Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-02 / 148. szám

[MAGYARORSZÁG Szerkesztőség: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Kgyea szám ára I4 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ UTCA 9. SZA/fl. A kiadóhivatal telefonta: 81. Siegsd, ÜI8. VII. évfolyam, 148. szám. H Kedd. julius 2. Egy interpelláció. A múlt heti sztrájk több elsőrendű jelentőségű országos dolgot vont el a sajtó megvitatása elől. Képtelenség, hogv ma. a miikor úgyszólván nap-nap után torlódnak egymásra a fontos események, ezek- valamennyiére visszatérjünk. Kószó István nagyon értékes interpellációját azonban nem hagyhatjuk megvitatás nélkül. Nemcsak azért, mert a népszerű szegedi képviselőnek ujabb parlamenti sikert hozott, hanem azért is, mert a háborúban álló ország régi és általános panaszát tette szóvá a képviselőházban, remélhetőleg nem eredmény nélkül. Kószó eddigi képviselőházi szereplésével a leghelyesebb irányt követte. Pártállását illetőleg soha kétség fenn nem foroghatott, mégis: nem tartozott a kormányok méztől csöpögő szavú hajbokolói és nem sorakozott oroszlánhangu kárhoztatói közé. Nem tudjuk, tudatosan cselekszi-e, de az a benyomásunk, mintha egy-egy szónak kiejtése, egyegy lépésnek megtétele előtt igv okoskodnék: nehéz napjait éli a nemzet, minél kevesebbet a politikából, a zajosságból, annál többet a sebek orvoslását célzó intézkedések, az üdvös reformok sürgetéséből, a bajok őszinte feltárásából. És iKószó különösen ez utóbbit cselekszi interpellációi során. Nem kormánypárti, nem ellenzéki, hanem nemzetpárti és olyan hangon, mely nem a pártok, hanem az egész sebből vérző nemzet ügyé: szolgálja, tárja föl a bajokat és hadakozik orvoslásukért. Legutóbbi felszólalása a beteg és segédszolgálatos katonák ügyébgn érinti bizonyos fokig a frontok életét is. a front mögötti ország életébe pedig mélyen belevág. Azok a sérelmek, amelyeket ott Kószó felsorol, fenn. állanak. Mindenki tud róluk, de a sajtó munkájának irányát most nem a mi kezeink szabják meg, a (képviselőházban pe,dig a legtöbb baj és visszásság vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon jut szóhoz. Ezért volt, hogv a beteg és segédszolgálatos katonák sorsáról nem irtak és vagjí nem beszéltek vagy nem megfelelően beszéltek. Kószó most beszélt róluk. A képviselőházban, az egyetlen helyen, ahol a háboiu alatt is szabadon lehetne föltárni minden jogos sérelmet, vérző sebet és indokolt igényt. Frázisoktól mentes, egyenes és cikornyájtlan beszédéről eszünkbe jut a sok cikornya a hősökről, aki'k egészségüket, testi épségüket és életüket áldozzák. Mi mindazt, amit a hősökről irtak és beszéltek a háború alatt, nagyon komolyan vettük. Ezért szivünkben elnézéssel és megbocsájtással szenvedtük el a legrettenetesebb frázist is. mely róluk szólt, mert hittük, hogv a szépnek szánt, de nem sikerült mondatokat mindig szép és sikerült tettek fogják követni. Kószó beszédéből most ismét kiált felénk a nemzeti kivánság: becsüljétek meg a katonát, aki a frontról betegen, sebesülten, vagy egészségesen hazajön közétek. Becsüljétek meg a lerongyolódott altisztet, a üiszkosruháju közkatonát. A legszebb mondatok, melyekkel babért fűztök fejeik köré, cselekedeteitek legyenek, amelyekből sugározzék az emberség, a szeretet, a megértés, a méltánylás, a becsülés. Ez intelem mellett, mely polgárnak és katonának egyaránt szól, a polgári élet indokolt és kielégíthető érdekeinek helyes felismerése is átlengi az interpellációt. Nem egyesek és társadalmi rétegek, hanem a nemzet érdeke, ihogv a civil termelő munkának a háború negyedik.évében is megadassák a minél nagyobb teljesség. A polgár és a katona érdeke ma közös. A nemzet jöyője és biztonsága nemcsak a lövészárkokban, hanem a termőföldeken, az ipartelepeken, az irodáikban és az üzletekben is épül. Kószó helyesen ismerte fel a hadviselés célját és módját, amikor ezek számára sürgette mindazokat, akik a kaszárnyákban fölöslegesek vagy hasznavehetetlenek. Előadásának komoly hangja, tárgyilagossága, érvei nem tévesztettek célt, amit a honvédelmi miniszternek a beszéd alatt elhangzott megjegyzéseiből megállapíthatunk. A közvélemény még csaik azt várja, hogy ugyanerre a megállapitásra miniszteri rendelkezések adjanak okot. Kelet-Oroszország elszakadt a bolsevikiektől. Ismét erőre kapott az ellenforradalom. - Az antant Kerenszkit segíti uralomra. — Oroszországban ismét erőre kapott az ellenforradalom. Az antant, ugy látszik, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a bolseviki-kormány ellen mozgalmat szítson és egy sikerült áílamcsinnyel újból karjaiba kergesse Oroszországot. Nem soká kellett várni Kerensziki londoni és párisi utazásának magyarázatára. Az angoloknak és franciáknak igen kedves Kerensziki egyénisége és kormányzati programja. Rászolgált az antant elismerésére akkor, amidőn a forradalom őszinte híveinek ámulataira offenzívát kezdett Ausztria-Magyarország ellen. Az offenzíva — Oroszországnak a forradalomban megfogyatkozott ereje és csapatainak hősiessége miatt — nem sikerült és KerensJz'ki helyét a béke jelszavával a bolseviikiek váltották fel. Oroszország élére Lenin és Trocikij került, ami egyet jelentett azzal, hogy Orozország az antant céljai számára jó időre elveszett. Az antant azonban nem adta föl azt a reményt, hogy Oroszorázágot háborús céljainak visszahódítja. Solkáig nem kedvezett erre az idő. Most, ugy látszik, nemcsak az orosz viszonyok fordulata, hanem egyéb, az antant részére biztató jelenségek miatt is, az orosz elieniforradaloim ujult ereire kapott. Állítólag Kelet-Oroszország már teljesen elszakadt a bölseviikiektől, a parasztok nem akarnak gabonát szállítani a szovjet-kormánynak, sőt a munkásság tekintélyes része is elfordult már Leninéktől. Bár ezeknek a jelentéseknek hitelességéhez rendesen szó fér, valami igazság van bennük. Annyi föltétlenül, hogy az antant nem riad vissza semmi eszköztől, hogy mostani sízorult helyzetén könnyiiteni és — ha lehet — a hadiszerencse kerekét ismét maga felé fordítsa. GENF, julius 1. Párisi újságok lelkesen üdvözlik Kerenszkit a közéletbe váló visszatérése alkalmából. Azt hiszik, hogy e tényt nek kedvező hatása lesz a nyugati eseményekre. Az antant semmit sem hlagy kisérletlenül, hogy Oroszországban államcsínyt idézzen elő. Kerenszkinek a visszatérése csak idö kérdése. A Secolo párisi híradása szerint az antantnak Oroszországban valói szereplését a versaittesi haditanács fogja majd megvitatni. Ez a kédés akkor válik majd aktuálissá, ha az ellenforradalom Let ninéket meg fogja buktatni, amely előbbutóbb bekövetkezik. BERN, julius 1. Londoni távirat szerint a szovjet-kormány helyzete egyre rosszabbodik. A munkások nagy tömege átpártolt a boisevikiek ellenségének táborába. Moszkvai munkások határozati javaslatot fogad-; tak el, amely szerint követelik a szovjetkormány azonnali lemondását, az alikotmányozó gyűlés azonnali egybehivását. A parasztok megesküdtek, hogy a bölseviikieknek nem szállítanak többé búzát. Moszkvában és Pétervárott az éhség rettenetes méreteket öltött. Keleíoroszország már teljesen elszakadt a bolsevikiíektől. ZÜRICH, julius 1. A népbiztosok tanácsának parancsára letartóztatták a kiadeítek központi végrehajtó bizottságának összes tagjait, egy sereg ismert politikust, köztük Skin volt minisztert. A kadettpárt nemrég az antanthoz fordult segitségért, hogy ezzel meg akadályozza a német-orosz tárgyalásokat. A' cár meggyilkolásának hírével is csak komi promittálni akarják a boíseviki kormányt. MOSZKVA, julius 1. A szovjetek kongresszusía, amely a napokban fog összeülni, tárgyalni fog egy indítványt, amely javasolja, hogy a Romanov-családot száműzzék, az országból és szállítsák külföldre.