Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-18 / 189. szám

Szerkesztőség: ELŐFIZETÉSI ARA: Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAW. egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.~ K. egy hónapra 3.— K. SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAffl. A szerkesztőség telefonja: 305. Kgye. iszám Ara 14 fillér. A kiadóhivatal telefonja: 81.; Szeged, ím Vii. avtoiyam, 189 szám. Vasárnap augusztus 18. Korbács. Irta: Juhász Gyula Korbácsot ígér. egy ur a legutóbbi rend­kívüli közgyirésen a szegedi sajtóval kap­csolatban, mivel egy fővárosi lapban vala­mi névtelen hír jelent meg arról, hogv Sze­geden milyen nyomorúságos közegészség­ügyi állapotok virítanak. Mi, a régi romantikus frázisok ellensé­gei és a modern Iraiadás barátai, nem szeret­jük az ilyen középkori ökőljo^os rekvizitu­mok emlegetését, mi inkább egy seprűt sze­retnénk már látni, egy erős* jó, ui seprűt, amely kiseperné mind azt az ócska, rohadt fölfogást, azt a port és szemetet, amely tisz­tes konzervatív óvatosság neve alatt még a régi jó yi!ágból megmaradt a torony alatt és nem engedi, hogy az ország legnagyobb vidéki városa magához méltó életet élhessen. Ez a konzervatizmus, amely az igazinak, a múlt erényeit és erőit, igazait és szépségeit megőrzőnek és továbbépítőnek szöges ellen­téte, mondom, ez a kérődző és szőrösszívű maradiság okozza, hogy például Az Est mai vezércikkében a szatmári kórház botrányos állapotaival kapcsolatban azt olvassuk, hogv Szegeden az ország, nem: az egész világ! íegszégyenletesebb kórháza működik. Elhi­heti nekünk a közgyűlési korbácsos ur. -hogy Az Est mai vezércikkét nem Szegeden irtaik, nem is szegedi újságíró irta és nem is azért irta, mert véletlenül pikkje van- Szegedre. A szegedi kórház évtizedes botrányát már csak igazán nem a szegedi sajtó csinálta, mint a ihogy a város más szégyene, elmaradása, 'le­maradása, sem ennek a sajtónak a szám-Iá­jára irandó. Ha van valahol hivatása magaslatán ál­ló, nivós és modern,, a tisztesség és a ko­molyság jegyében -működő hirlapirás a ma­gyar vidéken, akkor Szegeden van. ezt való­ban minden különösebb lokálpatrióta föl­lengzés és minden álszerénVség nélkül meg­mondhatjuk végre ezen a 'helyen. És ha van valahol sajtó, amely lehető önzetlenül, lel­kesen és becsyágyóan a város népe igazi ér­dekeinek,. a város kulturája valódi virágzá­sának szolgálatába állította erejét, tufesat és tehetségét, neki ajándékozta, sokszor szinte bohém könnyelműséggel szive és agya virá­gait és gyümölcseit, hát akkor a -szegedi saj­tóról ezt nyugodt lélekkel elmondhatjuk. És akkor jön e.gv szürke városatya és korbácsot ígér látatlanul, egy pesti cikkért s jönnek mások és hélyesgipek számosan, mivelhogy a szegedi sajtóról van szó. csodálatos, a- sze­gedi torony alatt. Mert ez a sajtó nagyszerű fiu akkor, ha tüzes, lelkes, szivós, nívós, hangos és vissz­hangos propagandát kell csinálni, ha Szegedi érdekeiért, kivált ha azok egynémelyek -ma­gánérdekeinek nem ártanak, kell síkra szál­lani, közönnyel, értetlenséggel, felülről jövő nemtörődömséggel, aluliról lövő nembánom­sággal -keli birokra kelni Quttenbere szürke, apró, diadalmas ólomkatonáinak. Ilyenkor csak agyaljon és szavaljon hosszú hasábo­kon át riporter és publicista, költő és egyéb csak teljesítse kötelességét és azon felül is adjon mig néhány grammot agyából és né­hány glóriát szivéből. A mór teljesítse kö­telességét és menjen! De méltányolni, elis­merni azt a kulturnivót és azt a kulturhiva­tást, amelyet a szegedi sajtó jelent és betölt, ezt rendszeresen elfelejtik azok az illetéke­sek is, akiknek neve, nem a saját müveik ré­vén, hanem örökös megemlités folytán, a szegedi sajtó hasábjain lesz ismerőssé. De ha egy pesti lap az utolsó oldalán egyszer erősebben megnyomja a tollat, ak­kor Szegeden már pattog a korbács a, sajtó munkásai ellen és dübörög a helyeslő közbe­szólások pergőtüze jrzokf ajkáról legfőkép­pen, akiknek helyesjrási tévedéseit a szegedi redakciók kifutó legénye javítja ki olykor, ha nagyságos elméjük szüleménye világot akar látni a lapok hasábjain. Mikor mutatta méltó háláját, okos szeretetét a hivatalos Szeged irói és hírlapírói jelesei meg érde­-.••iiuMiUMHnnnniiaHHmHinHnanaHnHi tBERLIN, augusztus 17. A nagy főhadi­szállás jeleníti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az Yser és az Ancre között a harci tevékenység egyes szakaszokon éjjel élénkebbé vált. Megújított ellenséges előretöréseket vertünk vissza Vieux Perquinen és az Ancretöl északra. Böhm vezérezredes hadcsoportja: Ro­moséi irányában? Gárdonyi Gézát egyszer­re észrevették és megbecsülték, mihelyt az egykori szegedi reporternek házat vett — Eger városa és Tömörkény a legnagyobb lett Szegeden azonnal, mihelyt utcájából kiköl­tözött oda, ahol vezércikkek és .tárcák he­lyett virágok és babérok teremnek. Hagyjuk csak azt a korbácsot urak ott a torony alatt! Aki büntetni akar. először mél­tányolni és érdémeket jutalmazni tudjon. A' kik pár éve még Tömörkénytől sajnáltaik egy kis pótlékot és azon tűnődtek, jó hangosan, hagy oszlopod thztvíselője-e a városnak a I magyarság egyik legnagyobb irója, az uj magyar próza első klasszikusa, azok csiny­ján bánjanak a korbáccsal amely visszafelé is üthet . . , m«tm wnanMnamniiiiiuiia«nini«>mnmi yon mindkét oldalán az ellenség délután új­ból erős támadást kezdett, amelyet észa­kon, Chaqunestöl közvetlenül délkeletre kezdve, délen Lassiquétöl északnyugatra le­vő pontokig terjedt. Francia és kanadai csa­patok próbálták itten késő estig folyton megújított rohamokkal kierőszakolni vona­laink áttörését. Huiier tábornak csapatai Oroszország hadat üzent az antantnak. - A kormány Kronstafba tette át székhelyét, — Manifesztumban bejelenti a háborús állapotot. — Az antant vakmerősége és terrorja, amellyel megakarta buktatni a bolseviki kormányt, arra kényszeritette Oroszor­szágot, hogy hadat üzenjen volt szövet­ségeseinek. Az orosz kormány Kron­stadtba tette át székhelyét és manifesz­tumot bocsátott ki, amelyben bejelenti, hogy minden előkészületet megtett az ország védelmére. Oroszország hadüzenetével a keleti helyzetben uj fordulat következett be, amelynek fejleményei egyelőre belátha­tatlanok. Annyi azonban bizonyos, hogy most már megvan minden lehetősége annak, hogy Oroszország a központi hatalmak segítségéhez folyamodhassák az antant erőszakja ellen. Bár meggon­dolandó, célravezető lenne-e elősegíteni ezzel az antant tervét: a keleti front feltámadását ? Az oroszországi szenzációs fordulat­ról szóló jelentésünk a következő: Berlin, augusztus 17. A Lokalanzeiger jelenti Kopenhágából. A Pravda szerint az orosz kormány hadat üzent az antant­nak, egyben manifesztumot bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy Oroszország helyzete nyugtalanító, ezért Oroszország újból belép a háborúba. El kellett hatá­rozni emiatt, hogy a kormányszékhelyét veszélytelen helyre, Kronstadtba helyezze át. A kormány megtett minden előké­születet. Moszkva, augusztus 17. (Hivatalos.) A kormány az ellenforradalmárok elleni küzdelemre vonatkozó tárgyalásait befe­jezte. Titkos ülésen igen fontos határo­zatokat fogadtak el az ellenforradalmárok elleni rendszabályok végrehajtására. Moszkva, augusztus 18. A hadügy­miniszter táviratozott Vologdából, hogy Archangelsknél az antantcsapatok az ágyuk lőtávolságán tul visszavonultak, A szovjetcsapatok felrobbantották a Bajkal-alagutat. Meghiúsult a franciák ujabb áttörési kísérlete. — A németek az ellenség tömeges támadásait vissza­verték. — Négy nagy angol repülőgépet lőttek le. -

Next

/
Thumbnails
Contents