Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-13 / 136. szám

2 DÉLMÍAGYARORSZÁG Szeged, 1918. junius 13. KSVcsJ tábornagy a nyugati barctfri bflyzctril H a báborn bcfcjezlsírbl. — A Délmagyarország bécsi munkatársától. iBécs, j lmi iiifi' TI... Hadvezéreink soraiban együk llegelőikelőbib hedy kövesházi Kövess Hermáim tábornagyot illteti meg, akinek rneve elválaszthatatlanul összeforrott a világháború legdicsőségesebb hadjárataival. A gorlieei áttöréssel megindult offenzíván,k során Kövess Inadsereg© vivta meg Ivamgorod várát s az ez év őszén meglkezdődött szerb hadjáratban ő volt egyik hadseregünk főparancsnoka. 1916. januárjában pedig Montenegró ellenállását törte ^peg s ezzel kapcsolatban, meghódította Albániát, miközben súlyos csapást- mért az (albán tengerparton az olasz hadseregre. Azftita »^Bruszilowloffeneiyaí kivédésöüoq jut tott nagy szerep meki s semmi kétség, hogy a háború folyamán még nem egy ízben nyílik alkalma nagyszerű hadvezéri tehetségéinek érvényesítésére. A német császár épp most adományozta meki a legmagasabb porosz rendjelhez, a Pour le merite-hez a tölgyfalombot s e hét folyamán a király küllőn kihallgatáson fogadta őt. Ma dél ellőtt alkalmam volt hosszabb ideig elbeszélgetni a hadvezérrel s a nyugati harctéri helyzetről, ,a háború várható további fejleményeiről kifejtett nézeteit. a következőkben'foglalom össze. — A hadihelyzettói most temészetesen a (súlypont a nyugaton van s az ott kialakult helyzetei is tekintetbe véve megállapíthatjuk, liogy a hadihelyzet a központi hatalmakra nézve igen kedvező. A német -offenziva egyáltalán nem állott meg, amint azt a közönség köreiben szünetek bekövetkezése, esetén hinni vélik, hanem az föltart ózhatatlanul) halad tovább a maga utján. Nem bizonyos földrajzi pontok elfoglalása a hadvezér kitűzött célja, hanem az ellenség megverése. Ha ez isiikerült, akikor va nyert, mozgási szabadság lehetővé teszi mindazon földrajzi pontok elfoglalását, amelyek fontosaknak látszanak. Milliós hadseregeket rövid idő alatt persze nem lehet megverni, még kevésbbé megsemmisíteni. Ez időbe telik, aminek tartamát előre pontosan megállapítani nem lehet, —i Tehát IJüxeeilileneiád véleménye szerint (nem lehet még hozzávetőlegesén sem megállapítani, hogy mikor érhet a nyugati \h.adjárat jelenlegi ifázisa véget? — kérdeztem. — A hadműveleteket nem szabad, de nem is lehet időhöz kötni. Előre soha nem állapitottam meg hadműveleteim végének időpontját. Egyébként is azok további kialakulása sok és külltönfele behatástól függ. Az .albániai hadjáratban szinte máröl-holnapra ugy megáradtak a folyók, hogy meg'kellett állnom. A patakok hatalmas folyamokká dagadtak, az ár az összes hidakat elsodorta s az előremyo| mult csapatok három napig el voltak vágva I az utánpótlástól s a nehéz tüzérségtől. íEgéI szén váratlan körülmény tehát u.i helyzetet j teremtett, 'Szerencsére a megvert olaszok gazdag zsákmányt hagytak hátra élelmiszerekben, ami rendkívüli módon megkönnyítette számunkra a helyzetet. Mert az utánpótlás, az élelem a legfőbb tényező a háborúban. Nem a fej, hanem a gyomor a legfőbb része az emberi testnek*/'Ezzel a példával csak azt alfa rom megvilágítani, hogy menynyire befolyásolhatják különböző körül'méf nyak a hadműveletek további ikiailaiknilását. [Ezekkel a magasabb vezetésnek már eleve számolni kell s hogy a fentemiitett esetnél megmaradjak, az uj helyzet dacára is rövidesen folytathattam az előrenyomulást, mert már annyira megtörtein előzőleg az ellenség eltenállási eajét, hogy annak/további üldözését a nehéz tüzérség bevárása nélkül is a siker eredményével' folytathattam. Tehát nem bizonyos geográfiai pontoknak bizonyos időn belül való elfoglalása a főeél, hanem az ellenség megverése, ellenállási erejének a megtörése s ezt az alapelvet német szövetségesünk, hadvezetősége csodálatraméltói módón valósította meg. Semmi /kétség, hogy belátható időn belül isikerülni fog neki az ellenséget ugy megvernie, hogy a tisztességes békéhez hatalmas lépéssel közelebb jussunk. —'Az amerikai segítség nem fog-e a nyugati harctéren sorsdöntő változást előidézni? — kérdeztem. < — Alig. Máról-hoil,napra nem lehet milliós hadseregeket elővarázsolni s még ha lehetne is, mem lehet azokat az európai frontokon ugy hareba vetni, hogy mint. milliós hadseregek a hadjárat sorsára befolyást gyakorolhassanak. A hadihelyzet arra kényszeríti az álltán tot, hogy az ameikai csapatokat kisebb egységekben, egymásután harcba dobja. Ez pedig az amerikai hadsereg bissn és fokozatos megsemmisitését jelenti. Nem valószínű tehát, hogy az amerikai hadsereg a háború kimenetelére döntő befolyást gyakoroljon. ,— M-itől lehet tehát, a világháború befejezését várni? — volt a közbevető kérdésem, mire a hadvezér a következőképpen válaszolt: — Ezt a háborút a népek morális ereje fogja -eldönteni. Amelyik népben nagyobb a morális erő, nagyobb a győzelemhez való föiítétilen hit. és a végsőkig való kitartás akarata: az fog győzni, az nyeri meg a háborút s minden okunk megvan azt remélni, hogy a központi hatalmak népei keriijlnety ki diadalmasam. Irinyi Jenő. . ifó»m«mm«lr*»m iOEMKÍünitO Az ositcák-magyar monarchia részt fog venni a nyugati döntő harcokban. Berlin, junius 12. A Berliner Tageblatt azokkal a rosszindulatú hirekkel foglalkozik, hogy Ausztria-Magyarország <e pillanatban mit akar és mii tud, illetve mit nem tud és miért nem akar. Ezzel kapcsolatban a félhivatalos Kölnische Zeitung ezeket jegyízi meg: Abban a helyzetben vagyunk, hogy •ezeket a feltevéseket tarthatatlannak jelentsük ki. Ausztria-Magyarország egész had* erejét Hindenburg főparancsnoksága alá helyezte. A központi hatalminál minden katona1 operációnál ugyanazon akarat él. Sokkal ifoiitosabb a döntés szempontjából, hogy az osztrák-magyar hadsereg érintetlenül rendelkezésre áll arra az időpontra, amikor a szövetséges" központi hatalmak egész erejét latba kell vetni. Az osztrák-magyar hadsereg rezerváltsága azt bizonyítja, hogy a franciaországi 3 nagy offenziva csak előfutárja sokkal nagyobb eseményeknek, a melyeknél a Habsburg-monarchia nem fog 'hiányozni. Az Oise és az Aisne között is megingott a front Rotterdam, junius 12. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Nieuwe Rotterdamsche Courant irja: A szövetségesek teljesen fel voltak készülve a legújabb támadásra és a németeknek mégis sikerült ismét tért nyerniük. A Reuter-ügynökség tudósítója is elismeri ezt, azonban megjegyzi, hogv az előrenyomulás lassú és a támadóhak jelentős veszteségei vannak. Ezzel szemben tény az, liogy a szövetségesek, olyan fontos szakaszon, a minő az Oisetől nyugatra elterülő szakasz volt, nem tudták magukat tartani. Még kínosabb az a tagadhatatlan tény, hogy a támadás ez alkalommal a második napon nagyobb előrehaladást tett, mint az első napon. Lehetséges, hogy a németek meg fogják kisérelni a már megvívott sikerek további kihasználását és igyekezni fognak az Arcadovölgytől délre is elérni az Oiset, miáltal a szövetséges csapatok, amelyek most az Oise és az A<sne között állanak, kénytelenek volnának sietve visszavonulni. A franciák súlyos veszteségei Berlin, junius 12. A Wolff-ügynök?ég jelenti: A második csatanap után a csataté'áttekintésénél és a foglyok vallomásaiból megerősítést nyert, hogy az ellenség súlyos véres veszteségeket szenvedett. A 125. francia hadosztály legnagyobbrészt megsem,misültnek tekinthető, különösen a 76. és a 130. gyalogezredek szenvedtek sui^qs és véres veszteségeket, hasonlóképen az első vérteshadosztály s kivált ennek 4 .és 11. ezredei. Ezzel szemben 'megállapítható, hogy a német veszteségek igen mérsékelt határok között mozognak, dacára annak, hogy a harcok rendkívül elkeseredettek voltak. Hogyan győztek a németek Noyoitfél délnyugatra Berlin, j tmin s 12. A TFoí/f-ügynökség jelenti: Hutier tábornok támadása Noyontól délnyugatra az ellenséget olyan frontszakaszon érte, amelyen várta a támadást, sőt várnia kellett, A német rohamgyálögságnak nem voiltak megfeM'ő [kiinduló állásai. ®hhez hozzájárult az erős ellenséges ellenhatás. És mégis sikerült a támadás. iRohamuark ereje már a déli órákban öt, helyenkint hét kilométer mélységben áttörte áz ellenséges állások rendszerét és keresztül hatóit a franciák jáiltajjli maikat® véd etemre kitűnően berendezett helységeken. Az ellenség folyton eliten támadj oikfkal igyekezett a német rohamot feltartóztatni. La Delliereben utcai harcokra, került a sor, de itt is„ mint mindenütt, az elkeseredett .küzdelem, rövid harc után, az ellenség fegyverletételével végződött, . (Délben a középső támadási szakaszon kivetettük az ellenséget, árkaikból és a szabad mezőn kényszeritettük rá a harcot. Ekkor az (ellenség [lövészárkai már a. német csapatok háta mögött voltak. Az ellenséget kíméletlenül nyomon követve, elértük a Matz folyó északi partját, amelyet az ellenségtől megtisztítottunk. Este átléptük, a ijolyót ós hidfő/állásokat épitettünik ki a második, napra tervezett előnyomulás előkésztésére. Az offenziva második napján az ellenségtől elragadtuk a Matztól délre levő iMarque jfcgttise és Vi ginem on t magas/latokat. POLITIKAI HIREK. — Budapesti tudósítónk telefonjelentése. — (A rokkantak ügye a véderöbizottságban.) A képviselőház egyesült váderő- és pénzügyi bizottsága Szerdán délután Tallián Béla elnöklésével folytatta a katonaellátásról szóló töryényjavas'lat részletes tárgyalását, amit többek felszólalása után elfogadtak. Báró Lévay Lajos kérésére a bizottság felvette a javaslatba amaz óhaját, hogy a honvédelmi miniszter intézzen felhívást a városokhoz, megyéspüspökökhö'z és latifundiumok tulajdonosaihoz, hogy a* rokkant katonák javára birtokokat engedjenek át és hogy ez a kincstári birtokokra is kiterjesztessék. Megbízták az elnököt és előadót a jelentés elkészítésére és a Házhoz leendő beterjesztésére.