Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-14 / 185. szám

RORSZAG Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 38.- K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. itg-ytn azáni Ara I4 fíllór. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffl. A kiadóhivatal telefonja: 81." szened, 1818. Vli. ftvtolyam. 185 szám. Szerda augusztus 14 Modern kórliázat Szegednek. Mielőtt a tárgyalandó kórházkérdés meritumára térnék át, legyen szabad a törvényhatósági bizottság becses figyelmét fölhívni ínaii ülése rendkívül nagy fontosságára lés komolyságára, hiszen a mai nap városunk közegészségügyiében remélhetőleg határkövet jelent. Ennek az égető és oly hosszú ideig vajúdó problémának kedvező megoldásától fog függni, hogy városunk siral-mas, szomou tu közegészségét végre valahára biztos alapra fek tétjük-e és vele fejlődésének egy ui irányt szabunk-e. Én a kérdést két szempontból óhajtom' röviden megvilágítani és pedig szociálhigiéhifcus és gazdaság szempontból. Nézeteink a népegészség feltételéről ma ariár1 kiszélesedtek. A fogalom tartalma gazdagabb lett, mert az egészséget nemcsak a betegséggel állítjuk szembe, hanöm a testi jés szellemi értékcsökkenéssel és az értékemelést most ép ugv a közegészségügyi vezetés feladatának tartjuk, mint a betegség elleni védekezést, mely ma már szintén nem merülhet ki aprólékoskodásban, hanem ha egész munkáit akar végezni, kénytelen a létező bajok vogső gyökereit felkeresni, melyek gazdasági és társadalmi téren találhatók. » A közegészség elsősorban pénz, másodsorban oktatás és nevelés és csak harmadtsorban szorosabb értelemben vett közigazgatási szakorvosi közvetlen beavatkozás kéj Társadalmi fejlődésünk jellege ezideig sajnos a gazdasági tényezők túlsúlya folytán kizárólag gazdasági, melynek ridegségén a kulturális tényező csak keveset enyhít. A haladásnak ezen egyoldalú iránya az embe"triségnek élettani és mondjuk nemzeti továbbfejlődésére nem kedvező. Azon szerves kapcsolatban, mely az országos magas halálozási arányszám az óriási csecsemőhalandóság, a fertőző betegségeik, főleg a tuberkulózis nagyfokú pusztítása egyrészt, másrészt az orvosok és a kórházak csekély létszáma, a higiénikus viszonyok elmaradottsága között kimutatható, nem egyszerű ok és okozati viszonyt látunk* hanem a közfelfogás szerinti okokat legfeljebb közbeeső okoknak fogadhatjuk el. Az igazi okot sokkal távolabb látjuk, a Jtársadahni haladás kulturális tényezőjének szociálihigién- és terméketlenségében. Ennek tudható be a társadalmi rétegek közt fennálló nagv nivökülömbség. Ennek a következménye az. hogy a társadalom alacsonyabb és szélesebb néprétegei számára kevés olyan eszköz, lehetőség és feltétel áll rendelkezésre, amelyek az emberi szenvedések. nyomorúságok enyhítésére alkalmasak lennének, amelyek az életet számukra is kívánatossá és biztosítottá és az- ő továbbfejlődésüket is emberhez méltóan lehetővé 'tennék. Ez az oka. mondjuk, a végső oka. hogy Szeged városának immár országosan hírhedt Irta: Dr. Wolff Ferenc, tiszti főorvos. [ korház-ügye mindezideig a holt ponton maradt. A törvényhatósági bizottságnak, mint a város választott, megbizotí és kiküldött közegének hivatása a társadalmi haladás szolgálatába állni és csak azt tűzheti ki célul, hogy minél szélesebb rétegben teremtsen eszközöket és feltételeket, melyekkel biztosítja majd, hogy városunk közönsége egészségesnek és boldognak érezhesse magát. Ha a törvényhatósági bizottság a múltban a higiénis tényezők alapvető fontosságától egész valójában át lett volna hatva, ha főleg ebből merítette volna alkotó erejét, ha felfogásában és működésében főleg ez irányította volna, ugv ez a fontos egészségügyi intézményünk már régen meg lett volna és akkor városunk közegészségügyi statisztikája nem mutatná azt a .szomorú képet, mint aminőt mutat. Azon reményben, hogv a törvényhatósági bizottságot a közegészségügyi tényezők életünket feltételező fontossága teljesen és egyöntetűen átformálja és fokozottabban befolyásolja, melynek kihatása alatt népegészségügyünk kedvező előfeltételeit szolgáltatja és melyhői kifolyólag a gazdasági tényezőket is megerősítéshez juttatja, áttérek most már a kórház gazdasági kérdésére. Kérdem, hogy a Korb Flóris által tervezett, mert egyelőre csak arról lehet szó a belügyminiszteri átirat értelmében, kórházba fektetett tőke meghozza-e a kamatokat? rentabilis-e? Kérdem továbbá, vájjon ennek az intézménynek létesítése végzetes útra Vezeti-e a város háztartását és ennek pénzügyi következményei kiszámíthatatlanok lesznek-e, azaz inkább nagyon is kiszámíthatók, amenynviben a pótadót kétszáz százalékkal fogják-e emelni? Mielőtt az első kérdésre határozott igennel felelek., hangsúlyozom, hogv a kórház nemcsak a betegség gyógyítása nax 'egsikeresebb és leghathatósabb tényezője, hanem egyúttal a- betegség megelőzésének, a tudományos munkásságnak, az orvosoktatásnak és az or vo st o vább k épzé s ne ic nélkülözhetetlen központja is. v. A klinikák nem pótolhatnak mindent, már csak azért sem, mert távol esnek és azok látogatása az orvost működési körletéből kiszakítja. Az orvoskiképzés, mondjuk, r ivönmaradása és egy jól szervezett modern kórház szerves kapcsolatot képez. Egvik a másik nélkül el sem képzelhető. Sikeres, eredményes, a tudománnyal haladásban álló gyógy itást jó kórházi nexus nélkih nem tudok elképzelni. Ezekből tehát eklatánsán világlik ki egy jói szervezett és vezetett modérn kórház rendkívüli fontossága. A néperő rekonstruálásának a csecsemő halálozás, a szülések csökkenése, a tuberkulózis. nemi betegségek, alkoholizmus elleni küzdelem láncolatában a kórház nélkülözhetetlen láncszem, melynek kiesésével a lánc összeesik, használhatatlan lesz és célját vcsziti. ; Beszélünk eszményi, gazdasági és ipari töhbtermelésrőH Va.ijon elképzelhető mindez, ha népességünket elzárjuk attól a lehetőségtől, hogy Hjcgrcngált egészségét gyorsan, biztosan állithassa helyre és igv a nemzet fentartó munkájából hosszú időre vagy végleg kénnyelmüen ki taszítjuk. Elvárhatjuk-e a beteg agytól szellemiek terén a szükséges energiát és akarat kifejtéséi, gazdasági és ipari téren a többterme-i lést pusztán a gépek munkájától az egészséges kar irányítása nélkül? Vájjon kétséges-e ezek után. hogy ezeket az alapvető igényéket kielégítő kórházba befektetett tőke rentabilis-e? Nemcsak hogy meghozza busásan a kamatokat, de nélküle meg sem lehetünk, egyszerűen elpusztulunk. Marad ugyan sok. igen sok pénzünk, de nem iesz népünk. Nézzük már most az érem másik oldalát. A városnak állítólagos gazdasági tönkremenetelét abban az esetben, ha az állam feladatat képező ezen intézmény felállításával budgetjét annyira megterheli. Kétséget nem szenved, hogv a közegészség rendezése, fejlesztése és fentartása az állam feladatát képezi. De mint ahogy Liebermann szerint a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésében az áilam feladata nem abból áll, hogv a mezőgazdát fundus instruktussal, az iparosokat műhelyekkel vagy gyárakkal, mind a kettőt pedig forgalmi tőkével lássa el. hanem csakis abból, hogy elhárítsa azokat a nehézségeket, melyek a fejlődésnek és boldogulásnak akár anyagi, akár szellemi téren útját állják és törvényekkel biztosítsa a közérdek által megkivánt korlátokat és réndetv ép ugy a népegészségügy terén sem láthatjuk az állam feladatát abban, hogy úgyszólván készpénzzel igyekezzék pótolni azt, ami pótolhatatlan. t.ü. a nép hiányzó jómódját, vagyonát. hanem csakis abban, hogy megkönnyítse a nép megélhetését, eliháritsa azokat a nehézségeket, amelyek annak útját állják és igv biztosítsa a népegészség fentartásának és fejleszthetőségének ezen legelső kellékét, törvényes intézkedésekkel, rendszeres felügyelettel, egészséges életmódra való neveléssel tegye járhatóvá azokat az utakat, melyek az egész nép lehető legtökéletesebb testi és szellemi fejlődéséhez vezetnek. így fogva föl az állam feladatát, mindjárt belátjuk, hogv nem várhatjuk ölbe tett kezekkel a sült galamb szájunkba való repülését. Nagy anyagi áldozatok, erőink teljes megfeszítése nélkül ezen életrevaló intézményünket nem rogjiik megvalósíthatni. Ha mindezt csak az állam segélyétől