Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-03 / 149. szám

4 DJSLMÁG yakdrszág Szeged, 1918. julius 3. Válasz az Epilógusra. Irta: Dr. Becsey Károly. Wimmer Fülöp a „Délmagyarország" tegnapi számában „Epilógus" cím alatt viszszatér a megejtett országgyűlési képviselőválasztásra. A cikknek Pálfv. Dánielre vonatkozó részével nem foglalkozom, azt ei fogja Pálfy Dánlel'maga intézni, iha ugyan érdemesnek tartja Wimmer Fülöppel a vitát felvenni. Azt azonban mégis kijelentem, hogy csak becsületére vált Pálfv Dánielnek, 'hogy a munkapártot ott hagyta és olyan politikai irányzat mellett foglalt állást, amely az ország politikai függetlenségeért, teljes állami önállóságáért és a koroitás királyunk által kívánt^ ibéke mielőbbi létesitéseért fáradozik. Pártomról csak a politikailag süket, vak vagy konkolyhintő nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy pártom azokat az elveket hirdeti, amelyek zászlóvivői Rákóczi, Bocskay. Bethlen, majd Kossuth Lajos és utóbb Irányi Dániel és Justh Gyula voltak, hogy mi, sem pártom, sem én elveinkből soha sem ki nem kapcsoltunk, sem föl nem adtunk, sem el nem alkudtunk semmit, állami önállóságunk legkisebb biztositékát sem, hogy ugv pártom, mint én elitéljük azon volt elvbarátainknak politikai hűtlenségét, akik akár oportunitásból, akár a hatalomra való törekvés által vezettetve az országos egyesült függetlenségi és 48-as pártot feloszlatták és elveink nagyobb részének feladásával a 67esekböl álló Andrássy-féle pártba beolvadtak és most sem mi, de még ők maguk sem tudják, hogy meddig fognak csúszni azon a bizonyos politikai lejtőn lefelé. Mi az ősi függetlenségi lobogó alá tömörültünk, azt soha el nem hagytuk és annak a diadaláért küzdöttünk eddig és fogunk küzdeni a jövőben is. akár tetszik Wimmer Fülöpnek, akár nem. Pálfv Dániel mellett az ősi függetlenségi lobogót bontottuk ki. Elveinkhez való törhetetlen hűségünk folytán kötelességünknek tartottuk jelöltünket teljes erővel és odaadással támogatni és örömmel láttunk a választási küzdelem alatt minden más párthoz, vagy pártárnyalíthoz tartozót, aki jelöltünk megválasztását támogatta. Az országban ma két országos függetlenségi és 48-as párt van. . Az egyiknek Károlyi Mihály, a másiknak Bizony Ákos az elnöke. Én mind a két pártnak kikértem a támogatását, sőt kikértem a pártonkívüli függetlenségiek támogatását is. A harcot tiszta, becsületes eszközökkel: harcoltuk végig, az ellenjelölt személyét nem bántottuk, nem rágalmaztuk, a választókat sem fenyegetésekkel, sem ígéretekkel, sem másiféle tilos eszközökkel nem befolyásoltuk. Ha Wimmer Fülöp a saját pártjáról ugyanezeket tiszta lelkiismerettel _ bevallhatia. — akkor örülhet győzelmüknek, de csak ideiglenesen. mert a mi pártunké a jövő. A meg nem téveszthető, meg nem vásárolliató és meg nem félemlíthető, erős lelkű és szilárd meggyőződésű választó polgárságba bizva hiszem, hogy az évszázados küzdelmeket már nem is sokára a. teljes siker fogja koronáni. Bolsevik! csapatok győzelme az ellenforradalmárokon. BécSi julius 2. A Telegraten Kompagiúe jelenti Pétervárról: A vörös gárda csapatai az Urai-fronton koncentrálták és megkezdték az offenzívát a cseh-tót brigádok ellen. Hígulni állomás közelében a vörös gárdisták az ellenforradalmár okat megverték. A nyugati Uraiban a cseheket és a cseh-tót brigádokat olyan súlyos veszteségek érték, hogy a hegyekbe kellett visszavonulniok. A Délmagyarofstóg leíeíomm Kiadóhivatal 81 Szerkesztőséé 305. űegenda a fekete zongoráról. A derék Kőnig Péter jámbor, hivő lélek volt világéletében. A papokat mindig tisztelte, nem ugy, mint földije, a Rosegger Péter, aki sok furcsát irt a falusi plébánosokról. A mi Péterünk tisztelte a rabbikat is, hiszen orgonált nékik és egy muzsikusnál a legnagyobb tisztelet jele, lia valakivel zenél. Kőnig jóban volt az égi hatalmakkal. Egyszer vett egy drága, szép zongorát, ez volt életének legnagyobb anyagi befektetése. Barátai ezt könnyelműségnek tekintették, ő művészetnek és üzletnek. A zongora nem fért el a lakásán a többi hangszerektől, hát szépen elhelyezte a Tisza-szálló szálájában. Közben kitört a világháború, elmúlt négy év, rá megnyílt a Belvárosi Kabaré és — Budapesten előadták a Noé bankáját, mire (Szegeden majdnem mindennap pontban estefelé megeredt az eső, hűvös lett .és a kabaré a szellős sátorából beköltözött a Tisza nagytermébe. l>e a kabaré zongoráját nem lehet olyan könnyen kilakoltatni, kivált háborúban. Mit tesz Isten, a Tiszában ott a Kőnig Péter drága, jó fekete zongorája. Ezt .bérelték ki esetről-esetre Tamásék és Kőnig Péter, a zongoraur kamatoztatta a nagy 'befektetést. Az eső pedig ugyancsak hűségesen hozzápártolt a szegedi Bach Sebestyénhez, aki az Európa-kávéház kilátó tornyából kémlelte délutánonikint a meteorológiai viszonyokat. Kőnig Péternek azonban van szive ós sajnálta, hogy a kabaré lenge múzsája a Tiszában kénytelen az ő zongoráját is bérelni, de meg neki az a szilárd művészi meggyőződése és szákértői' véleménye, hogy a kuplék és sanzonok jobban rongálják a fekete zongorát, mint a szelíd szonáták és a szolid etűdök, amiben igaza is van a szegedi 'Regeinek. De az égi hatalmak nem néznek ilyen hajszálfinom árnyalatokra, ők nagyban dolgoznak és mivel fölötte kedvelik a mi Péterünket (noha pedagógusnak tették), hát szépen engedték, hogy estefelé rendesen megnyíljanak az ég csatornái. Tamás Rezső fötvilágosult abszolút monista létére hiába imádkozott, a papok és rabbik barátja, az egyházi zene és orgona jeles müvelője javára foz eső megeredt, a levegő lehűlt, a zongora esedékessé vált. Tegnap azonban enyhe borulások dacára, ugy látszott, hogy elmarad az eső ós a kabaré maradhat a nyári hajlékában. Kőnig Péter keresztény alázattal és felebaráti szeretettel vette ezt tudomásul és örömmel jelentette az európai hivők kis seregének: .— Kinder, a Tamás rezsije is kevesebb, meg a zongorán is kevesebb a kupié. Aúeh schön! I ••'!:?• ff K. Beluárosi Harl S m Szerdán | X Az nj műsor utolsó napja i | Aki még nem látta nézze meg Hunyadit, Arnyait, a Li Hell duettet, Forrait, Lorain Annát, Visontai Irént, Vámdéry Mariskát és a kacagtató darabokat. Kávéházi italok :: Cigányzene. JT Bufett legyeit eifipe uálí&afóü a Pefó-íéle fSzsdéHea. Előadás kedvezőtlen időben a Tiszában. Az osztrák delegáció albizottságait összehívják. A Magyar Tudósítónak jelentik Bécsből: Tegnap dr. Seidler miniszterelnök elnök lésével több órás minisztertanács volt, mely az általános politikai helyzettel foglalkozott. Julius 16-án ül össze a reidhsrat és ugyanazon a napon tartja első ülését az urakháza is. A reichsrat munkaprogramjának egyik pontja a képviselők ez évbfip lejáró mandátumának egy évvel való meghosszabbítása. Általánosan az a vélemény alakult ki. hogy az e hónap elsején beállott ex-lex állapot csakhamar véget ér, mert az összes pártok megegyeznek abban, hogy az állami szükségleteket meg kell szavazni. Hire jár annak is. hogy a delegáció albizottságait, amelyeknek ülései karácsony óta szünetelnek, rövid ülésszakra ismét öszszehivják. A francia szocialisták Küh'manh beszédérői. Genf. julius 2. Az ideérkezett francia szocialista sajtó egyhangúlag annak a nézetének ad kifejezést, hogv Kühlmann legutóbbi beszéde fontos lépést jelent a béke utján. A Journal de Peuple ezt írja: Okvetlenül szükséges, hogy hasonló lépés történjék az antant részéről is. A BataiUe szociálista lapban juhaux szociálista képviselő felszólítja az antant kormányait, hogy azonnal adjanak választ Kühlmannak, aki legutóbbi beszédével megnyitotta az utat a tárgyalások "számára. Alexandrovics Mihályt cárrá kiáltották ki. — Az uj cár Moszkva ellen vonul. — Bécs, julius 2. A Neues Wiener Joimial jelenti Kievből: Tegnap Kievben az a hír terjedt el, hogy Oroszországban Alexandrovics Mihály nagyherceget cáiVá kiáltcftták ki. és hogy a csehekkel és kozákokkal Moszkva felé vonul. Erre a hirre a rubel kurzusa két kopejkával emelkedett. Trockij tiltakozik az antant beavatkozása ellen. Berlin, julius 2. A Vássische Zeitung jelenti: A moszkvai kormány félhivatalos lapjában Trockij a következőket irja: — Attól a pillanattól kezdve, hogv az angol és a francia sajtó az antantot Oroszország ellen, katonai beavatkozásra kezdte izgatni, azzal a ki nem mondott céllal, hogy Oroszországot Németország elleni háborúba kergesse, határozottan kijelentettem, hogy mi ilyen intervencióval szemben csak egy választást ismerünk: azt, bár egykori szövetségesünk és jelenleg semleges állam részéről jönne, csak ellenséges támadásiak tekinthetnők és mint ilyent, minden rendelkezésünkre álló eszközzel visszautasítanék. Ezt a kijelentésemet a szovjet-kormánnyal teljes egyetértésben tettem -meg annakidején. Ha az antant ilyen beavatkozására kerülne a sor, azt éppoly ellenséges fellépésnek tekintenék, mintha Németország támadná meg szabadságunkat és függetlenségünket. — Meg vagyok róla győződve, hogv a szövetségesek komolyabb katonai akciót csakis a japán hadsereg segítségéve! tudnának megkezdeni. Abban, hogv a japán hadsereg csak a németektől való megszabadításunk érdekében lépne orosz területre, csak igen ostoba emberek hihetnek. Ha Japán Oroszország dolgaiba beleavatkoznék, ezt csak azért tenné, hogv Oroszországot magának alávesse. És ha orosz földön a japánok a németekkel összetalálkoznának, bizonyos, hogy baráti kezet nyújtanának, egymásnak. Oroszországnak választania kellene a japán és a német megszállás között, kénytelenek volnánk elismerni, hogy a japán veszély nem kisebb, sőt riagyebh, mint a német.