Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-11 / 134. szám

délmag y a rorsz ág •SaR°red, 3918. junius 11. mindannyian, pártkülöiibsép: néikiil, (hogy az ország parlamentje utján beleszólása legyen ezentúl mindenkinek a nemzet létérdekét érintő kérdésekbe, akiknek erre elég értelmük, •akaratelhatározásnk és megbizbatóságuk van. / Még kell tisztelni magunkat és a kort, amelyInén élünk, azzal a liberális gondolkodással, hogy megadjuk a nők választójogát. Amikor a inai parlament munkásságának homlokterében álló választójogi kérdésben elfoglalt. politikai álláspontomat ekként ismertettem, az aktuális politika további kérdésével foglalkozni nem is kívánok. Általánosságban ínég csak annyit mondhatok, hogy liberális gondolkodásom függetlenít, minden elavult konzervativizmustól, de ugyanakkor •megfontoltságom távoltart mindén felelőtlen politikai túlzástól, világfelforgató radikalizmustól, melynek következményeivel számolni nem képesek azok, akik csak eszméket terjesztenek, de a komoly, alkotó munkához nem értenek. (Bátor és hangos szó a tisztviselőkért.) Az országos politika mellett a közvéleményt és a parlamentet foglalkoztató kérdések között első Jieiyen kell említenem az állami és közigazgatási, egyszóval a közhivatali alkalmazottak, valmint külön is kiemelve a tanitók iigyét. Azt hiszem, egy pillanatig sem lehet kétséges, hoev én mint tisztviselő a legteljesebb megértéssel és átérzéssel vagyok tisztviselőtársaim minden szenvedése, panasza, kérelme iránt. Szilárd meggyőződésem, hogy a kormánynak .nem lehet sürgősebb .tennivalója, mint a közhivatali alkalmazottak feisegitése és sérelmeinek • orvoslása. A tisztviselők helyzetéről ceruzával megejtett számaSás Magyarország háborús történetének és kormányzatának a legarcpiritóbb szégyenét irja le. Annyira ismertek a közhivatali alkalmazottaknak; a fizetésrendezés, háborús segély, háborús évek nyugdíjba számítása, naturáliák, ruhasegély, fehérnemüsegély, szolgálati pragmatika, független fegyelmi bíróság életbeléptetése érdekében támasztott igényei, hogy azok részletes taglalásába bocsátkozni ezúttal merőben felesleges. Ezért csak általánosságban jelentem- ki, hogy a közhivatali, alkalmazottak helyzetének javitására irányuló minden törekvést, nem csak támogatom, hanem azokat bátor és hangos szóval sürgetem, követelem. (Birák, ügyészek. A közhivatali alkalmazottak érdekeinek védelme mellett külön fel kell említenem a bírói és ügyészi kart, mint a magyar tisztviselői kar elitjét, amelynek nyomorúsága, szenvedése, lemondása még nagyobb a többinél, mert a törvépv egyenesen eltiltja őket a külön kereset lehetőségétől is. (A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak.) A köztisztviselők mellett külön kell megemlékezni a magántisztviselők tekintélyes táboráról, amelynek sorsával évtizedeken át mitsem törődtek a kormányok. Az 1874. évi törvények, rendeletek, elvi jelentőségű határozatok khaosza a legnagyobb jogbizonytalanságban hagyja ezen tekintélyes nagy. testületet, amely pedig ma már intellektusánál, számarányánál és jelentőségénél fogva minden figyelmünkre érdemes. Halaszthatatlanul szükségesnek tartom, hogy a magántisztviselők jogviszonyai tételes törvénybo- j zási intézkedéssel rendeztessenek. Ez a törvény foglalja magában a magántisztviselők aggkoráról való gondoskodást, a nyugdíjigények megállapítását, a munkaidők mégha tarozását és szabályozza a felmondás, a végkielégítés, a szabadság kérdését. Egyszóval sürgősen vétessék napirendre azon törvénytervezet, amit az előző kormány már elkészített és csak a politikai életben beállott változások miatt nem volt képes azt tető alá hozni. A köz- és magánhivatali alkalmazottak erkölcsi és anyagi érdekeinek védelme mellett nem szabad megfeledkeznünk egyéb kereskedelmi alkalmazottakról, valamint a dijnokokról, altisztekről és szolgákról, mint a fixíizetésüek legnagyobb nélkülözőiről. fA nyugdijasok.) Az aktív közhivatali alkalmazottak anyagi ügyeinek rendezése mellett feltétlenül ki kell terjeszkednie a gondoskodásnak a nyugdijasokra is, akiknek sorsa iránt nem lehetünk közömbösek csak azért, mert egy emberöltőn át végzett becsületes munka után oly időben és feltételek mellett vonultak nyugalomba, amelyek ma már nem nyugellátásnak, hanem csak segélynek, kegydijnak nevezhe.tők. Általánosságban rámutatok arra á lehetetlen helyzetre is, hogy amig a badbavonult családfő életbesn van, pl. egy öttagú család 165 korona havi hadisegélyt kap, ha azonban a családfő elhal, a minden reményét, támaszát végkép elveszített ugyanazon család csak 40 korona nyugellátást kap. Azt is hónapok imulva, a hadisegély megvonása után. Ezen segíteni kell, sürgősen, ugy hogy a háborn alatt a hadiözvegy és a hadbavarmlt felesége egyazon ellátmányt kapja, (Szociális és népjóléti intézmények.) Támogatom . a praktikus értékű népjóléti intézményeket: az egészséges munkáslakások, szociális irodák létesítésének ügyét, a munkaközvetítést, a hadiból visszatért hősök földhöz juttatásának kérdését, munkaalkalmak létesítését, hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák helyzetének javítását célzó minden szociális intézkedést. Különös figyelmet kell fordítanunk az országos és helyi egészségügyi intézmények és intézkedések létesítésére ós a meglévők fejlesztésére. Meg lehet és meg kell állítani a tüdővész és venéria pusztítását és csökkenteni kell a gyermekhalandóságot. (Radikális földbktokpolitika,) Közgazdasági kérdésben nem érzem magamat kötve semmiféle pártpolitikai programmal, ezért kijelenthetem, hogy a föld szabadságának, a föld szabaddá tételének vagyok hive a szó tegliberálisabb értelmében. A háború megtanított bennünket a föld igaz értékének ismeretére és meggyőzött bennünket arról, hogy a nemzet erejének és vagyonosodásának létalapja a föld. (Közgazdasági egyetemet Szegednek.) Ennél a kérdésnél- különösen szükséges nekünk szegedieknek egy kissé tovább időznünk, inert ugy érezzük, hogy a jelenlegi vagy legközelebb eljövendő kormány legfőbb feladatát -kell képezni egy oly egyetemi jellegű gazdasági főiskolának létesítése, amely a földbirtokpolitika reformjának kérdésével szorosan összefügg. Szegedet geográfiai és etnográfiai elhelyezkedése, főként pedig a Balkánnal létesíthető vonatkozásai miatt is egyenesen predesztinálják egy ily gazdasági egyetem székhelyéül. A tudományegyetemek szaporításánál bennünket érdemetlenül' ért mellőzések és keserves csalódások után joggal elvágatjuk, faógy az ország közvéleménye felénk fordul és a gazdasági egyetemihez, való jogos igényünk országos érdekből kielégítést nyer. Bátor és hangos tiltakozássál véget kell egyszer már .vetni a protekció érvényesülésének, a városok féktelen , versengésének és főként mindént a peYiferiákra.-a határszélre irányító'rövidlátó, helytelen ' politikának. (Ipar és kereskedelem.) Az ipar és kereskedelem fejlesztése az ország fejlődésének az egészséges földbirtokpolitikával teljesen egyenrangú tényezője. Semmi áldozat sem sok, semmi áldozat sem elveszett, amit az ipar és kereskedelem és főleg a kisipar támogatására fordítunk. Az ipari és kereskedelmi érdekek fontosságának teljes tudatában vagyok és azt miinden erőmmel támogatni( szándékozom. Ezen támogatásnak a telek és építkezési segélyek,, a gépsegélyek, előnyös kölcsönök, a magasabb eljnüéLeti és praktikus gyakorlati kiképzésen kivül egyik legsürgősebb eszköze az ipar és kereskedelem szabaddá tétele a központok nyomasztó hatása alól. Elsőrangú közérdeknek tekintem, hogy ia központok mielőbb megszűnjenek és a szabad kereskedelem és ipari forgalom visszamenjen a kereskedők és iparosok kezébe. Hive vagyok a közigazgatás államosításának, mint a választójog kiszélesítése egyik előfeltételének. Sürgetem az elavult törvények revízióját, a modern korszellem követelményeinek rnegfelqiő átdolgozását. Az elavult törvények alatt nemcsaka régi törvényeket, hanem az ujak közül is értem azokat, melyek ma már nem áldják ki a b;rálatot. Ezen hosszú felsorolását mellőzve csak a gyámi-törvényt, ipartörvényt; cselédtörvényt, községi törvényt és munkásbiztositási törvényt említem. (Szeged nemzeti és kulturhivatása.) (Mindezek, mélyen tisztelt ősgyülés, csak nagv általánosságok, melyek — mint kilométer-karók a gyorsvonat ablakán kitekintő utas előtt — egy-egy villanássál jelzik az utat, amelyen megválasztatásom esetén haladni kívánok. Remélem, lesz alkalmam, hogv a nagyobb fontosságú kérdésekre azokat külön tárgyalva más alkalommal még visszatérjek. Most méltóztassanak megengedni, hogy befejezésül még néhány szóval kifejezzem a •speciálisan szegedi, helyi vonatkozású kérdésekben elfoglalandó álláspontomat. Szegedet, ezt a hatalmas, nagy erőforrást figyelmen kivül hagyni nem lehet, elnyomni pedig oktalan és veszélyes vállalkozás. Nem követelődző, de önérzetes,, bátor és emelt szóval sürgetem mindenütt és minden alkalommal, ahová szavam ereié elhat, városunk jogos igényeinek kielégítését, országos érdekű gazdasági és kulturális törekvéseinek támogatását. Mindenkor boldognak fogom magamat érezni, ha szülővárosomnak szolgálatot tehetek. (Sürgős teendők.) A legközelebbi jövő feladatát képezik a fogadalmi templom ügye, amelyet ezen nagy katolikus városhoz méltón mielőbb be kell fejezni. Sürgősnek tartom és támogatom a nagy kórház kiépítését, központi pályaudvar, vásárcsarnok, második városháza, tiszai rakpart, tanyai vasút, művésztelep, halastó, általános csatornázás, mintagazdaság létesítését, erdőgazdaságunk fejlesztésének, legelők feljavításának, szikes területeink hasznosításának, tanyai vadvizek lecsapolásának, téli kikötő, leánygimnázium, 111. gimnázium, a Maros vízi erejének kihasználásának, a Duna Tisza-csatorna építésének) és fejlesztésének alapjául az egész hatósági szervezet alapos reorganizálását, egy modern városi szervezeti szabályrendelet alkotását. • Egyszóval pártolom és előmozditofn. mindazt, amit szeretett szülővárosom fejlesztése és riaggyátétele érdekében üdvösnek és hasznosnak tartok. Minden mellékgondolat, minden érvé-