Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-13 / 136. szám

2 DÉLMÍAGYARORSZÁG Szeged, 1918. junius 13. KSVcsJ tábornagy a nyugati barctfri bflyzctril H a báborn bcfcjezlsírbl. — A Délmagyarország bécsi munkatársától. iBécs, j lmi iiifi' TI... Hadvezéreink soraiban együk llegelőike­lőbib hedy kövesházi Kövess Hermáim tábor­nagyot illteti meg, akinek rneve elválasztha­tatlanul összeforrott a világháború legdicső­ségesebb hadjárataival. A gorlieei áttöréssel megindult offenzíván,k során Kövess Inad­sereg© vivta meg Ivamgorod várát s az ez év őszén meglkezdődött szerb hadjáratban ő volt egyik hadseregünk főparancsnoka. 1916. ja­nuárjában pedig Montenegró ellenállását tör­te ^peg s ezzel kapcsolatban, meghódította Al­bániát, miközben súlyos csapást- mért az (al­bán tengerparton az olasz hadseregre. Az­ftita »^Bruszilowloffeneiyaí kivédésöüoq jut tott nagy szerep meki s semmi kétség, hogy a háború folyamán még nem egy ízben nyí­lik alkalma nagyszerű hadvezéri tehetségé­inek érvényesítésére. A német császár épp most adományozta meki a legmagasabb po­rosz rendjelhez, a Pour le merite-hez a tölgy­falombot s e hét folyamán a király küllőn ki­hallgatáson fogadta őt. Ma dél ellőtt alkalmam volt hosszabb ideig elbeszélgetni a hadvezér­rel s a nyugati harctéri helyzetről, ,a háború várható további fejleményeiről kifejtett né­zeteit. a következőkben'foglalom össze. — A hadihelyzettói most temészetesen a (súlypont a nyugaton van s az ott kialakult helyzetei is tekintetbe véve megállapíthatjuk, liogy a hadihelyzet a központi hatalmakra nézve igen kedvező. A német -offenziva egy­általán nem állott meg, amint azt a közön­ség köreiben szünetek bekövetkezése, esetén hinni vélik, hanem az föltart ózhatatlanul) ha­lad tovább a maga utján. Nem bizonyos föld­rajzi pontok elfoglalása a hadvezér kitűzött célja, hanem az ellenség megverése. Ha ez isiikerült, akikor va nyert, mozgási szabadság lehetővé teszi mindazon földrajzi pontok el­foglalását, amelyek fontosaknak látszanak. Milliós hadseregeket rövid idő alatt persze nem lehet megverni, még kevésbbé megsem­misíteni. Ez időbe telik, aminek tartamát elő­re pontosan megállapítani nem lehet, —i Tehát IJüxeeilileneiád véleménye szerint (nem lehet még hozzávetőlegesén sem meg­állapítani, hogy mikor érhet a nyugati \h.ad­járat jelenlegi ifázisa véget? — kérdeztem. — A hadműveleteket nem szabad, de nem is lehet időhöz kötni. Előre soha nem állapi­tottam meg hadműveleteim végének időpont­ját. Egyébként is azok további kialakulása sok és külltönfele behatástól függ. Az .albániai hadjáratban szinte máröl-holnapra ugy meg­áradtak a folyók, hogy meg'kellett állnom. A patakok hatalmas folyamokká dagadtak, az ár az összes hidakat elsodorta s az előremyo­| mult csapatok három napig el voltak vágva I az utánpótlástól s a nehéz tüzérségtől. íEgé­I szén váratlan körülmény tehát u.i helyzetet j teremtett, 'Szerencsére a megvert olaszok gazdag zsákmányt hagytak hátra élelmisze­rekben, ami rendkívüli módon megkönnyí­tette számunkra a helyzetet. Mert az utánpót­lás, az élelem a legfőbb tényező a háború­ban. Nem a fej, hanem a gyomor a legfőbb része az emberi testnek*/'Ezzel a példával csak azt alfa rom megvilágítani, hogy meny­nyire befolyásolhatják különböző körül'méf nyak a hadműveletek további ikiailaiknilását. [Ezekkel a magasabb vezetésnek már eleve számolni kell s hogy a fentemiitett esetnél megmaradjak, az uj helyzet dacára is rövide­sen folytathattam az előrenyomulást, mert már annyira megtörtein előzőleg az ellenség eltenállási eajét, hogy annak/további üldözé­sét a nehéz tüzérség bevárása nélkül is a si­ker eredményével' folytathattam. Tehát nem bizonyos geográfiai pontoknak bizonyos időn belül való elfoglalása a főeél, hanem az el­lenség megverése, ellenállási erejének a meg­törése s ezt az alapelvet német szövetsége­sünk, hadvezetősége csodálatraméltói módón valósította meg. Semmi /kétség, hogy belát­ható időn belül isikerülni fog neki az ellensé­get ugy megvernie, hogy a tisztességes bé­kéhez hatalmas lépéssel közelebb jussunk. —'Az amerikai segítség nem fog-e a nyu­gati harctéren sorsdöntő változást előidézni? — kérdeztem. < — Alig. Máról-hoil,napra nem lehet milliós hadseregeket elővarázsolni s még ha lehetne is, mem lehet azokat az európai frontokon ugy hareba vetni, hogy mint. milliós hadseregek a hadjárat sorsára befolyást gyakorolhassa­nak. A hadihelyzet arra kényszeríti az álltán ­tot, hogy az ameikai csapatokat kisebb egy­ségekben, egymásután harcba dobja. Ez pe­dig az amerikai hadsereg bissn és fokozatos megsemmisitését jelenti. Nem valószínű te­hát, hogy az amerikai hadsereg a háború ki­menetelére döntő befolyást gyakoroljon. ,— M-itől lehet tehát, a világháború befejezé­sét várni? — volt a közbevető kérdésem, mire a hadvezér a következőképpen válaszolt: — Ezt a háborút a népek morális ereje fogja -eldönteni. Amelyik népben nagyobb a morális erő, nagyobb a győzelemhez való föií­tétilen hit. és a végsőkig való kitartás aka­rata: az fog győzni, az nyeri meg a háborút s minden okunk megvan azt remélni, hogy a központi hatalmak népei keriijlnety ki dia­dalmasam. Irinyi Jenő. . ifó»m«mm«lr*»m iOEMKÍünitO Az ositcák-magyar monarchia részt fog venni a nyugati döntő harcokban. Berlin, junius 12. A Berliner Tageblatt azokkal a rosszindulatú hirekkel foglalkozik, hogy Ausztria-Magyarország <e pillanatban mit akar és mii tud, illetve mit nem tud és miért nem akar. Ezzel kapcsolatban a fél­hivatalos Kölnische Zeitung ezeket jegyízi meg: Abban a helyzetben vagyunk, hogy •ezeket a feltevéseket tarthatatlannak jelent­sük ki. Ausztria-Magyarország egész had* erejét Hindenburg főparancsnoksága alá he­lyezte. A központi hatalminál minden ka­tona1 operációnál ugyanazon akarat él. Sok­kal ifoiitosabb a döntés szempontjából, hogy az osztrák-magyar hadsereg érintetlenül rendelkezésre áll arra az időpontra, amikor a szövetséges" központi hatalmak egész ere­jét latba kell vetni. Az osztrák-magyar had­sereg rezerváltsága azt bizonyítja, hogy a franciaországi 3 nagy offenziva csak elő­futárja sokkal nagyobb eseményeknek, a melyeknél a Habsburg-monarchia nem fog 'hiányozni. Az Oise és az Aisne között is megingott a front Rotterdam, junius 12. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A Nieuwe Rotterdamsche Courant irja: A szövetségesek teljesen fel voltak készülve a legújabb támadásra és a németeknek mégis sikerült ismét tért nyer­niük. A Reuter-ügynökség tudósítója is elis­meri ezt, azonban megjegyzi, hogv az előre­nyomulás lassú és a támadóhak jelentős vesz­teségei vannak. Ezzel szemben tény az, liogy a szövetségesek, olyan fontos szakaszon, a minő az Oisetől nyugatra elterülő szakasz volt, nem tudták magukat tartani. Még kíno­sabb az a tagadhatatlan tény, hogy a táma­dás ez alkalommal a második napon nagyobb előrehaladást tett, mint az első napon. Le­hetséges, hogy a németek meg fogják kisé­relni a már megvívott sikerek további ki­használását és igyekezni fognak az Arcado­völgytől délre is elérni az Oiset, miáltal a szövetséges csapatok, amelyek most az Oise és az A<sne között állanak, kénytelenek vol­nának sietve visszavonulni. A franciák súlyos veszteségei Berlin, junius 12. A Wolff-ügynök?ég je­lenti: A második csatanap után a csataté'­áttekintésénél és a foglyok vallomásaiból megerősítést nyert, hogy az ellenség súlyos véres veszteségeket szenvedett. A 125. fran­cia hadosztály legnagyobbrészt megsem,mi­sültnek tekinthető, különösen a 76. és a 130. gyalogezredek szenvedtek sui^qs és véres veszteségeket, hasonlóképen az első vértes­hadosztály s kivált ennek 4 .és 11. ezredei. Ezzel szemben 'megállapítható, hogy a német veszteségek igen mérsékelt határok között mozognak, dacára annak, hogy a harcok rendkívül elkeseredettek voltak. Hogyan győztek a németek Noyoitfél délnyugatra Berlin, j tmin s 12. A TFoí/f-ügynökség je­lenti: Hutier tábornok támadása Noyontól délnyugatra az ellenséget olyan frontszaka­szon érte, amelyen várta a támadást, sőt vár­nia kellett, A német rohamgyálögságnak nem voiltak megfeM'ő [kiinduló állásai. ®hhez hozzájárult az erős ellenséges ellenhatás. És mégis sikerült a támadás. iRohamuark ereje már a déli órákban öt, helyenkint hét kilo­méter mélységben áttörte áz ellenséges állá­sok rendszerét és keresztül hatóit a franciák jáiltajjli maikat® véd etemre kitűnően berende­zett helységeken. Az ellenség folyton eliten támadj oikfkal igyekezett a német rohamot feltartóztatni. La Delliereben utcai harcokra, került a sor, de itt is„ mint mindenütt, az elkeseredett .küz­delem, rövid harc után, az ellenség fegyver­letételével végződött, . (Délben a középső támadási szakaszon ki­vetettük az ellenséget, árkaikból és a szabad mezőn kényszeritettük rá a harcot. Ekkor az (ellenség [lövészárkai már a. német csapatok háta mögött voltak. Az ellenséget kíméletlenül nyomon kö­vetve, elértük a Matz folyó északi partját, amelyet az ellenségtől megtisztítottunk. Este átléptük, a ijolyót ós hidfő/állásokat épitet­tünik ki a második, napra tervezett előnyo­mulás előkésztésére. Az offenziva második napján az ellenség­től elragadtuk a Matztól délre levő iMarque jfcgttise és Vi ginem on t magas/latokat. POLITIKAI HIREK. — Budapesti tudósítónk telefonjelentése. — (A rokkantak ügye a véderöbizottság­ban.) A képviselőház egyesült váderő- és pénzügyi bizottsága Szerdán délután Tallián Béla elnöklésével folytatta a katonaellátás­ról szóló töryényjavas'lat részletes tárgyalá­sát, amit többek felszólalása után elfogad­tak. Báró Lévay Lajos kérésére a bizottság felvette a javaslatba amaz óhaját, hogy a honvédelmi miniszter intézzen felhívást a városokhoz, megyéspüspökökhö'z és latifun­diumok tulajdonosaihoz, hogy a* rokkant ka­tonák javára birtokokat engedjenek át és hogy ez a kincstári birtokokra is kiterjesz­tessék. Megbízták az elnököt és előadót a jelentés elkészítésére és a Házhoz leendő be­terjesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents