Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-21 / 165. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305 tLÖeIZEltSl ARA: egész évre 3ts. K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Kgy*" HXavn rtro. 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffl. A kiadóhivatal telefonja: 81. rétied, 1918. Hü avtolyam 165 szám Vasárnap, julius 21. Színház. Irta: Juh-sz Gyula. Még mindig zajlik a szörnyű színjáték, a theatrum europeum, ahogy a harmincéves háború íródeákja mondja, de azért a fegyverek közt már nem hallgatnak a míuzsák. Különösen nem a színházi múzsák. Valósággal dühöng a konjunktúra a világot jelentő deszkák táján, alig van egy kis holt szezon, az se teljes. A háború elején, amikor a tisztító tűzről álmodoztak a naivak, egy színigazgató kifejtette nekem, hogy most jön a nemzeti színészet aranykora, a romantika és a hazafiság (egyszóval a hazafias romantika) újjászületése, itt az idő, most vagy soha. hogy •diadalmasan előkerüljön és szinrekerüljön isimét a nagy tragikusok és a nagy magyarok színi költészete. Mi történt, mi nem történt? Nagyváradon a színigazgató ki akarja tiltani az egyik lap> •kritikusát a színházból (a város színházából!) mert ez a fiatal és tehetséges lírikus nemi csupán a dicséret lantját pengette a bécsi külvárosi operettektől szürkéllő színházi szezonról szólván, de a kritikusi parittyát is (amelyet Lessingtőli Alijröd Kertiig minden bíráló használt) megsuhogtatta az üzlet elvi alapján álló igazgató ténykedése fölött Egy erdélyi lap tanulságos statisztikát közöl arról, hogy mit ígért a színház igazgatója és mit nem váltott 'be? Sok minden szépet és Jót igért és körülbelül semimit se adott belőle. Viszont a debreceni Csokonai- és Vígszínházak uj igazgatója egy külön kis könyvben számol be arról, hogy mennyiben és mily módon szolgálta a magyar kultura ügyét az első szezonban, amely igazgatása alatt lezajlott. Ez az igazgató, ugv látszik, tudatában van annak a küldetésnek, amely e schiileri erkölcsi intézményre vár és a maga módján igyekezik megfelelni neki A háború nagyon rontotta a színházak színvonalát országszerte. Nem csupán, sőt nem is elsősorban a vidéki színházaikét. Legyünk igazságosak, hiszen a háború nem csak a színházak színvonalát rontotta, de az egész tóturáét. Irodalomét, művészetét egyaránt. Soha annyi könyvet nem írtak, mint ma. de soha olyan silány, olyan vásári, olyan orditóan Ízléstelen könyvéket. Ma alig tesznek különbséget egy zseni és egy irodalmi fezőr között. Nincsen értékelés, csak divat van. Anatole Franceot ugyanazokkal a gerinctelen szuperlativuszokikal magasztalják, •mint Crokert, a Tlhaist mint az Alraunét. És jött az uj közönség, a friss, a mohó. a kritikátlan, a járatlan, a faragatlan, de látni, hallani, tudni és főleg élvezni akaró. Ah, élni, élni, mi édes, tni jó. mondják ezek az örök emberi és asszonyi kíváncsisággal és a színházak igazgatói tömött házak előtt kiszolgálják őket a színpadi irodalom legsilányabb hadikosztjával. Holott a művészet teritett asztalán, a világot jelentő deszkák szellemi estebédjén az ambrózia és a nektár is éppen annyiba kerül, ha nem kevesebbe, mint a legordinárébb bécsi operettlimonádé és a legkülvárosibb párisi drámapótlék. Pásztor József a B. H. hasábjain még a szezon derekán kifejtette, hogy milyen példátlanul komoly és szép uj föladat elé állította a háború a mai színházat. A nagyváradi í. ! rí és a többi esetek megmutatták, mennyire érzik át, mennyire vállalják ezt az uj hivatást Kelemen László vidéki utódai. Annak idején, a magyar újjászületés korában valóban nemzeti missziót vállait és teljesített (sokszor erején fölül) a magyar vidéki színészet. Akkor valóban a zengzetes honi nyelv apostolai voltak e földön járó csillagok, rongyos félistenek, isteni ripacsok, egy Déryné, egy Megyeri, egy Szentpétery. Akkor igazán nyelvében élt a nemzet! Ma, hála nekik és hála a magvar irodalomnak, már tul vagyunk ezen, ma már. sajnos, olykor az a baj, hogv ezzel a nyelvével visszaél a nemzet egy része, Írásban és szóban, a könyvök és a színpad világában. Akkor, régen, nemzeti szerepe volt a színháznak, ma már ennél többre kelt törnie, nem csupán a nyelvet kellene palléroznia, de a lelkeket is nevelnie. Különösen az uj, a nagy tömegeket. Akik szinte szűzi érdeklődéssel és szinte érzéki mohósággal rohanják meg a múzsák csarnokait, hogy ideges gyorsasággal, lázas lelkesedéssel pótolják, amit eddig el kellett mulasztaniuk: a művészi élvezetet. Igazán a színházak vezetőitől függ. hogy mit csinálnak ezzel a tömeggel. És viszont a jövendő szeJemi nívója függ attól, hogv mit adnak ós mit nem adnak ennek a tömegnek. A mai vidéki színigazgatók egv része eddig sokat és szépen igért, a másik része nem is ígért semmit. Ebben külömböznek. De abban megegyeznek majdnem kivétel nélkül, hogv angol módszerrel valósággal szellemileg kiéheztették azokat, akik nem röhögni, és nem műveltségüket felejteni mennek a színházba. És ilyenek elég szép számmal volnának Szegeden és az uj közönség szivesen igazodnék hozzájuk, hiszen az uj közönségnek legfőbb vágva, láma, ideálja, hogy olyan legyen, mintha régi volna! maaiuiMHi A franciák uj áttörési kisérlefe meghiusult. - Az Aisne és Ourcy között a csata tart. - A Maróétól délre fekvő német csapatok a folyó északi partjára vonultak vissza. — A franciák folytatták ellentámadásukat és uj áttörésre indultak. A páncélkocsik behatoltak a német vonalakba, de elkeseredett küzdelem után a németek megtörték az ellenség rohamát. Helyenkint az angolok Is beavatkoztak a harcba. Az óriási, elkeseredett harcok egyébként még folyamatban vannak. BERLIN, julius 20. Á nagyfőhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az angalok tevékenysége egyes szakaszokon fokozódott. Az ellenség délelőtt Melereu ellen Mernistöl északra és Wieux Berquintöl délre támadást intézett ellenünk. Meleruben megvétette lábát. Egyébként visszavertük őket; foglyokat hagyott kezünkön. A német trónörökös hadcsoportja: A csata az Aisne és Ourcy között tovább folyik. Az ellenség az egész harci fronton újból áttörésre indult Kora reggel páncélos kocsik behatoltak legelső vonalainkba; déltájt elkeseredett küzdelem után az ellenségnek első lökését a Marnetöl délnyugatra emelkedő magaslatokon, Herbeustö! délre, Witrillytől keletre, Chateau-Thierrytöi észak nyugatra megtörtük. A repülök által jelentett és hatásosan megtámadott felvonuló oszlopok jelezték az ellenség által megindítandó támadásokat*, amelyek a tüz igen erős fokozása után estefelé következtek be. Az Aisne és Ourqu között ellentámadásunkban az Ourqu tói délre többnyire tiizünkben omlottak össze. Ardeinestöl északra az ellenséget kiindulási vonala mögé vetettük vissza. Az első vonalban harcoló csapatok az ellenség igen suíyos veszteségeit jelentették. Számos szétlőtt páncélos kocsi hever vonalaink előtt. A Marnetöl , délre az egész napon át mésékelt tűztevékenység. Maureiltől délre az ellenség megismételt támadásait visszavertük. Az éjszaka folyamán a Marnetöl délre fekvő csapataink visszavonultak a folyó észki partjára anélkül, hogy ezt az ellenség észrevette volna. Helyi harcok Reimstöl keletre, Souhlantól északnyugatra a francia előretöréseket véresen visszavertük. Tegnap ismét 30 repülőgépet és 7 kötött léggömböt lőttünk le. Löwenhardt hadnagy 40. és 41-lk, Lörzer főhadnagy 27-ik, Berthold százados 31 ik, Menkev hadnagy 39-ik, Jákob hadnagy 24-lk, Konecke hadnagy 22. légi győzelmüket aratták. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli, a miniszterelnöki sajtóosztályt