Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-22 / 191. szám

Szerkesztőség: SZEGED, t*ARASZ-UTCA 9. SZAffi. A szerkesztőség telefonja: 305. | ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egyes szám ára 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffi. "A kiadóhivatal telefonja: 81.* Szeged, \m Vü. evtolyam, Í9Í. szám. Csütörtök, augusztus 22. Önérzet. Semmit se lehet többé ott folytatni, ahol akkor elhagytuk. Ez tiszta igazság. A kül­politikát sem, a belpolitikát sem, a nemzeti­ségi kérdést gem. Több mint négy ilyen év tanulságait nem lehet kitörölni a népek ieli­Ikéből, eredményeit nem lehet kisemmizni a történelemből. Csak a vak és a bolond pró­bálja majd és sajnos, a népek urai és ellen­ségei között mindig, voltak és vannak vakok és bolondok. A nagy Anglia szövetségeseinek fogadta a cseheket. A csehtót brigádnak ne­vezett szláv légió döntő tényező a még min­dig hatalmas Oroszországban. Egy cseh képviselő föláll az osztrák Reichsrathban és kereken kijelenti, hogy az öntudatra ébredt, anyagi és szellemi ereje teljességében levő Csehország! soha többé nent engedi, hogy idegen járomba fogják, éttehben baráti segitő jobbját nyújtja minden kis elnyomott népnek. Mi itt egv percre el­gondolkozunk, keserű, fájdalmas gondolattal és azt kérdezzük: mikor hallottunk utoljára •ilyen örférzetes, ilyen szuverén hangot a ma­gyar parlamentben, amely annak a népnek képviselete, amely több mint négy év óta az áldozatkészségnek, a kitartásnak és szenve­désnek, a hősi halálnak és — ami a legtöbb és legnehezebb — a hősi lemondásnak alván megrendítően, szinte csodálatosan nagyszerű példáját mutatja, amely már a magyar nép­mesébe illő. _ Hogyan, hát a magvar bátorság, erő és öntudat lassankint már egészen a frontokra szorul, egészen a lövészárokba merül, sőt nemsokára talán már teljesen a föld alá ke­rül, mig az árulónak és gyávának elismert csehek csupa gerinc és merő önérzet lesznek, ha a bécsi Reichsrath gránát és féregmentes levegőjében szólásra jelentkeznek és meg­hallgatásra számítanak? Hogyan, hát talán nem elég az áldoza­tos és türelmes szellem, a néma kötelesség­teljesités, az unbedingte Unterwerfung, ha­nem a moly nemzet virulnr. haladni, szót emel­ni és suly.t jelenteni akar a népek gyűlésén, a világ koncertjében, annak ezenkívül és ezen­fölül élni és pedig erejével, hatalmával élni is kell tudni, mert különben a fejlődés, a ver­seny, az erőszak és a hatalom gyorsvonata keresztülszáguld rajta és félredobja a népek, elmúlt, letűnt népek nagy temetőjébe? A csehek ellen nagy antipátia van ná­lunk és ennek szomorú, háborús okát annyi balszerencsénk és véráldozatunk után egészen fölösleges külön. megemlíteni, de ezen tul is van a csehek politikai programjában több olyan pont, amelynek éppen a haladásos és liberális fölfogás nevében keli vétót mondani. A tizenhárom felvidéki magvar vármegyére való jogcimük például egészen jogellenes, sőt a népek .szabad rendelkezési jogába ütköző, amely jogot pedig éppen az ő barátaik és most már szövetségeseik hirdetnek legbuzgóbban. Az is bizonyos, hogv amit Oroszországban csinálnak, mint soidisant. csehtót brigád, me­gint csak a haladás és/hozzá a szabadság esz­méinek szempontjából meglehetősen ellen­szenves ©s veszedelmes-müvedet. A reakció szekerét tolni Moszkva táján és a szabadság zászlaját lobogtatni Prágában: ez egy pro­gramban egyszerre legalább is sok, hogv ne mondjtík. kétkulacsös áofog. De viszont, antipátia ide, szimpátia oda, a cseh nép ma a legerősebb kulturtényező a németek mellett Ausztriában és gazdasági hatalom dolgában jóval fölülmúlt bennünket. Azt is vakság volna letagadni vagy tudomá­sul nem venni, hogv a cseh kultura meglehe­tősen önálló, erősen nemzeti, sőt faji jellegű és nem szokott és nem akar egy gyékényen árulni azzal az osztrák-nemet -kultúrral, a melynek urai háromszáz év előtt majdnem teljesen kiirtották a cseh főnemességet és majdnem teljesen tönkrejuttatták azt a népet, ametv Bethlen Gábor révén velünk együtt küzdött, vérzett a nemzeti önállóságért, a vallási szabadságért, amely szent és nagy dolgok akkoriban meglehetősen freivagel ér­tékek voltak a Ferdinándok birodalmában. Szinetana, Dvorák, ÍVhrlrcky, Palacky, Gindely nemzete nevében mernek olv biztos és erős hangon beszélni abban a gyülekezet­ben, amely a mai Középeurópa népeinek és fajtáinak valóságos panoptikuma, amely a Noé bárkáját a bábeli toronnyal egyesiti. Grillparzer annak idején azt dalolta, hogy a szlávok és a magyarok egyek ebben az egy szóban: Előre! Nos. a cseheket ami il­leti . . . Itt nem a múltra, hanen> a jelenre kel­lene az a bizonyos fátyol. Viszont csakugyan: jő lenne már arra gondolni, ó magyarok, hogv ha rövid a kardunk jogaink kivívásához, egy kissé több önérzettel és öntudattal nem ár­tana tálán megtoldani. Ha talán kevesebb ön-* érzettel is, mint, mondjuk, a csehek, de min­denesetre több joggal, mint ők! '.••Marit r"' imM»»iMWBnM»BMaoa»B'SK*«*inMMtw«*K5i»MW'»«itrti fiz Oise és az jflisne közt a franciák áttörési kísérlete meghiusnlt. - Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. — A németek a támadásokat a harcvonal többi részén is visszaverték. — A franciák uj offenzívája, amelyet az | Oise és az Aisne között, kezdtek, már az első J csatanapon meghiusult. Ezt jelenti Luden­dorff. Az áttörés tehát ezúttal sem sikerült. Hogy meddig birja Foch tábornok ezt a sza­kadatlan támadási iramot, az attó! függ, milyen nagy tartalékokkal rendelkezik még. Ela azonban ilyen sikerrel folytatja — ko­moly jelek vallanak erre — az antant köz­véleménye meg fogja unni ezt a makacs döntési igyekezetet, amely az áldozatok szá­mát ijesztően növeli anélkül, hogy eredményt tudna elérni. BERLIN, augusztus 21. A nagy főhadi­szállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Uj állásaink elöte­repén bátrahagyott gyalogsági osztagok Nuev-Berquinnél, Mervillenél és a Lystől délre angol előretöréseket, részleges támadá­sokat több Ízben visszavertek. Ez alkalom­mal géppuskáink és a tüzérség az ellenség­nek érzékeny veszteségeket okozott. A Scar­pe mindkét oldalán és az Ancretól északra gyalogsági harcok. Böhm vezérezredes hadcsoportja: Az Croicstől északnyugatra egy augusztus t-e óta a csata gyújtópontjain küzdő gárda és al­sószászországi tartalékezredekből álió had­osztály az ellenségnek megismételi erős tá­madásait visszaverte. Az ellenséges vona­lakba való saját előretörés alkalmával fog­lyokat ejtettünk. A tüzérségi tüz az Avre és Oise kőzött a délután folyamai nagy erős­ségre fokozódott. Az ellenség Crapeaumesnil mindkét oldalán Lassignytöl északra és dél­re, valamint Noyontól délnyugatra emelke­dő magaslaton többször támdásra indult. A támadások tüzünkben, vagy ellentámadá­sunkban összeomlottak. Az Ancre és Avre közötti csatatéren a csapatok jelentése sze­rint augusztus 8-ika óta ez ideig 500-nál több ellenséges páncélkocsit semmisítettek meg fegyvereink. Tegnap az Oise és az Aisne között meg­kezdődött az ellenségnek néhány nap óta várt augusztus 18-án és 19-én erös támadá­sokkal bevezetett megismételt áttörési kí­sérlete. Fehér és fekete franciák számos páncélkocsitól támogatva igen erős tüzfoko­zás után kora reggel mély tagozódásban 25 kilométer arcvonalon támadtak. Helyenkint behatoltak első vonalainkba. Délfelé az el­lenségnek első rohama Charleponte-Beran­courttól délre, a Vesquonin Pommers vona­lon íevö gyalogsági harci állásainkban meg­tört. Német vadászezredeknek erőteljes el­lentámadása a Jurigny-hegyháton átmeneti­leg előretörő ellenséget Bieuxire vetette vissza. A franciák a késő esti órákig folytatták elkeseredett támadásaikat A támadások az egész harcvonak>n tüzérségi tüzünkben, rész­ben pedig ellenlökéseinkben omlottak össze. Az ellenségnek áttörési kísérlete, dacára erői kíméletlen harcbavetéséaek, Igen safyos veszteségei mellett az első csatanapon meg. hiúsult

Next

/
Thumbnails
Contents