Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-25 / 194. szám

6 mmmNámm%m Szeged, 1!>18. augusztus 25 jlófr inindgyakrabbá'n zavarta meg fuldokló, görcsös köhögése.' De' aztán csendes, nagyon csendes lett a nyolcas számú beteg. Megnyugodott és örök-. re elcsendesedtt ott1 messze idegenben a csoda­szép fogolyasszony, Kotlár Matild, (Esetleges családi érdeklődésre ide irom Cjzerny Mici -cimét (Csernovitz, Voinarovicz­utca 8.), aki együtt volt elzárva Kotlár Ma­tilddal Mohilewben. Czerny Micit is kémkedés gyanúja alatt hurcolták magukkal az oroszok Csernpvitzból. Bűne az Volt, hogy az ős asz­szönyi kivártcsiság kitört belőle és egy orosz katonától megkérdezte, hogy melyik ezredben szolgál? Ez ís elég ok volt arra, hogy az oro­szok letartóztassák. A bolseviki kormány azután szabadon bo­csájtotta. . •. Akkor még ilyen idők voltak. Most a magyar, osztrák és orosz társaság előtt vidáman buzog a szamovár, — orosz szo­kás szerint már a hatodik pohár teát isszuk, — és az elmúlt idők jóvátehetetlen szomorúsá­gaira emlékezve, csendesen örülünk a békének. Fehér Olga. R városi gyümölcsíz és a Bevásárlási Részvénytársaság. Igen tisztelt' Szerkesztő Ur! Szivesked­jék közérdekből alábbi soraimnak helyet ad~ • ni: • Ez é'v március havában Balogh Károly • tguáhsTok úrral tárgyáivá, Megpendítettem azt-az eszmét, hogy a közélelmcziési hivatal készíttessen az ellátatlan lakosság számára gyümölcsízt. Elmondtam a tanácsnok urnák, hogy Szeged ebből a fontos tömegeié1 mezősi cikkből mintegy 120,000 kilogrammot' fo­gyaszt és a szükségletet drága áron és meg­lehetősen silány minőségben 'különböző vidé­ki gyárakból fedezi. Balogh tanácsnok ur az eszmét magáévá tette és megbízott, hogv vé­gezzem. el az előkészítő munkálatokat. Erre beszereztem a szükséges felszerelést és ju­• lius hóban hozzáfogtam a befőzéshez. Mind­azok,- akiknek alkalmuk volt ezt a munkát megnézni, a legnagyobb elragadtatással nyi­latkoztak ugy a kezelés rendkívüli tisztasá­ga. mint a kész gyümöicsiz kiválóan finom minősége felől. •Az összes munkálatok a közélelmezési hi­vatal nevében és költségére végeztettek. A Szükséges cukrot a közélelmezési hivatal ad­ta. a gyümölcsöt pedig ugyancsak a közélel­mezési fúvatni költségére én szereztem be. Kaptám. összesen 150 mm. cukrot és a mai napig 239 mm, gyümöicsiz, közte >62 mm. tisztít baratfciz; készült el. Akkor, amikor a tanácsnok úrtól a meg­bízást nyertem, természetesen kötelessé­gemmé tette, hogy ugy a gyártásnál, mint a forgalombahozátailnál a rendes kereskedői gondossággal járjak el és néki mindenről te­gyek jelentést, ,A gyümöicsiz nagybani árát pedig az országos rendelet szem előtt tartá­sával a vegyes izr-e ki'logrammonkint 8 koro-­na 50 fillérben, a barackét 12 korona 50 fülér­ben állapította meg. Ezen az áron vagyok kö­teles az izeket: a közélelmizcs ázdmlájó.h ér­tékesíteni. Bdlogh tanácsnok urnák jelentettem, hogy a gyümölcsíz egy kis hányadát azonnal for­galomba fogom hozni, mert. réhány főzet nem-: jól sikerülvén, nem fogja a télig való tárolást elbírni. Ez a mennyiség az egész főzetnek mintegy hat százalékát teszi. A tanácsok ur bejelentésemet heiyes'őleg vette tudomásul. Ezt a kis mennyiséget izegedi bejegyzett ké­mskedőhúák adtam él a tanácsnok ur által meghatározott áron. Hogv ezek. azután mit csináltak vele, nem volt és nincs is módom­ban ellenőrizni, de nem is az én föladatom. Eigv téúdf Aliszérkíba iá szállitáliam, 'de kifo­gástalan minőségűt: 1000 kilogrammot ad­tam a mo'st -pihenő állásban levő 46-ik szege­di gyahgézAednek. Ezénkivül néhánv kisebb tételt adtam ugyancsak szegedi kiskereske­dőknek, ugy, hogy a mostani készlet áll: 58 rom. barackizbő! és 132 mm. vegyesizbőL Ezt a mennyiséget és. a még elkészítendő 10—15 mázsa félgyártmányt' fogom a télre elrak­tározni. Ehhez az,egész ügyhöz a vezetésem alatt álló részvénytársaságnak semmi köze sin. csen. A munkálatokat én, mint a közélelme­zési hivatal konzervosztályának vezetője, irá­nyitotteimi, -az előkészítést pedig szintén ezen­mi hőségemben végeztem. A vezetésem alatt ái'ó részvénytársaság •e hó elején kapett az iglóí Cornides-féle kon­zervgyártól 5423 kg, vegves yyilmölesizt. Ezt én az utolsó kilogrammig 'szegedi kereske­dőknek adtam el, még pedig annak gyöngébb minősegére való tekintettel 8 korona 25 fil­lérért, tehát n h'Hósági évüniölösÉz drVirié 25 ftlléMel oíesóbóin. Ebből kapott MjJtrér. Ár­•m.in és Engel Fülöp nagvoöb 'mennyiségűt. Ez a tényállás abban a gyanúsításoktól hemzsegő, briganti stílusban irt rosszindulatú förmedvényben, amelyet egy .Herczeg István nevű. újságíró, követett el. Evvel azlftrral aki: 1. nem mondott igazat, amikor engem és vállal a to ni a t csempészettel vádolta; 2. valótlant álitott, amikor ótvart mond, ihogy én kijelentettem neki, hogv Budapesten k'iáróm vían; 3. hazudott, amikor azt irta, hogy ez az ügy panámíá: 4. füllentett, arrikor árak helyett . „jó pénzért" kifejezést használ ahelyett, hogy koronákban és fillérekben! beszélne. Hiri aoi polémiába b-ocrótkozni nem fogok. De feltétlenül alkalmat a'dok neki. ho?v rá­galmait dajtóbiééság'eíőtt biáinvilÉi SSá. Géiszler Jenő. — Hölgyek! i Nem kell púder és festék itt van a „DIDO" • színes puderkrém! Kapható rózsa és fehér színben. ARA: 3 korona, Estélyi krém, SicgIskor. Kérje minden gyógyszertárban és drogériában. Szétküldi: „DIDO" kozmetikai vállalat. Budapest, VÍI., Aimásy-tér 15. szám, ;zárt? — Mit-e? Hát a hivatalomat. Az ur talán nem tudja, mi a hivatal? — Dehogy nem. Kötelesség. — Ugy-ugy. .Ez értelöm, — Hát vigyáz a tolvajokra? — Hogyne. Ha látom, hogy szögény embör, ak-kó' azt mondom neki, hogy -szöggyön kend ö leget, ha töhetősebb, akkó' mög, hogy hagy­jon neköm is. Ezzel a magyarázattal sunyin néz az öreg az ur. szemei közé és egyet ránt a. vállán fitye­gő bőrtarisznyán. Az ur pedig nincsen tisztá* ban azzal, hogy komolyan beszél-e az öreg vagy csak tréfál. Nincs más, mint belenyugodni az öreg bölcselkedésébe és hallgatni. Az öreg Len­gyel most már tisztában van-n azzal, hogy az Ő hivatali kötelsesége tisztázódott, A pénz­kérdés elintézése nem sürgős. Ő bizalommal vki a bérlőkhöz, hiszen a kezébe vannak. 7A­lbg az egész termés. Az ur belevágja a kapát az utszélébe, ta­lán, hogy a nemtetszésének mégis valamikép megnyilvánulást adjon. Az öreg csősz nézi, a mint ímegsuhan a kapa és porozva belevágó­dik a-földbe. Közben pedig azt gondolja, hogy: ... r-t'Ez • peköm- szándékolódott. A kapavas megcsörren és- egy szürke, ke­rek. kis vasdarab vetődik föl a két ember •előtt. Az öreg Lengyel hirtelen lehajol, fel­Vészi és, gyors, .egymásután, megköpködi, sza­porán morzsolgatva az ujjai között. Az ur merőn nézi. — A fene ögye mög. Csikó. Rézbül való, szőrzet. Ezé a pénzé aranybul is löhetötf volna. Az ur felé nyújtja a régi pénzt, aki meg­állapít ja, hogy bi' -az nem más, mint egy; régi, kopott krajcár. Az öreg Lengyel azonban most már be­szédesebb lesz. Öreg emlékezések váltódtak ki belőle a földhői fölbukkant pénz nyomán és nekidőlve kampós botjának, megered nyelvé­| ről a szó: I — Tudja uram, egyszer majd hogy szörön­cse ért. Régön vót. A tübeki határba alkalma­tosfeodtarn akkor, hasonló hivatalba, oszt ott találtunk egy kutyafejhöz hasonló, kőből 'való faragványt. Utálatos volt nagyon. iB^l.rdt : löktük. -—- Hol volt ez? — -kérdezte az nr. — A tübeki határba, — Talán kiibeki határiba? — Tübek, vagy kiibek, az mindegy — legyin­tett a kezével az öreg — már neköm csak Tübék . . . ölég az hozzá, hogy a kutyafejű kő ott hányódott a liatárdomb aljába eszten­dőkig. Etecör csak az egyik tübeki gazda föl* .'dobta a kocsisarogjába oszt hazavitte. Oda­tötte a kapu fölé ' vendégijesztőnek. (Makó imöghalt, a.felesége velem vétette le. Én mög visszavittem oda a határdomb alá, létemettem, 'nehogy még 'valakit "élszöröncsétlenitsön. Hát | tudja, éccör csak dobolik a faluba, hogy je­| lentközzön az élőembör, aki a kutyafejű körül , tud valamit. Jelentköztem. Törökök voltak. iSejditöttem, hogy baj lőhet. Ugy is volt. Ki­vezettem őket a dombhoz, oszt a két. kezemmel kapartam elő a kutyafejű követ. Sokat beszél­tek a biró úrral, a végin a -biró ur azt mondta, hogy a követ elviszik az urak, mer ez a kő azt j előzte a tübeki határba, hogy eddig volt a török hatalom. — Messzebb volt az, hiszen Budán is török volt azi nr. — A' se igaz uraim. Lőhetni löhetött, de nr, az sose vót, csak török. . . De aztán fájt a szi­vem a kutyafejű kő után. Mler', hogy kérőm a török urak lészödték a -kő végéről a lábakat, azok pedig strófon járók voltak, oszt a kutya­fejű kőbe ezrivel voltak az aranypénzök.. A török császáré. Hej! Hogy én hányszor akar­tam öszetörni azt a csuf szörnyetegöt, oszt ha összetöröm, talán mán magam vagyok a török császár . . Az .öreg Lengyel nagyot sóhajtott a be­széde végén, -kihúzta magát, mintha valóban török császárnak való lett volna és elvette a felé-nyujtott öreg krajcárt. Még egyszer rákö­pött és beledugta a lajblija zsebébe, aztán el­köszönt, -elballagott, szemeivel simogatva a dus, gyönyörű vetéseket, -amelyeknél különbek fölött a török császár sem ur. , ,, —— SOmLé mÖB ÉS SZILASi tűzifa szép- és bognár- H£Í m~ fákeréskédS SZEGED, ' M í>árisl-körut 35.' száiti. Inteír6rbátl m • m • m t Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfarönköt, kőris- és bükkfa kerékfalpaf, kőris- és akácküllot bükkhasitványf, gömöbSyü nyírfa­rudat, ökörjármokat és gazdasági faárukat," u. m. kaszanyél, favilia és nyírfaseprüt. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön. Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal -'•• szívesen szolgálunk!

Next

/
Thumbnails
Contents