Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-04 / 177. szám

Bzégecl, 1918. augnsz'fug. 2 "T i mtMmrAmmíw Hogy csinált az orosz paraszt forradalmat? A Szocializmus cimü folyóirat 1910 január 5-iki számában jelent meg ez a cikk Trocky Miklós tollából, A több mint nyolc éve napvilágot látott cikk jelentőségét és érdekességét nagy mértékben fokozza, hogy szerzője azóta az uj orosz forradalom szárnyain Oroszország élére emelkedett. Az orosz forradalom döntő eseményei a városokban játszódtak le. Azonban a falu sem maradt veszteg. Elkezdett mozgolódni — formátlanul, félszegen, mint az álom-részeg; de már az első mozdulásánál égnek meredt az uralkodó osztályhoz tartozóknak minden hajaszála. A forradalmat megelőző két-három esztendőben a legnagyobb mértékben kihegyeződött a parasztok és földbirtokosok között való ellentét. A „félreértések lángjai majd itt, majd ott, de szakadatlan egymásutánban föl-föllobogtak.. 1905 tavaszától fenyegető méretekben áradtak a forrongás hullámai az országban és ez a forrongás az ország különböző vidékein más és más formában nyilvánult meg. Nagy vonásokkal rajzolva, három nagy medencéjét állapithatjuk meg a paraszt-„forradalomnak". Az elsőt északon, ahol a nyersanyagot földolgozó ipar jelentékenyen kifejlődött; a másodikat a szántóföldben aránylag gazdag délnyugaton és a harmadikat a központban, ahol az ipar nyomorúságos állapota következtében a parasztok insége még nyomasztóbban érezhető. A parasztmozgalom küzdelmeinek négy főtipusa van: Az első tipus csoportjába sorozható az a küzdelem, amely a földbirtokosok elűzésével és egyidejűleg az udvarházak kifosztásával egybekötöiten a földbirtokok megszállásával a paraszti földhaszqnélvezet kiterjesztése végett indult meg; á második típuséba; elvétele a szénának, gabonának* elhajtása a baromnak, fosztogatása az erdők fájának a kinlódó-koplaló falu szükségleteinek közvetlenül való kielégithetése céljából; a harmadikéba: a sztrájkmozgalmak meg a bojkottmozgalmak, amelyeknek célja a bérlet haszonbérének a leszállítása vagy pedig a munkabér fölemelése volt; végül negyedikébe sorozható a» ujoncállitástól való vonakodás és megtagadása az adófizetésnek meg az adósságmegfizetésnek. A legkülönfélébb kombinációkban terjedtek el szerte az országban a küzdelemnek ezek a módjai a és a küzdelem formája időnként hozzásimult az egyes vidékek gazdasági föltételeihez. A parasztmozgalom az elnyomorodott központban alakult a legviharosabbá és e fölött az agrár-pogromok mint megannyi pusztító ciklonok végig-vegigzugtak. A délen főképpen a sztrájkhoz és a gazdálkodás, a j földbirtok bojkottálásának az eszközéhez nyul- | tak a parasztok. Végül északon, ahol a leg- | gyöngébb volt a mozgalom, az első helyen az erdőségek fosztogatása, az erdőirtás állott. A parasztoknak az a magatartása, hogy nem ismerik el a közigazgatás hatóságait és vonakodnak az adófizetéstől, mindenütt fölismerhető, ahol a gazdasági lázadás radikális politikai szint ölt. A nagvtömegüség jellegét minden esetre csak az októberi sztrájk után vette föl a mozgalom. Lássuk csak, hogy csinálja a paraszt a forradalmat. Samara-kormányzóságban négy kerület volt az elégedetlenség Iái májától hangos. Kezdetben a következőképpen ment a dolog: A parasztok megjelentek a magángazdaságokban és onnan sok takarmányt vittek magukkal: közben erősen ügyeltek arra, hogy mennyi baromfi van a birtokon és ezeknek az etetésére megfelelő mennyiséget ott is hagytak; a „maradék"-ot a saját fuvarukon elszállították. Teljes csönben csinálták ezt, mindenfajta erőszak alkalmazása nélkül, „ahogy a lelkiismeret parancsolja" és iparkodtak barátságosan szétválni, „hogy semmiféle skandalum ne legyen belőle". Á gazdának tudomására adták, hogy most uj idők kezdenek járni és ennélfogva, istennek Jetszően, uj módon kell élni: akinek sokja van, kell §dnia annak, akinek semmije sincsen . . . Később a „meghatalmazottakénak egyes csoportjai jelentek meg a vasúti állomásokon, ahol nagymennyiségű gabonakészletek voltak elraktározva. A megjelentek tudakozódtak, hogy kié a gabona, azután kijelentették, hogy azt ők a „mir" (község) elhatározásából magukkal viszik. — De bátyuskáim, hogyan vihetnétek magatokkal ? — kiálltja az állomásfőnök — én ezért felelősséggel tartozom . . . legyetek rám is tekintettel! — Persze, persze — helyeseltek neki a félelmes „kisajátítók" —, miért is kelljen neked igazán a mi révünkön kárt szenvedned? Ez ugyanis azért van, mert nekünk az ügy igy nagyon kényelmes: az állomás közel van, a birtokra meg nem akarunk kimenni, hiszen az olyan messzi fekszik ... No dehát mást nem lehet csinálni. Igy hát már csak tőle magától, direkt csürjéből kell elvinnünk . . . Az állomáson elraktározott gabona érintetlenül marad, a gazdaságban azonban igazságos osztozkodáshoz fognak hozzá. De a befejezésül az „uj idők" hajnalhasadásáról szóló megkezdett előadások egy része elveszti a meggyőző erőt: a gazda összeszedi magát és ellentállást fejt ki. Ekkor vaddá válik a jólelkű muzsik és követ nem hagy kövön az udvarházban. Cherson-kormányzóságban az igyik földbirtokról a másikra vonultak a parasztok hatalmas csoportokban, számtalan kocsival, hogy a „fölosztott" vagyont hazavigyék. Gyilkosság vagy valamiféle erőszakosság esete nem jegyződött föl, mert hiszen a meghökkent birtokosok, jószágigazgatók, ispánok elszaladtak, miután a parasztok első fölszólitására minden zárat, rekeszt, lakatot kinyitottak. Ugyanebben a kormányzóságban erélyes küzdelem folyt a bérlet dijának a leszállításáért. Az árakat maguk a paraszt községek szabták meg — az igazságosság megóvásával. Csak a Besjukov. kolostornak kellett 15.000 deszjetint (egy deszjetin körülbelül két hold) teljesen ingyen átengedni ; a parasztok ugyanis ugy gondolták, hogy a barát imádkozzék és ne a földdel uzsoráskodjék. A legviharosabb eseményeket azonban 1905 végén Saratov-kormányzóság tapasztalta. Azokban* a falvakban, amelyek bevonódtak a mozgalomba, nem volt tétlen, passzive viselkedő paraszt egy sem. Mind fölkelő volt. A földbirtokosokat és ezek famíliáit eltávolították, minden ingó vagyont felosztottak, a barmokat elszállították, a szolgákat, a cselédséget, a háznépet elbocsátották, útnak eresztették, végül aztán csóvát dobtak a tetőkre. Az ilyen paraszthadoszlopok élén fegyveres drusinok (zászlóaljak) állottak. Az urjednikok (kozák altisztek) meg a csőszök, őrök elrejtőztek, némely helyiségben a drusinok el is fogták őket. A gazdasági épületek felpörkölésével lehetetlenné tették a földbirtokosoknak, hogy valamelyes idő elteltéve' visszatérhessenek a régi lakóhelyükre. Mindazonáltal nem engedték meg az erőszakoskodást. Ha a gazdaságot egészen lerombolták, a parasztok elrendelték, hogy tavasztól kezdve a szántóföldek „mir" birtokába menjenek át. Minden summa, minden pénz, amit a gazdasági irodákban meg az egyedárusági páiinkamérésekben lefoglaltak, haladéktalanul köztulajdonná vált. A kisajátított vagyon elosztása a helyi paraszt bizottságok vagy „testvériség'-ek tiszte volt. Az uradalmak fosztogatása és kifosztása alkalmával csaknem semmi szerepet sem játszottak az egyéni vonatkozások parasztok meg földesurak között: — éppen ugy pusztították a reakcióst, mint a liberálist. A politikai pártok között levő különbség árnyalatait szétmosták az osztálygyülölet hullámai . . . Porban-hamuban hevernek a helyi liberális zemsztvok házai és az utolsó tégláig fölégették a falusi nemesség öröklött kastélyait is, ezeknek értékes kézirataival és drága képgyűjteményeivel együtt. Az ujjainkon számlálhatjuk meg az egyik-másik kerületben sértetlenül maradt uradalmakat. Ennek a paraszti keresztesháborunak a képe mindenütt ugyanaz. Az ujságtudósitók egyike igy ir: „Kezdődik a dolog az égboltozatnak a tűzvészek lángjával egész éjszakán át szakadatlanul tartó megvilágátásával. Rettenetes kép ez: kora reggeltől láthatók végtelen sorban torikák és kétfogatuak, amint tovaszáguldanak és mind tele van az égő birtokról menekülő emberekkel; és mihelyt sötét lesz, a tüz fényétől újra nvakéket kap a horizont. Voltak éjszakáink, amikor vagy tizenhat tűzvészt számlálhattunk meg. A földbirtokosok páni félelemben menekültek." Az országban rövid időn belül kétezernél több uradalmat perzseltek föl, ezek között csak Saratov kormányzóságban kétszázhetvenkettőt. Hivatalos adatok szerint a közös bajtól legjobban sújtott tiz kormányzóság földbirtokosainak a kára 29 miliő rubelre (1 rubel = 2 kor 54 fillér) rúgott; ebből magára Saratov kormányzóságra 10 millió esett. Ha általában áll az a tétel, hogy nem a politikai ideológia szabja meg az osztályharc útját, háromszorosan áll ez a parasztságra vonatkozólag. Kell valami okának, alapjának lenni a saratovi muzsik udvarában, szérűjében, falujában, ami őt arra készteti, hogy az égő szalmaköteget odadobja a nemesi tetőre. Nem kevésbbé hamis álláspont volna, ha az ember itt a politikai agitáció hatását teljesen kétségbe vonná. Akármilyen homályos és kaotikus legyen is a parasztfölkelés, mégis megtalálhatjuk már benne a politikai általánosításhoz való kétségbevonhatatlan tételeket. És ezek a tételek a pártok munkájának az eredményei. Az 1905. esztendő folyamán maguk a liberális zemsztvók tettek kísérletet arra, hogy a parasztokat ellenzéki szellemben fölvilágosítsák. A különböző zemsztvo-intézmények mellé egy félhivatalos parasztképviseletet létesítettek, amelyhez általános jellegű kérdéseket utaltak elbírálás végett. A liberálisoknál hasonlíthatatlanul tevékenyebbek voltak a zemsztvo-alkalmazottak: a statisztikusok, a tanítók, a tudományosan képzett mezőgazdák, az állatorvosok. Ezeknek az embereknek tekintélyes része a szociáldemokratákhoz és a szociálforradalmiakhoz tartozott, a többség radikálisokból került ki és bár ezeknek nem volt határozott pártjellegük, annyi biztos, hogy a magánföldtulajdont nem nézték valami szent és sérthetetlen intézménynek. Ezek által a zemsztvo-alkalmazottak által esztendőn keresztül szerveszték a pártok a parasztok között a forradalmi köröket és terjesztették a törvényellenes irataikat. Az 1905. esztendőben az agitáció tömeges jellegű lett és elhagyhatta a földalatti búvóhelyeit. Nagy szolgálatokat tett ebben a tekintetben a március 3-iki abszurd ukáz, amely a kérelmezés jogának egy fajtáját hozta be. Erre a jogra támaszkodva vagy helyesebben : támaszkodva arra a zűrzavarra, amelyet a helyi hatóságok körében ez az ukáz okozott, az agitátorok a falvakban népgyüléseket hivtak egybe és odahatottak, hogy ezek a magánföldtulajdon megszüntetésére' és egy népképviselet összehívására vonatkozó határozati javaslatokat fogadjanak el. Azok a parasztok, akik a határozatot aláírták, sok helyütt a „parasztszövetség" tagjaihoz igazodtak és választottak a saját körükből egy bizottságot, COLOSSZEUM CIRKUSZ a Mars-téren Ma vasárnap augusztus 4-én diszcifíadás és meccsbírkózás Czája János világbajnokkal. Holnap hétfőn 2 b u c s u-e I ő a d á s.