Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-07 / 153. szám

mbMmrAWMmM® ígzegod, 1Ö18. julius f A Wekerle-telepen. Budapest, julius elején. Amint a Zbórói-körön iskolám felé tartok. a fehér jázmin illatos ága érinti vállam, a kis kertekben kék, fehér és rózsaszín harangvirágok bólintgatnak. Ezeknek a kelyhe harangoz szivemnek, mintlja mondanák: — Siess, siess, tudod, hogv várnak! Csupa napsugár, fény, ragyogás mindenfelé. A májusi esőtől smaragdszínüre locsolt burgpny&íáblák, ujjongó zoldszinii fiatal fák, a telepi házak fényes ablakaiból pirosarcu gyerekek és piros virágok mosolyognak felém. Csupa gyerek s vbágr az egész telep. Itt minden fiatal. ' A baracktól roskadozó gyümölcsfák, a virágba borult rózsaszínű akácok, az ezüstfényű olajfák és a kék salugáteres kis ó-német stilü 'vjtakásházak. Ezekben lakik a Munka, Szorgalom, Becsületesség és a Boldogság... Milyen különös, hogv ezek a nagv fogalmak ezekbe a kicsi házakba beleférnek és a palotákba meg néha nem találják meg a bejárást. Amint mondom, üt minden üde, uijongó és fiatal. Csupán az ember lelke nc fiatalodnék meg? Május elseje volt, amikor én idekerültem. 'Fehér és halvány rózsaszín virágruhában pompáztak a fák. A kertekben meg a sokszintű árvácskák bontogatták bársonyos szirmukat. Nekem gyenge oldalam az árvácskák megpillantása. Rögtön kezdek összehasonlítást tenni köztük. Melyik kertben milyen színűek vannak? Merre vannak azok 3 kimondhatatlan édes szinvegyiiletek, amikhez hasonlót semmi más virágban nem lehet találni. Addig nézegettem az árvácskákat, rnig egyszere csak nem látok én se tornyos iskolát. se házakat, semmit... Künn vagyok a mezőn, a telep szélén, a villanyos vágánya mellett. Az idő meg mult ezenközben gyönyörűen. Ekkor azonban már hatalmas lépésekkel kezdtem átszelni a Dobó Katica-, * Kálmári király- IKapisztrán- és mit tudom én még miféle közöket (amelyek ugyancsak ébren tartják a történet tanár kötelesség tudását) és némi késéssel mégis csak megérkeztem ikolámba, Kollégáim azt hitték, hogv halálos beteg vagoyk. Tudták, hogv kis okból nem mulasztom el a tanítást. Harsogó kacajban törtek ki, mikor tudtukra adtam, hogy biz én „eltévedtem". De ennek is az „árvácskák" voltak az okai. Még egyszer megjártam a túlságba vitt növényjíultusszal. Rügyfakadás idején történt. Még akkor nem laktam a telepen; p szomszéd községből jártam át. Valahogy nagyon korán találtam az iskola elé érkezni. A bokrokon az első rügyek fakadtak s mint valami kis zöld gyöngyök csillogtak a reggeli harmatban. Ilyenkor gyönge kis sápadt levelek szoktak a föld alól kibújni és a napon szétterjesztik remegő karjukat. A fa is él és lélekzik. A rügy minden nappal nagyobb lesz. A riigyben összegöngyölt levélkék alig várják, hogy a napfényen kinyújtózkodhassanak. Azt akartam kilesni, hogy bujt-e már elő valahol egy ilyen kis zöld levél. S e miatt csendesen andalogva jól elhagytam az iskolát. Egyszerre csak sok-sok apró cipő kopogását hallom a hátam mögött. HátrafordítjNEU ERNŐ ' bank- és váltóüzlete | Kigyó-ufca 5. szám. a VIII. magyar HADIKÖLCSÖN hivatalos! aláírási helye. íok. Nézek. Hát a félosztályom lélekzet-fojtva jön utánam, ott settenkednek mögöttem. — Hát titeket mi lelt? — Ati hittük... Attól féltünk... De egyik se meri mondatát befejezni. A máskor mosolygó, most aggodalmasan kerekre nyílt szemecskékből ezt a kérdést véltem kiolvashatni: — Ha olyan messzire el tetszik sétálni, mi lesz akkor a magyar órával?! Mosolyogva nyugtattam meg őket, hogy most mindnyájan egyszerre érünk az iskolába. Mintha szelíd öröm ömlött volna el a rózsás, arcocskákon. östelevény ezeknek a lelke. Százszorosan fizeti vissza a belevetett magot. Most először találkoztak a kultúra áldásával s nem tudnak eléggé hálásak lenni érte... Istenem! De hát ki is hitte volna, hogy iiyen felségesen gyönyörű ez a telep! Az ember azt képzeli, hogy valamennyire ismeri hazáia -földrajzát. És ime, egy miniszteri hívó szóra felkerül Budapest mellé és a többi géplármás, tülekedő, poros, füstös gyárvárosok között egy valóságos kis paradicsomot talál, amiről bizony azelőtt édeskeveset tudott, A „kis"- jelzőért félek, hogv kikapok a helybeli gondnokságtól, amelynek érdemes vezetője pontosan megmagyarázta nekem, hogy a telep létesítése az államnak 30 milliójába került. Húszezer lélek lakja 300 kat. hold területen. Van négy gyönyörű elemi iskolája 12 tanerővel, hat óvodája és 10 különálló tanítói lakása. Itt minden munkás is ur a maga portáján. Minden lakás kis kert közepén" áll. a maga külön kis félszerével, ketrecével, galambdúcával együtt. E szavakból önként kitetszik, hogv micsoda pompás gazdálkodást lehet itt folytatni. Az a munkás, aki nem gendoza kertjét, elveszti jogosultságát az itt való lakáshoz. Csakhogy ilyen nem akad ám egy se. Sőt mintha versenyre kelnének egymással. Itt mindenki görcsösen ragaszkodik az állam nyújtotta óriási kedvezmény hez. Mert a lakások igazán mesésen olcsók. A kétszobás lakás évi bérc 260, a három szobásoké 330. korona. Igaz. hogv az államnak ez a telep sok szép milliójába került, de ez a befektetés ugy anyagilag, mint erkölcsileg a legszebb és legértékesebb kamatokat hozza. Bár az országban szerte volna még sok ilyen virágzó, nagyszabású alkotás a nép anyagi jólétének emelésére. Mert csakis igy lehet a szociális és gazdasági problémákat szerencsésen v megoldani. Ez a gyönyörű magyar föld a mienk: a nemzeté. Ez adja az erőt, életet és áldást az embernek. Ez jó szivvel van hozzánk, elhalmoz termökíncseivel. Illő, hogy azok az izmos kezek, amelyek a mi kényelmünkre a gépek és yasmüvek hengereit csiszolják, egy-egy kis darabot szintén kapjanak belőle. A Wekerle-telep mint állami munkástelep igazán óriási é(]_párat1anul ügyes elrendezésű. Még Amerikából is jönnek sokan megbámulására. Hatalmas terméskövekbőr rakott fafaragványos kapun át jutunk a Főtéré. Ennek a tisztviselői lakásai szintén igen A 8-lk hadikölcsön eredell feltételeken Jegyezhető a hivatalos aláíró he yen : bank- és váfióüzlelében bájosak gótikus szegbefutó ablakaikkal, virágos erkélyükkel, nyitott verandáikkal és számtalan apró tornyocskáivaí. Előtte az ózonös leheletü fiatal park virágzó bokraivaj, kanyargós útjaival. A hatalmas, erős széljárás folyton hordja s viszi a közeli kertek illatát. Még klimatikus gyógyhelynek is első rendű volna ez a telep. ... Estenden a budai hegyek kék koszorúja övezi a tájat. És a leáldozó nap aranysugarai szeretettel simogatják nzt.a viruló oázist, ezt a gyönyörű kertvárost. Én sokak nevében áldom a gondolatot, mely a telepet létesítette — és áldom a kezet, amely idevezérelt! K. Csapó Roza. Széchenyi-tér, a Városházzal szemben! Beszélgessünk. • A fahonvéd: Most már aztán tudjuk, hogy mitől büdösödik a nullásliszt. A rég; húzódó perben meghozták az ítéletet. Én: Nem hiába tartott soká, kiadós is lett. És nyugodtak lehetnek mindazok, akik attól tartottak, hogy elalszik az Ügy, mint éjféli órán tul a törődött, öreg ember szokott. A fahonvéd: 'Némely gusztusok kidógiilhettek. tCsak azt volna jó tudni, hogy most boldog-e már a magyar? Én: Sok magyar akkor boldog, ha a más boldogtalanságát élvezheti. Mert mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik nevetni tudnak, ha valakit elesni Játnak. A fahonvéd: És csak akkor fordul dűlőre a nevetős kedvük, ha maguk ütik meg a térdük kalácsát. Én: Ez az élet sora és fiiszeré: a vizetprédikálás és a borivás. A fa'fionvéd: Ebben aztán nagyok némelyek, akik a más szemében meglátják a szálkát, a magukéban pedig a gerendát sem. Én: És beállnak oltogatóknak, noha tudván-tudják, hogy az oltogalásukkal csak élesztik a tüzet. A fahonvéd: Vannak olyan saccolok is, akik tudják, hogy kiben mennyi a tűz, sőt azt is, hogy kinél mikor hamvadt el a szerelem tüze. ! Én: Csak azt nem tudják, hogy némely helyen nem szokás ajtóstól rohanni a házba. A fahonvéd: A bogár is belerohan a lángba, de nem mert szeretti, de mert keresi a .fényt, a csillogást. Én: Ezt most mindenki keresi és akik mindenáron keresik, meg is találják. A fahonvéd: A spanyol bétegséget. senki isem keresi, mégis rátalál. Én: iRégi baj, csak a neve uj és bizony otthon maradhatott volna, ahol valamikor! nagy divatban volt a spanyol csizma. A fahonvéd: Más divatos ügy is került még onnét, hogy veszett, volna a hazájában, Én: Divat most sok minden. A buesu is divat, mint valamikor volt a rokokó paróka, A fahonvéd: Csak az a furcsa, hogy gyakran visszatér, akitől bucsuzunk és igy se vége, se hossza a divatos búcsúnak, ami annak sQ fáj, akitől búcsúznak, se annak, aki búcsúztat. Én; Annyi fájó érzés van ezen a szomorú világon, hogy bajos megállapítani, melyik érzés a valódi és melyik a tabui? A fcfiionvéd: Nem minden érzés, érzés, sokszor esak annak látszik. Én: Igy vagyunk a művészettel is Hanem az már igazi művészet, amit a Mészáros G-iza szemléltet. A fahonvéd: Igazi volt az a Mirza-ká" paszta is, amit hajdan két kritikus részére főzött. Én: Pedig egyiket sem kívánta lekenyerezni. Főzött, mert volt mit és mert tudott, A fahonvéd: És a kritikusoknak sem volt akkor még májbajuk. Én: Jó volt a gyomruk is, de a mai viszonyokat akkor se tudták volna megemészteni. . . Á fahonvéd: A viszonyokat nem is emés# tani, hanem ápolni kell , , f ^ jj