajjmok viszonyainak tárgyilagos és lelkiismeretes vizsgálata nem hagy többé kétséget az iránt, hogy a népek valamennyien áhítják a véres harc mielőbbi befejezését. E természetes és érthető békevágy ellenére mindeddig nem sikerült megteremteni azokat az előfölíételeket, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amely a hadviselőket elz idő szerint még elválasztja egymástól. Az első lépés 1916. december 12-én nem vezetett a remélt eredményre. A talaj a békés megegyezés számára nem volt megfelelően előkészítve. iHiányzott a legszilajabb uszítástól a békülékenységhez vezető természetes átmenet. A béke érdekében tett akkori lépésünk eredménye, hogy a béke kérdése azóta többé nem tűnt le a napirendről. A nyilvánosság Ítélőszéke előtt folytatott idevágó megbeszélések tanúságai annak a nem csekély ellentétnek, mely a harcban álló hatalmakat még elválasztja egymástól. Mégis egy atmoszféra létesült, amely a békeprobléma fejtegetését többé már nem zárja ki. Az "ellenséges államokban is lassanként utat kezd magának törni az az akarat, hogy a háborút ne kizárólag a fegyverek hatalma döntse el. Nem szenvedhet többé kétséget, hogy további véres és hosszas kiízdelem végzetes következményeit Európa valamennyi államára egy későbbi győzelmes béke sem tehetné már jóvá. Ebben a tudatban az osztrák-magyar közös kormány elhatározta, hogy valamennyi hadviselő állatni kormányát egy semleges külföldi helyien tartandó bíw zalmas és nem kötelező megbeszélésre hivja meg és hozzájuk ily értelmű jegyzéket intézett. Hasonló értesítést kaptak a semleges államok kormányai is. A nézetek azon szakadatlan és szoros összhangja, amely a szövetséges hataimak közt fennáll, biztosítékot nyújt az iránt, hogy Ausztria-Magyarország szövetségesei, akikhez a javaslat hasonlóképpen intéztetik, osztani fogják a jegyzékben kifejtett véleményeket. A békejegyzék szövege. A jegyzék a következő: A b'ékeajánlaj/, amelyet a négyesszövetség hatalmai 1916. december 12-én ellenfeleiknek tettek, amelynek békülékeny alapgondolatát soha el nem ejtették, a háború történetében, dacára az elutasításnak, amelyben részesült, fontos fejezetet jelent. Az első harmadfél háborús évvel ellentétben ettől a pillanattól kezdve a béke kérdése Európa, sőt az egész világ diskussziója középpontjában volt és azóta ezt az eszmecserét folyton fokozódó mértékben foglalkoztatta és uralta. Rendre rendre majdnem valamennyi hadviselő állam szót emelt a béke, annak lehetősége, feltételei, előfeltételei kérdésében. Ezen eszmecserék fejlődési vonala nem volt egységes és folytonos, mégis mindazoknak az ingadozásoknak ellenére megállapítható, hogy a szóban álló fölfogások közötti iir nagyban és egészében csökkent, f ha tagadhatatlanul továbbra is vannak méz