Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-30 / 172. szám

Jti*. .iufi-us DBIAIJAGY ABOHSBAtt Két szegedi küldöttség a kereskedelmi miniszternél. - Anyagot és munkaalkalma! kérnek a cipéssiparosok. — A paprikatermelők a legitim kereskedelemért. — {Saját tudósítónktól) A szegedi cipész, csizmadia és papucsos iparosok 14 tagu küláöttiséggel keresték föl vasárnap Szterényi József kereskedelemügyi minisztert, hogv a cipőréndelet dolgában készített s a szegedi kereskedelmi és iparkamara részéről már előzően felterjesztett emlékirat lehető kedvező elintézését személyesen is szorgalmazza. A kívánalmakról annak idején már; 'beszámoltunk, de mert közérdeklődésre számolgat az ügy, ezeket ismét ösrnertétjük a következőkben: Mindenekelőtt azt kéri az érdekeltség, hogiy a lábbelik készítéséhez szükséges főbb kellékek, mint pl. bélésvászon, csiriz, fonál, fűző stb. szintén a bőranyagokkai együtt utaltassanak ki, mert a megállapított ár,ak betartása csak igv volna biztositható, A cipőármaximálás dolgában csak .két kívánságra szorítkozik az emlékirat. A javitások árát kéri némikép revízió alá venni és azt, hogy a mérték szerint készülő cipőknél a fővárosra nézve megállapított ár legyen érvényesíthető a vidéken is. Az emlékirat tárgyilagos érvekkel' bizonyítja, hogy 'különösen a fejelések és talpalssok ára nem áll arányban az önköltséggel és a munka reális értékével Egyébként pedig rámutat arra. ihogv ha feltehető is, hegy egyes fővárosi cipészipari kézműves iizemeK több rezsiköltséggel működnek, mint az átlagos vidéki üzemek és ha ténv volna az is. hogv Budapesten nehezebbe* az élelmezés: viszonyok, mint egynémely vidéki városban, még sem indokolt a fővárosi és vidéki munkaárak között különbséget tenni, mert viszont a vidéki iparosok anyagellátása sokkal mostohább, mint a fővárosiaké s zv az előbbiek munkaalkalma kevesebb. Elég utaini e tekintetben arra. hogy amig a fővárosi iparosság a segédszemélyzettel' együtt alig teszi az ország szakmabeli érdekeltségéné* egy tizennyolcad részét, mégis eddig a fővárosi kisiparosoknak a rendelkezésre álló anyag egy ötöde utaltatott ki. További 'kívánsága az emlékiratnak az, hogy a cipőfel!sőrész-íkészités is rendeztessék, valamint hogv a papucsos-iparosok kétségbe ejtő helyzetén főként külön anyagkiutalással történjék segités, Egy igen fontos és az öszszes érdekeltek több, mint felének exisztenciáüát valósággal döntően érintő kérés, hogy • lehetővé tétessék, ihogv a vásározó kisiparosok megtarthassák az eddigi munkaalkalmaikat és vevőkörüket. Ez legtöbb helyütt, mint pl. a vármegyékben, ahol a megyeszékhely egyúttal a megye forgalmi közponrja is, akadályokba nem ütközik. De olyan helyeken, mint pl. Szeged is. mely mint külön törvényhatóság, három vármegye területe közé van ékelődve s évszázadok óta forgalmi gócpontja volt egv nagv vidéknek, nagyon há;rányos helyzetbe jutnának az iparosok, ha a város, mint külön törvényhatóság, elválasztatnék forgalmi tekintetben a vidékétől1. E bajt egyszerű adminisztratív intézkedéssel orvosolni lehetne, ha az anyagkiutaiás és feldolgozás, valamint a kész cipők értékesítése nem törvényhatósági határok, hanem forgalmi körzetek szerint szabályoztálnék. Ennél is fontosabb, utolsó kívánsága az •emlékiratnak az a kérelem, ihogy a kisiparosság üzemeinek legalább tengődésszerü fönntartása érdekében megfelelő mennyiségit nyersanyag rezerváltassék a kisiparnak. Az eddigi jelekből Ítélve ugyanis e tekintetben a kisiparosság a legkétségbeejtőbb helyzetnek nézhet elébe, mert különösen a vidéki kisipari műhelyeknek eddig osak anvnyi hivatalosan kiutalt anyag jutott, hogy ebből egy-egy munkaerőre havonként csak egy-két pár cipő elkészithetéséne'k munkaalkalma származhatott. Ha ez az állapot nem javul, az ország legnépesebb kézmiü iparág anyomornak és pusztulásnak lesz kitéve. Némikép segíthetne a helyzeten az is, ha a hatósági közüzemek megszüntetésével a kisiparosokat foglalkoztató megállapodások létesíttetnének s az állami és katonai intézmények egyszerűbb szükségletei a kisipar :gény bevételével szereztetnének be. E kívánalmakat Pálfy Dániel, a küldöttség vezetője szóval is előadta és Szterényi József, aki ezt megelőzően kimerítő tanácskozást tartott a vasutasok képviselőivel', szinte fáradtan adta meg válaszát, hogy: az emlékirat válaszát ismeri, az iparosok kívánalmait, melyeket 'a közérdekkel is öszszeegyeztethetönek tart, szivesen fogua jóindulatú megfontolás tárgyává tenni. Sajnos azonban, a főkivánság. a fokozottabb anyagellátás dolgában biztatót nem móndhat, mert a bőranyagok nagv része a hadseregnek keli, a polgári szükségletek céljaira csak kevés marad, őszre egyébként revidiálrá fogja a cipőkészités önköltség-számítását. Ezzel a kijelentésével a csüggedt iparosdeputátusoktól egyébként barátságosan ei* bucsíuzott... u >*»WIM«cmiiHMHUHMa Ismeretes, horr kei eskedelemeíleaes te»dentoiával legutóbb szövetkezet alakult Szetedejj, amelynek célja, hogy az egész paprikakeresked elmet megszerezze a maga számára. Csak természetes, 'hogy az üzleti alakulás. mely a többi között a kereskedelem elleni harcot is zászlajára irta, a paprikakereskedelem zömének megszerzésére is törekszik. Azt mondják, ebben a törekvésébe* tekintélyes támogatói vannak, mert a szövetkezetnek s'zoros összeköttetése van a Hangyával. amelyről pedig köztudomásu hogy sok mindent keresztül tud vinni. Érthető tehát, hogv az uj alakulás cselekvésre késztette a szegedi paprikatermelő* ket és kereskedőket. A szegedi közönséget már tájékoztatták egy nyilatkozatban. Vasárnap pedig küldöttségileg jelentek meg báró Szterényi József kereskedelmi miniszternél. A küldöttséget, .melynek sok nőtagja' volt, Pálfy 'Dániel, kereskedelmi és iparkamarai alelnök vezette, aki előadta, hogy egy országos szövetkezet, a Hangya, mo oo zálni akarja a szegedi paprikakor eskedehnet és ezzel nemcsak a legitim kereskedőknek árt, de a termelőket is tönkreteszi. A miniszter megnyugtatta a küldöttséget, hogy a köz* élelmezési miniszterrel egyetértőleg a szövetkezettel szemben a kereskedőket és a termelőket kellő védelemben fogja részesíteni. 1/ J\/fessze, messze Ukrajnában. — Egy magyar liszt levelei. — 111. Pár (héttel ezelőtt alkonyatkor bekopogtat hozzám az ügyeletes tizedes, összeüti a sarkát, szinte csattan, aztán kemény, katonás hangon jelenti: — (Alázatosan jelentem, egy hölgy szeretne bejönni. — Jöhet. (Néhány pillanat és előttem a nő. Nyúlánk a termete, csinos, érdekes az arca és a szemei nagyok, feketék. Feltűnően nyugodtan lép elém, bemutatkozik. Orvosnövendék. Arra kér, 'hogy miután a helybeli gyógyszerésznek 'kifogyott egy gyógyszere, utalnék ki pár adagravalót a mienkbő'L Ügyet se igen vetek rá, megírom a gyógyszerészünknek, hogy a gyógyszert kiadhatja. Átnyújtom az utalványt, a nő egészen a közelembe ilép, merően néz rám. a szemeivel mond mély séges köszönetet és érzem, hogy a finom ujjaival keresi az érintkezést az én kezemmel Meghajtom magam. Ajtót nyitok előtte és megy. Két nap miulva, ismét alkonyatkor, újból jön. Egy előkélő beteg nő szeretne Karlsbadba utazni, uti engedélyre lenne szüksége. Megírom az utasítást az orvosunknak, hogy vizsgálja meg a beteget, aztán tegyen jeléntést, ha tényleg beteg, menjen Karlísbadba az asszony. Az orvosnövendék, miután átvette a levelet, egy finom kis tárcából megkínált cigarettával Nem fogadtam el. Az arcán pir ömlött el, röstellte és igv szólt: — Ön ilyen megközelithetlen? Egv cigaretta?... 'Nálunk egészen mások voltak a tisztek. Ugylátszik, ön nőgyűlölő. — Ön nagyon bájos. Szóval, veszedelmesnek tart. Tudja, hogy én anarchista elveknek hódolok? — Annál érdekesebb... És ezen a látogatásán nálam időzött egy félóráig, ami épen elég idő ahoz. hogy 'két intelligens lélek, nő és férfi, szigorú önfegyelemmel' beszélgethessen zárt ajtók mögött Aolstojról, Arlkibasevről Dumáról, a cárról a forradalmi eszmékről, Vilmos császárról,az uj ukrán államformáról és a jó Isten tudná, hogy az én sárga paripám mellett még mi mindenről Egv hétig nem láttam a lányt. Azt hittem, hogy nem is találkozom többé vele. Csalódtam. Ismét felkeresett egy ujabb kéréssel .amely azonban a teljesíthetőség határán tűiment. Megtagadtam. • Előttem ült, rágta a piros száj a szélét és sajnáltain. Végre felsóhajtott: — Pedig milyen szépen lehetne eze* keresni. Erre a kijelentésére udvariasan bár, de felkértem, hogy többé ne keressen fel mivel nem álhatók rendelkezésére. — Kérem, könyörgök, ne tiltson ki. Hiszen nem önről van szó, nem ön kereshet, hanem én. Én, aki kijárom ezeket az ügyeket. Hiszen önnel nem törődik itt senki, önre nézve nem jár hátránnyal az. hogv nekem kedvezményeket ad. És azzal sem törődik senki, 'hogy ön velem szemben nem használja 'ki azokat az előnyöket, amelyeket a mi együttlétünk látszata kifelé kelt. Az emberek, a megbízóim csak azt látják, hogy én önnél egy félórát, egy órát töltök és nekik az elég. Eszerint fizetnek... Olyan szomorúan nézett rám. Olyan megejtően. Aztán én megfogtam a 'kezét, a mely forró volt, mint a tüz és szépen az ajtó felé vezettem. Ott azt mondta, mielőtt ki'lehajtotta a fejét, szótlanul — Sohasem hittem volna, hogy egy férfi ilyen utálatos tud lenni a legbiztosabb helyzetben. Ez csak egy példa. Persze, hogy itt is vannak egyszerű, jámbor, a családi tűzhelyet mindennél többre becsülő nők, leányok. De vannak könnyelműek is. Hisz az aranyborjú, a „guruló rubel" a legnagyobb hatalom errefelé. Egyik dúsgazdag zsidó kereskedő, Grünield papa beszélte el nékem, hogy amikor a bolsevikiek bevonultak a várasba és a vagyonos zsidók fosztogatását kezdték, ő igy kalkulált: 7 — Gondoltam, elmegyek a legmérgesebbhez, a vezérhez. Szive neki is van. Azt mondtam: adok önnek naponta kétezer rubelt, ha engemet őriztet... És őriztetett. Tizenkét napig. Mi az nekem? Jó, hogv nem egv esztendeig őrzött. A konkurrensem tönkre'tették — néki jobb volt, hogv pár százezer rubelért mindent vesztett? A férfiak rendesen csak a négy középiskolát végzik el, aztán ipari, vagy kereskedői pályára lépnek. A pedagógiai berendezkedéseik egészen ujaik. Népiskoláik a legmodernebbül vannak felszerelve. Egészségügyi padok, forditható és íráshoz, rajzoláshoz átalakítható előlapokkal Az ujabb geneJL.IUHWII un, ráció körében alig akad analfabéta. Az iparos idegeskedett,- ! pályára mind többen készülnek, ugv hogy