Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-07 / 153. szám

6 _____ ráotak olyan kiáltó példáit produkálják ezek a csöppet sem szimpatikus emberek, amelyeket lenyelni többé lehetetlen. És mindjárt itt kell megemlítenünk, hogy a baj speciálisan szegedi. Az országnak minden városában sikerült a bérkocsisok megrendszabályozása, csak Szegeden nem. Talán azért, mert az egész országban 'Szegeden legdrágábbak a bérkocsi-vitel dijak, itt legtürelmesebb a közönség és a rendőrség sehol sincs olyan erélytelen — megfelelő szabályrendelet hiányában is — mint Szegeden. [Rémi-meséik vannak már forgalomban azokról a visszaélésekről, amelyeket a bérkocsisok nap-nap után elkövetnek. Egy egészen kis utért horribilis összegeket kérnek, sőt követelnek, utasaikat bántalmazzák, sőt a közegészségügynek egyenesen ártalmára vannak, mert az orvosok például csak a legerőszakosabb eszközök igénybevételével képesek bérkocsit igényije venni. Sok súlyos beteg a bérkocsisok pimaszkodásai miatt kénytelen az orvosi segélyt nélkülözni. De a helyzet nemhogy javulna, hanem még rosszabbodik, dacára annak, hogy már közgyűlés foglalkozott a szegedi bérkocsi-mizériákkal. Viszont igaz, hogy dr. Szalay József rendőrfökapitiány Pásztor József interpellációjára közgyűlés előtt igérte még, hogy a bérkocsi-szabályrendeletet legközelebb ugy módosíttatja, amely mellett akár ötszáz koronára is meg lehet büntetni a bérkocsist, ha az megérdemli, nemcsak ötven koronára, mint ma. Tehát nyilvánvaló, hogy mindennek maradni kellett a régiben. Eltekintve attól, a csekély ötven, százalékos tarifaemeléstől, a melyet a legutóbbi közgyűlés engedélyezett a bérkocsisok javára. Mindezek után pedig álljanak ití a következő tények annak bizonyítására, hogy mi züllesztette mai állapotára a bérkocsismizériákat. Három hónappal történt, hogy a Délmagyarország egyik munkatársa egymásután két írásbeli följelentést adott be a kihágási bíróságon két bérkocsis ellen tarifatullépés miatt. A följelentések ügyében mindeddig nem tűzték ki a tárgyalást. Persze, ezután akár ki se tűzzék már. Hiszen azok a bérkocsisok, akik a kihágást elkövették, Isten lebbi napokban útnak ered. Nem is csalódtam . . Az első dolgom az volt, hogy járőröket küldtem ki minden irányban, azzal az utasítással, hogy a tapasztaltakról azonnal értesítsenek. A kisteleki járőr, egy igen megbízható, ügyes csendőrkáplár, már délfelé leadta a jelentést, hogy a városi lovasrendőrök, Molnár Jánosnak az emberei, találkozván vele, a kérdezősködés utám, más irányba akarták magukkal hivni valami bűnügyi nyomozáshoz. No, gondoltam — folytatta szelid hangon a volt csendőrőrmester (mintha ezzel tompítani akarta volna a hivatalos bizalmatlanságot, amit még a városi pusztázókkal szemben is érzett) — jó helyen járunk! . . . Itt kell lenni a vadnak, csak a kópénak kel! résen lenni . . . Kegyetlen hideg volt ezen a télen és nagy ffó mindenfelé. A tanyák fehér, fényes pusztává folytak egybe, melyből csak a fák koronái és .az alacsony 'háztetők barnáitok. Ebben a hósivatagban természetesen nehéz volt a nyomozás. (A keréknyom hamar eltűnt, ha hó nem esett, befútta a szél. Az én emberem, 'aki természetesen egy percre sem lankadt, nagy területet hejárt, mig végre az országút mellett egy régi, valamikor pusztai csárdába, később vadászépületbe volt kénytelen a hideg elől menni. De itt is résen volt. figyelt, amennyire a kegyetlen téli jdő megengedte. Öt, tiz percenkint kiment a házból, körülnézett, sehol semmi jel. Egyszer lesak arra riad fel, hogy a ház sarkánál elsuhan valami. Csak egy reccsenés hangzott a tompa éjben. A jó csendőrfülnek elég ennyi. Kiment s megállapította, hogy az 'alatt a negyedóra ulati, a mig benti melegedett, «zán* 1 wmmYi'nmmm ~ tudja, hol vannak azóta. Hát »z#rt nm tesznek följelentéseket a bérkocsisok ellen. Úgyis hiába . . De mindennél markánsabb eset az, amely egyik este egynegyed nyolc órakor játszódott. le a rókusi vasúti állomáson. Sürü eső hullott, három vonat egymás után érkezett meg; a villamosok életveszélyesen zsúfoltak voltak. Végre megérkezett egy bérkocsi az állomásra, amit az egyik várakozó nyomban kihasznált: feleségével együtt beugrott a kocsiba, rögtön azután, hogy annak utasa kiszállott. Ai kocsis, aki besegítette utasának táskáját az állomásra, néhány perc múlva visszajött és nyomban beszólt utasaihoz: •— Szálljanak ki, magukat nem viszem. Az utas azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Előkerítette az állomási rendőrt. — Az az ur, akit kihoztam, lefoglalt viszszafelé is .— védekezett a kocsis. — Hát akkor ruit akar tőlem? — mordult az utasra a rendőr. — Kérem — indítványozta az utas — keressük föl az előbbi utast. Mert bizonyos, hogy az elutazik. Igy is történt. Fölkeresték az előbbi utast, akit a kocsis, számszerint a 11-es, kihozott. Kiderült, hogy annak nem kell a kocsi visz«z afelé. Hát ón mégsem viszem magukat! — mondta a kocsis erre, fölbátorodva a rendőr (Thssziv magatartásán. — Az én lovaim nem bírnak menni. Szálljanak ki. A rendőr ekkorra már eltűnt. Az utas — mit tehetett egyebet? — újra fölkereste a rendőrt. Igazolta magát, elmondta, hogy beteg .és felesége szintén gyengélkedő, intézkedjék, mert a kocsira föltétlen szükségük van a hűvös, esős időbeni. — Mit akarnak tőlem — ordított a rendőr — mindig a rendőrt, rángatják! Csináljanak, amit akarnak! Közben azonban meggondolta magát — léit a följelentéstől — és ráparancsolt a kocsisra, hogy vigye be vendégeit. Ha éjfélre ér be, éjfélre ér, de nekem hagyjanak békét már — mondotta. A kocsis szintén félt, tehát megindult kénytelen-kelletlen vendégeivel. Busán, mert hiszen elesett az uzsora lehetőségétől. kó-haladt el a ház .háta mögött. A lova, mely az istállóba volt kötve, s csak a heveder volt rajta megeresztve, a másik percben már vitte az én emberemet abba az -irányba, amelybe a szárikótalp vékony csikót húzott a puha hóra .. . Mindezt persze a jelentésből tudtam meg. A nyom azonban egyszerre eltűnt, következtek a cselvető karikák. Kitérések, amit rosszban járó emberek,^kocsin menekülő betyárok szoktak a nyomozás megtévesztésére vetni a havon, vagy a puha homokban. Kacskaringóznak valameddig, azután ismét csak visszatérnek és folytatják a megkezdett útirányt. ösrneri ezeket igen jól a csendőr. Persze fárasztó és boszantó is, de biztos jele annak, hogy itt valaki „nem jár az egyenes úton". Órákig tartott a szimatolás, a nyomokon való 'bukdácsolás, végre egyenes jel vezetett egészen Szeged .alá a körtöltésig. Ott egy faházikónál megszakadt. A faház ajtója fadarabbal -'volt beakasztva. Benn a guübában megtalálta a csendőr a dohányt, az öt métermázsa finom szüzdoháriyt. Innen már könynyü volt az eligazodás. Néhány ölnyire volt egy parasztház, oda muífcatiott <& nyom. A csendőr körülbelül befejezte munkáját. Biztosra ment. A konyhában időses asszonyt talált, akit kihívott az istállóba: —- Honnan jöttek'a lovak? Nem tudom. No. XHiszen kettő még vizes, csak ez az egy száraz. Amazok most értek haza. Az asszony megszeppent. — Fuvarba volt az uram --VHol van? • ' ; — A szobában. Az ember már nem kertelt, Ihnoadtay W" - - ; Szeged, iSfjl juBaa V'. MiMHW MIMII rnw IIUI.'ITI ' n mmmmAmmmmmmmmmtmm^mmmam I.n.nin umwWTtl. TUDOMÁNY IRODALOM 0000 Jelentések a Dugonics-Társaság működéséről. Negyed századnál több ideje már annak, hogy Szegeden megalakult a Dugonics-Társaság. Országos irodalmi ünnep keretében indult el útjára és azóta szép érdemekre tekinthet vissza, amelyeket a magyar irodalom és szellemi élet növelése körül végzett. A decentralizáció gondolata nem üthetett testet a Dugonics-Társaság születésével, de ennek az oka nem az irodalmi társaság, hanem azok a sajátos körülmények, amelyek a magyar vidék levegőjét megfosztják éltető elemeitől. Mindamellett a Dugonics-Társaságnak hivatás^ és a magyar kulturális nívó fokozódó emelkedésével virágzó jövője van, amelyre egyébként is rászolgált eddigi működésével. Pusztán a jelentóseklxíl természetesen a DuganicsiTársaság működését kellően értékelni nem lehet-. A jelentések jobbára statisztikai módszerrel készülnek, forrásául .Szeged irodalmi történetének. Azokat a jelentéseket, amelyekről most szólunk, az elhunyt nagy iró, Tömörkény István főtitkár (1014— lOliti) és Móra Ferenc titkár irta az 1017. évről. A jelentésekből kitűnik, hogy a társaság számos felolvasó-ülést tartott, pályázatokat tűzött ki és a hivatása körébe vágó tereken buzgó tevékenységet fejtett ki. A felolvasóülések a háború alatt- részben szüneteltek, ami a közönség érdeklődósét ós figyelmét átmenetileg elfordította. A jövőben, amint a titkári jelentés beszámol róla, az elnökség fokozott éberséggel fog őrködni azon, hogy a közönség kulturigényeit Melegítse és a társaság belső életének tartalmát mélyítse. "A társaságnak nemrég jóváhagyott alapszabályai ezt a szélesebb körű működést lehetővé teszik és hihető, hogy dr. Szalay József elnökségével a társaságnak a mult sikerein fölépített szebb, gazdagabb és sokatigérő korszaka kezdődik. hogy Kistelekről hozta a dohányt Netu Marcival. Húsz forintot kapott fuvardíjul. • Másnap behozták az öreg dohánycsempészt is. Ugy vallott, mint a karikacsapás. — őrmester ur kérem, — mondta elszántan — ha már 'ilyen pácba kerültem csak egyet ne kérdezzen tőlem — Mt? — Hogy kitől hoztam . . . Mert nem ismerem. ICsak annyit mondhatok, hogyAmagas ember, a balképin nagy anyajegy van. Többet nem tudok. ÜVt méter a dohány, ott van a töltésoldalban. Mosolygott a volt 'csendőrőrmester, mintha mondta volná: nagyon könnyen meg lehetett biz azt a fogadást nyerni Apró Pistától. g mintha ezzel a mosollyal befejezte volna a mondanivalóját, cigarettát sodort és hallgatott. ML azonban kíváncsibbak voltunk, mint kellett volna « tovább ösztökéltük: — UTát aztán? .'Ha távol van az ember, akkor érzi, hogy milyen jó az otthónfólTJiskurálgatni. — Máit aztán én is kimentem a helyszínre és Haffner őrspamncsnokkal megálíapitoftam az anyajegyes embert. A nevét nem említem, fölösleges . . . 'Csak annyit, hogy százholdas gazda volt. Ma már öreg ember híjkor észrevett, bpszaladt a szobába s a tükör alatt a falról késheggyel kapargatta a legfontosabb bizonyítékot: a számadást Netu Marcival a dohányeladásról, — És a fogadás? _ — Azi megfizette Pista bátyánk. Jó képet is vágott hozzá, csak azt hajtogatta sziinter lenül, hogy ilyen keserű sört világéletében nevű ivott, _y