Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-15 / 186. szám

Szeged, 1918. augusztus 15. UE1M A«U ftt) fSrt/. A « Szeged meghivta a királyi párí. A közgyűlés öt millió koronát szavazott meg az uj közkórházra. (Saját tudősitónktiól.) A szerdai 'közgyű­lésen programm szerint történt minden. A közgyűlés^ méltóságosan lelkes határozattal kimondta, hogy meghívja Szegedre a kirá­lyi párt, a felségek itt tartózkodásának nap­jain elhelyezi az uj közkórház alapkövét, az uj közfcórház építésére pedig öt millió koro­nát szavazott meg azzal a kikötéssel1, hogy •az épitési költségek többi részét az állami adja. A közgyűlés végén Szabó Gyula szóvá-. tette azokat a hírlapi közleményekét, ame­lyek a tervezett királyi látogatással kapcso­latban két budapesti lapban láttak napvilá­got. Ezek szerint dr. Becsey Károly azt mondta volna, hogy diadalkapuk épitése he­lyett mutassák meg Szegedet a királyi pár­nak abban az „elhanyagolt" állapotban, a melyben a háború kitörése óta piszkos utcái­val, kövezetlenségévet stb. van. A budapesti lapok közleményei erőteljesebb és Szegedre kedvezőtlenebb szövegezésüek voltak. Már most Szabó Gyula — nem túlságos szellem­mel — ugy vélt Szegednek elégtételt szol­gáltatni, hogy fölállt a közgyűlésen és azt mondta, hogy azt az embert, aki ilyen tu­dósítást ad rólunk Budapestre, ki kéli Sze­gedről korbácsolni. Becsey Károly is korbá­csolt, közben kijelentette, hogy ő senkinek se tett olyan értelmű nyilatkozatot, aminőt neki a két budapesti lap tulajdonit. A leg­sajnálatosabb, hogy akadt felszólaló, aki azon a cimeji, hogy a kikorbácsolásra elitéit nem tudatik, szükségesnek tartott , valami visszautasitás-félét az egész szegedi sajtó nevében. Azok, akik a „sajtó munkása" meg­tisztelő címnek semmi diszét és előnyét nem élvezik, ellenben nap-nap után görnyednek a -lapcsinálás terhes munkája alatt, tehát az éj­jel-nappal lelkiismeretesen dolgozó és fárad­hatatlanul tanuló újságírók jiálás köszönettel látnak minden védelmet, még ha arra ok vagy szükség nem mutatkozott is. A jelen esetben azonban szerintünk még egy jóhi­szemű közgyűlése/felszólalás keretéhen sem szabad az egész sajtót exponálni. Legföljebb arról az elvi kérdésről lehet szó, hogy a szegedi közgyűléshez nem méltó hírlapi köz­leményjeknől olyan módon biráskoidni, mint ahogy történt és hogy a hírszolgáltatás sza­badsága érdekében tiltakozni kell az ellen, hogy akármilyen ihirt — előzetes perrend­szerü eljárás nélkül — megbélyegezzenek. A kérdésnek ezen elvi része mellett minden egyéb azt az egy urat illeti, aki a kérdéses közleményeket közreadta. Bár a névtelen­ség, amit az újság mindenkinek biztosit, kü­lönösen a mai korrupt világban nagy bizto­sitéka a véleménymondás szabadságának, mégis nagyon üdvös Jenne, ha az érintett közlemények szerzője jelentkeznék. Egyesek esetleg meggondolnák a kikorbácsolást. A szerdai rendkívüli közgyűlésről, ame­lyen dr. Kelemen Béla elnökölt, ez a rész­letes tudósításunk számol be: (Az uj közkórház.) Az első tárgy: tanácsi előterjesztés a 'város főispánjához intézett belügyminisz­teri leiratra, a városi közkórház- építése táír­ítyában. Dr. Gaál Endre ismerteti az ügyet. Részletesen kiterjeszkedik az előzményekre és csaknem félórás előadásban érvel a 'köz­kórház haladéktalan fölépítése mellett, majd fölolvassa a tanács ismert javaslatát, amely öt millió korona hozzájárulás megszavazását kéri a „Zita királynő kórház" fölépítéséhez. Dr. Becsey Károly az első felszólaló. Azzal kezdi, hogv a kórházi bizottságban már állástfoglalt a kórházépítés ellen. Most ismét elmondja a maga érveit. Nem tud iga­zat adni azoknak, akik azt állítják, hogy a mai közkórház valóságos botrányfészek . . . röikiáltááok: Az! Botrányfészek! Jól mondta. (Nagy zaj.) Dr. Becsey Károly: . . .-hogv az nem felelne meg még 15—£0 évig. amíg majd jobb viszonyok között hozzáfoghatunk a kórházépítéshez. Persze, eddig is lehet a szükséges javításokat elvégezni. Pusztán ar­ról van szó, hogv a kórház főépületének alsó osztályait kell kitelepíteni, ezek helyett kell uj pavillonokat épiteni, a szomszédos telke­ken. A kormány önmagával jön ellenkezés­be. amikor most megengedné az építkezése­ket. holott a iháboru elején eltiltotta azt. Mert pusztán emiatt nem hajtották végre a mos­tani közkórház restaurációját. Nem hiszi azt sem, hogv ezt a határozatát végrehajthatná a törvényhatóság, föltéve, hogv határozat lesz a tanács javaslatából, mert hiszen a mai vi­szonyok között egyáltalán lehetetlen épít­kezni. Nem hiszem azt sem, — folytatja, — hogy a kormány, amely a békében csak egy negyedét volt hajlandó vállalni a költségek­nek. most kétharmadát lenne hajlandó vál­lalni. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester: Éppen ázt akarjuk mégtudrbi. Back Jenőó En hiszem! (Zaj.) Dr. Becsey Károly: De ha hiszi is, hogy esetleg a kormány most nagylelkű kíván len­ni Szegeddel szemben, bizonyos, hogy We­kerle Sándor belügyminiszter nem gondolt arra, hogy itt egy 22 milliós közkórház épít­kezéséről van szó. Nem lehet reális számi­táson alapuló a mérnökség számítása sem, mert hiszen a főmérnök ur maga kijelentet­te, hogy csak akkor lesz 22 milliós az építke­zés. ha pótanyagokat használnak hozzá. De különben is ilyen hatalmas intézmény fön­tartása állami föladat. Hiszen a mai kis kór­házra is ráfizeünk! Ez is évek óta állandóan deficittel dolgozik; rá kell fizetnünk az ápo­lási dijakra. Régen mindig meg takarított a város tekintélyes összegeket. Dr. Hollós József: Ugyan-ugyan.' De­hogy takarított! Becsey Károly: A tanácsi javaslat elfo­gadása a város anyagi csődjéhez vezet. Gva inti a várost az ilyen bizonytalan vállalko­zástól. Első feladat a városrendezés, hogv a betegségek terjedését megakadályozza a város. Ha magunkra vállaljuk most a közkór­házépitést, évtizedékig tiern gondolhatunk más közmunkák megvalósítására. Ha az egyetemtől már elesett a város, sok lesz 26 hold föld a kórház céljaira, mert a 26 hc'dat a Kórház és egyetem céljaira ajánlotta föl akkor a város. Az öt millió koronát csak ak­kor leltet megszavazni, ha a tanácsi javas­latban világosan benne lesz. hogv az öt mir­lión föEli költséget az állam magára vállalja. Indítványozza, mondja ki a közgyűlés. Ikgy miután az ügy l^ellőleg .előkészítve nincs, visszaadja az. ügyet a tanácsnak azzal, hogy csak akkor terjessze azt elő, amikor, már az állammal is megkötötte a város a szerződést a hozzájárulás hangoztatott mértéke szerint. Scháfíer Vilmos örömmel üdvözli a ta­nácsi javaslatot és magát a tanácsot is. hogy éppen a háború viharai között hozta a köz­gyűlés elé ezt a kérdést Ragyogó emléket állitöP ezzej magának a tanács az utókor előtt is. A mai kórház botrányfészek. A vá­ros bevételeit könnyen lehet fokozni. Elfo­gadja a tanács javaslatát Dr. Hollós József: Mikor a háború meg­köti ny be és pénzbe fog az kerülni. Most is­mét nem szabad kérdést föltenni, mert most kvtöődött, senki sem kérdezte mennyi jajba, a betegség ellen kell háborút indítani. Ez is önvédelmi háború, mint a másik. Hiszen tele van az ország tüdővésszel, szifiiliszükussal, idegbajos emberekkel. Ezek ellen a betegsé­gek ellen nem lehet mással, csak kórházzal védekezni. Szól a mai közkórház állapotairól. A telke sem megfelelő. Nem félti a kórház­építés ügyét, ez már benne van a köztudat­ban. az uj kórházat meg kell valósitani. Elég szégyen, hogy szegedi embernek a gyulai közkórházba kell járni magát gyógykezeltet­m. Kéri a törvényhatóságot, hogv minél na­gyobb számban fogadja.el a tanács javasla­tát. Dr. Turciiányi Imre üdvözli a tanács ja­vaslatát. Éppen a mai időkben kötelessége álamnak, városnak, társadalomnak össze­fogni. hogy a közegészségügy szerveit fej-i iesszék. Különösen szükséges ez Szegeden. A modern kórházaknál, ahol sok a kiadás, a belügyminiszter is nagyobb ápolási költsége­ket á'lapit meg, ugv. hogv az eddigi veszte­ség kiegyenlítést nyerhet. Elfogadásra ajánl* ja a tanács javaslatát. Dr. Balassa Ármin polemizál Becsey Károllyal és azzal az állitással, hogv a kór­házak létesítése elsősorban állami föladat. A közegészségügyi törvény alapján csak na­gyon sürgős és különös esetekben ismeri el az áiiam, hogy az ő föladata a kórházak épitése. Most ez a sürgős és különös ok fen­forog. A város semmit sem kockáztat, ha a tanács javaslatát elfogadja. Vagv elfogadja a kormány a város ajánlatát, vagy nem. Ha eifogaaja, minden rendben van, lesz egv kór­házunk öt millióból, ha nem. ugv a város semmi obligót nem vállalt magára. Lalogh Károly azzal kezdi íölszólalását, hogv több izben kifejtette már a kórházépí­tés .ügyében álláspontját. Javasolja, hogy a közgyűlés ne fogadja el a tanács javaslatát. Határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben indítványozza: mondja ki a közgyűlés, hogy a Korb-féle tervek alapián létesítendő nagy kórház fölépítését az állam föladatának te­kinti, azonban a régi városi kórház helyén az elavult épületek lebontásával és a kikerülő anyagok fölhasználásával praktikus és olcsó tervek alapján a régi kórházat 500 betegágy­ra újjáépíti s az építkezést azonnal rnegkez­d:, mihelyt az épitési tőke rendelkezésére á l. Hogy ez előbb megtörténhessék, a közgyűlés most a kórházépítésre 15 éven át célvagyon gyűjtését rendeli el. Ennek a határozat} ja­vaslataiiaik elfogadását kéri a tanács javasla­tával szemben. Az uj kórház nem segít sem­mit, hiszen ezt a mai „botrányfészket" fenn akarják tovább is tartani. Nem a kórházépü­let bűne az, hogy el-hanyagolt, hanem a fön­tartójáé. Ha elhanyagoljuk az uj kórházat majd, két év múlva az is olyan botrány fészek lehet, mint a mai. Kerülni kell minden fény­űzést és összefogva meg kell csinálni azt, amit ma meg lehet és kell csinálni. Szeged tel­jesen magára van hagyatva, senkire netn számhhat, ezt a várost mindenki, mindig meliőzi. A város megőrizte háztartásanak egyensúlyát négy háborús évben és talán egyetlen ma már az országban, amely meg­őrizte, nem szabad ezt az egyensúlyt most Potemkin-épitkezés kedvéért veszélyeztetni. Határozati javaslatának elfogadását kéri. Dr. Végman Ferenc: Ismét a keskcny­vágányu és szélesvágányu tanyai vasúthoz értünk el. Pedig a tanácsi javaslat teljesen tiszta helyzetet teremt, különösen azzal a kiegészítéssel, amit Becsey javasolt és ami már benne is van. hogv a város azzal a föl­tétellel szavazza meg az öt millió koronát, ha az állam rendelkezésre bocsátja a költ­ség többi részét. Az elnök ezután szavazásra tette íöi a kérdést. A közgyűlés hét szavazat ellenében 61 szótöbbséggel a tanács javaslatát fogad­ta- el. (A királyi pár meghívása.) Következett a tárgysorozat második \

Next

/
Thumbnails
Contents