Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)
1918-07-14 / 159. szám
Szeged, 1918. VSL évfolyam, 159, szám. Vasárnap, Julius 14. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAAL A kiadóhivatal telefonja: 81. Szerkeszt SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAffL A szerkesztőség teleionja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 1— K. Kfiye. azám Ara U fillér. Reventíow. Irta: Juhász Gyula. Goethe vagy Revmtkrv, ez itt a kérdés. mondja most magában monologizálva a német Hamlet, az a Junge Deutsdhlaud, amely egykor Börnét, Heinét és a német szabad érzés és gondolat néhánv tündöklő hősét ajándékozta a világnak és amely ifjú Németország ma is él. holmi merész revükben, Szabad Színpadokon, irodalmi kávéházak és kevésbbé irodalmi lövészárkok mélyén. Kávéházi és lőporfüst borítja el többnyire az idegen tekintetek elől. de él és jelentkezni fog, teljes fegyverzetben, mihelyt a fegyverek szavát az okos szó fogja átvenni a világon. A Reventíow nevét nem mint valami jelentékeny egyéniség márkáját irtuk e sorok fölé, de mint fogúimat. A háborús nagynémet uszítás szimbóluma ez a né.v, egy dániai eredetű feudális gróf neve, aki most Luther és Schiller nemzete nevében hirdeti a háborút a végletekig, földön, föld felett, vízen, viz alatt, kézzel, lábbal, de leginkább frázisokkal és védett helyen. Ma már a reventlowi szikár és makacs engesztelhetetlenség és megingathatatlanság, (szép, hosszú szavak, mintha csak németül hangzanának) egy kissé korszerűtlen és olyan hatású, mint a búsképű, ám mulatságosan szomorú sorsú manchai lovag erősködése. A külömbség. hogy Cervantes hőse csak magának okozott galyibát handa-bandázásával: mig a porosz vezércikkező vezér másoknak szerezne tovább is gyászt, halált, ha kitartana és ha mellette kitartanának azok. akiket népek élete és halála illet. A Reventlowok lélektanát nem ártana tudományosan megírni és kimutatni, hogy milyen érdekek, milyen előítéletek, milyen hiúságok és milyen rövidlátások azok. amelyek nálunk és másutt (legkevésbbé a szegény és árva Magvarországon) ezt a veszedelmes. bár nem túlságosan szapora emberpéldányt kitenyésztik. A német géniusz, mert ilyen is van. nem csupán német militarizmus és made in Germany, most ébred mély. háborús, hagymázos álmából, hogv igazi hivatására, valódi szerepére eszméljen, az ui Junge Deutschland most fogja fölvenni a harcot a tulajdon vérével a jövendőért, amelyben az európai nemzetek sorában az őt megillető, a hozzá méltó feladat teljesítését megkezdhesse. Tu regere imperio popuios Roimtne mementó: a szelíd Virgil adta ezt a vad jeligét a népeken uralkodó rónia: nagyhatalomnak, Augustusék és Neroék követték a tanácsot és Róma fegyőrrel hódított népeket és a meghódított népek kultúráinkkal diadalmaskodtak a győzteseken! Szedánból egy virágzó francia kuitura indult el, talán a legvirágzóbb minden gall kulturkorszak között és a most ébredő ui német fiatalság már várja, érzi, akarja a békén és megértésen alapuló jövendőt. Az angol többek között azzal fölényeskedik e világfölfordulás közepette, hogy ö sajátította ki, igen szerencsésen és igen ötletesen, a leghatásosabb és legsikeresebb jelszavakat, a melyekkel önös és üzletes hadicélokat igen mutatósán és igen kiadósan föl lehet* pántlikázni, . 1789 julius 14-én azt mondotta a francia: Liberté, Egalité. Fraternité, 1918 juliusán az angol és vele egy kórusban a francia idegen légiótól a cseh-tót brigádig ezt zengi, búgja, harsogja minden ellenfele a németségnek; nemzetek önrendelkezési joga, népek és tengerek szabadsága, demokrátia és haladás minden vonalon, kivéve talán a Murman vasútvonalon. Az biztos, hogy ezek a legtöbb háborús vezér előtt csak Jelszavak, lehet, hogy a népek mély tömegének tengermélyén is csak jelszavak gyanánt konganak, de kt ne érezné, aki érez és gondol a jövőre, hogy ezeknek a jelszavaknak élesztőjével fogják mégis átgyúrni ezt a mai keletlen és sületlen világot? A háborús gondolat levitézlett már ebben a háborúban. Ma már a kitartásra és a továbbharcolásra is csak a béke délibábjával lehet csalogatni a fáradt, fásult emberiséget, akár német anyától született az. akár mohamedántól, Németország a békében nagyszerűen annektálta minden népek kultúrájának szellemi birodalmait. A népek csak nyertek ezzel, mert a méhszorgalmu germán valósággal esodálatraméltóan organizálta a világ jllfiljukov az ellenf orraöalom élére állott. — Alexejev és Kaledin tábornokok Moszkva ellen vonulnak. — Péfervárofff is nagy az izgalom. — egész tudományos, irodalmi és művészet? termelését és a németségnek is ez volt eddig legszebb és legnemesebb diadala, magát gazdagítva és termékenyítve -meg azzal a hódolattal, amellyel közösséget vállalt minden szép. jó, is az emberi törekvéssel. Aki nem imád és dicsőit vakon mindent, ami német, különösen háborús német, az tudja legméltóbban és legigazibban méltányolni Goethe és Bismarck nemzetének ezt a tör-, téneti nagv hagyományát. Hindenburg hatalmas csapást mért az orosz cárizmus agyaglába báivár.yképére, de Reinhart viszont éppen az elmúlt télen diadalmasan bevonultatta Berlinbe azt az orosz szellemet, amely Tolsztojt küldölte világtéritő hóditó útjára és amely sze'lem minden, csak nerri erőszak és nem háború. Ellenkezőleg: irgalom! Mi azt a győzelmet várjuk és akarjuk ünnepeiríj már, amelyet a német géniusz önmagán vesz és Reventíow helyett ismét Goethét, a mindent megértőt, a minden emberivel rokonságot vallót, a görög derűt keresztény komolysággal és modern szellemmel egyesitőt állítja oda békés, munkás, szabad és fiatal légiói élére... Néhány napi csönd után ismét szenzációs jelentések érkeznek az oroszországi eseményekről. A jelentések egybehangzóan az ellenforradalom uj fellángolásáról szólanak. Az ellenforradalom élére állítólag Miljukov állott, aki egyik levelében azt irja, hogy az orosz nép még nem érett meg a szabadságra. Kerenszki után sorra felvonulnak az orosz forradalom elárulói, az antant zsoldjában álló népámitók, akik uj háborúba akarják sodorni Oroszországot. Az orosz események azzal a tanulsággal szolgálhatnak, hogy az antant ellensége minden olyan szabadságnak és önáHósájgnak, amelyet nem haszálhat fel a saját önző hatalmi céljaira. Az orosz ellenforradalom hir szerint már Pétervárt is fenyegeti, ahol a szociálforradabnárok szintén befészkelték magukat. Burzev, a hires ellenforradalmi vezér pedig Londonba utazott, ahol Kerenszkivel együtt az angol kormánnyal fog tárgyalni az ellenforradalom szervezéséről. Ezek a hirek azt mutatják, hogy az antant lázasan igyekszik Oroszországot újból hadbaállitani. Sajnos, Oroszországban sok árulója van még a szabadság ügyének. De alig lehet hinni, hogy a bolsevik} kormány, amely a béke áldását szerezte vissza az orosz népnek, ne tudná legyőzni az antant zsoldosait. •NfeW r t r • 9í!J MILANO, julius 13. A Stampá-nak jelentik Parisból: Alexejev és Kaledin tábornokok nagy csapatokkal Moszkva irányába haladnak előre. Lenin külön haditanács felállítását rendelte el, amelynek az lenne az egyedüli feladata, hogy intézkedéseket tegyen a cseh légiók ártalmatlanná tételére. BERLIN, julius 13. Burzev, az ismeri ellenforradalmi vezér, Azev-vel együtt Londonba érkezett. Burzev érintkezésbe fog iépni az angol kormánnyal .s Kerenszkivel, ami bizonyíték amellett, fiögy áS ' anfanH továbbra is céltudatosan igyekszik szítani, Oroszországban az ellenforradalmat. Hága, julius 13. Miljukov az oroszországi zűrzavarról egyik politikai barátjának levelet irt, amelyben ezeket közli: — Még magunk se tudjuk, mit kell most itt tennünk, csak azt tudjuk, hogy a hazát csupán a monarchia visszaállításával lehet megmenteni, hogy népünk még nem érett meg a szabadságra. Egyébként is a nép monarchista érzelmű. Ezt a tényt nem hozhatjuk nyilvánosságra, mert az életfelfogásunk összeomlását jelentené. Időközben Miljukov Szibériába ment, a hol Mihály nagyherceggel, valamint Kornilov és Kaledin tábornokokkal, akiknek halálhírét már többször híresztelték, az ellenforradalmi mozgalom élére állt. MOSZKVA, julius 13. Pétervárott állt.