Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-27 / 170. szám

íSammA xtü. fuiiis Ö7. D«&MAGYMBQBB»JuG 3 Galambok a piave fölött — A Délmagyarország eredeti kaditudösitása. — — / sajtóhadiszállás jóváhagyásával. — A Piave mellett, julius. Június lg, szép derült olasz reggel, az agyunk kábult még a pokol muzsikájától. Hajmali fél báróimtól fél hétig vonitottak, üvöltöttek, ugattak az ágyuk, a levegő sirt és nyögött, reszketett és hullámzott, a velőm olyan volt, mint egy hajóroncs a viharzó óceánon. Azután jött a viz . . . Gázolni, rohanni, úszni, karral verekedni, mialatt a vizbecsapó gránátok és aknák gejzíreket lövelnek a fejünk fölé . . . De tmost már tul vagyunk, a casertai brigád gyalogsága futvakfut előlünk, hurrá, hurrá, az ellenség második vonalát elértük. Junius 15-ón! Szép, derült, kék olasz reggel . . . Mi lesz még ezen a szép napon, mi készül, mi forr, mi les ránk? Magunk vagyunk, A szomszéd ezredek átkelése meghiúsult, az ellenség ronggyá lőtte a csónakokat és pontonokat, előttünk tűz, az olasz tüzérség aknával lövi (vonalainkat és zárótüzet ad a Piavera. Senki, senki nem jöhet át, el vagyunk vágva, egyedül vagyunk, magunk 'becsületére. A pionírok most szeimbeszállnak a tüzviharral, megpróbálják a hídépítést. Hiába. Percek alatt roncsok és hullák úsznak a folyó megvadult hullámain. A távírászok úszva, gázolva vezetik a kábelt. Mindhiába. Elszakitja a viz, szétlövi a tüzérség. Nincsen hid, nincsen csónak, nincsen telefon. (Egyed'üp. vagyuk, magunkra thagyva, parányi sziget a tüztengerben. Az égő, örvénylő, sikongó levegőben. Mikor egymás füléhez hajolva értjük az üvöltő szót: ,jPogytán a muníció!" Mikor ez a rámült kiáltás megállít jai a szivünk Iverfsét és (reményjtteleniü mézünk a mögöttünk rohanó folyóra — egyezerre halk tnrbékolás hízeleg megkinzott fülünknek. A postagalambok boldogan sze) relmeskedoiek a alickában, mialatt a vér és a tüz az eget csapkodja körülöttünk. A 'borzalom lakmáján halkan turbékolnak és szemérmetlenül csókolódziiiak. A postagalmab! Már irjuk is finom hártyapapirra a jelentést: ,Muníciót, kézigránátot kérünk!" iFelszállanak a hullámzó, tűztől megkínzott levegőbe. Pár percig tanácstalanul, riadtan keringenek és mi ugy nézünk utánuk a pokolból a mély'bő| Iföldjnduíás Jközepéhől, 1 mint a reménytelenség, a megváltás, a baldogság felé . . . Galambok, ártatlan, kedves, tiszta galambok, hogy féltünk ebben a percben, nem is gondolunk halálra szánt testünk veszedelmére, nem is vesszük észre, hogy ekrazit robban ós akna dörren, föld megindul, ember utolsót hördül, vér patakzik, csontok törnek, életek múlnák e percben is .— javíthatatlan magasban éző emberi lelkünk értetek reszket, kisér benneteket üzenetet vivő fehér galambok . . . Igen, most már messze, messze, a magas kék égbe tűntök, (már tul vagytok a veszélyen, a levegőt szántó gránátmamntök országútján, már magatok alatt hagytátok a szenvedő füstöt, szaggatott, véres, szennyes földet és gyilkos gáztól fertőzött, jajgatással és hörgóssel terhes levegőjét . . . Fehér galambok . . . Egy óra múlva két fekete pont közeledik a láthatáron. Egyre lejjebb szállók, már a mérges kurrogásukat is halljuk. Közelednek, szárnyukon látjuk a fekete keresztét, már itt vannak a fejünk fölött és mintha két fekete sasnak egy szál tolla hullana a fejünkre, hosszú szalag röpül soraink közé a levegőt, szántva. Már tudjuk, hogy ez a repülőposta. A piros szalag szétterül a fűbe ós a végére erősített tokból előkerül az üzemet: JLőszer a tülsó parton, hídverés lehetetlen." Át kell menni érte. (Legderekabb embereink vállalkoznak, öszefogódzwa, egymást támogatva gázolnak a vizén, a kilométer széles örvényen, a kopár szigeteken, a soha meg nem szűnő, zárótüzön át és alkonyatkor vonszolják vissza, már kimerült, megtépett tagjaik után a loszerládákát. Sokan hiányzanak közülök, a kiket lefektetett a vizbe, örök nyugovóra egy ellenséges gránát, vagy akikbe, beleharapott a viz ós elragadta őket véresen összezúzott tagokkal a tenger felé ... De van muníció, van kézigránát és ez most a fődolog. Elvágva a világtól, hátunk mögött a gyűlölt folyóval és az olasz tüzérség zárótüzével, élőttünk ugrásra kész ellenséggél; éhesen, fáradtan, (megfogyatkozva, minden összeköttetés nélkül állunk. Tudjuk, hogy .visszamenni nem lehet. A puskánk ós az erős szivünk lesz velünk ezen a borzalmas éjszakán. Balassa Imre. J/lessze, messze Ukrajnában. — Egy magyar liszt levelei. — ' I. _ Mélyen bent vagyunk Podöliában, Ukrajnában. Rendet csinálni1 jöttünk ide, most már. nem vagyunk ellenségek, nem is kezelnek ugy bennünket. Valóságok orvosai vagyunk egy forradalmi láztól* meggyötört nemzetnek, a melynek testén még nagy, véres sebek tátonganak, gyógyulófélben, ftt máj félik az emberek a politikát, megcsömörlöttek töle és visszakívánják a régi rendet, ha nem is a cári önkény formájában. A háború iszonyai, a testvóröldökllés és parasztforradalom kegyetlen rombolásai mint megannyi lelket remegtető árnyak suhannak ei a megtépett otthonok csöndes falai között és az emiberek bennünket ugy tekintenek itt, mint akiket tényleg a Nyugat küldött nyugalmat teremteni. A rendcsinálás negyedik stációján va-* gyünk, U...-léiben CsiHacsev admirális birtokán. A lovagkor minden romantikája körülölel bennünket az ősi, hatalmas parkban, a barna falu, hatalmas kastélyban, melyben 64 szoba mesél fejedelmi vagyonról, pazar fényről., nem is oly rég letűnt uri, talán tobzódó életről és a bolsevikiek őrült garázdálkodásairól. Csak egy kicsi aranysugarat csillantatok meg nz admirális ki tudja hányadik birtokának kastélya berendezéséből, a legintimebből a női szobákéból, amelyek egyikének fehér karrarai márvány a fala, a másiké rózsaszínű, a harmadiké (a hálószobáé) szürke, á negyediké sárga. A hálóban, négy hatalmas kör in tusi oszlop alatt állott a széles, vert, díszes nvoszolya... Szétszedték és vihogva hordták el a némberek a brüsszeli csipkés teritőt, a párisi seiltyem takarókat és a messzi észak dunna-ludjainak piihéjéivel! töltött párnákat. A falakon csak a betűző nap sugarai futkosnak, keresik a fényt/ott, ahol most a homályban csak ők csilloghatnak. És megy a rendcsinálás. Naponként nagy kerülőket végzünk, elszedjük a fegyvereket, a kézibomibákat, néhol szaimakazlak alá rejtve ágyukra is lelünk. A lefegyverezésnól ellenállást nem igen fejtenek ikf az emberek. Vannak igen sokan bizalmas, jó embereink, akik nyomravezetnek. Ezeket jutalmazzuk. Az elrabolt holmikat visszaadatjuk igazolt tulajdonosaiknak, a földbirtokba régi gazdáikat ültetjük, mivel a bölsevikiek épen a saját uralmuk biztosítására a földeket ugy osztották 'el, hogy minden parasztnak tizenkét holdat juttattak. Ha a paraszt a mult őszszel bevetette a birtokot, ebben az évben a termésből részesül, ha nem vetetette be, minden kárpótlás nélkül juttatjuk hozzá a régi birtokost. Igv lassankint megszűnik itt a bölsevikiek berendezkedésének minden emléke. Barátokat szerzünk, különösen a zsidók, a közép, úgynevezett liborowok. továbbá a nagybirtokosok körében, akik anyagi Éavadkíhoa, családi békéjükhöz és bizonyos mértékig a cselekvési szabadságukhoz jutva pokolba kívánják a cárizmus önkényét, a bölsevikiek fanatikus, kiforratlan és me£valósithatlan álmait, amelyek a valóságban véres öldöklések vériszonyán próbálkoztak megvalósulni. Lehetetlen alapon. És most mar ott tartunk, hogy Ukrajnában az mtelligens elemek legjobban örülnének annak, ha a monarchia Bosznia-Hercegovina módjára annektálná az egész uj államalakulatot. No, de ettől messzire állunk. Ezt csak mint a háborús színjáték egv pazar ötletét említem föl azok résizéral, akik megértéssel és a jövőbelátás tisztultságáyal fordulnak el az antant pokoli aknamunkájától. Hogv mennyire nem tekintenek bennünket itt ellenségnek, arról csak annyit jegyzek fel, hogy ebben a most teljhatalmú katonai járásban V... szegedi honvédszázadosi' parancsnokol 400.000 polgári lélek fölött, Áz Ő irpélegszivüségével párosult tősgyökeres magyar igazságszeretete, kemény, pártatlan magatartása, és patyolat jelleme a magyar fiuknak és a magyarságnak igaz dicsőséget, elismerést és sok százezer barátot szerzett és szerez. Az orosz polgári: hatóság részéről, amely ima már a régi törvények alapján működik, Budiska Vladiszlav, volt gáridatiszt: van beosztva a katonai hatóság mellé. (Budiska régi lengyeLnemzeti családból szárma^zik, rokonságban áll a gróf Szapáry-csaíádda-1 és apai nagyanyja a mostani olasz királynak nővére. A magyarokat rendkívül becsüli és szereti, ugy hogv már magyarul próbálgat leveleket írni. Hatáskörébe a polgári közigazgatási ügyek intézése tartozik. Természetesen a rendcsinálás eleinte lassan és nehezen ment Sok megfizetett és sok fanatikus izgatója volt a bolseviki eszméknek, emellett pedig a felfordult államrend a garázdálkodók számát egyre növelte és a rablóbandák megfékezése (kemény munkát ado'.t embereinknek. A sok közül néhány érdekes esetet említek meg csupán. Egyik íegkényur'bb cs'rkefogó volt Félix Kuiaxi, a mi csapatainktól annakidején megszökött cseh katona, aki Tobojna, Pobojanka, Alékszandrowka és Popowaja falvak földkiosztó komitéjének elnökéül választatta meg magái és végül mint egy valóságos kis 'király uralkodott. Intézkedéseibe senki bele nem szólhatott és az engedetlen parasztokat egyszerűen agyonlövette. A népre rendes adót vetett ki és ha a jövedelme a tobzódásaira kevés volt, egyszerű útonálló módjára kirabolta a vásárra menő . gazdagabb zsidókat. A Pünkösdi 'királyság persze nem sokáig, csak addig tartott, amíg mi megjelentünk, Elfogtuk. A hadosztálybiróság halálra ítélte... Medwediow tanitó fanatikusa volt a legdühösebb forradalmi eszméknek. A népre rendkívüli hatása volt és mint lelkes hazafi izgatott a németek és általában, az idegenek uralma ellen. Egyébként olyan bűnök terhelték, amelyekért neki is (halált kellett Szenvednie. Hogv a fanatizmusa mily (határtalan volt, utolsó kérése bizonyltja legjobban. Arra kérte a (hadbiróságot, hoarv kivégzése nyilvánosan történjen, bizonyságául annak, hogy ő az eszméiért végeztetett ki. Megtörtént. Tipikus zsiványa volt a háborúnak Tlumdncsik nevü rabló, aki — akár csak a mi Rózsa Sándorunk — segítette a szegény embereket, rabolta a gazdagokat, óriási vidéket rettegtetett és a bandája ép ugy (harcolt, mint Rózsa Sándoré. Talán a halálában is volt valami betyáros, (magyaros, mert attól sem félt . . . Most már mind kevesebb az ilyen esetek száma és esténként, iha a íkeritőutakrói hazatérünk. gyérül a jelentések szama és olyan jól esik a vacsora előtt az orosz paraszt csendes imája mellett levenni a sapkát és hazagondolni. Este van. Otthon is igv imádkoznak.... Ebben testvérek vagyunk itt a messziben is az emberekkel1. Egy az Isten... -i-f.